Egyes pénzforgalmi szolgáltatások áfakezelése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A technológiai fejlődés következtében számos új pénzforgalmi szolgáltatás jelent meg a piacon, melyek tekintetében adódik a kérdés, hogy ezekre is kiterjed-e az áfamentesség. Az Áfa-kalauz írása.

1. Főbb szabályok

A pénzügyi ágazatra vonatkozó főbb szabályokat a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: PSD2 irányelv) tartalmazza. A PSD2 irányelv célja többek között a fogyasztói védelem növelése, valamint a verseny és innováció elősegítése volt a pénzügyi szolgáltatások terén. A PSD2 irányelv két új pénzügyi szolgáltatást szabályoz le: a fizetés-kezdeményezési szolgáltatást és a számlainformációs szolgáltatást. A fizetés-kezdeményezési szolgáltatás különösen az elektronikus kereskedelem területén játszik jelentős szerepet, lényegében „szoftverhidat” hoz létre a kereskedő weboldala és a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójának online banki platformja között az átutaláson alapuló internetes fizetés kezdeményezéséhez. A fizetéskezdeményezési szolgáltatás lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy pénzforgalmi számlájukról anélkül kezdeményezzenek fizetést, hogy bankjuk online csatornáját használnák. A számlainformációs szolgáltatás pedig online módon összesített információkat nyújt a pénzforgalmi szolgáltatást igénybevevő számára az egy vagy több pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett egy vagy több fizetési számláról, mely információkhoz a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató online interfészén keresztül lehet hozzáférni. Mindez lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára, hogy bármely időpontban azonnal átfogó képet kapjon pénzügyi helyzetéről.

A fizetéskezdeményezési szolgáltatás áfakezelésének megítélése tekintetében azt kell megvizsgálni, hogy ezen szolgáltatás az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 86. § (1) bekezdés d) pontja szerinti fizetéssel, átutalással kapcsolatos szolgáltatásnak minősül-e. Az Áfa tv. ezen pontja a 2006/112/EK tanácsi irányelv a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (a továbbiakban: Héa-irányelv) 135. cikk (1) bekezdés d) pontját ültette át, amely a korábbi Héa-irányelv (77/388/EGK irányelv, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás) 13. cikk B. rész d) pont 3. pontjának feleltethető meg.

2. Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) több ítéletben is elemezte, hogy mely szempontok értelmében minősülhet egy adott szolgáltatás a régi Héa-irányelv 13. cikk B) rész d) pont 3. pontja, illetve az új Héa-irányelv 135. cikk (1) bekezdés d) pontja hatálya alá tartozó átutalásra, fizetésre vonatkozó szolgáltatásnak, és ezáltal adómentesnek.

Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében az áfa alóli mentességeket egyrészt megszorítóan kell értelmezni, mivel azok kivételt jelentenek azon főszabály alól, amelynek alapján a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások után adót kell fizetni. Másrészt a pénzügyi szolgáltatások adómentesítésének célja arra irányul, hogy enyhítse az adóalap és a levonható adó meghatározásának nehézségeit, és elkerülje a fogyasztói hitel költségeinek növekedését.

Az EUB ítéleteiből következően az áfa értelmében vett átutalás alatt olyan ügyletet kell érteni, amely egy adott pénzösszegnek az egyik bankszámláról egy másik bankszámlára történő átutalására vonatkozó megbízás végrehajtásában áll. Különösen az jellemzi, hogy változást eredményez a megbízást adó fél és a fogadó fél, valamint ezen felek és azok bankjai, és egyes esetekben a bankok között a meglévő jogi és pénzügyi helyzetben. Továbbá az az ügylet, amely ezt a változást eredményezi, pusztán a számlák közötti pénzösszeg áthelyezése, függetlenül annak okától. Vagyis az utalás csak a pénzösszeg továbbításának módja, így a funkcionális szempontok a döntőek annak meghatározásához, hogy egy ügylet a Héa-irányelv értelmében vett átutalásnak tekinthető-e. Ezen túlmenően a 13. cikk B) rész d) pont 3. pontjának szóhasználata elviekben nem zárja ki, hogy az utalást különböző szolgáltatásokra bontsák, amelyek egyébként utalással kapcsolatos szolgáltatásnak minősülnek ezen pont alkalmazásában. Bár nem lehet kizárni, hogy ezen pont szerinti mentesség olyan szolgáltatásokat is magában foglal, melyek jellegükben nem átutalások, ez a mentesség csak olyan ügyletekre vonatkozhat, amelyek átfogóan nézve egységes egészet alkotnak és amelyek lényegében az ilyen átutalások jellemző és lényegi funkcióit teljesítik.

Hirdetés

Töltse le ingyenesen „A 2022. évi őszi adóváltozások” című 3 részes összefoglaló írást!Szerezzen első kézből, a Pénzügyminisztérium szakembereitől információt a 2023. január 1-jén életbe lépett adóváltozásokkal kapcsolatban.Regisztráljon, és azonnal érkezik az anyag első része!

A Héa-irányelv szerinti adómentes ügyletet meg kell különböztetni a pusztán fizikai vagy technikai szolgáltatástól. E tekintetben vizsgálni kell a szolgáltatásnyújtó felelősségét a bankok felé, különösen azt, hogy ez a felelősség a technikai szempontokra korlátozódik-e vagy az kiterjed az ügylet jellemző és lényeges aspektusaira is. Mivel a funkcionális szempontok lényegesek a tekintetben, hogy az ügylet adómentes átutalásnak minősül-e, vagyis ennek eredményeként átkerül-e a pénzösszeg és eredményez-e változást a felek jogi és pénzügyi helyzetében, döntő szempont lehet, hogy a kérdéses ügylet ténylegesen vagy lehetségesen a pénzösszegek feletti tulajdonjogban változást eredményez-e vagy megvan az a hatása, hogy egy ilyen transzfer jellemző és lényegi szempontjait teljesítse.

Az EUB szerint, ha a szolgáltatás nem foglal magában a számlán történő közvetlen terhelést vagy jóváírást, vagy közreműködést a számlán történő bejegyzéssel ugyanezen számlabirtokos tekintetében, eleve kizárja, hogy az a mentesség hatálya alá tartozzon, figyelembe véve azt is, hogy az adómentesség nem feltételez semmilyen különös módot az átutalás teljesítésére.

Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében az átutalásra vonatkozó megállapítások érvényesek a fizetésekkel kapcsolatos ügyletekre is.

Ezen szempontok alapján az EUB az alábbi ügyekben az ott meghatározott tényállások tekintetében úgy döntött, hogy az adott szolgáltatások nem tekinthetőek az új Héa-irányelv 135. cikk (1) bekezdés d) pontja szerinti fizetésnek, átutalásnak, hanem pusztán technikai és adminisztratív eszközök, amelyek lehetővé teszik a fizetés teljesítéséhez szükséges információ begyűjtését és továbbítását a fizetést ezen információ alapján ténylegesen teljesítő bank részére.

A fizetéskezdeményezési szolgáltatás áfa megítéléséhez érdemes áttekinteni, hogy konkrétan milyen cselekményekből álló tevékenységet, milyen tényállásokat értékelt adókötelesként az EUB.

2.1. A Nordea Pankki Suomi Oyj C-350/10. ügy

Az alcímben jelzett ügyben a bankközi fizetéseket és értékpapírügyleteket lehetővé tevő SWIFT (Society for Worldwide Interbank Telecommunication) szolgáltatás áfakezelése volt a kérdés. A SWIFT elektronikus üzenetek küldését és feldolgozását végzi, amely lehetővé teszi, hogy a bankok, pénzügyi intézmények, értékpapír‑letétkezelő társaságok és egyéb vállalati ügyfelek egymás között szabványosított pénzügyi üzeneteket cseréljenek az általa kifejlesztett szoftver és a kódolt nemzetközi adatátviteli hálózata segítségével.

Az ügyben az EUB vizsgálta, egyrészről hogy a SWIFT‑szolgáltatások eredményezhetnek-e olyan jogi és pénzügyi változásokat, amelyek hasonlóak azokhoz a változásokhoz, amelyeket a bankközi fizetések vagy maguk az értékpapírügyletek idéznek elő, másrészről pedig, hogy a SWIFT felelőssége csak technikai szempontokat érint‑e, vagy kiterjed az említett pénzügyi műveletek jellemző és lényegi elemeire is.

A jogi és pénzügyi változásokkal kapcsolatban a Nordea részéről felhozott érv volt, hogy a SWIFT-szolgáltatások nélkül lehetetlen a nemzetközi fizetések és a határokon átnyúló értékpapírügyletek lebonyolítása, másrészt pedig csak az értékpapíroknak az ügyfél értékpapírszámláján történő lekönyvelése nyújt védelmet harmadik személyekkel szemben, még akkor is, ha a részvények tulajdonjoga már az ügylet tőzsdei teljesítésének időpontjában, a SWIFT‑rendszerbe küldött üzenetek továbbítása előtt átszáll, így e szolgáltatások magától értetődően befolyásolják a pénzügyi intézmények, valamint ügyfeleik jogi és pénzügyi helyzetét.

Ugyanakkor a SWIFT nem fér hozzá a hálózatán keresztül továbbított üzenetek közvetlen tartalmához.

Az EUB megállapítása szerint önmagában abból a tényből, hogy az adómentes ügylet egyik eleme nélkülözhetetlen a teljesítéshez, nem vonható le az a következtetés, hogy az ezen elemnek megfelelő szolgáltatás is adómentes. Ezen túlmenően vitán felül áll az is, hogy noha a pénzátutalási megbízásokat vagy bizonyos értékpapírügyletek teljesítésére irányuló megbízásokat biztonsági okokból a SWIFT által jóváhagyott számítástechnikai rendszeren keresztül kell továbbítani, e pénzeszközök, vagy adott esetben ezen értékpapírok tekintetében a tulajdonjog‑átruházást kizárólag és közvetlenül a pénzügyi intézmények bonyolítják a saját ügyfeleikkel szemben fennálló jogviszony keretében.

Azok a jogi és pénzügyi változások, amelyek alapján valamely ügylet adómentesnek minősülhet, csakis a pénzeszközök vagy értékpapírok feletti tulajdonjog tényleges vagy feltételes átruházásából eredhetnek, anélkül, hogy szükséges lenne, hogy az így teljesített ügylet harmadik személyekkel szemben érvényesíthető legyen.

Következésképpen a SWIFT‑szolgáltatások, mivel olyan elektronikus üzenetküldési szolgáltatások, amelyek egyetlen célja az adattovábbítás, közvetlenül nem biztosítják a régi Héa-irányelv 13. cikk B) rész d) pont 3. és 5. alpontjában nevesített egyik ügylet funkcióit sem, vagyis azokat, amelyek pénzeszköz‑, illetve értékpapírmozgásra irányulnak, és így nem is rendelkeznek azok sajátosságaival.

A felelősséget illetően a Nordea megjegyezte, hogy a SWIFT gazdasági felelőssége a pénzügyi üzenetek pontos és kódolt továbbításáért igen széles körű, amely káreseményenként legfeljebb évi 75 millió euróig, illetve éves szinten legfeljebb 150 millió euróig terjed, valamint, hogy a SWIFT jótáll a pénzmozgások szabályos lebonyolításáért. Mindez szerinte azt támasztja alá, hogy a SWIFT‑szolgáltatások nem tisztán technikai jellegűek.

Az EUB szerint azonban a SWIFT felelősségével együtt járó pénzügyi következmények súlya nem releváns annak megítélése során, hogy e felelősség kiterjed‑e az alapügybeli pénzügyi műveletek jellemző és lényegi elemeire. Ezen túlmenően a SWIFT szerződéses kötelezettségei csupán az üzenetküldési szolgáltatások technikai részére, így különösen a szoftvertelepítésre, ‑aktiválásra, ‑csatlakoztatásra, ‑karbantartásra és a szoftverlicenciákra korlátozódtak, így a SWIFT felelőssége csak arra terjed ki, hogy a pénzügyi üzeneteket a jóváhagyott számítástechnikai rendszeren keresztül megfelelően továbbítja.

Ezért a SWIFT szerződéses felelőssége a Nordeával szemben kizárólag arra a kötelezettségre terjed ki, hogy garantálja a továbbított adatok biztonságát és sértetlenségét, valamint, hogy orvosolja azt az esetleges sérelmet, amelyet a hibás vagy késedelmes adattovábbítás idéz elő.

Így az EUB megállapította, hogy az ügyben a SWIFT felelőssége technikai szempontokra korlátozódott, és nem terjed ki az alapügybeli pénzügyi műveletek sajátos és lényegi elemeire.

Ezen megfontolások alapján az EUB úgy döntött, hogy az ügyben vizsgált SWIFT szolgáltatásra nem vonatkozik a régi Héa-irányelv 13. cikk B) rész d) pont 3. és 5. alpontja szerinti adómentesség.

Magony Krisztina írása, amely az Áfa-kalauz 2022/9-es számában jelent meg, a fentieken túl számos érdekes jogesetet mutat be és elemez.

---