NAV-Figyelő 16. hét: SZJA Bevallási tervezetek, NAV Infóvonal
Az adóhatóság kiadott, 3005/2024. útmutatója alapján az alábbi ügykörök és intézhetők április 22-étől a NAV telefonos rendszerén azonosítást követően:
Az ingóértékesítés adózási szabályai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Valószínűleg kevés olyan ember van, aki egyáltalán nem találkozik ingóértékesítéssel, legfeljebb nem tudatosul benne. Az értékesítések során gyakran adóztatható jövedelem sem keletkezik (alacsonyabb áron lehet eladni az ingóságot, mint amennyiért beszerezték), és az értékesítők az adózási szabályokkal sokszor csak utólag szembesülnek. Az Adó szaklap írásával – az adóhatóság munkatársaival folytatott konzultáció birtokában – segítséget kíván nyújtani az adókötelezettség megfelelő teljesítéséhez.
1. A gazdasági tevékenységként végzett értékesítés
Az ingó vagyontárgyat értékesítő magánszemélyt eltérő adókötelezettségek terhelik attól függően, hogy az értékesítés gazdasági tevékenység keretén belül, vagy azon kívül történik. A gazdasági tevékenység a személyi jövedelemadóban a jövedelemszerzés jogcímét változtatja meg, míg az általános forgalmi adóban a gazdasági tevékenység keretében történő ingóértékesítés megalapozhatja a magánszemély áfaalanyiságát. Továbbá, miután adóköteles tevékenységet (meghatározott kivételekkel) kizárólag adószámmal rendelkező adózó folytathat, ezért a gazdasági tevékenység keretén belül értékesíteni kívánó magánszemély – az adószám megállapítása érdekében – köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni.
2012. január 1-jétől a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) átvette az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) gazdasági tevékenységre vonatkozó meghatározását [Áfa tv. 6. § (1) bekezdés], vagyis az említett időponttól a két törvény fogalomhasználata szinkronban van egymással. Bár az áfatörvény gazdasági tevékenységet kifejtő rendelkezései szélesebb terjedelműek magánál a fogalomnál, az e cikk tárgyát képező értékesítéseknél nehezen képzelhető el, hogy az szja-törvény és az áfatörvény minősítése eltérjen (tehát, hogy egy adott konkrét esetben valamely értékesítést az szja-törvény gazdasági tevékenységnek minősítsen, az áfatörvény viszont nem, vagy éppen fordítva). A két említett törvény (szja-törvény, áfatörvény) azonos meghatározása alapján gazdasági tevékenységnek minősül valamely tevékenység üzletszerű, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik [Szja tv. 3. § 46. pont, Áfa tv. 6. § (1) bekezdés].
Elemezzük röviden „áfás szemmel” a fogalmat. A gazdasági tevékenység ismérvei a következők:
– azt üzletszerűen, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel folytatják (első fordulat);
– ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi (második fordulat);
– a végzése független formában történik (harmadik fordulat).
Számvitel A-tól Z-ig 2015 |
|---|
|
• hatályos számviteli törvény és a kapcsolódó jogszabályok |
A gazdasági tevékenység fogalmában nem jelenik meg haszon, nyereség vagy más hasonló kategória (annak elérése vagy az arra való törekvés), ami összhangban van az áfatörvény egy másik szabályával, mely szerint az adókötelezettség szempontjából közömbös, hogy mi a gazdasági tevékenység eredménye (továbbá helye és célja) [Áfa tv. 5. § (1) bekezdés].
Az első fordulat vagylagosan hivatkozik üzletszerűségre, továbbá tartósságra/rendszerességre (akár az üzletszerűen folytatott tevékenység, de akár a tartósan/rendszeresen folytatott tevékenység önmagában teljesültté teszi az első fordulatot). Tekintettel arra, hogy az áfatörvény sem az üzletszerűség, sem a tartósság/rendszeresség fogalmát nem határozza meg, ezért ezen kifejezések köznapi jelentéséből célszerű kiindulni. Köznapi értelemben az a tevékenység tekinthető üzletszerűnek, amelyet a magánszemély haszonszerzési céllal ellenérték fejében végez. Ez lehet egyszeri (eseti) alkalom, de a tevékenység történhet ismétlődő vagy állandó jelleggel is. Ezt figyelembe véve akár egyetlen értékesítés is megfelelhet az üzletszerűség ismertetett meghatározásának. Ha valamely ellenérték fejében végzett tevékenység nem tekinthető üzletszerűnek, de az tartós vagy rendszeres, akkor a tevékenység az általános forgalmi adó szempontjából ugyancsak gazdasági tevékenységnek minősülhet, feltéve, hogy a gazdasági tevékenység egyéb feltételei is fennállnak. És természetesen arra is van példa, hogy egy tevékenység egyidejűleg kielégíti az üzletszerűség és a tartósság/rendszeresség kritériumát.
A gazdasági tevékenység további ismertetőjele (a fogalom második fordulata) az ellenérték (az annak elérésére irányultság vagy annak elérése). Az ellenérték (más szóval) bevételként is megfogalmazható. Mint azt korábban írtam, a gazdasági tevékenység – tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére – megalapozhatja az áfaalanyiságot, vagyis nincs jelentősége annak, hogy a gazdasági tevékenység nyereséges-e vagy sem.
Valamely tevékenység abban az esetben minősülhet gazdasági tevékenységnek, ha annak végzése független formában történik (harmadik fordulat). Az áfatörvény nem pozitív, hanem negatív módon határozza meg, hogy alkalmazásában mi minősül független formában végzett tevékenységnek. Nem minősül ugyanis független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában [Áfa tv. 6. § (5) bekezdés].
Az áfatörvény gazdasági tevékenységre vonatkozó meghatározásában értékviszonyokat nem találunk, vagyis valamely tevékenység gazdasági tevékenységként történő minősítése során – az ellenérték nagyságától függetlenül – kizárólag az előzőekben bemutatott feltételek teljesülését kell vizsgálni.
Egy adott értékesítési tevékenység előzőek szerinti minősítése (vagyis, hogy az gazdasági tevékenységnek tekintendő-e, vagy ettől eltérően, nem minősül gazdasági tevékenységnek) az értékesítést lebonyolító vagy azt folytatni kívánó magánszemély kötelezettsége (és felelőssége), elismerve azt, hogy a minősítés adott esetben fejtörést okozhat.
2. Ingóértékesítés és személyi jövedelemadó
A következőkben ismertetett szabályokat valamennyi ingóértékesítés esetén alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az értékesítés gazdasági tevékenység keretében vagy azon kívül történik.
2.1. Az ingó vagyontárgy fogalma
Az szja-törvény (meghatározott kivételekkel) az ingatlan fogalmának komplementereként határozza meg az ingó vagyontárgy fogalmát. Az szja-törvény alkalmazásában a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog ingatlannak minősül, kivéve a földingatlan tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (például lábon álló fa) [Szja tv. 3. § 29. pont]. E definíciót figyelembe véve ingó vagyontárgy az ingatlannak nem minősülő dolog. Az szja-törvény ugyanakkor kizárja az ingó vagyontárgyak köréből a fizetőeszközt, az értékpapírt; továbbá az ingatlannak nem minősülő, a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termés, termény (lábon álló fa) az szja-törvény alkalmazásában ingónak sem tekinthető [Szja tv. 3. § 30. pont].
2.2. Közös tulajdonban álló ingóság
Ha az értékesített ingó vagyontárgy közös tulajdont képez, akkor – a tulajdonosok eltérő rendelkezése vagy tulajdonjogi korlátozások hiányában – a magánszemélyt a tulajdoni hányada arányában terheli a jövedelem utáni adókötelezettség [Szja tv. 4. § (6) bekezdés]. Ha például egy házaspár fele-fele arányban tulajdonosa egy ingó vagyontárgynak, melyet később értékesítenek, akkor az ingó értékesítéséből származó jövedelmet a korábbi tulajdonostársaknak 50–50 százalékban meg kell osztaniuk.
2.3. A jövedelemszámítás menete
2.3.1. Az átruházásból származó bevétel
Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel – ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként szerzi meg, valamint ide nem értve, ha a magánszemély nem egyéni vállalkozóként fémhulladékot kifizető részére értékesít –, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, illetve más hasonló okiratban meghatározott értéke [Szja tv. 58. § (2) bekezdés].
2.3.2. A megszerzésre fordított összeg
Az ingó vagyontárgy megszerzésére fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték.
Ha az ingó vagyontárgyat külföldről hozták be, megszerzésre fordított összegként a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a vásárlásról szóló számla forintra átszámított értékét kell figyelembe venni.
Öröklés esetén – ha az ingó vagyontárgyat hagyatéki eljárás alá vonták – a hagyatéki eljárásban megállapított értéket, ingyenes szerzés (ajándékba kapott ingóság) esetén az illetékkiszabás alapjául szolgáló értéket, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értékét kell megszerzésre fordított összegnek tekinteni.
Ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték részét képezi [Szja tv. 58. § (4) bekezdés].
Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex |
|---|
|
– Különös adózási módok az áfa rendszerében és a – Vacsora-kódex |
Ha a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg (például azért, mert a magánszemély az ingó vagyontárgyat olyan hagyatéki eljárásban szerezte, melyben a közjegyző az ingóságokra egyetlen összeget állapított meg), akkor az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel 25 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni [Szja tv. 58. § (5) bekezdés].
2.3.3. Az értéknövelő beruházás
Az szja-törvény meghatározása értelmében – ingó vagyontárgy esetében – értéknövelő beruházás alatt az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét növelő ráfordítást kell érteni, azzal, hogy szokásos piaci értéket növelő ráfordításnak minősül az az igazolt kiadás is, amely az ingó dolog átruházása esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja; és/vagy az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti ingó dolog használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt [Szja tv. 3. § 32. pont].
2.3.4. A jövedelem megállapítása
A jövedelem megállapításának általános szabálya szerint az ingó vagyontárgy átruházására tekintettel megszerzett bevételből levonhatók a következő, az átruházó magánszemélyt terhelő igazolt költségek:
– a megszerzésre fordított összeg, továbbá a szerzéssel összefüggő más kiadások;
– az értéknövelő beruházás(ok); valamint
– az átruházással kapcsolatos kiadások.
A jövedelem megállapítása során ugyanakkor nem lehet költségként figyelembe venni azokat a kiadásokat, amelyeket a magánszemély valamely tevékenységéből származó bevételével szemben korábban már költségként elszámolt [Szja tv. 58. § (3) bekezdés]. Nézzünk két esetet e tiltó szabályra:
a) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) a nem kizárólag üzemi célt szolgáló, saját tulajdonú tárgyi eszközét (például gépet, berendezést, felszerelést) értékesíti, az értékesítésből származó jövedelmet az Szja tv. 58. §-a szerint kell megállapítania. Az előbb említett eszközök után az szja-törvény alapján átalány formájában számolható el értékcsökkenési leírás. A korábban átalányban elszámolt értékcsökkenési leírás az Szja tv. 58. §-a szerinti jövedelem megállapítása során ismételten már nem számolható el költségként.
b) Ha a korábban önálló tevékenységet folytató magánszemély a tevékenysége megszüntetését követően – a tevékenység folytatásának időszakában kizárólag üzemi célt szolgáló – tárgyi eszközét értékesíti (melynek beszerzési költségét az önálló tevékenység bevételével szemben nem átalányban számolta el), akkor az ingóértékesítésből származó jövedelem megállapítása során az önálló tevékenység végzése során a költségek között elszámolt szerzési értékkel a bevétel már nem csökkenthető.
2.4. A jövedelem megszerzésének időpontja
Az szja-törvény vonatkozó rendelkezése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az Szja tv. 9. §-ában foglaltak érvényesek [Szja tv. 58. § (1) bekezdés].
2.5. A szokásos piaci értéket meghaladó bevételrész
Ha az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel meghaladja az ingó vagyontárgy szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét, akkor a meghaladó rész az Szja tv. 28. § (14) bekezdése szerinti egyéb jövedelemként adóköteles [Szja tv. 58. § (11) bekezdés]. Például, ha a magánszemély úgy apportál – akár a társasági jog megsértésével – egy ingó vagyontárgyat egy gazdasági társaságba, hogy az ingó vagyontárgy társasági szerződésben meghatározott értéke (a könyv szerinti érték) meghaladja az ingó vagyontárgy (szerződéskötés időpontjában ismert) szokásos piaci értékét, akkor a szokásos piaci értéket meghaladó bevételrész nem az Szja tv. 58. §-a, hanem az Szja tv. 28. § (14) bekezdése alapján adóköteles.
3. A nem gazdasági tevékenységként történő értékesítés
Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem utáni 16 százalékos mértékű személyi jövedelemadót a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania, továbbá a megállapított adót az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie [Szja tv. 58. § (6) bekezdés].
Nem kell ugyanakkor megfizetni az év során ilyen címen keletkező jövedelem együttes összegének az első 200 ezer forintja utáni adót (tehát a megállapított adóból 32 ezer forint kedvezmény érvényesíthető) [Szja tv. 58. § (7) bekezdés]. Vagyis, ha a magánszemély az adóév során az ingóértékesítésből például 300 ezer forint jövedelmet realizál (melynek számított adója 48 ezer forint), akkor a ténylegesen fizetendő adó 16 ezer forint (48 ezer forint mínusz 32 ezer forint).
Ha az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem az egész adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot, akkor ezt az adóbevallásban sem kell feltüntetni [Szja tv. 11. § (3) bekezdés b) pont].
Amennyiben a magánszemély ingóértékesítésből származó bevétele az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot, akkor e bevételből nem kell jövedelmet megállapítani, és e bevételt be sem kell vallani (függetlenül a bevétel jövedelemtartalmától) [Szja tv. 58. § (9) bekezdés, 11. § (3) bekezdés b) pont]. Ugyanakkor, ha a bevétel az adóév elejétől összesítve meghaladja a 600 ezer forintot, akkor a teljes (vagyis nemcsak a 600 ezer forinton felüli) bevételből kiindulva kell a jövedelmet megállapítani.
Az ingó vagyontárgyat nem gazdasági tevékenység keretében értékesítő magánszemélyt a személyi jövedelemadón kívül egyéb közteher-fizetési kötelezettség (így különösen egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség vagy általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettség) nem terheli.
Kurucz Attila cikkében, amely az Adó szaklap 2015/11. számában jelent meg, a fentieken túl olvashat még a gazdasági tevékenység keretében végzett értékesítés adózásáról, ezen belül az önálló tevékenységből származó jövedelemmé minősítés, az adóelőleg-fizetési kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség, az áfafizetési kötelezettség szabályairól is. Az előírásokat a szerző stzámos példával illusztrálja. Az Adó szaklap 2015/11. számát itt rendelheti meg.