Csak óvatosan az egyszerűsített nyilvántartással
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A hatályos jogszabály [22/2009. (X. 16.) PM rendelet] szerint a transzferár nyilvántartás három formában készíthető el: Közös nyilvántartás, Önálló nyilvántartás és ún. Alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások nyilvántartása. Ez utóbbi nevezik sokan csak egyszerűsített nyilvántartásnak. Egyszerűsíti a vállalkozások életét, de ahogy lenni szokott, sok dologra kell figyelni. Cikkünkben ezeknek a feltételeknek járunk utána.
50 millió Ft éves ügyletérték alatt nem kötelező transzferár nyilvántartást készíteni. Korábbi cikkeinkben már felhívtuk a figyelmet az ebben a mentességben rejlő kockázatra (nettó összegről van szó, az értékbeli határnak szokásos piaci áron kell érvényesnek lennie, bizonyítás teher). Ráadásul, ez a teljes mentesség nem mindig létezett, a dokumentációs kötelezettségről szóló szabályok bevezetését követően évekig ún. egyszerűsített nyilvántartást kellett készíteni a 50 millió Ft alatti ügyletekről is. Vagyis ha egy cég kapcsolt vállalkozásának engedélyt adott arra, hogy néhány oldalt lemásoljon a cég fénymásolóján, köztük máris tranzakció jött létre, amelyről a megfelelő dokumentációt le kellett gyártani.
Ez a rengeteg papírmunkával járó, adóellenőrzési szempontból felesleges gyakorlat aztán kikerült a törvényből, jött helyette azonban más az egyszerűsített nyilvántartások világába. Az igazi hozzáadott értéket nem jelentő, inkább támogató jellegű szolgáltatások (pl. könyvelés, IT, egyéb adminisztratív szolgáltatások) csoporton belüli nyújtása általános a cégcsoportoknál. Minek fenntartani több egységet, ha egyfajta tevékenységet a csoporton belül központosítva is el lehet megfelelően látni? Ha azonban ez történik, akkor máris ügylet jön létre kapcsolt vállalkozások között, amit transzferár dokumentációval kell alátámasztani, ha a teljesítés értéke az 50 millió Ft-ot meghaladja. Ha azonban egy rutin-tevékenységről van szó, aminek az árazása sem egy ördöngősség, hiszen ezeket a tevékenységeket leggyakrabban költség-alapon nyújtják, egy minimális, max. 10%-ot meg nem haladó haszonnal megfejelve, minek a bonyolult bizonyítási eljárás?
Ezt a vállalkozásokat megint feleslegesen terhelő adminisztratív túlzást enyhítette az Európai Bizottság ajánlása, amelyet a magyar szabályozás hamar beemelt a dokumentációkészítésről szóló rendeletbe. Ezek szerint, amennyiben csoporton belüli rutin-jellegű szolgáltatás nyújtásáról van szó és az ügylet megfelel kb. 10 kritériumnak, akkor egy nagyon egyszerű, néhány mondatos nyilvántartással letudható a kötelezettség.
Ez nagy könnyebbséget jelent, ám megint érdemes körültekintően eljárni, mert ha kiderül, mégsem lehetett volna egyszerűsített nyilvántartást készíteni, akkor az hiányos dokumentációnak fog minősülni, akár 2 milliós mulasztási bírságot is maga után vonva. Lássuk tehát, hogy hol van a kutya elásva!
- 1. A szolgáltatásnyújtás nettó értéke nem haladhatja meg a 150 millió Ft-ot. Ebben az esetben is érvényes az a szabály, hogy a küszöbértéknek szokásos piaci áron kell megfelelni, nem elég egyszerűen a számlázott összeget figyelembe venni.
- 2. Csak és kizárólag azok a szogáltatások minősülhetnek „alacsony hozzáadott értékű”-nek, amelyek szerepelnek a vonatkozó rendelet mellékletének felsorolásában. A jogszabály tehát taxatív, mérlegelésre, ötletelésre nem ad lehetőséget. Ez ugyanakkor segítség is, hiszen a felsorolt szolgáltatás-típusok viszont biztosan annak minősülnek (persze a teljes feltételrendszer teljesítése esetén).
- 3. Hiába kategorizálnánk a szolgáltatást ide, ha az árképzés mögött nincs, vagy nem megfelelő a módszertan. Csak akkor van ugyanis esély az egyszerűbb dokumentálásra, ha az árképzés a költség és jövedelem módszer elvét követi. Ha nem így áraztunk, akkor le kell folytatni az e módszer szerinti elemzést (vagyis az egyszerűsítés már el is tűnt) és ha kiderül, hogy e metódus mentén már nem is szokásos piaci ár lenne az alkalmazott ár, az ügylet kikerül a kategóriából.
- 4. Még akkor sem dőlhetünk hátra, ha a költség és jövedelem módszerrel került az ár kialakításra, ugyanis ebben az esetben is van még további feltétel: a bruttó haszon (jövedelem) 3-10% legyen. Ha nem, kezdhetjük részletesen magyarázni a profitot.
- 5. A végére az egyik legfontosabb, a fogalmak közé „elrejtett” kritérium: amennyiben a nyújtó fél a szolgáltatást főtevékenységként nyújtja, már semmi nem számít: a szolgáltatás definíció szerint nem minősülhet alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatásnak (hiába az egyébként), ami a nyújtó főtevékenységének számít.
A fenti felsorolás nem teljes, csupán a legfontosabbakat emeltük ki.
Felhasznált jogszabályi helyek, tájékoztatók:
A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009 (X.16.) PM rendelet 6. §, 8. §
A cikk szerzője Kertész Gábor, az Accace Hungary adómenedzsere. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.
