Így osszuk meg az iparűzési adó alapját
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A május 31-i teendők között szerepel a 2011. évről szóló helyi iparűzési adó bevallása is. Hogyan ossza meg a vállalkozás az adóalapot, ha több önkormányzat illetékességi területén – akár külföldi telephelyen is – végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet? A megosztási módszeren kívül néhány gyakorlati sajátosságot is megismerhetünk az Adó szaklap 2012/7. számában megjelent cikkből.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (2) bekezdése alapján, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén – így a Htv. 52. § 62. pontjára figyelemmel külföldi településen is – végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a székhely, illetve a telephely(ek) szerinti települési önkormányzatok között. (A külföld az adóalap-megosztás szempontjából egy „telephelynek” számít akkor is, ha a tevékenységvégzés több állam területén vagy/és egy állam több településén folyt.) Az adóalap megosztásának kötelezettsége akkor is fennáll, ha a vállalkozó magyarországi székhelyén kívül csak külföldön rendelkezik Htv. szerinti telephellyel.
…
A megosztási módszerek
A Htv. 3. számú melléklete a 2011-ben kezdődött adóévre hatféle megosztási módszert tartalmaz, s ezek közül – a melléklet 2.2., illetve 2.4.2. pontja kivételével – azt kell alkalmazni, amelyik a tevékenységre leginkább jellemző volt.
A vállalkozó iparűzésiadó-kötelezettségét, így az annak részelemét képező adóalap megosztását is a melléklet alapján köteles teljesíteni. A Htv. iparűzésiadó-alap megosztásra vonatkozó szabályai nem ismerik az úgynevezett elkülönített nyilvántartás szerinti megosztási módszert.
A melléklet 1. pontja szerint az a – villamos-energia/földgáz szolgáltatónak, kereskedőnek, illetve elosztói engedélyesnek, továbbá vezetékes távközlési szolgáltatónak nem minősülő – vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, az a személyi jellegű ráfordítással arányos (1.1.) vagy az eszközérték arányos (1.2.) vagy a komplex (2.1.) megosztási módszer egyikét köteles alkalmazni. A melléklet 1. pontjának kiegészítését tartalmazó 7. pontja szerint az 1.1., 1.2. és 2.1. pont szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy valamely telephely szerinti település esetén 0 Ft települési adóalaprészt eredményez.
A hivatkozott jogszabályhelyek együttes értelmezéséből további két következtetés vonható le;
- egyfelől: az adóévet megelőző adóévben 100 millió forintot meg nem haladó iparűzésiadó-alappal rendelkező vállalkozó minden olyan esetben komplex megosztási módszert köteles alkalmazni, amikor székhelyénél vagy Htv. szerinti valamelyik telephelyénél csak személyi jellegű ráfordítás vagy csak eszközérték merült fel az adóévben. Ilyen esetben a melléklet 1. pontjának szabálya felülírja a 39. § (2) bekezdését;
- másfelől: a 100 millió forintot meg nem haladó adóalappal rendelkező adózó a személyi jellegű ráfordítással arányos vagy az eszközérték-arányos megosztási módszer közül azt köteles alkalmazni, amely tevékenységére leginkább jellemző. Így például a kevés eszközértékkel bíró, de munkaigényes tevékenységet végző, tehát sok alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás (például cipőüzem, könyvelőiroda, konzervgyár) jellemzően személyi jellegű ráfordítással arányos, míg például a kizárólag ingatlan-bérbeadást folytató vállalkozó – melynek adminisztrációját még külön könyvelőiroda is végzi –, vagy önerős beruházást végző vállalkozás jellemzően eszközérték arányos megosztási módszert alkalmazhat, feltéve, hogy a melléklet 7. pontja esetében is teljesül.
Összegezve tehát, valamely megosztási módszer alkalmazása nem az adózó szabad döntése, hanem a konkrét adótényálláshoz rendelendő törvényi szabályozáson alapuló kötelezettsége. A vállalkozót az adóalap-megosztási módszerek közüli „választás lehetősége” automatikusan tehát még a 100 millió forint alatti adóalap esetén sem illeti meg. Köteles ugyanis a – melléklet 1. és 7. pontjainak összefüggéseit betartva – vállalkozási szintű adóalapot úgy megosztani, hogy annak eredményeként székhelye és Htv. szerinti telehelye(i) szerinti valamennyi településre 0 forintot meghaladó adóalaprész jusson. A melléklet 7. pontja expressis verbis kizárja annak lehetőséget, hogy az adózó székhelyére, illetve Htv. szerinti telephelyére vállalkozási szintű adóalapjából – a melléklet 1.1., 1.2., 2.1. vagy 2.3. pont szerinti megosztási módszer alkalmazása esetén – 0 Ft adóalaprészt állapítson meg.
Amennyiben az adózó iparűzésiadó-kötelezettséggel érintett településre esetleg mégis 0 forint adóalaprészt állapít meg és vall be, akkor az értelemszerűen nem felel meg a törvényi szabályozásnak, ami önkormányzati adóhatósági ellenőrzést (és annak jogkövetkezményei megállapítását) vonhatja maga után.
Az adóalap megosztásának számítása
Az adóalap megosztásához a számításokat „alulról felfelé”, a székhely, illetve a telephely szerinti települések szintjéről kiindulva kell elvégezni. A megosztás vetítési alapja az egyes településeken számított személyi jellegű ráfordítások, illetve eszközérték összege. A számítások során az egyes székhely, telephely szerinti településekre osztott adóalapoknak meg kell egyeznie a vállalkozási szintű adóalap összegével.
A melléklet 5. pontja szerint az adóalap megosztására vonatkozó számításokat – a kerekítés általános szabályai alapulvételével – hat tizedesjegy-pontossággal kell elvégezni. Ebből következően, ha a részletszámításokat tizedes törtben fejezzük ki, akkor a tizedes tört utáni számjegyek száma attól függ, hogy a részletszámítást a Htv. alapján tizedes törtben vagy százalékban kell-e kifejezni. Előbbi esetben a tizedesvessző után hat tizedes jegynek, míg az utóbbi esetben nyolc tizedes jegynek kell lennie (százalékban ifejezve így kapunk hat tizedes jegyet).
Ez a komplex megosztási módszer alkalmazása esetén is azt jelenti, hogy a személyi jellegű ráfordítás/személyi jellegű ráfordítás + eszközérték hányadosnak hat tizedes jegyet kell tartalmaznia.
A megosztás módszerei
A hat megosztási módszer a következő:
- Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás
- Eszközérték-arányos megosztás
- Komplex megosztási módszer
- Nettó árbevétel, illetve elosztott energiamennyiség arányában való kötelező megosztási módszer
- Vezetékes távközlési tevékenységet végző vállalkozó esetén kötelező megosztási módszer
- Építőipari tevékenység végzése esetén választható megosztási módszer
|
Példa a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztásra
Egy kft. székhelyét 2011. augusztus 22-én „A” településről „B” településre helyezte át, más településen Htv. szerinti telephellyel nem rendelkezett. Hogyan oszthatja meg az adózó a 2011. adóévre két székhellyel érintett településre iparűzésiadó-alapját, ha személyi jellegű ráfordítás-arányos megosztási módszert alkalmaz?
A vállalkozási szintű adóalapot az „A” székhely, illetve a „B” székhely szerinti településre olyan arányban kell megosztani, amilyen arányt az egyes településekre jutó személyi jellegű ráfordítás az össz-személyi jellegű ráfordításon belül képvisel. A vállalkozási szintű adóalapból az év közben megszűnt székhely szerinti településre az adóév első napjától a megszűnés naptári napjáig (2011. január 1-jétől 2011. augusztus 21-éig) terjedő időszakra kimutatott személyi jellegű ráfordításnak az össz-személyi jellegű ráfordításon belüli aránynak megfelelő adóalaprészt, míg az új székhely szerinti településre az áthelyezés napjától az adóév végéig (2011. augusztus 22-étől december 31-éig) terjedő időszakra kimutatott személyi jellegű ráfordításnak szintén az össz-személyi jellegű ráfordításon belüli aránynak megfelelő adóalaprészt kell megállapítani.
(Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a vállalkozás a székhelyáthelyezés adóévére eszközérték-arányos megosztási módszert alkalmaz.)
|
Dr. Kovács Attila írása az egyes megosztási módszereket példákkal illusztrálja, és kitér a külföldi telephelyre jutó adóalaprész meghatározására, valamint a mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó iparűzésiadó-alapjának megállapítására is. A cikk teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/7. számában olvasható. Az Adó szaklap példányonként is megvásárolható a Complex Kiadó webshopjában.
