Cégértékelés: mihez mérjük a cégünk értékét?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EBIT és az EBITDA a vállalatok értékelésére használt legfontosabb pénzügyi mutatószámok, alapvetően ezekre lehet támaszkodni egy működő cég értékének meghatározásakor. Ugyanakkor a cégértékelés területén is vannak olyan összehasonlítási lehetőségek, amelyeket segítségül hívhatunk, mert jó támpontot jelentenek a cég értékének meghatározására.

Mit jelent az összehasonlító értékelés?

A társaságok is olyanok, mint az emberek: azaz nincs közöttük két teljesen egyforma. Az azonos iparágban működő vállalatok is eltérőek lehetnek akár a méretük, az ügyfél-portfólió, a menedzsment, a termékeik vagy a szolgáltatásaik tekintetében.

Az EBIT és az EBITDA alapú értékelésen túl az összehasonlítás céljára alapvetően jól használhatók más társaságok, akár egy adott tőzsdei (nyilvános) társaság egyéb más pénzügyi mutatószámai, vagy tranzakciós szorzószámai is.

A bűvös szorzószámok

Folytatva az előbbi felsorolást, álljunk meg egy pillanatra a szorzószámoknál. Mit is jelentenek azok, és miért van szükség gondos körültekintésre, amikor a szorzószámokat elemezzük?  

1. A nyilvános-tőzsdei társaságok esetében e szorzószámok jellemzően tipikusan magasabbak a privát magáncégek számainál.

Általában a tőzsdei cégek méretben is nagyobbak, nyereségben is erősebbek és operációs hatékonyságban is előbbre járhatnak, mint a velük versenyző privát magáncégek. Ebből fakadóan a tőzsdei cégek tipikusan nagyobb likviditással és transzparenciával bírnak. A magánvállalkozások esetében ugyanakkor a publikus adatok korlátozottabbak. A nagyközönség számára elérhető tranzakciós számok nem nyilvánosak, hiszen a tranzakciók bejelentése nem kötelező és a felek sok esetben nem is jelentik be ezeket.

2. A tranzakciós szorzószámok másik hiányossága lehet a tranzakció(k) szerkezete, struktúrája.

Az adatbázisok üzemeltetői a publikált pénzügyi számokból kalkulálják a tranzakciós szorzószámokat. De számos esetben a tényleges szorzószám korrigált, vagy normalizált pénzügyi számokon alapszik, amelyeket csak a tranzakcióban szereplő felek ismerhetnek.

 

Másik fontos különbségtétel, hogy a teljes cég értéke („Cégérték”, amelyhez viszonyítják a szorzószámokat a tranzakciós adatbázisokban) nem azonos a fizetendő vételárral, mivel a felek által megállapított Cégértéket más tényező befolyásol(hat)ja. Ilyen többek között:

• a nettó hitel vagy készpénzállomány tranzakció záráskori egyenlege;
• a kialkudott megfelelő mértékű működőtőke összegtől való eltérések összege;
• hogy történik-e halasztott vételár kifizetés is;
• illetve, hogy a felek egyéb más elszámolási technikát is alkalmaznak-e a fizetendő vételár meghatározásakor.

Számít, hogy ki a cég vásárlója?

Természetesen további különbséget jelenthet az, hogy ki a felvásárló: stratégiai vagy pénzügyi vevő / befektető? Mivel a különböző befektetőknek eltérő a motivációja a céltársasággal, ezért ez az árazásukra is kihat(hat).

A pénzügyi vevők a nagy növekedést keresik, és céljuk, hogy minél magasabb hozamot termeljenek a befektetett tőkéjükre (vételár) vetítve. Emiatt ők tipikusan bevétel-növekedéssel vagy a költségmegtakarítással járó cash flow bővülés megvalósításán dolgoznak, és ez befolyásolhatja a társaságért fizetett vételárat. A menedzsment és annak vezetői képessége meghatározó jelentőségű a pénzügyi befektető által elképzelt növekedési pálya kivitelezésében.

A stratégiai vevők, sokszor direkt versenytársként, nem annyira csak és kizárólag a növekedési potenciált keresik a céltársaságban, hanem azt, hogy az akvizíció után milyen szinergiákat tudnak kiaknázni (költség szinergiák, termék szinergiák stb.) és azokon milyen mértékű nyereség-növekedést tudnak elérni.  Tehát a szinergiák meghatározása és azok értékelése ugyanolyan kritikus, mint a céltársaság értékelése: ezen típusú vevők / befektetők nem szeretik a jövőbeli szinergia kiaknázásából fakadó nyereségtöbbletet kifizetni az eladó számára.

Korábbi bejegyzésem alapvető megállapítása itt is igaz. A fent részletezett, befektetői típusok szerinti értékelési különbségek esetén az EBITDA alapú értékelést bizonyos esetekben érdemes körültekintően használni, pl. EBIT alapú értékelést preferálni. Ugyanakkor egyéb tényezők elemzése egységesebb és pontosabb értékelésre vezethet pl. olyan iparágakban, ahol atőkeigény miatt a beruházás egy komolyabb tétel, vagy olyan iparágakban, pl. IT, ahol bizonyos működési költségeket aktiválni is lehetne, amelyeket azonban az EBITDA értéke nem vesz figyelembe.

A bejegyzés szerzője Almási Levente, az RSM Hungary M&A, Cégértékelés, Vállalatfinanszírozás üzletágvezetője. Az RSM Blog az Adó Online szakmai aprtnere.

---