Hogyan adóztak a rómaiak? – Keresztesek, törökök, bukás (13. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2019. március 1.
Címkék: , , ,
Rovat:
A XI. században végleg megromlott a viszony Rómával, majd 1071-ben a manzikerti csatavesztés, illetve annak kezelése a Keletrómai Birodalomban elindította a lejtőn a Konstantinápolyból irányított nagyhatalmat. A birodalom gazdagsága, befolyása, ereje majd négy évszázadon át még kitartott, de 1453-ban már nem bírt ellenállni a török támadásoknak.

Mióta a keresztes hadjáratokon résztvevő, nyers ősapáink megpillantották Konstantinápolyt, és nagy utálatukra olyan társadalommal kerültek kapcsolatba, melynek minden tagja írt, olvasott, villával evett és előnyben részesítette a diplomáciát a háborúskodással szemben, divatossá vált lenézően beszélni Bizáncról, és nevét a dekadencia szinonimájaként használni.

(Steven Runciman brit történész)

A manzikerti vereség nem azonnal juttatta lejtőre a birodalmat. A szeldzsuk törökök jó ideig nem használták ki győzelmüket, nem szállták meg Anatóliát (Mohács után is csak 15 évvel vették be Budát, illetve hódították meg az ország középső részét).

A IV. Rómanoszt megbuktató III. Niképhorosz 77-78 éves volt, mikor hatalomra jutott. Intézkedései lázadásokat eredményeztek, az utódlás kérdése is megoldatlan maradt. Ezen az sem segített, hogy feleségül vette a nála több mint ötven évvel fiatalabb Alániai Máriát (aki a kolostorba vonult VII. Mikhaél felesége volt). A lázadásokat ugyan sikeresen leverte az agg császár, de közben a szeldzsukok jelentős területeket foglaltak Anatóliában. A kialakult helyzetben Niképhorosz 1081-ben, 80 évesen lemondott a trónról, kolostorba vonult, de még abban az évben meghalt.

Keresztesek, velenceiek

Niképhorosz utóda I. Alexiosz lett (1048-1118, uralkodott 1081-től), aki sikeres hadvezérként is kitüntette magát, de ügyes manőverei, háttér-megállapodásai juttatták végül a császári trónhoz. Őt tekintjük a Komnénosz-dinasztia megalapítójának (nagybátyja, I. Iszaakiosz is császár volt 1057-1059 között).

Alexiosznak több irányból jövő támadásokkal kellett szembenéznie. A szeldzsukok anatóliai területfoglalását tudomásul vette, lényegében békét kötött velük annak érdekében, hogy az európai fenyegetésekkel szembe tudjon nézni.

Legnagyobb veszélyt a szicíliai normannok (vikingek) támadásai jelentettek, akik a Balkánon terjeszkedtek. A császár felvette a kapcsolatot a pápával, még a keleti és nyugati kereszténység újraegyesítését is felajánlotta (ez a keleti és nyugati egyház rivalizálása miatt nem jöhetett létre), illetve a német-római császárral is, de érdemi segítséget nem kapott tőlük. Végül a velenceiek segítették meg a Keletrómai Birodalmat, visszafoglalták a normannok hódításait a birodalom részére.

Ennek komoly ára volt, egy 1082-ben kötött szerződés alapján a velenceiek adó- és vámmentesen kereskedhettek a császárság területén, kikötőhelyeket és műhelyeket kaptak Konstantinápolyban, így versenyelőnyre tettek szert a birodalmi kereskedőkkel szemben is (a későbbiekben Pisa és Genova is kapott kereskedelmi engedményeket). A kereskedelmi engedmények következményei jelentős mértékben csökkentették a kincstári bevételeket (mára is érvényes tanulsága ennek, hogy óvatosan kell bánni a külföldieknek biztosított ilyen engedményekkel).

Az első keresztes hadjárat

A normannok után a besenyők támadásaival kellett szembenéznie Alexiosznak, őket a kunok behívásával és vikingek zsoldba fogadásával sikerült visszaszorítani. Ennek is volt negatív következménye, mert a kunok fosztogatásait alig lehetett megfékezni a birodalomban.

A legnagyobb csapást mégis a pápai segítség jelentette! II. Orbán pápa 1095-ben meghirdette a Szentföld felszabadítását, és 1096-tól elkezdődtek a keresztes hadjáratok. Ezek útvonala általában a Boszporuszon keresztül vezetett.

Az I. keresztes hadjárat csapatai 1096-ban érkeztek meg Konstantinápoly alá, akiket Alexiosz – fosztogatástól tartva – sürgősen átszállított a Boszporusz túloldalára. Az inkább csőcseléknek, mint hadseregnek tekinthető tömeget a törökök szinte teljes egészében lemészárolták. A félelem valós volt, a későbbi keresztesek is gyakran a Keletrómai Birodalom lakosságának kifosztásával szereztek vagyont, az iszlám fenyegetettség elleni harc sokszor másodlagossá vált.

I. Alexioszt fia, II. Ioannész (1087-1143, uralkodott 1118-tól) követte a trónon. Ioannész felesége árpád házi Szent Piroska (Irén, Eirené; Szent László magyar király lánya) volt. II. Ioannész megerősítette az itáliai városállamok kiváltságait, ez egyelőre eredményesnek bizonyult, nem érték normann támadások a birodalmat.

II. Ióannész és felesége, Piroska (Eiréné) a kis Jézust tartó Szűz Mária oldalán (mozaik a Hagia Szophiában)

A magyarokkal való kapcsolat Ioannész utóda, I. (Nagy) Manuél (1118-1180, uralkodott 1143-tól) császársága alatt megromlottak. Manuél 1150-ben támadást indított a szerbek ellen, akik mellé viszont II. Géza magyar király alattvalói csatlakoztak. Végső összecsapásra nem került sor, a magyar király 1153-ban békét kért, sarcot fizetett a foglyokért, és Konstantinápoly szövetségesének nyilvánította magát.

A következő uralkodók közül érdemes még szót ejteni I. Andronikoszról (1122-1185, uralkodott 1183-tól), aki könyörtelenül fellépett a hivatalok adás-vétele, az állami intézményekben elterjedt korrupció, az adóbérlők visszaélései ellen, és az államigazgatásba igyekezett tehetséges hivatalnokokat felvenni. Andronikosz intézkedései értek el eredményeket, de fellázították a nemességet, a tömeges kivégzések elrettentették a lakosságot, két éves uralkodás után a tömeg meglincselte, holttestét végletesen meggyalázták.

Andronikosz megaláztatása és halála (illusztráció Türoszi Vilmos krónikájából, 15. század)

Visszatérve a keresztes háborúkra: A keresztes hadjáratok értek el eredményeket a törökök és az arabok ellen, de a visszafoglalt területeket nem mindig adták a Keletrómai Birodalom birtokába, helyette önálló államalakulatok jöttek létre, ilyen volt (többek között) az Edesszai Grófság (1198-1150), a Jeruzsálemi Királyság (1099-1291), az Antiochiai Fejedelemség (1098-1268), a Tripoliszi Grófság (1109-1289).

A Keletrómai Birodalomra a legnagyobb csapást a IV. keresztes hadjárat jelentette. A trónviszályba beavatkozó keresztesek – a velenceiekkel szövetkezve – elfoglalták és kifosztották Konstantinápolyt, és megalapították a Konstantinápolyi Latin Császárságot (1204-1261). Ezzel a Keletrómai Birodalom egy időre megszűnt! A velenceiek által elrabolt kincsek egy része beépült a Szent Márk-szélesegyházba, így a főhomlokzat lovai vagy a tetrarchákat ábrázoló szobor is Konstantinápolyból származnak.

Geopolitikai helyzet 1206-ban

A Konstantinápolyból elmenekült udvari emberek Nikaiában rendezték be székhelyüket, megalakult a Nikaiai Császárság (1204-1261). III. Alexiosz korábbi császár vejét egyházi jóváhagyással kiáltották ki császárnak 1206-ban. Uralkodói neve I. Theodórosz lett.

Konstantinápolyt 1261-ben sikerült csellel (most is ostrom nélkül) visszafoglalnia VIII. Mikhaél császárnak. A császár a velenceiek fő riválisával, a genovaiakkal is szövetségre lépett. A főváros visszafoglalása után a velencei negyedet felégették, az ott tartózkodó velenceieket megvakították. A Konstantinápolyban kereskedő Niccolò és Maffeo Polo (Marco Polo apja és nagybátyja) megmenekültek a megtorlás elől, mert már egy évvel korában útra keltek Kína felé.

Mongolok, egyházegyesítés, szicíliai vecsernye

VIII. Mikhaél volt az ún. Paleilogosz-dinasztia alapítója, ő és örökösei még 192 éven át, egészen bukásáig irányították a birodalmat.

Mikhaél diplomáciai eszközökkel próbálta birodalmát megvédeni.

A mongolok 1265-ben támadtak rá a birodalomra, és vereséget mértek a császárra. Mikhaél vállalta a kán felé való sarcfizetést, sőt leányát is a kánhoz adta feleségül.

Megpróbálkozott a nyugati és az ortodox egyház újraegyesítésével is, ezt 1274-ben ki is mondta a Lyonban tartott zsinat, de Mikhaél az ortodoxok ellenállását még börtönzésekkel sem tudta megtörni, végül felbomlott az egyezség, még a pápa is kiközösítette a császárt.

Mikhaél európai ellenfeleinek meggyengítése céljából diplomáciai eszközökkel érte el, hogy az aragóniai király 1282-ben megtámadja Szicíliát, a szicíliaiak fellázadtak, és az ott tartózkodó franciákat lemészárolták. Ez volt az ún. szicíliai vecsernye.

Törökök, Konstantinápoly elesik

A VIII. Mikhaélt követő császárok mind a Paleilogosz-dinasztia tagjai voltak. A birodalom nemzetközi szerepe egyre csökkent, a földközi tenger urai már az itáliai városállamok, főleg Velence voltak.

A törökök egyre több területet foglaltak el a birodalomtól, 1381-től már rendszeres sarcot fizetett Konstantinápoly a szultánnak.

A főváros ostromával többször is próbálkoztak a szultánok (például 1422-ben is), de ezek az ostromok a hagyományos ostromfelszerelésekkel eredménytelenek maradtak, Konstantinápoly falai túl erősek voltak.

XI. Kónsztantinosz császár nyugaton próbált segítséget szerezni az egyre erősödő támadásokkal szemben, még a katolikus és ortodox egyházak egyesülését is kimondta 1452-ben, segítséget azonban sem a pápától, sem más uralkodóktól nem kapott.

II. (Hódító) Mehmed szultán 1453. április 6-án kezdte meg Konstantinápoly ostromát. Új technikaként Mehmed tüzérséget is bevetett. Állítólag egyik ágyúmestere egy Orbán nevű magyar volt. Orbán egy 8 méternél hosszabb és majdnem 1 méter átmérőjű ágyút öntött, amely 550 kg-os ágyúgolyókat ki tudott lőni több mint 1 km távolságra.

A Dardanella ágyú, Orbán ágyúja vagy II. Mehmed nagy ágyúja, amelyet 1866-ban Abdul-Aziz oszmán szultán Viktória brit királynőnek ajándékozott (Fort Nelson, Anglia)

A szultán felajánlotta császárnak a békés elvonulást, sőt azt is, hogy zavartalanul uralkodhat Moreában, de a császár inkább a hősi halált választotta.

A város május 29-én elesett, a császár is meghalt (fejét lándzsavégre tűzték), később tisztességesen eltemették.

Ezzel végleg megszűnt a Keletrómai Birodalom.

A keleti keresztény uralom utolsó hírmondóját, a Trapezunti császárságot 1461-ben foglalták el a törökök.

Irodalom:

A Római Birodalommal sok ezer kötetnyi könyv, számos film, weblap stb. foglalkozik. A felhasznált irodalom részletes ismertetésétől eltekintünk, de kiemeljük közülük a következőeket:

Julius Caesar feljegyzései: A gall háborúról; A polgárháborúról

Angold, Michael: Bizánc – Híd az ókor és a középkor között (General Press Kiadó, Budapest, 2001)

Castiglione László művei: Az ókor nagyjai (Bp., 1971); A római művészet világa (Bp., 1974)

Creighton, Mandell: A római nép története (Bp., 1898)

Grüll Tibor: A Római Birodalom gazdasága (Bp., 2017)

Gulyás Istvánné (szerk.): Az antik Róma napjai (Bp., 1983)

Hahn István: Róma istenei (Bp., 1975)

Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római-történelem (Bp., 2007)

Révay József: Százarcú ókor (Bp., 1962)

Suetonius: Caesarok élete

Ürögdi György könyvei: A régi Róma (Bp., 1963); Róma kenyere, Róma aranya (Bp., 1969); Kleopátra (Bp., 1972); Kard és törvény. Marius és Sulla kora (Bp., 1974); Nero (Bp., 1977); Hogyan utaztak a régi rómaiak? (Bp., 1979)

www.romaikor.hu: a weblap – részben tematikusan – számos szakirodalmat idéz, neves szakemberek írásait tartalmazza


Kapcsolódó cikkek:


Hogyan adóztak a rómaiak? – Konstantinápoly második aranykora (12. rész)
2019. február 22.

A Keletrómai Birodalom második aranykora a IX-XI. századokban volt, csúcspontját az ezredfordulón, II. Baszileiosz uralkodása alatt érte el. A bolgárokkal való leszámolás, a magyarok megjelenése, a törökök területfoglalása, a keleti és nyugati egyház elszakadása fontos mérföldkövei voltak ennek a korszaknak. A hanyatlás kezdetét a manzikerti csatavesztés jelentette 1071-ben.

Hogyan adóztak a rómaiak? – A képrombolások kora (11. rész)
2019. február 15.

A VIII. században III. Leon császár megvédte Európát a muszlim hódításoktól, mégis a képrombolások révén híresült el. A több mint egy évszázadon át tartó vallási őrület gyakran szolgált politikai célokat is a császárok és a pápák küzdelmében. A képek tiszteletét támogatók közül többeket szentté avattak e tevékenységükért, és nem utolsó sorban, de a képrombolások korából nőtt ki a jellegzetes ortodox ikonfestészet és mozaikművészet.

Hogyan adóztak a rómaiak? – A Domitianus és Diocletianus közötti időszak (6. rész)
2018. december 14.

Domitianus uralkodását követően jöttek a „jó császárok”, egy évszázadon át működött a Pax Romana. Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius kiválóan vezették a birodalmat. A hanyatlás a második század végén a Severusok uralkodásával kezdődött meg, hogy aztán a harmadik század második harmadától, a katonacsászárok korában a birodalom mély válságba kerüljön. A válság érintette a hadsereget, a közigazgatást, az uralkodási rendet, és természetesen a pénzügyeket, az adózást is. Ezt örökölte Diocletianus, amikor 284-ben császár lett.

Hogyan adóztak a rómaiak? – A birodalom végnapjai
2019. január 25.

Nagy Constantinus halálát követően a Római Birodalom még egy jó fél évszázadon át megőrizte egységes működését. Ennek Nagy Theodosius halála vetett véget. A keleti rész továbbra is virágzott, a nyugati rész viszont folyamatosan erodálódott, a VI. század közepére a maradványai is eltűntek.

Hogyan adóztak a rómaiak? – A hunoktól az arabokig
2019. február 8.

Nagy Constantinus birodalmi fővárossá tette Konstantinápolyt, hivatalos nevén Új Rómát. Nagy Theodosius az egységes birodalmat megosztva két fiára hagyta, nyugaton Honorius, keleten Arcadius uralkodott. A nyugati birodalomrész lassan erodálódott, majd a VI. század közepére meg is szűnt. Keleten viszont virágzásnak indult Róma öröksége, és még egy évezreden át fennmaradt.

Hogyan adóztak a rómaiak? – Augustus adóreformja (3. rész)
2018. november 16.

A történelem első ismert adóreformját Augustus római császár hajtotta végre. Az adóreform átfogóan változtatta meg az adónemeket, a beszedés módját, a beszedett adó kincstári kezelését. Az Augustus által bevezetett adóintézkedések hosszú távon fennmaradtak, biztosították a Birodalom működését az elkövetkező évszázadokban.

Hogyan adóztak a rómaiak? – Az állam adót fizet polgárainak (5. rész)
2018. december 7.

Az ókori Rómában a hatalomgyakorlási technikák sokszor durva, máskor kifinomult technikáit találták ki és alkalmazták. Ellentétek szítása, kiélezése, politikai gyilkosságok, egymással vetélkedő táborok közötti polgárháborúk, a tömegek manipulálása, választási csalások, hivatali tisztségek megvásárlása mind-mind alkalmazott módszer volt. Ha a ma alkalmazott politikai eszköztárral bármi hasonlóságot vélünk felfedezni, az természetesen csak a véletlen műve lehet!

Hogyan adóztak a rómaiak? – Bevezető rész
2018. október 26.

A nyugati típusú társadalmak a Római Birodalom örökösei. Jogrendszerük, közéletük, kulturális örökségük, vallásuk, sokszor még a nyelvük, kifejezéseik is visszavezethetők a birodalomra. Igaz ez a közéletre, a politikai rendszerekre, az állami működésre is, beleértve a pénzügyi és adózási rendszereket is.

Hogyan adóztak a rómaiak? – Diocletianus reformjai (7. rész)
2018. december 21.

Diocletianus egy sokféle válsággal terhelt birodalomnak lett a császára. Trónutódlás, infláció, elavult adórendszer, gyengülő hadsereg, irányíthatatlan birodalom, mind olyan problémák voltak, amelyek sürgős beavatkozásokat igényeltek. A császár módszeresen hozzálátott a reformokhoz, amelyeket húsz év után fejezett be, ezt követően – egyedülálló módon – lemondott a császári trónról.

Hogyan adóztak a rómaiak? – E jelben győzni fogsz! (8. rész)
2019. január 11.

Diocletianus, az utolsó keresztényüldöző császár után jött az első keresztény császár, Constantinus. Ez azért nem teljesen így történt! A történetírók megfelelési kényszere vagy politikai/vallási elkötelezettsége gyakran ferdítette el a tényeket, és ez így volt ebben az esetben is!

Hogyan adóztak a rómaiak? – Keresztesek, törökök, bukás (13. rész)
2019. március 1.

A XI. században végleg megromlott a viszony Rómával, majd 1071-ben a manzikerti csatavesztés, illetve annak kezelése a Keletrómai Birodalomban elindította a lejtőn a Konstantinápolyból irányított nagyhatalmat. A birodalom gazdagsága, befolyása, ereje majd négy évszázadon át még kitartott, de 1453-ban már nem bírt ellenállni a török támadásoknak.