Az első magyar adóreform


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kossuth már 1848 nyarán javaslatot tett az országgyűlésnek egy olyan adórendszer megvalósítására, amely a kor polgári társadalmának megfelelő volt, de egyelőre csak jó tanácsokat kapott cserébe, elfogadást nem. Az európai forradalmi lendület megtorpanása miatt a császári erők nagyobb erővel fordultak Magyarország ellen, a forradalom szabadságharcba csapott át. Ilyen előzmények után került sor az első magyar adóreformra.


Az adózás soha sem volt a politikusok kedvelt javaslattételi és döntési területe, legfeljebb annak csökkentését, adómentességet szeretnek indítványozni. Mindig is könnyebben költötték a pénzt, mint a népszerűség-vesztést kockáztató adójavaslatokat tegyenek.

A feudális adóztatást már Rákóczi is megpróbálta átalakítani, de sem a kor, sem a társadalmi fogadókészség nem volt megfelelő javaslatai megvalósítására, így a fejedelem kezdeményezése megmaradt a kísérlet szintjén. Erről korábban már volt szó a „Rákóczi volt az első igazi adóreform atyja” című írásban, illetve elemeztük a sikertelenség okait is.

A Rákóczi szabadságharcot követően az uralkodók számos reformintézkedést hoztak a közteherviseléssel kapcsolatban, de egészen 1848-ig nem nyúltak hozzá a feudális adórendszer alapjaihoz. Az áttörésre az 1848. március 15-i 12 pont törvénycikkekben való megjelenése jelentette 1848 áprilisában.

Az 1848. évi VIII. törvény szólt a közteherviselésről, további 1848. évi áprilisi törvények pedig eltörölték a feudalizmus alapjait jelentő adózást (papi tized, kilenced és egyéb úrbéri terhek), valamint eltörölték a feudalizmus birtokviszonyait meghatározó ősiséget.

Nem törölték el a hadiadót (ezt kellett portánként fizetni), amely központi adóként funkcionált, a vármegyei működés pénzügyi fedezetét biztosító úgynevezett háziadót, illetve a kereskedelmi forgalom után fizetendő vámokat („harmincad”).

Kossuth még 1848 nyarán, pénzügyminiszterként az országgyűlés elé terjesztette egy új adórendszerre vonatkozó elképzeléseit, ezt meg is tárgyalták a küldöttek, de csak addig jutottak el, hogy számos észrevételt, javaslatot fogalmaztak meg.

Az új adórendszerre pedig nagy szükség volt, mert az új társadalmi berendezkedéshez új gazdasági alapokat kellett teremteni, és biztosítani kellett az ország működésének anyagi alapjait is. Az 1848-ban megszavazott hitelfelvételi lehetőség csak átmeneti megoldást jelenthetett, biztosította az ország 1848. évi és 1849. évi működését, de okvetlenül szükség volt a bevételek adókból való előteremtésére.

Az 1848 őszétől kialakult helyzet miatt az adótörvények elfogadása húzódott. Közben januárban a kormányzat Debrecenbe költözött, az országgyűlés is ott működött 1849 január 9-étől. A legsürgősebb feladat természetesen nem az adótörvények elfogadása volt, a vészhelyzetben a hadiintézkedések mindent megelőztek. A sikeres tavaszi hadjáratot követően lélegzethez jutott a politikai vezetés, és sor kerülhetett az adótörvények megtárgyalására és elfogadására is.

Külön is ki kell emelni az adórendelkezések okaként az Olmützi Alkotmányt (1849. március 4., ezt „oktrojált” jelzővel látta el a magyarság), illetve az ennek következtében megfogalmazott, a trónfosztást is kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot (1849. évi II. törvénycikk, Debrecen, 1849. április 14.). Az Olmützi Alkotmányra még visszatérünk a szabadságharc bukását követő adótörténeti ismertetés során, mert több adórendelkezést is tartalmazott.A trónfosztást követően elfogadott országcímer, az ún. Kossuth-címer

A trónfosztást követően elfogadott országcímer, az ún. Kossuth-címer

 

Adótörvények az országgyűlés előtt

A képviselők elé terjesztett törvényjavaslat hét fejezetben tartalmazta az eljárási szabályokat és a hat adónemet. Maga a javaslat igen rövid, néhány oldal terjedelmű volt, de a legfontosabb szabályokat tartalmazta, és a nem részletezett kérdésekben felhatalmazta a pénzügyminisztert a részletek kidolgozására és utasításban való közzétételére.

A hét fejezet a következő volt:

Törvényjavaslat az adókról

I. FEJEZET: A legközelebbi adó kivetéséről és behajtásáról

II. FEJEZET: Földadóról

III. FEJEZET: Házadóról

IV. FEJEZET: Keresetadóról

V. FEJEZET: Pálinkaadóról

VI. FEJEZET: Italmérési adóról

VII. FEJEZET: Távolléti adóról

A vitában részt vett Duschek Ferenc pénzügyminiszter, Szemere Bertalan miniszterelnök, belügyminiszter, Lónyay Menyhért (aki később a Kiegyezés pénzügyminisztere lett), Bezerédj István, aki számos közteherviseléssel kapcsolatos javaslatot tett korábban, illetve saját személyére és birtokaira intézkedéseket is hozott.

A kétnapos vitában (1849. április 24-25., jegyzőkönyve megtalálható az irodalomjegyzékben található Pap Dénes jegyzette műben) több érdemi javaslat is elhangzott:

  • Bezerédj István a progresszív adózásra tett javaslatot. Ezt Szemere és Duschek is azzal utasította el, hogy javaslata érdemi, a későbbiekben meg is lehet valósítani, de a jelenlegi helyzetben erre nincs mód.

  • Egy másik képviselő (Angyal) nőtlenségi adó bevezetésére tett javaslatot, ezt sem támogatták.

  • Egy Agafi nevű képviselő a dohány és a kártyajáték adóztatását javasolta, mert indoklása szerint ezek is ugyanolyan ártalmasak, mint a pálinka. Akkor ezt még nem fogadták el, de a XIX. század későbbi éveiben már önálló adótárgyakká váltak ezek is.

Megjegyzem a dohány kereskedelmének adózását tartalmazta a javaslat, de ennek alapja nem maga a dohány volt.

Az egybeszerkesztett adótörvények sokszorosítása után 1849. április 26-án tartották meg a végszavazást. Történelmi jelentősége miatt álljon itt az országgyűlési jegyzőkönyv részlete erről:

LVI ik ülés a képviselőházban május 26 án

Keller jegyző felolvassa a módositások szerint kinyomatott törvényjavaslatot, amelyen még a következő stylaris változtatások történtek:

Az I. fejezet 15. §-ban e helyett „országos határozat” tététett „törvény.”

A 17. §-ban „azon önkénytes” helyett „az önkénytes.”

A III. fejezet 6-ik §. a) „helységek” helyett „helyiségek.”

A IV. fejezet 2. §-ban „százalékától” helyett „százalékával.”

A 6. §-ban „4.§” helyett „5.§.”

A VI. fejezet 2. §-ban „városának” helyett „városainak.”

Elnök: A törvényjavaslat az illető módositásokkal felolvastatván a szabályok értelmében méltóztassanak rá szavazni. Akik azt elfogadják, méltóztassanak felállni. (Mindnyájan felállanak.)

E kis részlet is jól mutatja azt, hogy milyen aprólékossággal döntöttek az adózásról, és ki kell emelni annak konszenzussal való elfogadását.

Bár Kossuth sem a vitában, sem az elfogadásban nem vett részt közvetlenül („egyéb” elfoglaltságai voltak akkoriban), de a törvényjavaslat az ő eredeti elképzelésein alapult.

Egy nemrég előkerült Kossuth fénykép, dedikációjával
(Reznák Erzsébetnek, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatójának hozzájárulásával)

 

Az adótörvény egyes kiemelt intézkedései

Az adótörvény a VII. sorszámot kapta az 1849. évi törvények sorában, és – természetesen – megjelent az akkori közlönyben.

Az I. fejezet az eljárási szabályokat tartalmazza. A 2-8. §-ok tartalmazzák a beszedésre és az intézményrendszerre vonatkozó szabályokat:

2. § Ezen adó kivetését és beszedését e törvényben foglalt szabályok szerint a pénzügyministerium igazgatása és felügyelése mellett az ország törvényhatóságai eszközlendik.

3. § A pénzügyminister a törvényhatóságokat a kivetés és beszedés részleteit illető rendszabályokkal és utasításokkal ellátandja, mellyeket a törv. hatóságok bizottmánya, úgy minden egyes tisztviselői személyes felelőség és kártalanítás terhe alatt pontosan végrehajtani kötelesek.

4. § A törvényhatóságok azonnal járásonkint, illetőleg kerületenkint kivetéssel foglalkozandó rónonokat neveznek, kik haladék nélkül munkálkodásaikat megkezdendik.

5. § Az adó részletenkinti befizetésének határidejét, tekintettel az adótárgy- és helybeli körülményekre vonatkozó egyéb viszonyokra a pénzügyi minister kiadandó rendeletében tűzendő ki. Az adó beszedését községenkint a községi adóbeszedők, – kik a község értékkel bíró egyénei közül választandók – teljesítendik.

6. § A puszták adóbeszedési tekintetben, az illető hatóság határozata szerint, a szomszéd helységek valamellyikéhez csatoltatnak, és azok birtokosai és lakói az adóbeszedésre tett községi kiadáshoz aránylag járulni kötelesek.

7. § A községektőli beszedéssel a fölötti ellenőrködéssel az illető törvényhatóságnak már e czélra előbb is alkalmazott tisztviselői foglalkozandnak. A beszedett öszvegeket a hatósági főpénztárnokok, a ministerium által kijelölt helyre, a rendeletben határozott napokra beszolgáltatandják.

8. § Az adó kivetésével és behajtásával foglalkozandó egyének díjazása iránt, a körülmények szerint, a hatóságok véleményezése nyomán, a pénzügyminister határozand.

Magyarázatra szorul a „ronónok” kifejezés. Ez tulajdonképpen az adót kirovó személyeket jelenti, tövében a „ró” szó bújik meg.

Az akkori társadalmi-gazdasági viszonyokat figyelembe véve az egyes adófajták a vagyont, a jövedelmeket sújtották, illetve egyes különlegese termékeket (pálinka) és helyzeteket (italmérés, távollét) adóztattak meg.

Az adózás alapja a földadó volt, amely egyben jelentett vagyont és jövedelemszerzési lehetőséget is. Ugyanakkor az új szabályokban már eltértek a feudalizmusra jellemző, csupán a birtoknagyságon alapuló adózástól, helyette a föld jövedelemtermelő képességét vették alapul. Fontossága miatt a földadóra vonatkozó rendelkezéseket teljes terjedelmében beidézzük:

II. FEJEZET Földadóról

1. § Az 1848. évi november, és december, és 1849. egész évre kivetendő földadónál az egész évi tiszta jövedelem 7 egy kettőd százaléka vétetik adózási kulcsul.

2. § A törvényhatóságok által járásonkint kiküldött rónokok a földbirtokbóli tiszta jövedelem ki számításánál alapul veendik:

a) A helyben vagy vidékben holdankint fizettetni szokott évi földbér középtételeit.

b) A földek középtermésének középár szerinti tiszta jövedelmét.

Két tényezőre kell még felhívni a figyelmet: Az adó mértéke 7,5 százalék volt, ez a mérték még visszacseng a többi adófajtánál is, illetve a „középtermésének középár szerinti” tiszta jövedelem kifejezésre, amely arra utal, hogy az adózásnál az időjárásnak való kitettség és a piaci helyzet változásait átlagolással kívánták tompítani.

A III. fejezet a házadóról szól. Ebben a házbirtokosként megszerzett jövedelem adózik 7,5 százalékkal, föltéve, hogy a házat bérbeadással hasznosítják. Ha valaki a saját házában lakik, az is adóköteles a piacon egyébként realizálható bérleti díj, mint vélelmezett adóalap után.

A gazdasági célra hasznosított épületek és a középületek viszont mentesültek az adózás alól.

A IV. fejezet szólt a keresetadóról, amely minden olyan keresetre kiterjedt, amely nem tartozott a földadóról és a házadóról szóló rendelkezések alá. Az általános adómérték itt is 7,5 %.

Sajátos szabályok vonatkoztak a hivatalnokokra, azokra, akik keresetük mellett egyéb juttatásokat is kaptak (szállás, étkezés), a haszonbélőkre, a kézi munkásokra (napszámosokra), azokra a mesteremberekre akik legényekkel (segédekkel) vagy anélkül művelték az ipart.

Külön is ki kell emelni, hogy a kereskedői testületekre hárították a kereskedők adóbevallásainak felülvizsgálatát. A dohánykereskedelem már akkor is extra jövedelmet eredményezhetett, mert a kereskedésének hasznát kétszeres, 15 %-os adóval sújtották.

Az egyéb tudományos, művészeti és ipari tevékenységet folytatók esetében szintén a lakhatási költségeket vették alapul, az éves lakbér 10 %-t kellett adózniuk, ha saját házukban laktak, itt is a vélelmezett lakbér volt az adó alapja.

Az V. fejezet szólt a pálinkaadóról. Ezt már abban a korban is jövedéki terméknek tekintették. A fizetendő adó mértéke függött attól, hogy miből főzték a pálinkát, illetve a főzőedény nagyságát is figyelembe vették. Legkisebb volt az adó, ha törkölyből, (bor)seprőből vagy gyümölcsből főzték, valamivel nagyobb volt, ha kolompérból (burgonyából) történt a főzés, és a legnagyobb adómérték a gabonából történő előállítást terhelte.

A saját szükségletre történt pálinkafőzést kedvezményezték, maximálva a fizetendő adó összegét.

Az import-pálinka adótételét – igencsak modern módszerrel – a behozott mennyiség és annak szesztartalma alapján állapították meg.

A VI. fejezet szólt az italmérési tevékenységet folytatók (korcsmák, fogadók stb.) adójáról. Ők a IV. fejezetben említett keresetadón felül külön osztálybesorolás alapján fizettek még éves adóösszeget. Az adó mértéke Pest városában kétszerese volt a vidéki adótételeknek.

Igen érdekes a VII. fejezetben meghatározott távolléti adó, amely azokat sújtotta, akik Magyarországon kevesebbet töltöttek, mint fél év (tehát lényegében külföldön, „távol” éltek). Ők az adótételek háromszorosa szerint kellett hogy adózzanak.

Miért is volt ez?

A külföldön élés a nemesség módosabb részének adatott meg, ők Bécsben vagy akár Párizsban is házat vittek, magyarországi birtokaik csak jövedelemforrást és egyfajta hátországot jelentettek számukra (Jókai erről igen szemléletesen ír az „Egy magyar nábob” című művének elején). Ilyen módon tehát érthető ez a felemelt adótétel.

A Grassalkovich-palota Bécsben

 

A távolléti adó magasabb terhe alól ugyanakkor kivételt jelentettek azok, akik tanulási célból vannak külföldön (24 éves korig), tanulmányúton vesznek részt a kormány engedélyével, diplomáciai szolgálatot teljesítenek, illetve akik betegségük miatt gyógykezelésre utaznak külföldre.

&&&

E rövid ismertetésből is jól látható, hogy az adótörvény valóban szakított a feudális adózás kereteivel, és az akkori lehetőségek szerint próbált egy modernebb rendszert kialakítani. Azt, hogy ez hogyan érvényesült a gyakorlatban, a későbbi írásokban fogom bemutatni.

Irodalom:

Arcanum DVD könyvtár III. Történelem: Kossuth Lajos összes munkái XII. (Arcanum, 2003, Budapest)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

dr. Földi Józsefné (szerk.): Pénzügyminisztérium 1848-1998 (Pénzügyminisztérium, 1998, Budapest)

Magyarország története – 1848-1890 (Akadémiai Kiadó, 1979, Budapest, 222-225.p.)

Pap Dénes: A Parlament Debrecenben 1849 (Köhler K.A., 1870, Lipcse, 206-242.p.)


Kapcsolódó cikkek

2024. október 11.

Orbán Viktor: három ponton avatkozunk be a gazdaságba

Megfizethető lakhatást, egymilliós jövedelmet és munkáshitelt nyújtunk, Demján Sándor programot indítunk a kisvállalkozóknak – ígérte Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.

2024. október 11.

A közvetett adózás rendszere Kenyában (4. rész)

Kenya Kelet-Afrika legnagyobb kereskedelmi és pénzügyi központja, és kiemelkedő jelentőségű a turizmus is. Az országban az áfa 1990-ben váltotta az értékesítési adót. Következzenek az érdekes részletek.

2024. október 11.

Helyezkedjünk – az állandó telephely az áfában

Az Áfa kalauz friss számában megjelent írás az állandó telephely jogi hátterének részletes, az uniós joggyakorlatot is érintő elemzésével rávilágít a székhely és az állandó telephely közti különbségre és támpontot ad az állandó telephely meghatározásához, elhatárolásához, majd bemutatja az állandó telephely adózásban betöltött szerepét és jelentőségét az Áfa tv.-ben szabályozott azon esetkörök ismertetésével, ahol az állandó telephely fennállása meghatározó az adókötelezettségek teljesítése során.