Az EKÁER-módosítások a gyakorlatban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 A 2015-ben bevezetett Elektronikus áruforgalom-ellenőrző rendszert (EKÁER) több alkalommal módosították, mire a jogszabályi környezet és az EKÁER online rendszere elérte a mai formáját.  A 2016-os módosítások azonban bizonytalanságot is okoznak a jogalkalmazásban, amelyek szankcionálási kockázatot jelenthetnek a társaságok számára.


 A 2015-ben bevezetett Elektronikus áruforgalom-ellenőrző rendszert (EKÁER) több alkalommal módosították, mire a jogszabályi környezet és az EKÁER online rendszere elérte a mai formáját. A 2016-os módosítások már nem az EKÁER fő szabályait változtatták meg, hanem annak működését kívánták hatékonyabbá tenni. Ezek a módosítások azonban bizonytalanságot is okoznak a jogalkalmazásban, amelyek szankcionálási kockázatot jelenthetnek a társaságok számára.

  • Többletteher az új szereplőkre – új EKÁER-kötelezettség 2017. január 1-jétől

A 2017. január 1-jétől hatályos új EKÁER-szabály kihívás elé állíthat egyes adózókat, többlet EKÁER-kötelezettséget róva többek között az újonnan alapított magyar társaságokra, a gazdasági tevékenységüket Magyarországon megkezdő külföldi társaságokra (azaz az áfa regisztrációkra), illetve az áfakörbe újonnan belépőkre.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénybe („Art.”) implementált új szabály szerint ugyanis kockázati biztosítékot köteles fizetni az ún. „új kötelezett” az általa teljesített Közösségen belüli termékbeszerzés, illetve az első belföldi általános forgalmi adóköteles, nem közvetlenül végfelhasználó részére történő termékértékesítés esetén — az első [EKÁER] bejelentés alkalmával és az első bejelentéstől számított 180. napig teljesített bejelentések esetén vagy az első tíz bejelentés alkalmával is, ha az első bejelentéstől számított 180 napon belül legalább 10 bejelentést nem tett.”

Ezen új rendelkezés szerint tehát az új kötelezettek kockázati biztosítékot kötelezettek nyújtani 2017. február 15-e után minden esetben az EKÁER-köteles, Közösségen belüli termékbeszerzéshez és belföldi termékértékesítéshez kapcsolódó fuvarozásaikkal kapcsolatban az első EKÁER bejelentésüktől számított 180 napos periódusban. Ez a határidő hosszabbodhat, amennyiben az új kötelezett nem teljesít összesen 10 bejelentést ezen 180 nap alatt, ebben az esetben ugyanis mindaddig köteles az új szabály szerint kockázati biztosítékot nyújtani, amíg a tízedik EKÁER-bejelentést meg nem tette.

Kiket érint az új szabály?

Az új kockázati biztosítéknyújtási kötelezettség a január 1-jétől hatályos, új fogalomként bevezetett ún. „új kötelezetteket” érinti.

Az „új kötelezett” az az adózó, amely a tárgyévben és az azt megelőző két évben EKÁER-bejelentést nem tett, és

  • ebben az időszakban általános forgalmi adó bevallást nem nyújtott be – ideértve az alanyi adómentességet választó adóalanyt is, valamint ha az adózó adóbevallás helyett a nulla értékadatú bevallás kiváltásáról szóló nyilatkozatot nyújtott vagy nyújthatott volna be –, vagy

  • ebben az időszakban adószám felfüggesztés hatálya alatt állt.

De mit is jelent ez az új szabály?

Összefoglalva azt, hogy az „új kötelezetteknek” még jobban kell figyelniük az EKÁER bejelentéseknél, a szabály célja ugyanis éppen az volt, hogy az ő tevékenységük átláthatóbb és kockázatmentesebb legyen. Nekik ugyanis a főszabály szerinti 180 napban minden esetben kockázati biztosítékot kell nyújtani a szabállyal érintett EKÁER-köteles fuvarozásaik kapcsán. Az új szabály azonban értelmezési bizonytalanságot okoz: ennek olvasatában ugyanis felmerülhet, hogy minden egyes érintett fuvarozásra kell kockázati biztosítékot nyújtani, függetlenül attól, hogy kockázatos vagy nem kockázatos termékeket fuvaroznak.

Az Elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszerről szóló 5/2015 (II.27.) NGM rendelet („EKÁER rendelet”) kockázati biztosíték kalkulációjára vonatkozó szabályai ugyanakkor nem változtak: e szerint a kockázati biztosíték mértékének folyamatosan el kell érnie az aktuális EKÁER-bejelentésben foglalt és az azt megelőző 45 napban kért (és még érvényes) EKÁER-számokban foglalt kockázatos termékek együttes adó nélküli ellenértékének 15 százalékát.

Felmerül a kérdés tehát, hogy az „új kötelezettek” által nyújtandó kockázati biztosítékra milyen számítási módszer alkalmazandó.

Úgy gondoljuk, hogy az „új kötelezettek” által nyújtandó kockázati biztosíték számításának módszerére a fenti, eredeti szabály alkalmazandó analógia útján. Ez azt jelentheti tehát, hogy az „új kötelezettek” minden egyes EKÁER-szám igénylésekor kockázati biztosítékot kötelesek nyújtani, tekintet nélkül arra, hogy kockázatos vagy nem kockázatos termékek szállítása történik. Az „új kötelezettek” által nyújtandó kockázati biztosíték mértékének pedig a (minimum) 180 nap alatt mindig el kell érnie az aktuális EKÁER-bejelentésben foglalt és az azt megelőző 45 napban kért (és még érvényes) EKÁER-bejelentésekben feltüntetett összes termék adó nélküli ellenértékének 15 százalékát.

Jól látható, hogy az „új kötelezettek” által nyújtandó kockázati biztosíték jelentősen eltér az eddigi kockázati biztosítékként ismert jogintézménytől, hiszen – a jogszabály értelmezése alapján valószínűsíthetően – nem csak kockázatos termékek esetén nyújtandó.

Gyakorlati szempontból mindez feltételezhetően magával vonja azt is, hogy az „új kötelezettek” által teljesített EKÁER-bejelentések során kötelezően megadandó adat lesz a fuvarozott termékek adó nélküli ellenértéke is – amely eddig csak a kockázatos termékek esetén volt kötelező -, hiszen e nélkül a rendszer nem lenne képes a kockázati biztosíték mértékét kiszámítani. E tekintetben azonban az EKÁER-rendelet nem került módosításra, így a termékek adó nélküli ellenértéke (illetve beszerzési ára vagy előállítási értéke) a továbbiakban is csak kockázatos termékek fuvarozása esetén kötelezően megadandó adat a jogszabály szerint.

Mi a teendője az „új kötelezetteknek”?

Tekintsük át a 2017. január 1-jén hatályba lépő új szabályt egy gyakorlati példán keresztül.

ABC GmbH egy német társaság, amely 2017. január 1-jén áfaköteles tevékenységet kezd Magyarországon, amely kapcsán magyar adószámot igényel. ABC GmbH magyarországi tevékenysége keretében nem kockázatos termékeket szerez be osztrák partnerétől 10 millió forint értékben, amelyeket 2017. február 16-én Bécsből Budapestre szállítanak.

Mivel a szállítmány EKÁER-kötelesnek minősül, ezért az ABC GmbH-nak EKÁER-bejelentést kell tennie az említett Közösségi termékbeszerzése kapcsán.

Első lépésként az vizsgálandó, hogy az ABC GmbH „új kötelezettnek” minősül-e. 2017. január 1-jéig a társaság Magyarországon tevékenységet nem végzett, ennek következtében a szállítás időpontjában nem tett még egyetlen EKÁER-bejelentést sem és áfabevallást sem nyújtott be, így esetében egyértelműen teljesülnek az „új kötelezettekre” vonatkozó feltételek.

Mivel az ABC GmbH „új kötelezettnek” minősül, ezért a vonatkozó jogszabály értelmezése alapján minden EKÁER-köteles szállításnál kockázati biztosítékot kell nyújtania a következő 180 napban.

Második lépésként az ABC GmbH-nak meg kell állapítania, hogy milyen értékben kell kockázati biztosítékot nyújtania. Mivel az általa beszerzett termékek adó nélküli ellenértéke 10 millió forint, és korábban az ABC GmbH még nem kért EKÁER-számot, ezért ezen összeg 15 százaléka, azaz 1 500 000 forint lesz.

Fontos, hogy az ABC GmbH-nak még az EKÁER-bejelentés megtétele előtt letét vagy bankgarancia formájában rendelkezésre kell bocsátania ezt a kockázati biztosíték összeget, ugyanis a megfelelő biztosíték összegkeret megléte nélkül az EKÁER-rendszerben nem tud EKÁER-számot igényelni. Az EKÁER-szám igénylése során pedig a termékek értékét is fel kell majd tüntetnie a társaságnak.

Összefoglalva a fentieket, a 2017. február 15-től alkalmazandó új szabály számos társaságnak jelenthet finanszírozási teherrel járó többlet EKÁER kötelezettségeket. Mivel az új szabály alkalmazása kapcsán még számos gyakorlati kérdés vár tisztázásra (pl. a kockázati biztosíték mértékének kiszámítása), ezért különösen körültekintően kell eljárnia az „új kötelezetteknek” február 15-től.

  • Egyszerűsített bejelentés az AEO engedéllyel rendelkező társaságok számára

Az EKÁER-rendelet 2016. október 13-án hatályba lépett változása szerint egyszerűsített EKÁER-bejelentést tehetnek az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: UVK) 38-39. cikkének megfelelő engedélyezett gazdálkodói (AEO) engedéllyel rendelkező gazdálkodók.

Ez a változás jelentős adminisztrációs könnyítés volt az érintett társaságok részére, hiszen az egyszerűsített bejelentés során csak néhány adatot kell megadni. Felmerült ugyanakkor a kérdés, hogy mely társaságok lehetnek a könnyítés kedvezményezettjei. A módosítás alapján ugyanis nem volt egyértelmű, hogy csak az UVK alapján kiadott AEO engedélyek, vagy az UVK hatályba lépését megelőzően hatályos, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (továbbiakban: KVK) alapján kiadott AEO tanúsítványok (amelyek az UVK szerinti újraértékelésükig a vámjogszabályok szempontjából az új AEO engedélyekkel egyenrangúként kezelendők) birtokában is tehető-e egyszerűsített bejelentés. A társaságok jelentős része a feltételezett jogalkotói szándékot kereste ezen új szabály hátterében, amely alapján valószínűsítették, hogy az UVK szerinti és a KVK szerinti AEO státusszal rendelkezők ugyanolyan megítélés alá esnek az EKÁER tekintetében is, így a kedvezmény a KVK szerinti AEO státusszal rendelkezőkre is alkalmazható.

Az adóhatóság a fentiekkel kapcsolatban eloszlatta a kételyeket, ugyanakkor két kérdést továbbra is nyitva hagyott: 2016. december 1-jén tájékoztatót tett közzé, amely alapján kizárólag az UVK alapján, annak 2016. május 1-jei hatályba lépését követően kiadott AEO engedéllyel bíró gazdálkodók tehetnek egyszerűsített adattartalmú bejelentést az EKÁER-szám megállapítása érdekében. Ugyanakkor továbbra is kérdésként merül fel, hogy a KVK szerint 2016. május 1-je előtt kiadott, de időközben az UVK szerint újraértékelt AEO engedélyesek is részesülhetnek-e az egyszerűsítésben. Továbbá, a vonatkozó jogszabályból és tájékoztatóból az sem derül ki egyértelműen, hogy, mely típusú („vámügyi egyszerűsítések” típusú vagy „biztonság és védelem” típusú, vagy az előző két típust magába foglaló „kombinált”) AEO engedélyek megléte esetén lehet az egyszerűsítéssel élni.

Szakmai álláspontunk szerint a KVK szerint kiadott, de 2016. május 1-je után az UVK alapján újraértékelt AEO engedélyesek is jogosultak az egyszerűsítet adattartalmú bejelentésre. A második kérdés vonatkozásában pedig úgy véljük, hogy bármely típusú AEO engedély megléte biztosítja a kedvezményt.

Az AEO engedélyes gazdálkodók egyszerűsített EKÁER-bejelentésének lehetőségeivel kapcsolatban a jogszabály jelenlegi szövegének tükrében további kérdések is felmerülnek. Ennek kapcsán megjegyezzük, hogy – bár az EKÁER online felülete technikailag biztosíthat rá lehetőséget -, a társaságok mégis komoly bírságra számíthatnak, amennyiben olyan termékek vonatkozásában is tesznek egyszerűsített bejelentést, amelyekre ez a rendelkezés esetleg nem lenne alkalmazható.

  • Túlpakolt kisteherautók kiszűrése 2016. augusztus 1-jétől – valóban változott?

Érdekes hírek láttak napvilágot a Magyar Közlöny 2016. október 12-én megjelent számában kihirdetett EKÁER rendeletmódosítással kapcsolatban. A rendeletmódosítás tisztázni szerette volna azt látszólagos ellentmondást, ami az Art. és az EKÁER-rendelet között 2016. augusztus 1-jétől állt fenn.

Az Art. ugyanis 2016. augusztus 1-jétől az EKÁER hatálya alá vonta a 3,5 tonna össztömeget meghaladó nem útdíjköteles gépjárműveket, míg az EKÁER-rendelet ezt a változást nem követte le.

 

Mi is volt a jogalkotói szándék?

A kérdés felvetése jogos, hiszen egyértelmű, hogy a 3,5 tonna legnagyobb megengedett össztömegű kistehergépjárművek túlpakolását, illetve az EKÁER rendszer elterjedt megkerülési módját kívánták megakadályozni ezzel a szankció típusú megoldással. A kereskedők körében ugyanis népszerűvé vált az az EKÁER elkerülési mód, hogy a fuvarozott termékeket az esetleg EKÁER-köteles útdíjköteles gépjármű helyett egy kisebb, nem útdíjköteles és így nem EKÁER-köteles gépjárművel szállították, a gépjármű megengedett összsúlyát jelentősen túllépve. Nyilvánvaló, hogy az EKÁER-t nehezebb megkerülni, mint a rendszer látókörén kívül egyébként túlsúlyos teherautóval közlekedni. Aki tehát nem tartozott az EKÁER hatálya alá, eleve kevesebb ellenőrzésre számíthatott, hiszen az ún. HU-GO útdíjkapuk ezeket a kisteherautókat nem figyelték. Olvashattunk olyan hírekről is, ahol több mint 7 tonna árut fuvaroztak egy 3,5 tonna legnagyobb megengedett össztömegű gépjárművel, a jogszabályi változás tehát indokolt volt.

A 2016. augusztus 1-jén hatályba lépő eredeti Art. módosítás részben elérte célját, hiszen a hírek arról szóltak, hogy ezt követően a kistehergépjárműveket is gyakrabban fogják ellenőrizni, hiszen ha túlpakolva közlekednek és nincs EKÁER számuk, komoly büntetésre számíthatnak. Persze senki sem gondolta komolyan, hogy egy túlpakolt járművet bejelentenek az EKÁER-rendszerbe, mert gyakorlatilag ez egy önfeljelentéssel ért volna fel, ami a közúti közlekedés egyéb szabályait is megsérti, és közigazgatási bírság kockázatát vonja maga után. A jogalkotó mégis ezzel kívánta elriasztani a fuvarozókat, illetőleg az adóalanyokat attól, hogy túlpakolt járművel kerüljék meg az EKÁER-szabályokat.

Úgy tűnik, az augusztusi módosítás csak félmegoldást hozott azzal, hogy az Art.-ba bekerült az alábbi szövegrész:

22/E. § (1)Útdíjköteles gépjárművel, továbbá a 3,5 tonna össztömeget meghaladó gépjárművel végzett, közúti fuvarozással járó, e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben meghatározott termékértékesítést, termékbeszerzést, egyéb célú termékmozgatást kizárólag érvényes Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (a továbbiakban: EKÁER) számmal rendelkező adózó folytathat.

Ugyanakkor az EKÁER-rendelet továbbra sem volt egyértelmű a tekintetben, hogy a 3,5 tonna feletti össztömegű, nem útdíjköteles gépjárművek önmagukban, minden esetben EKÁER-kötelesek-e, hiszen magához az EKÁER-rendelethez nem nyúltak. A jogalkotó, látva ezt az anomáliát, ezzel a módosítással kívánta beemelni az EKÁER-rendeletbe a 3,5 tonna feletti össztömegű, nem útdíjköteles, tehát túlpakolt kistehergépjárműveket. Mégis, ha megnézzük azonban a rendelet szövegét, akár más következtetésre is juthatunk.

3. § (1) Útdíjköteles gépjárművel, továbbá a 3,5 tonna össztömeget meghaladó gépjárművel végzett, közúti fuvarozással járó

a) az Európai Unió más tagállamából belföldre irányuló Közösségen belüli termékbeszerzést vagy egyéb célú behozatalt,

b) belföldről az Európai Unió más tagállamába irányuló termékértékesítést vagy egyéb célú kivitelt,

c) belföldön nem közvetlen végfelhasználó részére történő első általános forgalmi adóköteles termékértékesítést

(a továbbiakban együtt: közúti fuvarozással járó tevékenység) – a 4. §-ban meghatározott eltéréssel – kizárólag érvényes EKÁER-számmal rendelkező adózó folytathat.

 

Kell-e EKÁER-szám a túlpakolt gépjárműre?

A válasz a jogszabályi rendelkezésekből továbbra is az, hogy attól függ. Attól függetlenül  ugyanis, hogy a túlpakolt járművet is beemelték az EKÁER-rendelet szövegébe, és azonos elbírálás alá helyezték az útdíjköteles gépjárművel, továbbra is attól teszi függővé a rendelet az EKÁER-szám kérésének kötelezettségét, hogy a túlpakolt jármű mit szállít.

A jogszabály ugyanis egyértelmű e tekintetben, vagyis ha a szállított – kockázatos terméknek nem minősülő – termék nem éri el a 2500 kg-ot, vagy az értéke az 5 millió Ft-ot, akkor hiába van túlpakolva, nem kell EKÁER-számot kérni. Az EKÁER-rendelet 2016. október 13-tól hatályos szövege szerint:

4. § (2) Nem tartozik az EKÁER hatálya alá az alábbi termékekkel végzett közúti fuvarozással járó tevékenység:

g) ugyanazon feladótól ugyanazon címzett részére ugyanazon útdíjköteles gépjárművel, továbbá a 3,5 tonna össztömeget meghaladó gépjárművel egy fuvarozás keretében szállítandó nem kockázatos termékek, ha azok együttes bruttó tömege a 2500 kg-ot és azok együttes adó nélküli értéke az 5 millió forintot nem haladja meg.

Nézzünk egy példát:

Ford Transit: saját tömege 1940 kg, össztömege 3500 kg. A számítások alapján hivatalosan 1560 kg árut szállíthat. Abban az esetben viszont, ha felpakolnak rá 2000 kg – kockázatos terméknek nem minősülő – árut, aminek az értéke nem haladja meg az 5 millió Ft-ot, a tényleges össztömege 3940 kg lesz, vagyis túlpakolt járműről beszélünk.

Ebben az esetben kell-e EKÁER-szám?

A válasz egyértelműen nem. Nem kell, mert az EKÁER-rendelet idézett 4. § (2) bekezdésének g) pontja rendelkezik arról, hogy amennyiben 2500 kg alatt szállítunk (és természetesen 5 millió Ft érték alatt) teljesen mindegy, hogy útdíjköteles járművel, vagy esetünkben túlpakolt kistehergépjárművel tesszük, nem tartozik az EKÁER hatálya alá.

Az EKÁER-rendelet alapvetően a súly és az érték alapján teszi bejelentéskötelessé az adott fuvart, nem a gépjármű alapján. E tekintetben a NAV honlapján elérhető táblázat is vitára adhat okot, hiszen ott egyértelműen arra lehet következtetni, hogy ha az említett Ford Transit esetében a 2000 kg áru szállítása esetén – bár túlpakolt járműről beszélünk – EKÁER-köteles lenne, így ha egy ilyen gépjárművet állítanak le ellenőrzéskor az úton, az áru értékének 40%-ig terjedő mulasztási bírságra is számíthat. Pedig a jogszabály alapján ilyen esetben a túlpakolás miatt számíthat szankcióra, és nem az EKÁER-rendeletben foglalt 40%-os bírságra.

Amennyiben a jogalkotó szándéka továbbra is valamennyi túlpakolt gépjármű EKÁER szankcionálása, az EKÁER-rendelet további módosítása mindenképpen szükséges lehet.

  • Kockázati biztosíték mentesség elvesztése

Látható, hogy a fenti változásokkal kiegészített EKÁER-rendelet még mindig hagy kérdéseket maga után, és számos probléma még nem megoldott, így várható, hogy a jövőben még lesz jogszabály pontosítás. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy adott esetben nem maga a jogszabály, hanem a társaság életében történik olyan változás, amely miatt újra kell gondolni a már kialakított gyakorlatot. Nem új szabály, hogy amennyiben egy kockázatos terméket szállító – legalább 2 éve működő – adózó bekerül a köztartozásmentes adózói adatbázisba, akkor mentesül a kockázati biztosítékfizetési kötelezettség alól. Ez azt is jelenti, hogy ha ebből az adatbázisból pl. késedelmes adófizetés miatt kikerül az adózó, attól a pillanattól kezdve kizárólag akkor tehető újabb kockázatos termékek szállítására vonatkozó EKÁER- bejelentés, ha a kockázati biztosíték a letéti számlán rendelkezésre áll (vagy bankgarancia formájában biztosított). Ugyanez a helyzet a minősített adózói adatbázisban való szereplés miatti mentesség elvesztése esetén is. Ilyen esetben könnyen előfordulhat, hogy az addig zökkenőmentesen zajló fuvarozással gond lehet, hiszen ilyen esetben EKÁER-szám hiányában akár napokra is pl. a határon rekedhet egy-egy belföldre tartó szállítmány, hiszen a kockázati biztosíték letéti számlára való utalása több napot is igénybe vehet. Minden társaság életében lehetnek kisebb fennakadások, ami miatt ha kis időre is, de kellemetlen helyzetbe kerülhetnek a logisztikusok, így érdemes felkészülni arra, hogy ilyen esetben hogyan lehet a leghatékonyabb módon megoldani a problémát.

A cikkünkben említett változások és az ezek körüli bizonytalanságok fényében tehát érdemes odafigyelni arra, hogy a társaságok ne csak elméleti szinten, hanem mindennapi működésük során is megfeleljenek a jogszabályi követelményeknek.

 

A cikk szerzői Dr. Varga Szabolcs menedzser és Dr. Palkovits Barbara vezető tanácsadó, a PWC Magyarország szakértői.

 

 


Kapcsolódó cikkek

2024. november 6.

Illeték-kötelezettség: szerződéses érték vagy forgalmi érték?

A forgalmi értéknek vagyonszerzés, öröklés esetén kiemelkedő szerepe van, ugyanis ez az illetékfizetés összegének alapja. Miután a vagyonszerzési illeték alapja a forgalmi érték (illetve a terhekkel csökkentett forgalmi érték, vagyis az ún. tiszta érték), az illetékkiszabási eljárás meghatározó sarokpontja a forgalmi érték-megállapítás. Érdekes jogesetet mutatunk be.

2024. november 6.

A nemzetközi áru- és személyszállítás megítélése az áfában

Az Adó szaklap írásában a teljesség igénye nélkül példaesetek ismertetése útján azt mutatja be, hogy az általános forgalmi adó alanyainak milyen módon merülhet fel adókötelezettségük abban az esetben, ha Magyarország, valamint más közösségi tagállamok és harmadik országok között megvalósuló áru- és személyszállításra irányuló különféle ügyleteket teljesítenek. Emellett azt is megvizsgálja, hogy a nemzetközi szállítási és fuvarozási szolgáltatások milyen feltételek mellett valósulhatnak meg adómentes ügyletekként és egyéb ügyletekhez kapcsolódó járulékos mellékszolgáltatásokként.

2024. november 5.

Az áfatörvény szerinti építési telek fogalmának értelmezése

Egy belföldi áfaalany társaság a tulajdonában lévő, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett telephely” megnevezéssel feltüntetett, 1020 négyzetméter területű telekből és az azon található, 20 négyzetméteres alapterületű, a földdel betonalappal összekötött, az ingatlan-nyilvántartási térképen nem szereplő raktárépületből álló ingatlant kíván értékesíteni. Az épületre vonatkozó használatbavételi engedély több mint 2 éve jogerőre emelkedett. Az ingatlan beépítésre szánt területen és egyúttal olyan „ipari gazdasági terület” megnevezésű terület-felhasználási övezetben fekszik, ahol a beépítettség legnagyobb megengedett mértéke 50 százalék, a minimális beépítettség pedig 10 százalék. Az ingatlan két oldalát közút határolja. A társaság a beépített és a beépítetlen ingatlanok értékesítése tekintetében az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján adókötelezettséget nem választott. A társaságnak a fenti ügylettel összefüggésben milyen feltételek mellett keletkezik áfakötelezettsége? A kérdés – és a válasz – az Adó szaklap friss számában jelent meg.