Az öröklési illeték szabályai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar polgári jog rendszerében az ember halálával hagyatéka örököseire száll a törvény erejénél fogva, tehát a jogutódlás külön, a hagyaték elfogadására vonatkozó nyilatkozat megtétele nélkül bekövetkezik. Öröklés esetén az örökösnek a megszerzett javak után – bizonyos esetekben – illetékkötelezettség keletkezésével is számolnia kell. Az alábbiakban az öröklésre vonatkozó főbb polgári jogi rendelkezések bemutatásán keresztül ismertetjük az öröklési illetékkel összefüggő szabályokat, tekintettel arra, hogy ezek szoros összefüggésben állnak egymással.


1. Polgári jogi előírások

1.1. A törvényes öröklés

Az öröklésre vonatkozó főbb polgári jogi szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Hetedik könyve tartalmazza, itt rögzítik, hogy örökölni végintézkedés alapján vagy törvény szerint („ipso jure”) lehet.

A magyar jogrendszerben törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke; több gyermek fejenként egyenlő arányban örököl. Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek. Amennyiben tehát az örökhagyó után halála pillanatában leszármazó maradt, elsősorban ők lesznek az örökösei, így például, ha az elhalálozáskor az örökhagyó gyermeke már nem, de annak gyermekei – az örökhagyó unokái – élnek, akkor ők lesznek a törvényes örökösök.

A Ptk. előírása alapján a szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre. Külön rendelkezések szólnak az örökbefogadottnak az örökbefogadó szülő utáni örökléséről, valamint az örökbefogadott utáni öröklésről is. Az előbbi eset tekintetében a következő főszabály érvényesül: az örökbefogadott – az örökbefogadás fennállása alatt – az örökbefogadó szülő és annak rokonai után az örökbefogadó szülő vér szerinti leszármazójaként örököl.

Amennyiben az örökhagyó az elhalálozásakor házas, a házastársat a leszármazó örökös(ök) mellett megilleti

  • a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, valamint
  • egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.

A házastárs – a jövőre nézve – bármikor igényelheti a haszonélvezeti joga megváltását; a megváltásra kerülő vagyonból – a közösen lakott lakásból, hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyakból – természetben vagy pénzben egy gyermekrész fogja megilletni. Leszármazó hiányában az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. A hagyaték további részének felét az örökhagyó házastársa örökli, másik felét az örökhagyó szülei fejenként egyenlő arányban. Leszármazó és szülő hiányában az örökhagyó házastársa egyedül örökli a hagyaték teljes állagát.

Kiemelhető, hogy az örökhagyó házastársa nem örökölhet – kiesik az öröklésből –, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között az életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

A törvényes öröklés rendjének további sorrendjére a jelenleg hatályos polgári jogi szabályozás is fenntartotta a tradicionális parentéláris öröklési rendet, amelynek lényege, hogy a törvény egy csoportba sorolja az azonos fokú felmenőket és az összes – legtávolabbi – leszármazóikat, így az örökhagyó oldalági rokonai (elsősorban testvérei, unokatestvérei) is törvényes örökösök lehetnek.

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

A törvényes öröklés rendjében a szülői után a nagyszülői és dédszülői parentélába tartozó hozzátartozók öröklése következhet be, a korábbi szabályozással ellentétben ezen parentélák is teljessé váltak, tehát a kiesett – elhunyt – nagyszülő és dédszülő helyén megnyílik az ő leszármazóik öröklési joga, és mindaddig, amíg az adott parentéla bármelyikének ágán egy – bármilyen távoli – leszármazó is él, a következő parentélára nem nyílik meg a törvényes öröklés.

Ha dédszülő és dédszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, akkor a törvényes örökösök – fejenként egyenlő részekben – az örökhagyó távolabbi felmenői. Más örökös hiányában az állam lesz a törvényes örökös. (Ptk. 7:55–7:74. §)

1.2. Az örökhagyó rendelkezése

Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez fogja meghatározni. Az örökhagyó bárkit szabadon megnevezhet a végrendeletében örökösévé, de annak formai és tartalmi követelményeire a Ptk. külön előírásokat tartalmaz. Az örökhagyó végintézkedésében, így végrendeletében is az egész vagyona vagy csak meghatározott vagyontárgya(i) öröklési rendjét határozhatja meg.

A hagyatékban meglévő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása – ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek – dologi hagyománynak tekintendő (például, ha az örökhagyó könyvtárát meghatározott személyre hagyományozza). A dologi hagyomány tehát közvetlenül a hagyományos részére történő juttatás, ennyiben közvetlen jogutódlás, csakúgy, mint az öröklés. Utóbbitól az különböztetheti meg, hogy egyrészt maga a juttatott vagyontárgy nem teszi ki a hagyaték jelentős részét, illetve az örökhagyó feltehető szándéka az, hogy ezen juttatásban részesülő ne osztozzon a hagyatéki terhek viselésében.

Hagyományrendelésnek minősül az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen, ezt nevezi a Ptk. kötelmi hagyománynak. A hagyományrendelésben nevesített vagyoni szolgáltatás körébe beletartozik minden olyan szolgáltatás, amely egyébként szerződés tárgya is lehet. A kötelmi hagyományos követelési jogot szerez az örökössel szemben, ennyiben tehát nem közvetlen jogutódlással részesedik a hagyatékból (legtipikusabb példa lehet erre, ha az örökhagyó arra kötelezi örökösét, hogy a neki juttatott ingatlant értékesítse és a befolyt vételár meghatározott részét fizesse ki a hagyományosnak).

A Ptk.-ban nevesített további öröklésjogi intézmény a meghagyás, amelynek lényege, hogy az örökhagyó valamely hagyatékban részesülő személyt – ez lehet az örökös vagy dologi hagyományos is – kötelezettséggel terhel. A meghagyásnak lehet konkrétan meghatározott kedvezményezettje, tehető azonban olyan tartalommal is, hogy személy szerinti kedvezményezett nem is határozható meg, például az örökhagyó meghagyhatja kertje fáinak gondozását. A polgári jogi szabályok lehetőséget biztosítanak egyebekben arra is, hogy az örökhagyó alapítvány létesítését rendelje el meghagyásban (Ptk. 3:389. §).

A Ptk. a végintézkedésre vonatkozó szabályok között rendelkezik az öröklési szerződésről is, amely tartalma szerint egy olyan szerződés, amelyben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében – vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében – örökösévé nevezi; a másik fél pedig kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet, például hagyományt is rendelhet.

Az öröklési szerződés az öröklési jogban egy vegyes jellegű intézménynek tekinthető annyiban, hogy keverednek benne az öröklési és a kötelmi jog elemei. A Ptk. értelmében alakiságaira a végrendeletre vonatkozó rendelkezések az irányadók, tartalmára, módosítására és megszüntetésére azonban a tartási és életjáradéki szerződések szabályait rendeli alkalmazni a törvény.

Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
  • díjmentes cikk és szaklap értesítő
  • kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
  • egyedi szaklap ajánlatok

A végintézkedés egy további speciális formájaként nevesíti a Ptk. a halál esetére szóló ajándékozást, ahol az ajándékozás azzal a feltétellel történik, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli. A szabályozás külön rögzíti, hogy a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alaki követelményeire az öröklési szerződésre leírtak tekinthetők irányadónak. Halál esetére szóló ajándékozás olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetén dologi hagyománynak minősülne.

A végrendelettel összefüggésben a Ptk. kimondja azt is, hogy ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész tekintetében törvényes öröklésnek van helye, ha a Ptk. maga ettől eltérően nem rendelkezik, vagy a végrendeletből más nem következik. (Ptk. 7:10–7:54. §)

1.3. Részesedés a hagyatékból egyéb jogcímeken

1.3.1. A kötelesrészre jogosultak

A Ptk. öröklési jogi előírásai között biztosítja az örökhagyó legközelebbi hozzátartozói számára a hagyatékból való részesedést arra az esetre, ha az örökhagyónak a halála esetére tett rendelkezése (pl. végrendelet) alapján ők egyébként erre nem lennének jogosultak. Ez a kötelesrész jogintézménye. Kötelesrész az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét illeti meg, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örökösei vagy végintézkedés hiányában azok lennének.

A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül. A kötelesrészre jogosult ezért nem tekinthető örökösnek, bár az igénye az örökhagyó halálával keletkezik, de nem a hagyatékkal szemben, hanem a hagyatékban részesítettekkel szemben érvényesíthető, ezen igény pedig közvetlenül a hozzátartozói kapcsolaton alapszik.

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke. Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, mint ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – törvényes örökösként jutna. (Ptk. 7:75–7:86. §)

1.3.2. A hagyatéki hitelezők

Az örökhagyó vagyona mint hagyaték alapvetően nemcsak meghatározott vagyontárgyakat és jogosultságokat, hanem kötelezettségeket is tartalmazhat, illetve magának a hagyatéknak a megszerzése is az örökös számára bizonyos kötelezettségek teljesítésével jár együtt – ahogyan erre a hagyomány, meghagyás és kötelesrész szabályainak ismertetésénél már utaltunk is –, amelyek kiadására az örökös kötelezett.

A Ptk. tételes felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy melyek azok a költségek és kötelezettségek, amelyek a hagyatéki tartozások körébe esnek, ez alapján hagyatéki tartozásnak minősülnek:

  • az örökhagyó illő eltemetésének költségei;
  • a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei (közjegyzői díja);
  • az örökhagyó tartozásai;
  • a kötelesrészen alapuló kötelezettségek;
  • a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.

A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat. Az a hitelező, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga van, a biztosíték erejéig – a hagyatéki tartozások sorrendjében elfoglalt helyére tekintet nélkül – teljes kielégítést kereshet.

Az örökös a hagyatéki tartozásokért elsősorban a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek, a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért azonban saját vagyonával való felelősség is terheli.

Az örökhagyó valamely tartozásának jogosultja is hagyatéki hitelezőként léphet fel az örökössel szemben, példa lehet erre az örökhagyó ellátása, gondozása címén előterjesztett hitelezői igény, ha a tevékenység teljesítője ezért az örökhagyó életében vagy végintézkedése alapján sem kapott ellenértéket. Hitelező lehet maga az örökös is, ha az örökhagyó életében a vele megvalósított jogügylet alapján követelése áll fenn, vagy például a hagyatéki tartozásnak minősülő több örököst terhelő temetési költséget egyedül ő fizette meg.

Az öröklésjogi felelősségre vonatkozó szabályok alapján a hitelezői igény kielégítése a hagyatékból történhet meg elsősorban, így ezen a címen a hitelező is részesedhet a hagyatékból.

Itt említhető meg, hogy a Ptk. a kötelem megszűnésének esetei körében azt rögzíti, hogy a kötelem a kötelezett halálával akkor szűnik meg, ha a kötelezettség személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult, illetve a jogosult halálával akkor, ha a szolgáltatást – annak jellegénél fogva – kifejezetten részére kellett nyújtani (Ptk. 6:3. §). Alapesetben tehát az örökhagyó halálával az örökös – az ipso iure öröklésből következően is – minden külön jognyilatkozat nélkül válik az örökhagyó által kötött mindazon szerződés kötelezettjévé, amely nem tartozik a fenti esetek közé, így például adott esetben az örökhagyó által kötött kölcsönszerződés esetében is. Az örökhagyó vagyonával kapcsolatban felmerült minden tartozás, amely az örökhagyó életében keletkezett, hagyatéki tartozásnak minősül, tehát nemcsak az örökhagyó életében lejárt tartozások. (Ptk. 7:94–7:100. §)

1.4. Az örököstársak jogállása

Az örökösöket a hagyaték felosztása – a hagyatéki osztály – előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon. Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére érvényesíthető, és az adós csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet.

Az örököstársak közössége a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti, illetve az örökösök a hagyatékot – kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan – a hagyatéki eljárásban kötött egyezséggel – osztályos egyezséggel – feloszthatják egymás között. Osztályos egyezség esetén a hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni.

Osztályos egyezségben a leszármazók mellett öröklő házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő, holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható. Az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind azt követően egyetemlegesen felelnek. (Ptk. 7:92–7:93. §)

1.5. Az örökös rendelkezési joga

Az örökhagyó leszármazóit illeti meg azon lehetőség, hogy egymás között, még az örökhagyó életében szerződést kössenek várt örökségük tárgyában. Ezen szerződésüket írásba kell foglalniuk. A törvényes örökös még az örökhagyó életében vele kötött írásbeli szerződésben – egészben vagy részben – lemondhat az öröklésről. A lemondás a lemondó leszármazóira nem hat ki, kivéve, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés ellenében történt. A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed arra a vagyonra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha olyan rendkívüli vagyonnövekedés következett be, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatot feltehetően nem tették volna meg.

Akár a törvényes, akár a végrendeleti örököst is megilleti azon jog, hogy az öröklés megnyílása után az örökséget visszautasítsa. Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. Ha az örökös végintézkedés és törvény szerint egyaránt örököl, az egyik jogcímen megszerzett rész önálló visszautasítására is jogosult.

A lemondás és visszautasítás folytán az örökös kiesik az öröklésből és ezzel az öröklési rendben megnyílik a „távolabb állók” öröklési joga. (Ptk. 7:7–7:9. §, 7:54. §, 7:89–7:90. §)

1.6. A közjegyző eljárása

A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: He.) bizonyos esetekre kötelezően előírja a hagyaték leltározását és hagyatéki eljárás lefolytatását, ezt többek között akkor kell megtenni, ha a hagyatékban

  • belföldön fekvő ingatlan van;
  • belföldi cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságban, illetve szövetkezetben fennálló tagi (részvényesi) részesedés van;
  • lajstromozott vagyontárgy van;
  • öröklésiilleték-mentes értéket meghaladó értékű ingó vagyon van, illetve akkor, ha a jegyző vagy a közjegyző rendelkezésére álló adatok alapján valószínű, hogy a bejelentett hagyatéki tartozások meghaladják a hagyaték értékét.

A hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző a hagyatékot teljes hatállyal adja át, ha a hagyaték átadásának nincs törvényes akadálya, és a hagyatéki eljárásban a hagyatéki vagyon átadása tekintetében nincs öröklési jogi vita.

A hagyatékot az 1.4. pont alatt bemutatott osztályos egyezség esetén öröklés jogcímén adja át a közjegyző, az ilyen egyezséget a közjegyző nem alakszerű végzéssel hagyja jóvá, hanem az egyezségnek megfelelő hagyatékátadó végzést hoz.

Ha az örökösként érdekelt a hagyatéki eljárásban az általa öröklés, halál esetére szóló ajándékozás, dologi hagyomány jogcímén megszerzett hagyatéki vagyon egészét vagy részét az öröklésben érdekelt más személyre, a kieséses örökösre vagy a hagyatéki hitelezőre átruházza, avagy az igénylőnek – az eredetileg a hagyatékhoz tartozónak tekintett – vagyontárgyra vonatkozó igényét elismeri, a közjegyző ezeket a jognyilatkozatokat egyezségbe foglalja, és dönt az egyezség jóváhagyása felől. Ha a közjegyző ezen egyezséget jóváhagyta, a hagyatékot az egyezség szerinti jogcímen szerző félnek adja át, az örökös öröklés jogcímén történő közbenső jogszerzésének megállapítása mellett.

Alapvetően az öröklési jogban tehát lényeges a különbség az osztályos egyezség és a közjegyző által jóváhagyott egyezség között, abban, hogy utóbbi nemcsak az örököstársakkal köthető meg, hanem közvetlenül nem érdekelt örökössel vagy hagyatéki hitelezővel, egyéb igény érvényesítőjével is. Itt a vagyonszerzés jogcímeként már nem öröklést jelölnek meg, hanem az egyezség tartalmának megfelelően határozzák meg, ingyenes ügylet esetén lehet például ajándékozás is.

Ha az alaphagyatéki eljárás jogerős befejezése után kerül elő az örökhagyó hagyatékához tartozó valamilyen vagyontárgy, póthagyatéki eljárás lefolytatásának van helye, a póthagyatéki eljárásra ugyanazon rendelkezések vonatkoznak, mint az alaphagyatéki eljárásra, és az örökösök a póthagyatéki vagyonból való részesedésre nézve ugyanúgy egyezséget is köthetnek akár (He. 20. §, 93–94. §, 103. §).

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Itv.) eljárási rendelkezése alapján, ha a hagyatékot közjegyző adja át, az illetékkiszabás végett a közjegyző a teljes hatályú hagyatékátadó végzést annak jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül megküldi az állami adóhatóságnak. A végzéshez csatolni kell a hagyatéki leltár másolatát, valamint a végrendelet, osztályos egyezség, illetőleg hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv hitelesített, teljes másolatát. Hagyatéki eljárás lefolytatása esetén az adóhatóság ezen ügy iratai alapján fogja meghozni az öröklési illetékkötelezettségre vonatkozó fizetési meghagyását, határozatát.

Dr. Szabó Judit, az Adó szaklap 2016/7. számában megjelent cikkéből többet megtudhat az öröklési illeték részletszabályairól, az öröklési illeték helyetti egyéb illetékekről és arról is mikor mentesülünk az öröklési illeték alól. 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).