2012/10. számában megjelent cikk a részletszabályokat ismerteti.

"/>

Így fizetjük a telefonadót

Szerző: Ado Online
Dátum: 2012. június 27.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A július 1-jén hatályba lépő új távközlésiadó-törvény értelmében először augusztusban fizetünk telefonadót, egyes szolgáltatók már be is építették árképzésükbe. Bár az adó szolgáltatókat terheli, több szolgáltató jelezte, hogy egy részét a fogyasztókra fogja terhelni. Az Adó szaklap 2012/10. számában megjelent cikk a részletszabályokat ismerteti.


2012. május 18-i ülésén az Országgyűlés – módosító indítvány elfogadása nélkül – döntött a távközlési adó, közismert nevén az un. telefonadó bevezetéséről. Az elfogadott törvényjavaslat értelmében a távközlési adó szabályai már 2012-ben – egész pontosan 2012. július 1-jétől – hatályba lépnek. Az adó részletszabályait a távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény (Távközlésiadó-törvény) tartalmazza – ismerteti dr. Kiss Zsófia.

Adókötelezettség

Az adókötelezettség a távközlési szolgáltatás nyújtását terheli. Távközlési szolgáltatáson – a Távközlésiadó-törvény értelmező rendelkezése alapján – a Magyarország területén lévő, az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózaton nyújtott, az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatás értendő, ideértve az üzenet küldését lehetővé tevő szolgáltatást is.
A Hírközlési törvény nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatást definiáló fogalmára is figyelemmel tehát: adóköteles az olyan, bárki számára rendelkezésre álló elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtása, amely belföldi vagy nemzetközi számozási tervben szereplő hívószám vagy hívószámok segítségével közvetlenül vagy közvetve lehetővé teszi belföldi vagy belföldi és nemzetközi hívások kezdeményezését és fogadását, valamint üzenet küldését.

A félreértések elkerülése érdekében a Távközlésiadó-törvény – ismételten segítségül véve a Hírközlés törvény fogalmi rendszerét – azt is rögzíti, hogy az adókötelezettség esetében mit kell hívás, illetve üzenet alatt érteni. Eszerint hívásnak minősül a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás igénybevételével megvalósított, kétirányú hangalapú kommunikációt lehetővé tevő csatlakozás, üzenet alatt pedig a Hírközlési törvény szerinti SMS (rövid, szöveges üzenetszolgáltatás), illetve MMS (multimédiás üzenetküldés szolgáltatás) értendő.

Fontos megjegyezni, hogy az adókötelezettség az adatátvitel módjától függetlenül kiterjed valamennyi nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatás nyújtására, így a helyhez kötött- (vezetékes), és mobiltelefon-szolgáltatás, valamint az internetalapú telefonszolgáltatás nyújtása (VOIP) egyaránt adóköteles.

Adóalany

A távközlési adó alanya a távközlési szolgáltató, azaz a Magyarországon távközlési szolgáltatás nyújtására jogosult természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy egyéb szervezet.

Az adókötelezettség valamennyire szolgáltatóra egyaránt kiterjed, függetlenül – egyebek mellett – tulajdonosa személyétől, illetve alaptőkéje nagyságától. Az adókötelezettség általánossá tétele az egymással összehasonlítható pozícióban lévő piaci szereplők között biztosítja azt, hogy a jogszabályt sem az alkotmányos, sem pedig a közösségi jogi alapelvekbe ütközés okán ne lehessen alappal támadni.
Természetesen nem zárható ki teljes egészében, hogy az adóalany szolgáltatók a távközlésiadó-kötelezettség kapcsán előálló adóterhüket a szolgáltatást igénybe vevő előfizetőkre hárítsák, ugyanakkor kiemelendő, hogy maga a törvény az áthárítás lehetőségére vagy kötelezettségére szövegszerű felhatalmazást nem ad.

Adóalap

A távközlési adó alapja a szolgáltató előfizetőjének előfizetéséhez, előfizetés hiányában pedig a szolgáltatóhoz tartozó hívószámról indított hívások időtartama, illetve küldött üzenetek – szolgáltatóval kötött szerződés szerint számított – száma. Előfizetőnek – a távközlésiadó-szabályozás esetében – a távközlési szolgáltatás igénybevételére kötött szerződésben előfizetőként megjelölt természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet tekintendő, függetlenül attól, hogy a távközlési szolgáltatás ellenértékét a szolgáltató számára előre vagy utólag fizeti.

A fentiekre figyelemmel az adóalany szolgáltató hálózatához tartozó összes hívószámról indított hívás időtartama, illetve küldött üzenet (SMS, MMS) száma adóalapot képez, függetlenül attól, hogy a hívószám hozzárendelhető-e valamely előfizetőhöz vagy sem (a szolgáltató saját alkalmazottai használják), illetve előfizetői hívószám esetén attól is, hogy az előfizető és a szolgáltató közti elszámolás mikor és hogyan történik.
Így nincs jelentősége annak sem, hogy a telefonszámmal rendelkező előfizető a szolgáltatásért előre fizet (azaz feltöltőkártyás, ún. prepaid szolgáltatást igénybe vevő előfizetőről van szó) vagy pedig a szolgáltató irányába fennálló díjfizetési kötelezettségét a szolgáltatás igénybevételét követően utólag, ún. számlás előfizetőként teljesíti.

Ezen túlmenően – figyelemmel arra, hogy az adókötelezettség nincs összefüggésben a szolgáltatásért fizetendő előfizetői díj mértékével – az adókötelezettség szempontjából az is irreleváns, hogy az előfizető az adóalap-meghatározásnál figyelembe veendő, általa indított hívásért vagy küldött üzenetért fizet-e a szolgáltatónak ellenértéket vagy azt – a köztük lévő előfizetői szerződés alapján – ingyenesen bonyolítja le. Jellemzően ilyennek minősül az az eset, amikor a szolgáltatóval kötött ún. flottaszerződés alapján az egy előfizetéshez tartozó több hívószám birtokosai egymással korlátlan mértékben ingyenesen beszélhetnek, s ehhez csupán az előfizetési díjat kell megfizetni egy vagy több hívószám vonatkozásában. De emellett ide sorolható az a tényállás is, amikor a szolgáltató az egy meghatározott értékű feltöltést vásárló pepaides előfizetőjének meghatározott időtartamú ingyenes hívásidőt ajándékoz.

Az elküldött üzenetek száma mint adóalap meghatározásakor a törvény szövege rögzíti, hogy az üzenetek számát a szolgáltatóval kötött szerződés szerinti számítási mód alapján kell kalkulálni. Nem az számít tehát, hogy valamely előfizető hány alkalommal alkalmaz üzenetküldési funkciót a telefonszámáról (hívószámáról), hanem az, hogy az elküldött üzenet – annak terjedelme vagy szöveges üzenet esetében karakterszáma alapján – hány darab, a szolgáltató által egyébként kiszámlázható üzenetre bontható.

Adómérték

Az adó mértéke híváskezdeményezés esetén 2 forint/megkezdett perc, üzenetküldés esetén a szolgáltatóval kötött szerződés alapján számított üzenet darabja után szintén 2 forint. Az adómérték-meghatározás híváskezdeményezés esetén attól függetlenül percalapon történik, hogy a szolgáltató az előfizetőnek másodperc, perc, vagy annál nagyobb időtartam (például 10 perc) alapon számláz.

Annak érdekében, hogy a szolgáltató adóterhe ne legyen túlságosan magas, illetve előre tervezhetetlen, a Távközlésiadó-törvény rögzíti, hogy az egy hívószámhoz kapcsolódó adóteher – az előfizető személye szerint differenciáltan – legfeljebb mekkora lehet. A differenciálás alapját az adja, hogy magánszemély előfizetőhöz vagy nem magánszemély előfizetőhöz (esetlegesen a szolgáltatóhoz) rendelt hívószámról van-e szó.

Az eredetileg (2012. május 18-án) elfogadott törvényjavaslathoz képest a 2012. július 1-jén hatályba lépő törvény szövege az adómaximumok mértékében eltérést mutat. Az eltérés oka abban rejlik, hogy a távközlési szolgáltatók 2012-ben még ágazati különadó fizetésére kötelesek, így az Országgyűlés a 2012. évi adóterhüket nem kívánta jelentős mértékben emelni. Az eredetileg elfogadott törvényszöveg értelmében az adómaximum magánszemély előfizetőhöz rendelhető hívószám esetén 700 forint/hó/hívószám, nem magánszemély előfizetőhöz rendelhető hívószám esetén pedig 2500 forint/hó/hívószám, ugyanakkor a törvény hatályba lépése előtt elfogadott módosítás ezeket a mértékeket a 2012-re magánszemély előfizető esetén 400 forint/hó/hívószám összegben, más előfizető esetén 1400 forint/hó/hívószám összegben határozta meg. A korrekció eredményeként elfogadott végleges normaszöveg értelmében a korábban elfogadott adómaximumok (az előfizető személyétől függően 700, illetve 2500 forint/hó/hívószám) csak az ágazati különadó megszűnését követően, azaz 2013. január 1-jétől lesznek alkalmazandóak.

dr. Kiss Zsófia cikke részletesen ismerteti az adómentességi lehetőségeket, illetve kitér arra is, hogy miként és milyen gyakorisággal kell majd a szolgáltatóknak megfizetni az adót. A cikk teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/10. számában olvasható. Az Adó szaklap egyes lapszámai a Complex Kiadó webshopjában is előfizethetők.


Kapcsolódó cikkek:


Kúria ítélet a leggyakoribb transzferár módszer kapcsán
2021. január 20.

A vállalatoknak is érdemes hangsúlyt helyezniük arra, hogy felülvizsgálják transzferárazási gyakorlataikat, amelyben a transzferárhoz kapcsolódó kúria ítéletek és NAV iránymutatások is segítséget jelenthetnek.

Érdekes kúriai ítélet a jövedéki adóról
2021. január 20.

Jövedékiadó-ügyben nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjoga ellenére a birtokosi minősége megszűnt. A következőkben a témában a Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.

Mit írjunk a számlára, ha nem kell áfát felszámítanunk? (III. rész)
2021. január 20.

Amikor számlakibocsátásról beszélünk, a köznyelvben gyakran az “áfás számla” kifejezést használjuk. A számlákon ugyanakkor nem mindig szerepel áthárított áfa. Ennek viszont többféle oka is lehet, a számlán pedig megfelelően kell feltüntetni azt, hogy miért nem hárítottunk át áfát az üzleti partnerre. A vállalkozások számára gyakran nem egyértelműek az egyes esetkörök közötti különbségek, ami sokszor hibás számlázáshoz vezet. Cikksorozatunk soron következő részében folytatjuk a fordított adózás alá eső számlázási tudnivalókat, majd az Áfa tv. területi hatályán kívüli ügyletekkel foglalkozunk.