Immateriális javak transzferár bizonyítása – 3. rész

Szerző: Lakatos Zsuzsa
Dátum: 2017. június 29.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 Az immateriális javak transzferár értékeléséhez további szempontokat nyújt cikksorozatunk befejező része. Áttekintjük, hogyan érdemes kezelni az ügylet kezdetekor fellépő bizonytalanságokat, milyen megfontolások alapján ellenőrizhetnek az adóhatóságok és mire kell figyelni az immateriális jószágokkal összefüggő marketingtevékenységek során.


A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt olvashatja.

 

Az immateriális javakra vonatkozó értékelési bizonytalanságok az ügylet megkötésekor

Az immateriális javak természetéből adódóan sok esetben bizonytalanság léphet fel az érték meghatározása tekintetében az ügylet megkötésekor. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy milyen módon lehet meghatározni a szokásos piaci árat. A kérdést a vállalkozásoknak és az adóhatóságoknak is úgy kell megoldaniuk, hogy azt veszik alapul, hasonló körülmények között a független vállalkozások mit tettek volna az ügylet árképzése során fellépő értékelési bizonytalanságok áthidalása céljából. Tehát ezt szükséges gyakorlatilag megvizsgálni vagy szimulálni.

A tényektől és a körülményektől függően több olyan megoldás is létezik, amelyekhez a független vállalkozások hasonló esetben folyamodnának.

  1. Az egyik lehetőség, hogy az ügylet megkezdésekor a várt előnyöket mérik fel (minden vonatkozó gazdasági tényező figyelembevételével). A várt előnyöket független vállalkozások az elkövetkező fejlesztések várható és előre jelezhető hatása szerint vennék figyelembe. Egyes esetekben a független vállalkozások úgy találhatják, hogy a várt előnyökre vonatkozó előrejelzések elég megbízhatóak ahhoz, hogy azok alapján már az ügylet megkezdésekor meghatározzák az árat anélkül, hogy fönntartanák a jogot a jövőbeni módosításokra.

  2. Más esetekben a független vállalkozások arra a következtetésre juthatnak, hogy csupán a várt előnyökre alapozott árképzés nem biztosít elegendő védelmet az immateriális jószág értékelési bizonytalanságok okozta kockázatok ellen. Ilyen esetekben a független vállalkozások esetleg rövidebb lejáratú megállapodásokat kötnek, vagy ármódosítási záradékokat foglalnak a megállapodás feltételeibe, hogy megóvják magukat az előre nem jelezhető esetleges fejleményektől. Például a jogdíj százalékos mértékét úgy állapítják meg, hogy a jogosult bevételeivel párhuzamosan emelkedjen.

  3. A független vállalkozások dönthetnek úgy is, hogy egy bizonyos fokig viselik az előre nem látható későbbi fejlemények kockázatát, de azzal a közös egyetértéssel, hogy az árképzés alapjául szolgáló alapvető feltételezéseket megváltoztató nagy horderejű, előre nem látott fejlemények esetében a felek az árképzési megállapodást közös megegyezéssel újratárgyalják.

 

Az adóhatóságok megfontolásai

Amikor az adóhatóságok olyan immateriális jószágra vonatkozó ellenőrzött ügylet árképzését értékelik, ahol az értékelés az ügylet megkezdésekor erősen bizonytalan volt, akkor a független vállalkozások által hasonló körülmények között alkalmazott megoldásokat kell alapul venni. Így, ha független vállalkozások egy adott előrejelzés alapján rögzítették volna az árazás módját, az adóhatóságnak az árképzés értékelésekor ugyanezt a megközelítést kell alkalmaznia. Ilyen esetben az adóhatóság vizsgálhatja például, hogy a kapcsolt vállalkozások készítettek-e megfelelő előrejelzéseket, figyelembe véve minden ésszerűen előrelátható fejleményt, de elkerülve az utólagos „okoskodás” problémáját.

Ismert, hogy az adóhatóságok esetleg csak több évvel az adóalany bevallásának benyújtása után tudnak ellenőrzést végezni. Ilyen esetben az adóhatóságnak jogában állna módosítani az ellenérték összegét minden nyitott évre, egészen az ellenőrzés időpontjáig, azon információk alapján, amelyet a független vállalkozások használtak volna az ár megállapításához hasonló körülmények között.

Védjegyekkel vagy kereskedelmi névvel nem rendelkező vállalkozások által végzett marketing tevékenység

Transzferár képzési problémák merülhetnek fel, amikor olyan vállalkozások végeznek marketingtevékenységeket, amelyek nem tulajdonosai az általuk népszerűsített védjegyeknek vagy kereskedelmi neveknek (mint például a márkás termékek forgalmazója). Ilyen esetekben is meg kell határozni, hogy a kereskedőt milyen díjazás illeti meg ezekért a tevékenységekért. A kérdés az, hogy a kereskedőt, mint szolgáltatót kell-e díjazni, nevezetesen a reklámszolgáltatás nyújtásáért, vagy vannak-e olyan esetek, amikor a kereskedőnek részesedést kell biztosítani a marketing célú immateriális jószágnak betudható többlethozamból. Ehhez kapcsolódó kérdés, hogy hogyan lehet a marketing célú immateriális jószágnak betudható többlethozamot meghatározni.

A kereskedő nyereségből történő jogosultságának elemzéséhez szükség van a felek közötti kötelezettségek és jogok értékelésére. Gyakran az az eredmény, hogy a marketingtevékenységre jutó hozam elégséges és megfelelő. Viszonylag egyértelmű eset, amikor a forgalmazó pusztán ügynökként jár el, és a marketing célú immateriális jószág tulajdonosa megtéríti a reklám költségeit. Ebben az esetben a forgalmazó kizárólag az ügynöki tevékenység megfelelő díjazására lenne jogosult, és nem részesedhetne a marketing célú immateriális jószágnak tulajdonítható semmiféle nyereségből.

Ha a forgalmazó ténylegesen maga viseli a marketingtevékenysége költségeit (azaz nincs megállapodása arra vonatkozóan, hogy a tulajdonos megtéríti a ráfordításokat), akkor az a kérdés merül fel, hogy a forgalmazó milyen mértékben részesedhet az ilyen tevékenységből származó esetleges haszonból. Független üzletkötések során az a fél, aki nem tulajdonosa a marketing célú immateriális jószágnak, de tevékenységével hozzájárul az immateriális jószág értékének növekedéséhez, jogosulttá válhat az ilyen marketing célú tevékenység jövőbeni hasznára, de ez alapvetően az adott fél szerződésben rögzített jogainak tartalmától függ.

Például egy forgalmazó képes lehet forgalma és piaci részesedése révén hasznot húzni a védjegy értékének növelését célzó befektetéseiből, ha hosszú távú kizárólagos forgalmazási jogokkal bír a védjeggyel ellátott termékekre. Ilyen esetekben a forgalmazó nyereségrészesedését annak alapján kell meghatározni, hogy egy független forgalmazó hasonló körülmények között milyen hasznokra tenne szert.

A másik kérdés az, hogy miképpen azonosítható be a marketingtevékenységnek tulajdonítható nyereség. Egy marketing célú immateriális eszköz a reklám vagy más, az ismertség növelését célzó ráfordítások révén válhat értékessé, amelyek fontosak lehetnek a védjegy értékének fenntartásában is. Körülményes lehet azonban meghatározni azt, hogy ezek a ráfordítások mennyivel járultak hozzá a termék sikeréhez (illetve mit tettek hozzá a termeléshez vagy a bevételhez és milyen mértékben).

[htmlbox Változásfigyeltetés]

 

Az is lehetséges, hogy egy új védjegynek vagy egy adott piacra újonnan bevezetett védjegynek nincs vagy csak alacsony értéke van az adott piacon, és értéke csak éven során változhat, ahogy ismertté válik az adott piacon. Egy meghatározó piaci részesedés elérése bizonyos fokig a forgalmazó erőfeszítéseinek is betudható. Egy védjegy értéke és annak változása bizonyos fokig azon múlik, hogy az adott piacon milyen hatékonysággal népszerűsítik azt. Még fontosabb, hogy gyakran a márkás termékek értékesítéséből származó magasabb haszon éppúgy betudható a termék egyedi tulajdonságainak vagy magas minőségének, mint a reklám és más, az ismertség növelését célzó ráfordítások sikerének.

A felek során tanúsított tényleges magatartására is jelentőség súlyt kell helyezni a marketingtevékenységnek betudható nyereség értékelésekor.

Kitekintés

Az OECD által kidolgozott BEPS projekt („Base erosion and profit shifting”, magyarul: „adóalapcsökkenés és nyereség-átcsoportosítás”) 15 olyan intézkedést tartalmaz, amelynek célja olyan eszközöket adni az egyes államok kezébe, mellyel hatékonyabban léphetnek fel az adóelkerülés ellen, biztosítva, hogy a nyereséget ott adózzák le, ahol a gazdasági tevékenységet ténylegesen végzik, és ahol a tényleges értékteremtés történik. A BEPS projekt célja olyan nemzetközi adózási szabályok lefektetése, amelyek védik az adóalapot, miközben fokozott biztonságot és kiszámíthatóságot biztosítanak az adófizetőknek.

A 8-10. akciótervek transzferár-útmutatásokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a transzferárazási megoldások és azok eredményei összhangban álljanak a valódi értékteremtéssel a következő területeken: immateriális javak, kockázat és tőke, magas kockázatú tranzakciók.

Bízunk benne, hogy hamarosan a hazai adórendszerbe is bekerül egy bővebb iránymutatás a BEPS kapcsán az immateriális javak értékelésére vonatkozóan is.

 

Forrás: Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára

 

Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő

Tax Revolutions Kft.


Kapcsolódó cikkek:


Kata adózás lényege – 4. rész
2019. április 18.

Kata adózás lényege – 4. rész

Mikor állhat fenn egy kisadózó vállalkozás esetében a munkaviszonnyá történő minősítés veszélye? Melyek azok a körülmények, amelyek fennállása megdönti a munkaviszony vélelmét? Cikksorozatunk aktuális részében ezeket a témákat járjuk körül.

Milliárdos költségvetési csalást leplezett le a NAV
2019. április 18.

Több száz munkaerő-közvetítéssel foglalkozó céget számolt fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). A cégek a gyanú szerint milliárdos kárt okoztak a költségvetésnek azzal, hogy nem fizették a munkavállalók utáni járulékokat.

EuB: nem kell vámigazolás a termékexport adómentességéhez
2019. április 17.

Az Európai Unió Bírósága ítéletében megerősítette, hogy exportértékesítés esetén az adómentességnek nem feltétele a kiviteli vámeljárás lefolytatása – hívta fel a figyelmet a BDO Legal Jókay Ügyvédi Iroda.

Nyers borostyánt foglalt le a NAV
2019. április 17.

Több mint 63 kilónyi nyers borostyánt találtak egy belépő autóban elrejtve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzügyőrei a tiszabecsi ukrán-magyar határállomáson.

85 adózónál tártak fel jelentős adóhiányt
2019. április 17.

A NAV 85 adózónál tárt fel jelentős összegű adóhiányt az első negyedévben: 52 társaságnál és 33 magánszemélynél - derül ki a hivatal honlapján közzétett, 2019. március 29-ei állapotot tükröző adatokból.