Az összehasonlító elemzés jelentősége a transzferárazásban – 2. rész

Lakatos Zsuzsa
Szerző: Lakatos Zsuzsa
Dátum: 2018. augusztus 2.
Címkék: , , ,
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk második részében a transzferárazás központi kérdéseként jellemezhető összehasonlító elemzés egy tipikus folyamatát tekintjük át, és közelebbről megvizsgáljuk az öt összemérhetőségi tényezőt.

Előző cikkünkben megvizsgáltuk az összehasonlító elemzés lényegét, és megállapításra került, hogy az összehasonlító elemzés egyik fő célja, hogy a potenciálisan összehasonlítható ügyletek közül kiválasztható legyen a ténylegesen összehasonlítható független tranzakció vagy tranzakciók.

Az összehasonlító elemzés tehát egy folyamat, melynek a végeredményeként megtörténik a szokásos piaci szintű díjazás meghatározása. A folyamat során egy szisztematikus, következetes megközelítést kell alkalmazni.

A folyamat átláthatóságát leginkább biztosító, követendő gyakorlat szerint az alkalmazott transzferárakat összehasonlítható adatokkal alátámasztó adóalanynak, illetve a transzferárak helyesbítését összehasonlítható adatokkal igazoló adóhatóságnak megfelelő tájékoztatást kell nyújtania a másik érdekelt félnek (pl. adóellenőrnek, adóalanynak vagy külföldi illetékes hatóságnak) ezekről az adatokról ahhoz, hogy az összehasonlítható adatok megbízhatóságát értékelhesse.

Az összehasonlító elemzés tipikus folyamata

Az OECD Transzferár irányelve (2010.) bemutatja az összehasonlító elemzés elvégzésének egy tipikus folyamatát, amely egy elfogadott bevált gyakorlatot testesít meg, de követése nem kötelező. Tehát megbízható adatokat eredményező más keresési eljárások is elfogadhatóak lehetnek.

Lépés

Feladat

1.lépés

A figyelembe vett évek meghatározása.

2. lépés

Az adóalany jellemzőinek széles körű elemzése.

3. lépés

A vizsgált kapcsolt ügylet(ek) megismerése – elsősorban funkcionális elemzés révén – a vizsgált fél, az adott eset körülményeinek leginkább megfelelő transzferár-képzési módszer, a vizsgálandó pénzügyi mutató (ügyleti nettó nyereség módszer alkalmazása esetén) és a figyelembe veendő, összehasonlíthatóságot meghatározó jelentős tényezők kiválasztása, illetve meghatározása érdekében.

4. lépés

A belső összehasonlítható ügyletek vizsgálata, ha léteznek ilyenek.

5. lépés

A külső összehasonlítható ügyletekre vonatkozó információk rendelkezésre álló forrásainak meghatározása, amennyiben – viszonylagos megbízhatóságukat figyelembe véve – külső összehasonlítható adatokra van szükség.

6. lépés

A legmegfelelőbb transzferár-képzési módszer kiválasztása, és – a módszertől függően – a megfelelő pénzügyi mutató meghatározása.

7. lépés

A potenciálisan összehasonlítható ügyletek azonosítása: azoknak a fő jellemzőknek a meghatározása a 3. lépésben meghatározott releváns tényezők és az összehasonlíthatóságot meghatározó, az irányelv 1.38-1.63. bekezdésében ismertetett tényezők alapján, amelyeknek egy független ügyletnek meg kell felelnie ahhoz, hogy potenciálisan összehasonlíthatónak lehessen tekinteni.

8. lépés

Szükség esetén az összehasonlíthatóságot fokozó helyesbítések meghatározása és végrehajtása.

9. lépés

Az összegyűjtött adatok értelmezése és felhasználása, a szokásos szintű piaci díjazás meghatározása.

A 7. lépésben hivatkozott összehasonlítás elvégzése során az előző cikkünkben tárgyalt öt összemérhetőségi tényezőt a dolog természetéből adódóan két oldalról kell megvizsgálni, azaz az adóalany kapcsolt és független ügyleteit befolyásoló tényezőket egyaránt figyelembe kell venni.

A termékek vagy szolgáltatások jellemzői

A termékek vagy szolgáltatások jellemzői közötti különbségek felelősek a legtöbb esetben az árak különbözőségéért. Célszerű lehet vizsgálni például a következőket:

  • tárgyi eszközök átadásakor az eszköz fizikai jellemzői, minősége, megbízhatósága,
  • a készlet rendelkezésre állása és mennyisége,
  • a szolgáltatás természete és mértéke,
  • immateriális javak esetén az ügylet formája (pl. licence vagy eladás), az eszköz fajtája (pl. szabadalom, végjegy vagy know-how), a védettség időtartama és foka, valamint az eszköz használatáról várt előnyök

A fenti tényezők fontossága az alkalmazott transzferár-képzési módszer függvénye.

Funkcionális elemzés

Ha két független vállalkozást vizsgálunk meg, ott általában az ügyleti ellenérték tükrözi a felek által elvégzett tevékenységeket, az általuk felhasznált eszközöket és vállalt kockázatokat. Ezért annak a meghatározásakor, hogy az ellenőrzött (kapcsolt) és független ügylet (vagy vállalkozás) összemérhető-e egymással, el kell végezni a kapcsolt felek közötti funkcionális elemzést is.

Szerződési feltételek

Független felek közötti szerződéses feltételek általában meghatározzák, hogy a felek között milyen módon és mértékben kell megosztani a felelősséget, kockázatokat és előnyöket. Ez által a szerződéses feltételek elemzésének a 2. pontban tárgyalt funkcionális elemzés részét kell képeznie.

Gazdasági körülmények

A piaci árak eltérőek lehetnek az egyes piacokon, még az azonos termékek, szolgáltatások esetén is, ezért a kapcsolt és független vállalkozások között létrejött ügyleteket érintő piacok közötti különbségeket meg kell szüntetni, azaz a megfelelő helyesbítéseket el kell végezni.

Üzleti stratégia

A transzferár szempontjából az összehasonlíthatóság meghatározásához az üzleti stratégiát is vizsgálni kell. Az üzleti stratégia egy vállalkozás sok tényezőjét figyelembe veszi, például az innovációt és az új termék fejlesztését, a diverzifikáltság szintjét, a kockázatkerülést, a politikai változások értékelését, a meglévő és tervezett foglalkoztatási törvények hatását, a megállapodások időtartamát és a napi üzletmenetre hatással lévő egyéb tényezőket. Az ellenőrzött és független ügyletek (vállalkozások) összehasonlíthatóságának meghatározásakor szükséges lehet ezeket is vizsgálni.

Cikksorozatunkat folytatjuk.

Forrás: OECD Transzferár irányelvek 2010.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft.


Kapcsolódó cikkek:


NAV: ismét teljes körű az ügyfélfogadás Pest megyében
2020. május 29.

Június 2-tól a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) valamennyi Pest megyei ügyfélszolgálatán újra fogadják az ügyfeleket, akiket ugyanakkor arra kér a hivatal, hogy részesítsék előnyben az elektronikus vagy telefonos ügyintézést.

4,8 százalékos magyar visszaesést vár idén a Moody’s
2020. május 29.

Közép-Európa EU-gazdaságai sem tudják elkerülni az idén a koronavírus-járvány okozta mély recessziót, de a térségi gazdaságok zömének államadós-profilja képes ellenállni a növekedést és az államháztartási mutatókat érő rövid távú sokknak. A hitelminősítő szerint a legmélyebb recesszió Horvátországban lesz, a magyar gazdaság idén 4,8 százalékkal esik vissza.

Adózás koronavírus idején (4. rész)
2020. május 29.

A koronavírus-helyzet sokba kerül! Általában az egész emberiségnek is, de szűkebben Magyarországnak vagy akár az egyes családoknak, személyeknek is. A halálos áldozatokon túl az egészségügyi ellátás, a gazdasági visszaesés, a kilábalás költségei a legjelentősebbek. Ezeket a költségeket finanszírozni kell. Ideális esetben a teherviselő képesség alapján, amelynek megvalósítása kormányzati feladat. Erre Magyarországon felhatalmazást kapott a kormány a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényben.