Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egyre többen pereskednek a NAV-val, és az ítéletek egyre növekvő arányában – most az esetek mintegy harmadban – az adózók javára dönt a bíróság. Másodfokon is hasonló a tendencia – derül ki az EY elemzéséből.
Érdemes vitatkozik az adóhivatallal askár a bíróság előtt is – ezt támasztják alá Napi.hu által idézett adatok. Tavaly a másodfokú eljárások esetében maga az adóhivatal a panaszosok 23 százalékának adott igazat, ezek után a bíróságok elé kerülő esetek 28 százalékában az adózók nyertek pert az adóhatósággal szemben.
Továbbra is divatos a név nélküli feljelentés: 2013-ban mintegy 37 ezer közérdekű bejelentést kapott a NAV; a feljelentők 42 százaléka vállalta névvel a bejelentését. Az így felmerült ügyekből 8400 vizsgálatot indított el az adóhatóság.
További részleteket itt talál.
| 2014. június 24.: SZÁMVITEL A GYAKORLATBAN |
|---|
|
Több ponton módosult a számviteli törvény, az új szabályok a 2014. évi üzleti évtől kötelezően alkalmazandók. Szakmai képzésünk keretében felkészülhet a változásokra, megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót, értesülhet arról is, hogy hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás során. Jöjjön el 2014. június 24-én szakmai konferenciánkra! Tegye fel kérdését szakértő előadónkank, Saxné dr. Andor Ágnesnek! Helyszín: Wolters Kluwer Kft. Előadóterme, 1117 Budapest Prielle Kornélia u. 21-35. |
Legyünk őszinték, az adózók mindig hátrányban vannak, ha az adóhatósággal szemben kívánnak fellépni.
Ez a hátrány egyszerűen abból adódik, hogy minden cég, magánszemély a saját ügyét ismeri jól, míg más esetekről általában csak hallomásból van ismerete. Az adószakmában dolgozó tanácsadók itt tudnak segítséget nyújtani: mivel ők több üggyel találkoznak, nagyobb szakmai rálátásuk van az adóztatásra. Azonban a tanácsadók is elenyésző mennyiségű információval rendelkeznek az adóhatósághoz képest, ahová évente több ezer ügy fut le.
Ezért az, hogy valaki valamilyen adóügyében bírósághoz fordul-e, számos objektív és szubjektív tényezőtől függ.
Az adózónak – legyen az vállalkozás vagy magánszemély – minden esetben mérlegelnie kell a következőket:
A sort hosszasan lehetne folytatni. Tény viszont, hogy a felsorolt szempontok, még ha nincsenek is élesen megfogalmazva, befolyásolhatják és befolyásolják is azt, hogy az adózó továbbviszi-e az ügyét. Azt mutatja a tapasztalat, hogy gyakran nem az objektív szakmai-, hanem az érzelmi oldal dönti el, hogy az adóhatósággal folytatott adóvita bíróság elé kerül-e.
Ma Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy az adóhatóság az első fokú határozatban kiszabott büntetést nagy valószínűséggel nem fogja megváltoztatni, így teljesen fölösleges az első határozattal szemben fellebbezést benyújtani. Ám ha valaki el akar jutni a bíróságig, akkor nincs más út. Első lépésként tovább kell menni másodfokra, és ha ott sem sikerül megnyerni az ügyet, akkor lehet a bírósághoz fordulni. Bírósági felülvizsgálati kérésére ugyanis csak a rendes jogorvoslati fórum kimerítését követően van mód.
Az adóellenőrzések kulcsmomentuma – és ezt szerintem ebben az országban mindenki kívülről fújja –, hogy az adóhatóságnak kell a tényállást feltárnia és állítását, miszerint a jogszabályban előírtnál kevesebb adó lett megfizetve, bizonyítania. Ez jogi terminológiával kifejezve azt jelenti, hogy az adóhatóságon van a bizonyítási kötelezettség, neki kell állítását megfelelően alátámasztania, nem pedig az adózónak kell egy adóhatósági feltételezéssel szemben ellenbizonyítania.
A bíróság az előtte lévő ügyben két dolgot köteles megvizsgálni: egyrészt, hogy az adóhatóság betartotta-e az eljárási szabályokat, nem sértette-e meg azokat a formális szabályokat, amelyek miatt az érdemi döntés eleve jogsértőnek minősül. Másrészt azt, hogy a vitatott kérdésben kinek van igaza: az adózónak vagy az adóhatóságnak. Nagyon fontos kiemelni, hogy a bírósági szakaszban az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége átszáll az adózóra, hiszen a bíróság előtt már neki kell bizonyítania azon állítását, hogy az ügyben az adóhatóság jogsértő határozatot hozott.
A korábbi évek statisztikáját tekintve azt láthatjuk, hogy a NAV igen magas arányban nyerte meg az ellene indított adópereket. A statisztikai adatokból azonban az is látszik, hogy az elmúlt időszakban mégis változott valami. Egyre gyakrabban lehet hallani olyan esetekről, amikor a NAV pert veszít. Elég itt a tavaly nyár óta slágertémának számító áfaperekre gondolni, amelyek kapcsán kiderült, hogy az adóhatósági bizonyítási gyakorlata nem EU-konform. Azonban a nyertes perek nem minden esetben jelentik azt, hogy az adóhatóság el is veszítette volna az ügyet.
Történelmi hasonlattal élve inkább lehet azt mondani, hogy sok esetben a NAV csak csatát vesztett, de a háború még nem dőlt el. A hatósági döntést megsemmisítő és új eljárást elrendelő ítéletek elsődleges üzenete nem más, mint hogy a vitatott tényállás nem volt kellő mélységben feltárva, következésképpen megalapozott, jogszerű döntést sem lehetett hozni.
Ezért érdekes az új eljárások kérdése: vajon valós pernyertességet jelent, ha a bíróság arra kötelezi az adóhatóságot, hogy ismételje meg eljárását? Sokan azt hiszik, hogy ez annyit jelent: minden kezdődik elölről. Pedig ez nem igaz. A bíróság ugyanis csak abban a kérdésben dönthet, amit az adózók a kereseti kérelmükben elé tártak. A kérelemhez kötöttség elve miatt egyéb kérdésekben a bíróság nem járhat el. Ez a gyakorlatban a legjobban úgy érthető meg, hogy ha volt egy minden adónemet érintő vizsgálat, amiben áfában és tao-ban született elmarasztaló döntés, és a bírósághoz csak az áfakérdés miatt fordul az adózó, az új eljárás során a vitatott áfa kérdésen kívül egyéb áfás kérdések, illetve más adónemek nem kerülhetnek terítékre.
A bíróság, amikor új eljárásra utasít egy ügyet, akkor megadja azokat a szempontokat, és kijelöli azokat a feladatokat, amelyeket az adóhatóságnak el kell végeznie a jogszerű döntés érdekében.
Az az eset, amikor az elévülési időből kevesebb idő van hátra, mint amennyi alatt az adóhatóság jogerősen be tudná fejezni az új eljárást, formálisan azt jelenti, hogy az adózók biztosan megnyerik az ügyet. Még akkor is, ha esetleg az adóhatóságnak lenne igaza.
Ha viszont egy elévüléssel nem fenyegető ügyben rendel el a bíróság új eljárást, mert a tényállás nincs kellőképpen tisztázva, akkor az adóhatóság az új eljárás során, amennyiben orvosolja a korábbi hibákat, ugyanúgy megbüntetheti az adózót.
Amennyiben pedig az adóhatóság minden utasítást, amit a bíróság adott, végrehajtott, a döntése már meg is fog állni a bíróság előtt. Végül tehát egy vesztett csata után nyeri meg a háborút.
Azonban az esetek többségében az új eljárásra való utasítás azzal az eredménnyel jár, hogy az adóhatóság nem tudja elvégezni a kijelölt feladatokat. Következésként az adózók nemcsak a pert nyerik meg, hanem végül az ügyet is.
Tanácsadóként úgy gondolom, ha egy adóügyben az adóhatóság vitatható szakmai döntést hozott, nem kérdés, hogy a bírósági keresetet be kell-e nyújtani. Vannak olyan ügyek, amikor bár lehetne vitatkozni az adóhatóság döntésével, de a döntés következményei még elviselhető kereteken belül mozognak. Ilyenkor mondhatjuk: zárjuk le ezt az ellenőrzési időszakot. Mindenki tanult a hibából, abból, hogy az adóhatóság mit vizsgált. Innentől kezdve pedig a jövőt úgy kell alakítani, hogy az adóhatóság által hiányolt dokumentumok, ha hiányoztak, ne hiányozzanak, és ne legyenek az adóhatóság által megkérdőjelezhető körülmények. Természetese az ilyen típusú döntés is elfogadható az adózó részéről, azonban ezek a meghátrálások elvi szinten is képesek befolyásolni az adóztatást. Ez pedig azért van, mert az adóigazgatásban hiába egyedi ügyekről beszélünk, az adóhatóság sok egyedi ügyben hozott vitatható, de nem vitatott álláspontja képes a későbbiekben rossz irányba terelni az adóztatást, és rossz szakmai beidegződéseket kialakítani.
A bejegyzés szerzője Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM Hungary Zrt. adómenedzsere. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.
A könyvvizsgáló és tanácsadó cég összesítése szerint az elmúlt hat évben folyamatosan növekedett a pernyertes adózók aránya: míg 2007-ben a bíróságok a perek 78 százalékában az adóhatóságnak adtak igazat, addig 2012-ben már 71 százalékra, a 2013. első félévében pedig 66,5 százalékra csökkent a helybenhagyó döntések aránya.
Hasonló a tendencia a másodfokú adóhatóság által lefolytatott jogorvoslati eljárások esetében is. Amíg 2006-ban még az ügyek közel 80 százalékában az elsőfokú határozatot helybenhagyó másodfokú döntés született, 2007-2011 között már ez az arány átlagosan csak 70 százalék volt. Tavaly pedig az adózók számára kedvező másodfokú döntések aránya tovább javult, 66,4 százalékra csökkent.
A közleményben megjegyzik: az adatok különösen kedvezőek annak fényében, hogy 2007 óta több mint másfélszeresére emelkedett az adóügyekben hozott ítéletek száma, ezért nemcsak százalékos arányában, hanem darabszámban is javulnak a mutatók.
„Elemzésünkből egyértelműen kiderül, hogy a közvélekedéssel ellentétben mind a másodfokú adóhatósági eljárás (fellebbezés), mind a bírósági felülvizsgálat valódi jogorvoslatot jelent az adóügyekben” – idézi a közlemény Pásztor Jánost, az EY adóperekkel foglalkozó menedzserét.
(Forrás: MTI)
