Az elektronikus kereskedelem áfakezelésének megújult szabályai (I. rész)


Az új szabályok azt a célt szolgálják, hogy erőteljesebben érvényesüljön a fogyasztás szerinti adóztatás elve, vagyis, hogy az adó ahhoz a tagállamhoz kerüljön, ahol a fogyasztás történik, a vállalkozások egyenlő bánásmódban részesüljenek a versenysemlegességi elv alapján, valamint egyszerűsödjön az adófizetéssel, adóbeszedéssel kapcsolatos ügymenet. Az Adó szaklap kétrészes írásának első része.

Az ún. e-kereskedelemre vonatkozó áfacsomag egy komplex módosítás, amely felöleli a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Héa vhr.) és a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU tanácsi rendelet módosítását. A változtatások egy része 2019. január 1-jétől már hatályba lépett, a következő lépcső pedig 2021. július 1-jétől lép hatályba. Az irányelvi szabályokat az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) tartalmazza, amelyek az egyes adótörvények módosításáról szóló 2020. évi CXVIII. törvénnyel történő módosítással kerültek be az áfaszabályozásba.

A módosítások alapvetően négy nagy területet ölelnek fel:

– a Közösségen belüli távértékesítés szabályainak változása;

– a kisértékű import küldemények áfamentességének eltörlése, az import utáni áfa megfizetésére vonatkozó új szabályok;

– az elektronikus kereskedelmet elősegítő elektronikus felületek adófizetésre kötelezetté tétele, valamint nyilvántartási kötelezettség előírása a számukra;

– az egyablakos rendszer hozzáigazítása, kiterjesztése az új típusú adófizetési kötelezettségek teljesítéséhez.

Az alábbiakban ezeket a változásokat tekintjük át. Az egyszerűség kedvéért az uniós szabályozás szerinti hozzáadottérték-adóra áfaként hivatkozunk a továbbiakban.

Közösségen belüli távértékesítés

Az áfa szabályozásában távértékesítés alatt azt értjük, amikor a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállambeli rendeltetési helyre értékesítik, és a vevő nem adóalany, vagy olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy, aki (amely) nem kötelezett a Közösségen belüli termékbeszerzései után adófizetésre (a továbbiakban: végső fogyasztó), valamint az értékesített termék nem új közlekedési eszköz, és nem fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék. Ezen túlmenően, ahhoz, hogy távértékesítésről beszélhessünk, szükséges, hogy az értékesítő adóalany vagy a megbízásából más fuvarozza el a terméket a vevő részére. A távértékesítésre vonatkozó 2021. július 1-jéig hatályos szabályok értelmében (Áfa tv. 30. §) az értékesítőnek ezen értékesítései utáni áfafizetési kötelezettségének teljesítésére annak a tagállamnak a szabályait kell alkalmaznia, ahol a terméket fuvarozásra feladja. Amennyiben viszont az adóalany egy adott tagállamba irányuló adó nélkül számított távértékesítéseinek összege a tárgyévben vagy a tárgyévet megelőző évben meghaladja a 100 ezer eurót (vagy az adott tagállam által alkalmazott alacsonyabb értékhatárt, Magyarország esetében 35 ezer eurót, Áfa tv. 29-30. §-ai alapján), úgy a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban ezen tagállam szabályai szerint kell ezen ügyletei után adóznia.

A 2021. július 1-jétől hatályos módosítás nem érintette azt, hogy milyen típusú ügyletet kell távértékesítésnek tekinteni, az lényegében a teljesítési helyre vonatkozó szabályokban hozott változást. Ezen túlmenően az uniós áfaszabályozás, ezáltal a magyar áfaszabályozás is, hogy megkülönböztesse az import távértékesítéstől a Közösségen belül értékesített, a Közösség területén fuvarozásra feladott terméket, bevezette a Közösségen belüli távértékesítés fogalmát. Tehát alapvetően a jelenlegi távértékesítésnek megfelelő ügyletek minősülnek a jövőben Közösségen belüli távértékesítésnek. A módosítás a tapasztalt visszaélések miatt ráerősített arra is, hogy távértékesítésnek kell tekinteni azt is, ha a fuvarozás az értékesítő közvetett részvételével valósul meg. A visszaélések lényegében olyan konstrukciók létrehozatalára irányultak, amelyekben azt a látszatot keltették, hogy nem az eladó, hanem a vevő szervezi, intézi a fuvarozást, következésképpen az ügyletet nem kell távértékesítésnek tekinteni, így más teljesítésihely- és adózási szabályok vonatkoznak az értékesítésre.

Az uniós szinten egységes jogalkalmazás érdekében a Héa vhr. 5a. cikke tartalmaz arra vonatkozó példálózó jellegű felsorolást, hogy milyen esetekben kell úgy tekinteni, hogy a terméket az értékesítő adta fel vagy fuvarozta el, vagy azt az értékesítő megbízásából adták fel vagy fuvarozták el, ideértve azt is, ha az az értékesítő közvetett részvételével valósult meg. Ezek az alábbi esetek:

– ha az értékesítő a termék feladásával vagy elfuvarozásával alvállalkozót bíz meg, aki (amely) a terméket eljuttatja a vevőnek;

– ha a terméket harmadik fél adja fel vagy fuvarozza el, de a terméknek a vevő részére történő eljuttatásáért részben vagy teljeskörűen az értékesítő felel;

– ha az értékesítő számlázza ki és szedi be a fuvarozási díjat a vevőtől, és továbbítja azt egy harmadik félnek, aki megszervezi a termék feladását vagy fuvarozását;

– ha az értékesítő bármilyen módon előmozdítja a harmadik fél kézbesítési szolgáltatásait a vevő felé, létrehozza a vevő és a harmadik fél közötti kapcsolatot, vagy más módon átadja a harmadik félnek a termék vevő részére történő eljuttatásához szükséges információkat.

Az utolsó pontban felsorolt eset takarhat például egy olyan konstrukciót, amikor az eladó és a vevő megköti az ügyletet, és ezt követően a honlap átnavigálja a vevőt egy másik honlapra, ahol a vevő a saját nevében rendeli meg a fuvarozást.

Nem tekinthető azonban úgy, hogy a terméket az értékesítő adta fel vagy fuvarozta el, illetve az értékesítő megbízásából adták fel vagy fuvarozták el, ha a terméket maga a vevő fuvarozza el, vagy a vevő szervezi meg a termék harmadik fél általi szállítását, és az értékesítő sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt a termék feladásában és fuvarozásában, illetve nem nyújt annak megszervezéséhez segítséget.

Fontos továbbá kihangsúlyozni, hogy ezek csak példák, vagyis ettől eltérő esetekben sem kizárt az, hogy az értékesítőt úgy kell tekinteni, mint aki közvetve részt vesz a termék fuvarozásában.

A Közösségen belüli távértékesítés tekintetében, mint ahogy arról az előbbiekben szó esett, alapvetően a teljesítési helyre vonatkozó szabályok változnak meg, vagyis az, hogy melyik tagállamban kell adózni 2021. július 1-jétől. A módosítás értelmében, főszabály szerint Közösségen belüli távértékesítés esetén a teljesítés helye az a tagállam lesz, ahol a termék fuvarozása véget ér, így a rendeltetési hely szerinti tagállamban kell az értékesítés után az adót megfizetni. Ezen főszabály alól azonban a kisvállalkozások részére nyújtandó egyszerűsítésként kivételeket határozott meg a jogalkotó. Ennek értelmében a Közösségen belüli távértékesítés teljesítési helyének a termék fuvarozásra történő feladásának helye minősül, amennyiben a következő feltételek együttesen teljesülnek:

– az értékesítő adóalany kizárólag egy tagállamban telepedett le gazdasági céllal;

– a Közösségen belüli távértékesítés keretében más tagállambeli végső fogyasztók részére értékesített termékek, valamint más tagállambeli nem adóalany igénybevevők részére nyújtott műsorszolgáltatási, elektronikus és távközlési szolgáltatás (távolról is nyújtható szolgáltatás) adó nélküli összesített ellenértéke sem a tárgyévben, sem az azt megelőző évben éves szinten nem haladta meg a 10 ezer eurónak megfelelő pénzösszeget.

Az eurót nem alkalmazó tagállamoknak a 10 ezer euró nemzeti pénznemben történő meghatározásához a 2017. december 5-én érvényes EKB átváltási árfolyamot kell alkalmazniuk. Ez Magyarország esetében 313,96 Ft/euró árfolyamot jelent, vagyis belföldi adóalanyok tekintetében a kerekítésre vonatkozó szabályok figyelembevételével az alkalmazandó értékhatár 3,1 millió forint. Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. ezen szabály hatálybalépésével kapcsolatban nem határozott meg átmeneti rendelkezéseket, így a belföldi adóalany a kivételes szabályokat abban az esetben alkalmazhatja 2021. július 1-jétől 2021. évben, ha sem 2020-ban, sem 2021 első félévében nem haladta meg a vonatkozó ügyletekből származó adó nélküli összesített ellenértéke a 3,1 millió forintos értékhatárt.

A módosítás eredményeképpen így egyrészt csökken az alkalmazandó értékhatár, másrészt az értékhatárba nemcsak a Közösségen belüli távértékesítések, hanem a távolról is nyújtható szolgáltatások adó nélküli ellenértékét is bele kell számítani, harmadrészt nem tagállamonként külön-külön kell figyelni az értékhatárt, hanem az összes, az értékesítő letelepedésétől eltérő tagállambeli vevő részére történő értékesítésre együttesen. Kizárólag belföldön letelepedett adóalanyra vonatkoztatva a kivétel szabályt, ez azt jelenti, hogy a belföldről feladott Közösségen belüli távértékesítés szabályai szerint értékesített termékre a belföldi áfaszabályokat kell alkalmazni egészen a fentebb jelzett értékhatár eléréséig, vagyis a termék után a vonatkozó belföldi adómértékkel kell megfizetni az adót a magyar adóhatóság részére. Abban az esetben, ha az értékesítő alanyi adómentességet választott, úgy ez az értékesítés – amennyiben azzal az értékesítő nem haladja meg az alanyi adómentesség értékhatárát – adómentes.

Azonban ezen értékesítés adó nélküli ellenértéke is beleszámít az alanyi adómentesség alkalmazhatósága szempontjából figyelembe veendő 12 millió forintos értékhatárba, mivel ez egy belföldön teljesített ügylet. Az adóalanynak, azzal az ügylettel, amellyel meghaladja a 3,1 millió forintos értékhatárt, már a főszabály szerinti teljesítési helyre vonatkozó szabályokat kell alkalmaznia mind a Közösségen belüli távértékesítés, mind a távolról is nyújtható szolgáltatás utáni adófizetési kötelezettség teljesítéséhez. Az értékhatár meghaladását pedig a teljesítési hely váltása miatt az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet változásbejelentésre vonatkozó rendelkezései szerint, vagyis 15 napon belül be kell jelenteni az adóhatóságnak.

Abban az esetben, ha az adóalany nem éri el a 3,1 millió forint/10 ezer euró értékhatárt, választhatja, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállamban adózik az értékesítés után. Az adóalanyt ezen választása a választás évét követő második naptári év végéig köti. Az adóalany ezen választását előzetesen köteles bejelenteni az adóhatóságnak.

Amennyiben a belföldön letelepedett adóalany a főszabály szerint jár el, úgy a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban van a Közösségen belüli távértékesítés teljesítési helye, vagyis ezen tagállam vonatkozó adómértékével kell az adót megfizetni. Az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez az adóalany választhatja, hogy azt az uniós egyablakos rendszer alkalmazásával teljesíti. Ebben az esetben a másik tagállamban teljesített ügylet tekintetében a bevallási és a befizetési kötelezettségének a magyar adóhatóságon keresztül tehet eleget. Ebben az esetben nincs kihatással az ügylet utáni adózásra az, ha az adóalany alanyi adómentességet választott belföldön, ugyanis az alanyi adómentesség nem terjed ki a másik tagállamban teljesített ügyletekre, vagyis azt a másik tagállamban mindenképpen adófizetési kötelezettség terheli. Jelenleg ugyanis a szabályok szerint nincs lehetőség arra, hogy az adóalany alanyi adómentességet válasszon egy olyan tagállamban, ahol nem telepedett le (ez 2025. január 1-jétől fog változni). Az, hogy ezen ügylet egy másik tagállamban teljesített, egyúttal azt is jelenti, hogy ezen ügylet adó nélküli ellenértékét nem kell figyelembe venni az alanyi adómentesség alkalmazhatóságához megállapított 12 millió forintos értékhatár számításánál.

2. A 150 eurós belső értéket meg nem haladó import küldemény utáni áfa megfizetése

Jelenleg az EU-n kívülről feladott küldemények 150 euró értékig vámmentességet, míg 22 euró értékig áfamentességet élveznek (kis értékű import küldemény). A módosítás a vámmentesség megtartása mellett eltörli ezen küldemények importáfa-mentességét, és ezzel párhuzamosan lehetőséget ad arra, hogy az áfát az értékesítő az import egyablakos rendszeren (import OSS/iOSS) keresztül fizesse meg. Amennyiben az értékesítő nem él azzal a lehetőséggel, hogy a termékértékesítést terhelő áfát az iOSS alkalmazásával fizesse meg, úgy a termékimport utáni áfa megfizetésére további két lehetőség kínálkozik. Ebből az egyik az eddig is ismert megoldás, amelynek értelmében az adót a vámhatóság veti ki és szedi be az importálótól, továbbá a módosítás bevezet egy harmadik lehetőséget is az import áfa megfizetésére, amikor is lényegében a küldeményt jellemzően kézbesítő posta, gyorsposta szedi be a címzettől az importot terhelő áfát és fizeti meg azt az adóhatóságnak. Az iOSS és az adóbeszedés csak olyan esetben alkalmazható, amikor a vevő végső fogyasztó.

2.1. A 150 eurós belső érték

Az import egyablakos rendszeren keresztül azon import küldemény utáni áfa megfizetésére van lehetőség, amelyet végső fogyasztó részére értékesítettek, és amelynek az ún. belső értéke nem haladja meg a 150 eurónak megfelelő pénzösszeget. Ez alól kivételt képeznek a jövedéki termékek, vagyis 150 euró alatti jövedéki termékek esetében a vámhatóság az áfát a jövedéki adóval egyetemben kiveti és beszedi, azt nem lehet az iOSS-en keresztül bevallani, megfizetni. Végső fogyasztó alatt a nem adóalany személyeket, szervezeteket kell érteni, valamint azon speciális státussal rendelkező adóalanyokat, aki (amelyek) az éves szinten a 10 ezer euró adó nélküli összértéket meg nem haladó Közösségen belüli termékbeszerzéseik tekintetében nem minősülnek adófizetésre kötelezettnek (pl. alanyi adómentes adóalany, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany). Amennyiben a megrendelő nem jelzi, hogy adóalanyi minőségében rendeli meg a terméket, ezért az értékesítő őt nem adóalanyként kezeli és az iOSS-t alkalmazza, az azzal fog járni, hogy a megrendelő vevő nem fog olyan bizonylattal rendelkezni a termékértékesítésről, amely szükséges lenne ahhoz, hogy levonásba helyezhesse az adót, ha annak feltételei egyébként fennállnak.

A belső érték fogalmát a Bizottság 2020/877/EU felhatalmazáson alapuló rendelete definiálja. Ennek értelmében „belső értéknek” minősül

a) kereskedelmi áruk esetében: az Unió vámterületére irányuló kivitel céljából történő értékesítéskor maguknak az áruknak az ára, amely nem tartalmazza a szállítási és biztosítási költségeket, kivéve, ha azok szerepelnek az árban és nincsenek külön feltüntetve a számlán, valamint azokat az egyéb adókat és díjakat, amelyek a vámhatóságok által bármely vonatkozó dokumentumból megállapíthatók;

b) nem kereskedelmi jellegű áruk esetében: az az ár, amelyet az Unió vámterületére irányuló kivitel céljából történő értékesítés esetén magukért az árukért kellett volna fizetni.

A belső értéket az iOSS alkalmazhatósága szempontjából küldeményenként kell megállapítani. Amennyiben az értékesítő azonos fuvarozási szerződés keretében (egy szállítmánnyal) egyszerre több terméket is felad fuvarozásra ugyanazon vevő részére, úgy azt egy küldeménynek kell tekinteni. Ugyanakkor, ha ugyanazon értékesítő ugyanazon vevő részére külön leadott rendelések alapján, külön adja fel fuvarozásra a termékeket, azokat eltérő küldeményeknek kell tekinteni, még akkor is, ha esetleg azonos napon érkeztek meg a rendeltetési hely szerinti postai/gyorspostai szolgáltatóhoz, kivéve, ha fennáll annak alapos gyanúja, hogy a küldeményeket mesterségesen darabolták fel a vámfizetési kötelezettség elkerülése érdekében. Abban az esetben, ha ugyanattól az eladótól ugyanaz a vevő több eltérő időpontban rendel termékeket, de azokat egyszerre, azonos fuvar keretében adják fel, azt egy küldeménynek kell tekinteni ezen rendelkezés alkalmazásában.

2.2. Importált termék távértékesítésének teljesítési helye

Fontos annak a meghatározása is, hogy amennyiben 150 euró belső értéket meg nem haladó küldemény importálása történik, hol van a teljesítési hely (adóztatás helye), és milyen jogcímen történik az adó megfizetése, mivel ilyenkor egyrészt teljesül egy termékimport és egy termékértékesítési tényállás is.

Ismert, hogy termékimport jogcímén az áfafizetési kötelezettség abban a tagállamban keletkezik, ahol a terméket szabadforgalomba helyezik, míg termékértékesítés esetén a főszabály az, hogy az ügylet ott adóztatandó, ahol a terméket fuvarozásra feladják. Ez import esetén főszabály szerint azt eredményezi, hogy az ügylet után a szabadforgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban keletkezik import jogcímen adófizetési kötelezettség, termékértékesítés jogcímén pedig nem keletkezik adófizetési kötelezettség a területi hatályon kívül esés miatt. Ez a megítélés marad abban az esetben is, ha a termék rendeltetési helye és a szabadforgalomba bocsátás helye megegyezik egymással, és az értékesítő nem választotta az import egyablakos rendszer (iOSS) alkalmazását, vagyis ez esetben csak termékimport jogcímén kell adózni.

Eltérően alakul a helyzet azonban, ha az értékesítő az import egyablakos rendszer alkalmazását választotta, ez esetben ugyanis az import távértékesítés teljesítési helye a termék rendeltetési helye szerinti tagállam lesz. Annak érdekében, hogy ez esetben ne kelljen két jogcímen (termékértékesítés, termékimport) is adót fizetni, a termékimport adómentes lesz a szabadforgalomba helyezés szerinti tagállamban, feltéve, hogy az értékesítő (vagy a nevében eljáró közvetítő) legkésőbb a vám-árunyilatkozat benyújtásakor érvényes import azonosító (iOSS) számot ad meg.

2.3. Import áfa megfizetése import egyablakos rendszer alkalmazásával

Ha az értékesítő az iOSS alkalmazása mellett dönt, akkor maga a termékimport áfamentes, adózni a harmadik államból importált termék távértékesítése jogcímén kell. Az importált termék távértékesítésének teljesítési helye ebben az esetben a termék rendeltetési helye szerinti tagállam lesz, függetlenül attól, hogy a termék szabadforgalomba helyezése melyik tagállamban történik meg. Ez azt jelenti, hogy a termékre a rendeltetési hely szerinti tagállam vonatkozó adómértékével kell az adót felszámítania az értékesítőnek. A termékimport adómentességének a feltétele ugyanakkor, hogy a vám-árunyilatkozat tartalmazza az értékesítő érvényes iOSS-számát. A vám-árunyilatkozat ezért bővülni fog egy olyan rovattal, ahova az iOSS-számot be lehet majd írni. Amennyiben nem szerepel ilyen szám a vám-árunyilatkozaton, vagy az nem érvényes, úgy a vámhatóság a szabadforgalomba helyezéskor ki fogja vetni az import áfát a küldeményre.

2.4. Az import áfa egyszerűsített megfizetése

Amennyiben az értékesítő nem választotta az iOSS alkalmazását, úgy az import áfa megfizetése történhet egyszerűsítve, a posták, gyorsposták általi adóbeszedéssel. Az import áfa megfizetésének ezen módjára szintén abban az esetben van lehetőség, amikor az iOSS is alkalmazható lenne, vagyis 150 euró belső értéket meg nem haladó küldemény esetében, amennyiben a címzett végső fogyasztó és a küldemény nem jövedéki termék. További feltétele ezen importáfa-fizetés alkalmazásának, hogy a küldemény rendeltetési helye és a szabadforgalomba bocsátás helye (tagállama) megegyezzen. Vagyis belföldön akkor alkalmazható, ha a küldeményt a címzettnek belföldön kell kézbesíteni és azt belföldön is helyezik szabadforgalomba.

Az adóbeszedésre kötelezett olyan személy, szervezet lehet, aki (amely) a termék címzett megbízásából történő szabad forgalomba bocsátását kezdeményezi belföldön. Azt, hogy az adóbeszedésre kötelezett a címzett megbízásából jár el a termék szabadforgalomba bocsátása során, lényegében vélelmezni kell. Ezt a vélelmet a címzett a vám-árunyilatkozat benyújtásáig megdöntheti, azzal, hogy kifejezetten nyilatkozik arról, hogy nem kívánja megbízni a szabadforgalomba helyezéssel az adott gazdálkodót. Ezen adófizetés alkalmazhatóságának további feltétele, hogy a gazdálkodó olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) a vámjogi szabályok szerinti halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik. A feltételeknek megfelelő gazdálkodó választhatja, hogy beszedi az adót a címzettől, de nem kötelező ezt alkalmaznia. Amennyiben adóbeszedésre kötelezettként kíván eljárni, azt előzetesen be kell jelentenie az állami adó- és vámhatóságnak, illetve, amennyiben nem kíván a továbbiakban adóbeszedésre kötelezettként eljárni, úgy azt szintén előzetesen be kell jelentenie. Ez utóbbi esetben (kiválasztás) a kötelezettsége a bejelentést követő naptári hónap első napjától szűnik meg. Tekintettel arra, hogy a bejelentésnek előzetesnek kell lennie, ha a gazdálkodó adóbeszedésre kötelezettként kíván eljárni 2021. július 1-jétől, úgy a bejelentést az átmeneti rendelkezések értelmében, 2021. április 1-jétől teheti meg.

Ezen speciális importáfa-fizetési mód esetében az adófizetésre kötelezett a küldemény címzettje, azonban a feltételeknek megfelelő gazdálkodók szedik be a címzettől az import áfát és fizetik azt meg az adóhatóságnak. Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett import áfát köteles az adóhatóság által rendszeresített formában elektronikus úton havonta bevallani és megfizetni az adóhatóság részére. A bevallás és a befizetés határideje megegyezik az import vám megfizetésére vonatkozó határidőre vonatkozó szabályokkal. A bevallásnak tartalmaznia kell az adott naptári hónapban vámjogi szabad forgalomba helyezett termékek adóalapját és a beszedett adó teljes összegét. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a termék szabadforgalomba helyezése például 2021 júliusában történik meg, azonban ezen termék után az adót csak 2021 augusztusában szedi be a gazdálkodó (pl. mivel az adót csak a küldemény kézbesítéskor szedi be), az adóalapot a 2021 júliusáról, míg a beszedett adót a 2021 augusztusáról benyújtott bevallásában kell feltüntetnie.

Az adóbeszedésre kötelezett alapvetően a címzettől beszedett adót köteles az adóhatóságnak megfizetni, azonban meg kell fizetnie azon adónak megfelelő összeget is, amelyet elmulasztott beszedni. Nem minősül ugyanakkor beszedni elmulasztott adónak az olyan eset, amikor az adóbeszedésre kötelezett nem adja át a címzettnek a terméket, például azért, mert a címzett nem kívánja a küldemény utáni közterheket megtéríteni. Nem a címzettet, hanem az adóbeszedésre kötelezettet terheli az adófizetési kötelezettség, ha a termék a címzettnek történő kézbesítést megelőzően eltűnt (ellopták vagy elveszett) vagy megsemmisült. Az adóbeszedésre kötelezett kimentheti ugyanakkor magát az adófizetés alól, ha bizonyítja, hogy a termék megsemmisülését rajta kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő (pl. leégett a tűzben), vagy az egyéb vagyoni kár elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az import áfa fentebb bemutatott módon történő egyszerűsített megfizetése esetén az import áfa összegét az adóbeszedésre kötelezett számítja ki. Az import áfa alapját az arra irányadó rendelkezések alapján kell megállapítania (vámérték, növelve a járulékos költségekkel). Tekintettel arra, hogy a gazdálkodó nem részese az értékesítő és a vevő közötti ügyletnek, így nincs tudomása a küldeményben található termékről, annak áráról. Fontos ugyanakkor, hogy a fizetendő import áfa a lehető legpontosabban legyen megállapítva. Ezért az Áfa tv. kimondja, hogy a címzettől beszedendő adó kiszámításához az adóbeszedésre kötelezettnek a termék vám-árunyilatkozaton feltüntetendő ellenértékét kell alapul vennie, és ezt kell növelnie az egyéb, az import áfa alapjába beletartozó költségekkel. Az adóbeszedésre kötelezett rendelkezésére álló információ korlátozottsága az oka annak is, hogy függetlenül az importált termékre egyébként vonatkozó áfakulcstól, ezen eljárásban a normál, 27 százalékos áfakulcsot kell alkalmazni minden termékre. Tehát, amennyiben a küldemény egyébként egy 5 százalékos áfakulcs alá tartozó könyvet tartalmaz, akkor is 27 százalékos áfakulccsal kell ezen eljárásban az adót megállapítani.

Az adóbeszedésre kötelezettnek az ellenőrzés érdekében nyilvántartást kell vezetnie, amelyet az adófizetési kötelezettség keletkezésének évét követő 5 naptári évig meg kell őriznie. Ezen nyilvántartást az adóhatóság kérésére elektronikusan rendelkezésre kell bocsátania. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell

– azon vám-árunyilatkozatok adatait, amely esetben a gazdálkodó adóbeszedésre kötelezettként járt el;

– a címzett nevét, elérhetőségét;

– a címzett által átvett küldemény azonosítására vonatkozó adatokat;

– a címzett által át nem vett, az EU területén kívülre igazoltan visszaküldött küldemény azonosítására vonatkozó adatokat;

– a címzett által át nem vett, az EU területén maradt küldemény azonosítására vonatkozó adatokat; valamint

– a címzett részére történő kézbesítést megelőzően megsemmisült, elveszett vagy ellopott küldemény azonosítására vonatkozó adatokat.

Az adóbeszedés egyéb, Áfa tv.-ben nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Amennyiben az import utáni áfát nem az iOSS és nem a fentebb bemutatott speciális adófizetési mód keretében rendezik, úgy a vámhatóság állapítja meg és veti ki az áfát. Ugyanakkor magában az eljárásban történnek könnyítések, ugyanis a vámhatóságnak nem kell minden esetben határozatot hoznia a szabadforgalomba bocsátásról és a fizetendő közterhekről. Erre abban az esetben kerülhet sor, ha a nem adóalany természetes személy a vámmentes küldeménye tekintetében saját nevében nyújt be vám-árunyilatkozatot az erre a célra kifejlesztett webes felületen keresztül, amit a vámhatóság változtatás nélkül elfogad, és az érintett elektronikus úton eleget tesz áfafizetési kötelezettségének is. Ilyen esetben a vámhatóság a fizetendő általános forgalmi adó összegéről elektronikus üzenetben értesíti a magánszemélyt. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a vámhatóság határozatot hoz.

Magony Krisztina írása az Adó szaklap 2021/6-os számában jelent meg.



Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Nem tisztességes bírságkedvezményért elvenni a jogorvoslati jogot

„Fogadd el még akkor is, ha nem érzed jogszerűnek, mert fele annyit fizetsz.” Ez akár egy NAV hirdetés szlogenje is lehetne. És talán nem is lenne különös mindez, ha nem arról lenne szó, hogy a NAV egy hatósági jogalkalmazó, és az ezeknek a szlogeneknek teret engedő jogszabály az adóigazgatási eljárás szabályrendszere.

2021. szeptember 17.

Dante-700 – Dante élete (1. rész)

Dante, a világirodalom egyik legnagyobb alakja 700 éve hunyt el. Főműve, az Isteni színjáték nehéz olvasmány, de ennek ellenére az értő irodalmárok a legmagasztosabb jelzőkkel illetik. Nem véletlenül, hiszen a nyugati kultúrára gyakorolt hatása egyedülálló, az irodalom, a zene, a képzőművészet, a filmművészet egyaránt sokat merített Dante nagyeposzából.