Az utalványok uniós áfaszabályozása (1. rész)


Az Európai Unió Bizottsága a közelmúltban jelentést készített az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Irányelv 410b cikke alapján az utalványok fogalommeghatározása, forgalmazási láncai és a be nem váltott utalványok áfaszabályozásáról. E jelentés alapján megvizsgáljuk az utalványok témakörét az áfa rendszerében.

Elsőként nézzük meg az idei jelentés történeti, szabályozási keretét.

A Tanács 2016. június 27-én a 2016/1065 számú irányelvet fogadta el az utalványokkal végzett ügyletek megítélése tekintetében történő módosításáról (a továbbiakban: az utalványokról szóló irányelv). Az új szabályok 2019. január 1-jétől alkalmazandók, de csak a 2018. december 31. után kibocsátott utalványok esetében.

A változtatások célja az utalványokra vonatkozó áfa-szabályok egyszerűsítése, korszerűsítése és harmonizációja, különösen „mivel gondoskodni kell arról, hogy az utalványok megítélése egyértelmű és egységes legyen, valamint arról, hogy az utalványok esetében következetesen kerüljön alkalmazásra az az elv, amely szerint a termékekre és szolgáltatásokra az ezek árával pontosan arányban álló általános fogyasztási adót kell alkalmazni, továbbá annak érdekében, hogy ne alakulhassanak ki következetlenségek és el lehessen kerülni a verseny torzulását, a kettős adóztatást, az adóztatás elmaradását, és csökkenteni lehessen az adókikerülés kockázatát”. Az előbbi célmeghatározás az utalványokról szóló irányelv preambulumában olvasható, mintegy jogalkotói szándékként.

A módosított áfa-irányelv 410b. cikke értelmében a Bizottságnak értékelő jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak azon információk alapján, amelyeket a tagállamok az áfa-irányelv rendelkezéseinek az utalványok áfa-szempontú megítélése tekintetében történő alkalmazásáról közölnek, különös tekintettel az utalványok fogalommeghatározására, az utalványok értékesítési láncban történő adóztatására vonatkozó áfa-szabályokra, a be nem váltott utalványokra, és ahhoz szükség esetén a vonatkozó szabályok módosítására irányuló megfelelő javaslatot mellékel.

A fentiek fényében a már hivatkozott jelentés öt kritérium (eredményesség, hatékonyság, relevancia, koherencia és uniós hozzáadott érték) alapján elemzi az utalványokra vonatkozó áfa-szabályoknak a 2019. évi első alkalmazásuk óta eltelt négy év során elért általános teljesítményét, amelyet az alábbiak konkrét értékelése követ: az utalványok fogalommeghatározása (1), az utalványok adóztatása az értékesítési láncban (2) és a be nem váltott utalványok (3). A jelentés a tagállamok körében 2023. március 27. és június 9. között végzett felmérés eredményei alapján értékeli a vonatkozó rendelkezések végrehajtását. Ezt követően megvizsgálja, hogy helyénvaló lenne-e egy, az érintett szabályok módosítására irányuló jogalkotási javaslat.

Mivel a hatodik irányelvben vagy az áfa-irányelvben nincsenek közös áfa-szabályok az utalványok megítélésére vonatkozóan, a tagállamok az évek során eltérő megközelítéseket alakítottak ki. Ez a kettős adóztatás vagy az adóztatás elmaradásának, az adókikerülésnek és az üzleti innováció akadályainak kockázatához vezetett. A Bizottság ezért 2012-ben javaslatot terjesztett elő az utalványokra vonatkozó áfa-szabályok pontosítására és harmonizációjára. A 2012-es javaslat egyébként az áfa-bizottság 114. ülésén elfogadott, 983. sz. munkadokumentum volt, amely „Az utalványokról szóló irányelv végrehajtását követően felmerült kérdések” címet viselte.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Az utalványok uniós áfaszabályozása (3. rész)

Az Európai Unió Bizottsága a közelmúltban jelentést készített az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Irányelv 410b cikke alapján az utalványok fogalommeghatározása, forgalmazási láncai és a be nem váltott utalványok áfaszabályozásáról. E jelentés alapján megvizsgáljuk az utalványok témakörét az áfa-rendszerében.

2024. december 6.

A civil szervezetekre vonatkozó szabályok a társasági adóban

A civil szervezetek gazdaságban betöltött egyedi szerepére tekintettel, ezen szervezetek társaságiadóalap-megállapítási és -fizetési kötelezettségeit a jogalkotó az általános, valamennyi gazdálkodóra vonatkozó szabályokat szem előtt tartva, de az egyedi sajátosságokat figyelembe véve határozza meg. Írásunkban a civil szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket és azok gyakorlati alkalmazását ismertetjük, figyelmet fordítva a közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetekre vonatkozó speciális szabályokra is.