Hiteltelen számla nem alapoz meg áfa-visszaigénylési jogot
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adólevonási jog gyakorolását csak az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles számla alapozhatja meg. A perrel vitatott számlák pedig tartalmilag hiteltelenek, mivel a számlák szerinti gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között ment végbe, a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására – derül ki az Adó szaklap 2010/11. számában ismertetett jogesetből.
A felperes a 2006. II. negyedévi általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) bevallásában 20 százalékos adókulcs alá tartozó értékesítésként szerepeltette az import alapanyagból készített belföldi adóalanyok részére értékesített géptörlőrongyot. A felperes 2005. III., valamint 2006. I–II. negyedévi bevallásaiban levonható adóként szerepeltette a SZ Kft. által kibocsátott bálázógépek, valamint csomagolóanyagok beszerzéséről szóló számlák szerinti áfát.
Az adóhatóság a felperesnél 2005. III. negyedévére, valamint 2006. I–II. negyedévekre vonatkozóan áfa adónemben kiutalás előtti, illetve bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 2005. III. negyedévére 3 681 ezer forint adókülönbözetet írt elő, amelyből 2 275 ezer forintot jogosulatlan igénylésnek, 1 406 ezer forintot adóhiánynak minősített, 1 840 ezer forint adóbírságot szabott ki, 98 ezer forint késedelmi pótlékot számított fel. A felperes javára 2006. II. negyedévére 671 ezer forint adókülönbözetet állapított meg, amit az áfa adóhiány rendezésére visszatartott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában megállapította, hogy a 2006. II. negyedévében kibocsátott számlákon feltüntetett termékek nem a 6307 vámtarifaszám alá tartozó készárunak, hanem a 6310 vámtarifaszám alá tartozó használt rongynak minősülnek. Ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 40. § (12) bekezdése, 10. számú melléklete értelmében, a fordított adózás szabályai alapján a bevalláshoz képest a felperes javára adókülönbözetet írt elő. A kft. által kibocsátott számlákról azonban azt rögzítette, hogy nem hitelesek, az azon lévő gazdasági események nem a számlán feltüntetett felek között jöttek létre, az adóköteles tényállás kapcsán a felperes nem járt el kellő körültekintéssel sem, ezért e bizonylatok nem képezhetik áfalevonás alapját. Az alperes e körben érdemi döntését az Áfa-tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165–166. §-ában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes nem bizonyította az adóhatóság által alkalmazott vámtarifa-besorolás jogellenességét, és nem igazolta a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértéseket. A felperes nem volt jogosult a kft. által kibocsátott számlákban szereplő áfa levonására, mivel a számlákban megjelölt gazdasági esemény valóságtartalma nem igazolható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenessége és a téves ténybeli következtetések levonása miatt jogszabálysértő, az érdemi döntés nem felel meg az Áfa-tv. 35. § (1) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében foglaltaknak, adólevonási jogát kellően körültekintő eljárást tanúsítva jogszerűen gyakorolta. A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta az általa csatolt dokumentumokat, az alperesi előadást kritika nélkül elfogadva, a cégnyilvántartás adatait nem ismerve hozta meg ítéletét.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben megállapította, hogy a kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat adataiból megállapíthatóan a kft. a bálázógépek gyártásához, a csomagolóanyagok kereskedelméhez szükséges alkalmazottakkal, és az ehhez szükséges tárgyi eszközökkel, illetve erőforrással nem rendelkezett, és nem merült fel adat arra nézve sem, hogy esetleg alvállalkozókat vett volna igénybe. A kft. bevallásaiban értékesítést, beszerzést nem szerepeltetett, a könyvelésében a perrel érintett számlák nem szerepelnek.
Az alperes nem azt állapította meg, hogy a számlák szerinti áruk a felperesnél nem találhatók meg, hanem azt, hogy azokat a felperes nem a kft.-től szerezte be, vagyis a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között és nem a számla szerinti módon ment végbe. Ezért az a tény, hogy a bálázógépek a felperesnél fellelhetők, nem teszi megalapozatlanná az alperesi és a jogerős ítéleti megállapításokat. A felperes által megjelölt okiratok pedig – valótlan tartalmuk miatt – nem alkalmasak a határozatok megalapozatlan voltának igazolására.
Az alperes érdemi döntése és a jogerős ítélet teljeskörűen megfelel az Áfa-tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (5) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az adólevonási jog gyakorolását ugyanis csak az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles számla alapozhatja meg. A perrel vitatott számlák pedig tartalmilag hiteltelenek. A rendelkezésre álló bizonyítékok kizárólag azt igazolják, hogy a kifogásolt számlákon feltüntetett bálázógépeket nem a kft. készítette, a csomagolóanyagokat és gépeket nem a kft. szállította le, azok nem voltak a kft. tulajdonában, így azokat a felperesre nem is ruházhatta át. A felperes állításán kívül semmi nem támasztja alá a számlák szerinti ingóságokon a kft. tulajdonjogának fennállását, a számlák szerint felek közötti adásvétel (termékértékesítés) tényleges létrejöttét. A felperes – érvelésével ellentétben – a közigazgatási és peres eljárás során sem csatolt olyan bizonyítékot, amely alkalmas lett volna annak igazolására, hogy a számla szerinti esemény a valóságban is a számla szerinti felek közt ment volna végbe.
Ezért az alperes és a megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok, iratok, dokumentumok és nyilatkozatok alapján iratszerűen és helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéssel állapította meg, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenek, mivel a számlák szerinti gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között ment végbe, a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására.
Amennyiben nem kerül sor termékértékesítésre a materiális javak feletti tulajdonjog átengedésére, az Áfa-tv. és a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról közös hozzáadott értékadórendszer egységes adóalap megállapításáról szóló 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 4. Cikk (1)–(2) bekezdései, 5. Cikk (1) bekezdése szerinti áfa visszaigényléséhez szükséges objektív feltételek nem teljesülnek. A vitatott számlák esetén – a valótlan tartalmú ügyletek miatt – az Áfa-tv. 44. § (5) bekezdése szerint gondosság megállapíthatósága fel sem merülhet. A felperesnek tudnia kellett, hogy hiteltelen bizonylatokat állít be a társaság könyvelésébe, illetve hiteltelen bizonylatokat szerepeltet a bevallásban.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási jogszabályt, és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésnek teljes körűen megfelelő döntést tartalmaz. Ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az Adó szaklap 2010/11. számában további, az adóellenőrzéssel kapcsolatos jogesetek olvashatók.
Forrás: Adó szaklap 2010/11. szám
