NAV-Figyelő 15. hét: Lejáró határidő a gépjárműadónál, szabályszerű bejelentések ellenőrzése
Újabb hírekkel jelentkezett a NAV-Figyelő.
Így bírságol a NAV
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 2012 júniusában megjelent bírságolási útmutatójából az adózók megismerhetik az adóhatóság által a bírságok megállapítása és kiszabása során alkalmazott elveket. Az útmutató legfontosabb rendelkezéseit az Adó szaklap legfrissebb száma ismerteti.
Az állami adóhatóság szankcionálási tevékenysége során adóhatósági szankcióként – többek között – adóbírságot, illetőleg mulasztási bírságot szabhat ki. A jogszabálysértések miatt alkalmazott szankcióknak kettős szerepük van:
- egyrészt anyagi hátránnyal sújtják az adózót az elkövetett jogsértésekért,
- másrészt megelőző, visszatartó hatást fejtenek ki a hasonló hibák, mulasztások jövőbeni elkerülése érdekében.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170–172. §-ai általános érvénnyel szabályozzák az állami adóhatóság által alkalmazható bírság fajtáit, a bírságkiszabás feltételeit és mértékét, az adóhatóságnak ezt kell figyelembe vennie a bírságkiszabás során. Az adóhatósági útmutató nem minősül jogszabálynak, illetve közjogi szervezetszabályozó eszköznek, alkalmazása az ügyfelekre és a bíróságokra nézve nem kötelező, kizárólag az adóhatóság munkáját kívánja segíteni.
1. Általános elvek
Az útmutató kiemeli, hogy a NAV a szankcionálási gyakorlatát úgy alakítja ki, hogy az biztosítsa az eljárás átláthatóságát, a szubjektív elemek kizárását, valamint az egységesség érvényesülését, továbbá, hogy az adózókat a jogszabályok rendelkezéseinek betartására ösztönözze.
Alapvető követelmény a feltárt és bizonyított adóhiányok, jogosulatlan visszaigénylések, az adózás rendjét súlyosan sértő mulasztások következetes bírságolása, a körülmények gondos mérlegelése mellett.
Adóhatósági bírság alkalmazására csak a teljesen feltárt és kétséget kizáróan bizonyított tényállás alapján kerülhet sor. A bizonyítás a bírságot megállapító adóhatóság feladata. Az adóhatóság eljárása során minden esetben köteles az adózó javára szóló körülményeket, bizonyítékokat is feltárni, és döntése során figyelembe venni. Alapvető elvárás a bírság kiszabása során, hogy az adózó javára, illetve terhére értékelhető körülményeket minden adózó esetében azonos súllyal vegyék figyelembe.
2. Az adóbírság megállapításának feltételei és mértéke, az adóbírság kiszabása
Az adóbírság az adózó terhére megállapított adóhiány, valamint jogosulatlan támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés (utóbbiak összefoglalóan: költségvetési támogatás) esetén alkalmazott, illetve alkalmazható szankció.
Az adóbírság alapja:
a)az ellenőrzött bevallási időszakra az adóhatósági határozattal az adózó terhére megállapított adókülönbözetből az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett rész (adóhiány), illetve az igénybe vett költségvetési támogatás;
b)a kiutalás előtti ellenőrzés során jogosulatlannak talált költségvetési támogatásigénylés (adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelem) esetén a jogosulatlanul igényelt összeg.
Az Art. 170. § (2) bekezdése alapján az adóhiány számítása szempontjából az a túlfizetés minősül teljesített kötelezettségnek, amely a vizsgálat alá vont adónemben, annak eredeti esedékessége napjától az ellenőrzés megkezdésének napján is – akár adóéveken is átnyúlóan – folyamatosan fennáll.
Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adó-megállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított áfahiány
Nem állapítható meg adóbírság a magánszemély terhére az adóhiánynak olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett, továbbá az olyan adózó terhére, aki az adó megfizetésére örökösként, megajándékozottként köteles.
Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem, vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye. Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő szja-megállapítási, -levonási és ezzel összefüggésben -bevallási kötelezettségének nem, vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt a magánszemély terhére, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg. Az adóhatóság az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot is a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg, ha az adóelőleget, adót, járulékot a munkáltató (kifizető) a magánszemélytől levonta, de az ezzel összefüggő bevallási kötelezettségének nem tett eleget.
Az adóbírság mértéke az adóhiány, illetve a jogosulatlanul igényelt összeg legfeljebb 50 százaléka. Ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, akkor az adóbírság mértéke az adóhiány 200 százaléka. Ez utóbbi rendelkezés akkor alkalmazható, ha a jogszabálysértésre 2012. január 1-jét követően került sor, az ezt megelőzően elkövetett jogsértés esetében az adóbírság mértéke az adóhiány 75 százaléka.
Az állami adóhatóság által az utólagos adómegállapítás körében hozott határozatban megállapított adóhiány után a bírság kiszabásától csak kivételes esetben lehet eltekinteni, vagy azt mérsékelni.
Az adóbírságot a bírságalap 50 százalékánál, illetve, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, a bírságalap 200 százalékánál magasabb mértékben kiszabni nem lehet.
A bírságalap 50 százalékánál alacsonyabb mértékben a bírságot csak akkor lehet megállapítani, illetve a bírság kiszabását mellőzni, ha az Art. 171. § (1) bekezdése alkalmazásával kerül sor a bírság összegének meghatározására. Ez alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre – ideértve a minősített adózó által elkövetett, adóbírság alapjául szolgáló kötelezettségszegés esetét is –, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, azaz ezekben az esetekben az adóhiány 200 százalékánál alacsonyabb összegű adóbírságot kiszabni nem lehet.
A bírságmértéket mindig esetileg, a konkrét tényállást befolyásoló valamennyi lényeges körülmény átfogó vizsgálata, értékelése alapján lehet meghatározni. A cselekmény (mulasztás) okai adózónkénti egyéniesítéssel és differenciálással értékelendők.
3. A mulasztási bírság kiszabása
Az útmutató szerint az adóhatóság az adózók önkéntes jogkövető magatartásának elősegítése érdekében az adókötelezettség elmulasztása esetén, a mulasztási bírság kiszabását megelőzően felszólítást küldhet az „első” mulasztók részére azokban az esetekben, amelyeknél előzetes felszólítás lehetséges (pl. az adóbevallási kötelezettség, az adatszolgáltatási kötelezettség, a bejelentési, változás-bejelentési kötelezettség, a pénzforgalmi számlanyitási kötelezettség). Hangsúlyozni kell, hogy ezt a felszólítást jogszabály nem írja elő, így ez nem kötelessége az adóhatóságnak. Ezt kizárólag az adózók önkéntes kötelezettségteljesítése érdekében alkalmazza az adóhatóság.
„Első” mulasztónak az állami adóhatóság gyakorlatában az az adózó minősül, aki három éven belül bármely adókötelezettsége esetében először mulasztja el adókötelezettségének határidőben történő teljesítését, továbbá e kötelezettségekre késedelmes teljesítést sem állapított meg az adóhatóság. Mulasztás alatt a három éven belül jogerős mulasztási bírság határozattal szankcionált mulasztást kell érteni.
Felszólítás alatt a „normál” postai küldeményként megküldött felszólító levél, a telefonon történő értesítés (amelyről az eljáró ügyintéző feljegyzést készít) értendő. Az adóbevallás elmulasztása esetén, amennyiben az adóhatóság az elmulasztott bevallással érintett időszakot és adónemet utólagos ellenőrzés alá vonta, nem kell küldenie a bevallás pótlására felszólítást, mivel az Art. 31. § (13) bekezdése alapján az adózó a bevallást az ellenőrzés megkezdésének napját megelőző napig pótolhatja.
Amennyiben az „első” mulasztó olyan adókötelezettséggel összefüggésben követ el hibát, amelynél az előzetes felszólítás nem lehetséges (például indokolatlan bázismérséklés, az adózó iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget), a bírság összegének kiindulási mértéke az első mulasztási bírság kiszabásakor a maximálisan kiszabható bírság összegének 20–30 százaléka. Ha a mulasztási bírság kiszabását követően sem teljesíti fenti kötelezettségét, a második mulasztási bírság kiszabásakor a maximálisan kiszabható bírság összegének 50–75 százaléka, a harmadik és további alkalommal a mulasztási bírság kiszabásakor a maximálisan kiszabható bírság 75–100 százaléka.
Az adóhatóság a bírság kiszabásakor azonban az adózó terhére, illetve javára szóló körülményeket minden esetben figyelembe veszi, tehát az eset összes (enyhítő és súlyosbító) körülményének mérlegelése során ehhez képest szabja ki a mulasztás súlyához igazodó, egyediesített bírságot. Ha az enyhítő körülmények vannak túlsúlyban, akkor alacsonyabb összegben, ha a súlyosbító körülmények, akkor magasabb összegben, ha az enyhítő és súlyosbító körülmények kiegyenlítik egymást, akkor a bírságot a fenti mértékek szerint indokolt kiszabni.
A „nem először” mulasztó adózó részére az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabását megelőzően felszólítást nem küld. A „nem első” mulasztók esetében csak második, harmadik stb. mulasztásról lehet szó. Ennek megfelelően a bírság összegénél a kiindulási alap:
- a második mulasztási bírság kiszabásakor a maximálisan kiszabható bírság összegének 50–75 százaléka, azonban ha korábban az első mulasztáskor ennél magasabb mértékű bírságot szabott ki jogerősen az adóhatóság, akkor a második mulasztási bírság összegének kiindulási alapját e magasabb mértékben indokolt meghatározni,
- a harmadik, illetőleg további alkalommal a mulasztási bírság kiszabásakor a maximálisan kiszabható bírság 75–100 százaléka.
Egyes mulasztások esetében, melyek különösen sértik a költségvetési érdekeket, és az adóelkerülés legközvetlenebb módjait valósítják meg – tekintve, hogy az Art. is kiemelten kezeli e mulasztásokat –, az adóhatóság szigorúbban szankcionál.
Az előzőekben eltérően ezért
- be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása,
- számla-, egyszerűsített számla-, vagy nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztása, illetve nem a tényleges ellenértékről való kibocsátása esetén, ha kiemelt adózási érdeksérelem állapítható meg, már első alkalommal elkövetett jogsértés esetén is kiszabható a törvényben előírt bírság maximuma. (Például az adózó folyamatos működés során jogszabályban előírt kötelezettsége ellenére még pénztárgéppel sem rendelkezik, nagy összegről mulasztja el a számla vagy nyugtaadási kötelezettség teljesítését, illetőleg a gazdasági társaság alkalmazottainak nagy része nincs bejelentve.)
Ebben az esetben a bírság maximális összegben való kiszabásának indokait az adóhatóság részletesen ismerteti a határozatban. A bírságmaximum kiszabására azokban az esetekben van lehetőség, amikor az adózó szándékos adóelkerülésre irányuló magatartása egyértelműen bizonyítható. Az e pontban említett, kiemelt tényállások esetében az általánosan kiszabható bírságmérték alatti szankció kiszabása csak kivételesen, különös méltánylást érdemlő esetben indokolt.
Igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén az áru forgalmi értékének 40 százalékáig terjedő, de magánszemély adózó esetében legalább 200 ezer forintig, más adózó esetében 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság. Ha az áru forgalmi értékének 40 százaléka túl alacsony összeg, akkor a mulasztási bírság maximális összege magánszemély esetében 200 ezer, más adózó esetében 500 ezer forintig terjedhet. Ha az áru forgalmi értékének 40 százaléka több, mint a 200 ezer, illetve 500 ezer forint, akkor a bírság e magasabb összegig is kiszabható.
A mulasztási bírság az Art. 4. § (1) bekezdésa)pontja szerinti adónak minősülő kötelező befizetésekkel, illetveb)pontja szerinti költségvetési támogatásokkal kapcsolatban az adózást szabályozó anyagi és eljárási jogszabályokban meghatározott egyes kötelezettségek (adókötelezettségek) megszegésének, teljesítésük elmulasztásának szankciója.
A mulasztási bírság esetköreinek, illetve maximális mértékének olyannak kell lennie, hogy mind az egyéni, mind az általános megelőzést biztosítsa, vagyis a mulasztási bírsággal sújtott adózót, de más adózókat is visszatartson a hasonló jellegű mulasztások elkövetésétől.
A mulasztási bírság kiszabásának eseteit és az egyes mulasztásokkal kapcsolatban kiszabható bírságösszeg általános határait, valamint a követendő eljárás során figyelembe veendő és a konkrét bírság összegét alapvetően befolyásoló szempontokat az Art. 172. § bekezdései határozzák meg. Tekintettel arra, hogy az Art. 172. § egyes bekezdései, illetve a bekezdéseken belül az egyes pontok más-más tényállások miatt teszik lehetővé a bírság kiszabását. Abban az esetben, ha a tényállások külön-külön is megvalósulnak, nincs akadálya egy határozatban több tényállás miatti mulasztási bírság megállapításának.
Az egymás melletti mulasztási bírságok kiszabásánál azonban figyelemmel kell lenni az Art. 172. § (10) bekezdésében foglaltakra, mely szerint, ha a késedelmesen benyújtott bevallás hibás is, az adózó csak a késedelemért szankcionálható. Egy határozatban több tényállás miatt is sor kerülhet bírság kiszabására. Ilyenkor a határozat rendelkező részében külön-külön szerepelnek az elkövetett szabálytalanságok, továbbá az ezekhez kapcsolódóan alkalmazott bírságok összegei. Az adóhatóság a bírságokat összesíti, és az adózót ezen összeg megfizetésére kötelezi. A határozat indoklási részében külön-külön szerepelnek a mulasztási bírság alapjául szolgáló tényállások, valamint a kiszabott bírság összege és a bírság mértékét meghatározó körülmények.
Mulasztási bírság az adóbírság megállapítása mellett is alkalmazható.
Általános elv, hogy amennyiben az elkövetéskor hatályos szabályok alapján kiszabható bírság alacsonyabb, mint a kiszabáskor hatályos, akkor legfeljebb az elkövetéskor hatályos alacsonyabb mértékig szabható ki a bírság.
Felszámolási eljárás esetén, a felszámolás kezdő időpontjától az adózó kötelezettségeit a felszámoló, végelszámolás esetén a végelszámolás kezdő időpontjától a végelszámoló teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat, illetve terheli az ellenőrzés során történő együttműködési, valamint a helyszíni ellenőrzés alkalmával az ellenőrzés feltételei biztosításának kötelezettsége. A felszámoló/végelszámoló által a felszámolás/végelszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés miatt a mulasztási bírságot felszámolás esetén a felszámolóval, végelszámolás esetén a végelszámolóval szemben kell megállapítani, azzal, hogy akkor mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a jogsértés az érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.
|
Kapcsolódó Rodin-képzések, konferernciák:
|
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) számú kormányrendelet 45. §-a alapján, ha az első fokon eljáró adóigazgatóság eljárásában az illetékességébe nem tartozó adózó terhére kell mulasztási bírságot kiszabni, a bírság kiszabására az eljáró adóigazgatóság illetékes, továbbá amennyiben az Art. 14. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság által megállapított mulasztási bírság a felszámolót terheli, a mulasztási bírságot azon adóigazgatóság szabja ki, melynek illetékességi területén a mulasztással érintett, felszámolás alatt álló adózó székhelye található.
Amennyiben a mulasztást ellenőrzési eljárás során állapítják meg, úgy a mulasztási bírság kiszabására az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv alapján készült külön határozat meghozatalával kerül sor.
A felszámoló/végelszámoló terhére és javára értékelhető körülmények figyelembevételekor a mulasztás fajtájára vonatkozó pontokban foglaltak az irányadók.
Dr. Kovács Ferenc cikkéből, amely az Adó szaklap 2012/13. számában jelent meg, többek között megtudhatja azt is, hogy az adóhatóság milyen konkrét szempontok alapján és milyen mérlegelési körülmények figyelembevételével szabja ki a bírságot. Az Adó szaklap 2012/13. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.
Tervezzen az őszre Hungary Cardért!Jelentkezzen most Rodin képzésekre, és mi meglepjük Önt egy Hungary Card Basic – Magyar Turizmus Kártyával, a Hotelinfo Iroda jóvoltából, melyet a rendezvény helyszínén veheti át! |
 |