Interkvartilis tartomány képzése a transzferárak bizonyításánál II.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 2015-ben bevezetett kötelező interkvartilis tartomány képzés alkalmazása sok kérdést vetett fel, melyekre a válaszokat egy adóhatóságtól kért és megkapott állásfoglalás alapján példákkal együtt mutatunk be.
Cikksorozatunk első részében interkvartilis tartomány képzés általános kérdéseit tekintettük át, e cikkünkben arról írunk, hogy különféle példák bemutatásával az Adóhatósághoz fordultunk iránymutatásért. A kérdéseink (példák) és az adóhatóság ezekre adott válaszai a következőkben olvashatóak.
1.kérdéskör: összehasonlító árak módszere
Kérem, legyen kedves megerősíteni, hogy az összehasonlító árak módszerének alkalmazása esetében (Tao. tv. 18. § (2) a. pont) a Tao. tv. 18. § (9) bekezdésében hivatkozott interkvartilis tartomány képzése nem kötelező (lásd 22/2009. PM rendelet 7/B. § (1) a. pontjában nem szerepel ez a módszer).
Emellett a Tao. tv. 18. § (9) bekezdéséből nem került kivételként megemlítésre az összehasonlító árak módszere, mivel a (2) bekezdésben meghatározott módszereket említi. Milyen esetekben lehet mégis indokolt összehasonlító árak módszerének alkalmazása esetén az interkvartilis tartomány alkalmazása? Ilyen esetben hogyan kell értelmezni a „az összehasonlító minta terjedelme meghaladja a 15 százalékpontot” részt?
Példa a B) részhez: az összehasonlító árak módszerét alkalmazva az egyik kapcsolt fél 1.200 tonna kukoricát értékesít a másik kapcsolt félnek. (Feltételezve, hogy az ügylet az 50 millió Ft-ot meghaladja.)
Akkor a független felek között 180 tonna (15%) mennyiség feletti kukorica értékesítési árát kellösszehasonlítani a kapcsolt felek között alkalmazott árhoz?
Vagy: értékben kell a 15 %-ot meghaladni? Pl. 60 millió Ft-os ügylethez 9 millió Ft-ot meghaladó, független felek közötti mintát kell megnézni?
Példa a B) részhez: az összehasonlító árak módszerét alkalmazva az egyik kapcsolt fél 1.200 tonna kukoricát értékesít a másik kapcsolt félnek. (Feltételezve, hogy az ügylet az 50 millió Ft-ot meghaladja.)
Mind a kapcsolt fél esetében, mind a független felek esetében éves szintre számított súlyozott átlagár kerül kiszámításra. Ha például rendelkezésre áll 20 db független partner, tehát 20 db összehasonlítható független súlyozott átlagár, akkor ebből a 20 db átlagárból kell interkvartilis tartományt képezni?
Vagy – mivel a fenti két példára nem teljesül a rendelet 7/B. §. (1) bekezdés szerinti „b) az adózó a szokásos piaci ár meghatározása során e rendelet 7. § d)-e) pontja szerinti forrást veszi figyelembe” rész, mivel itt belső adatokról van szó – egyáltalán nem is kell interkvartilis tartomány képzésével foglalkozni?
Adóhatóság válasza:
„Első kérdésére általánosságban megfogalmazható, hogy a Rendelet szerinti kötelezettség teljesítése során nem indokolt az interkvartilis tartomány szerinti szűkítés, ha a Rendelet 7/B. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban rögzített körülmények bármelyike nem áll fenn.”
Itt tehát az Adóhatóság a fent említett mentességekre utal, és megerősíti a kérdésünk utolsó bekezdésében megfogalmazottakat.
2.kérdéskör: további módszerek
Viszonteladási árak módszerének alkalmazása esetében rendelkezésre állnak a kapcsolt fél által alkalmazott bruttó árrés adatok (termékenként vagy termékcsoportonként). Emellett rendelkezésre állnak belső független ügyletek összehasonlítható árrés adatai (független féltől vásárolt termékek független felek részére történő továbbértékesítése) szintén termékenként vagy termékcsoportonként. Ilyen esetben hogyan kell elvégezni az interkvartilis tartomány kiszámítását?
Példa: kapcsolt árrés adatokból rendelkezésre áll 300 db, független árrés adatokból rendelkezésre áll 100 db. Ez utóbbi esetében a minimum és maximum árrés adatok között a különbség több, mint 15% (minimum: 20%, maximum: 40%).
Ilyen esetben a független árrés és kapcsolt árrés adatokból is interkvartilis tartományt kell képezni és a két interkvartilis tartományt kell egymáshoz viszonyítani?
Vagy csak a független árrés adatokból kell interkvartilis tartományt képezni és ezt kell összehasonlítani a kapcsolt vállalkozások árrés adataival (alsó és felső érték közötti tartomány)?
Vagy egyik esetben sem szükséges interkvartilis tartományt képezni és a független adatokból képzett tartományba (alsó és felső érték közötti értékek) kell, hogy beleférjen a kapcsolt felek közötti ügyletek árrés tartománya?
Költség és jövedelem módszerének alkalmazása esetébentegyük fel, hogy az előző példákhoz képest külső adatokból dolgozunk (pl. adatbázis alkalmazásával előállított független haszonkulcs adatokat hasonlítunk a kapcsolt ügyletben elért haszonkulcsokhoz). Ilyen esetben hogyan kell eljárni az interkvartilis tartomány alkalmazásánál?
Példa: kapcsolt ügylet haszonkulcsai (kb. 500 termék esetében) 10% és 30% között mozognak. Ilyen esetben ki kell választanunk azokat a termékeket, amelyek lényeges forgalmat képviselnek (pl. a kapcsolt ügylet forgalmának 50%-át képviselik), és ezeknél a termékeknél elért legalacsonyabb és legmagasabb haszonkulcs is bele kell, hogy férjen a független haszonkulcs adatokból képzett interkvartilis tartományba (ahol 30 db adatunk van, és a minimum adat 8% és a maximum adat 39%)?
Ügyleti nettó nyereség módszerének alkalmazása esetében
a.)Hogyan kell értelmezni azt a kifejezést, hogy „az összehasonlító minta terjedelme meghaladja a 15 százalékpontot”?
Példa: a vizsgált vállalkozás megfelelő mutatószáma (üzemi eredmény / értékesítés nettó árbevétele) 8%. A mintába bevont vállalkozások száma 20 db, az előző három év adatait tekintve így van 60 db független mutatószámunk. A 60 db független mutatószám minimum adata 1%, maximum adata 19%. Jól értelmezem, hogy ilyen esetben az összehasonlító minta terjedelme 18%?
b.)Hogyan kell értelmezni a legalább 10 vállalkozás adatát?
Példa: Az adatbázis szűrés során rendelkezésre áll 13 független vállalkozás adata, és a funkcionális elemzést követően 4 független vállalkozás kizárásra kerül és az összehasonlítás során már csak 9 független vállalkozás adata alapján történik 3 évre az interkvartilis számítás. Megfelel-e az a jogszabályi előírásoknak, ha az adózó a 22/2008. PM rendelet 7/B. §. (2) pontja alapján funkcionális elemzést végzett és kétséget kizáró módon igazolta, hogy az ellenőrzött ügylet és az összehasonlított ügylet összehasonlítható?
c.)Hogyan kell értelmezni legalább 3 év adatát az interkvartilis tartomány megállapítása során? Az összehasonlító vállalkozások legalább 3 évre rendelkezésre álló évenkénti interkvartilis tartományát kell átlagolni (jelen esetben 3,10% – 6,61% közötti tartomány)? Vagy az évenként számított interkvartilis tartomány alsó (legalacsonyabb) és felső (legmagasabb) értékét kell figyelembe venni (jelen esetben 2,94% – 8,11% közötti tartomány)?
Adóhatóság válasza:
„A Tao. tv. 18.§. (9) bekezdésében megfogalmazott rendelkezés lényegét tekintve azt jelenti, hogy meghatározott esetekben nem elegendő az összehasonlításként kiválasztott adatokból számított minimum- és maximumértékekből képzett tartomány vizsgálata, hanem a kvartilisek szerinti eloszlás figyelembevételével kell meghatároznunk a piaci ártartományt. Ezt, valamint a Tao tv. és a Rendelet előírásait figyelembe véve kérdéseivel kapcsolatban – az Ön által alkalmazott számozást követve – álláspontom a következő:”
Ezt a fentiekben szintén bemutattuk.
„2.C). Mivel ebben az esetben nem a Rendelet 7/B. §. (1) bekezdés b) pontja szerinti forrást veszik figyelembe, álláspontom szerint a c.) pont szerinti megoldás a megfelelő, tehát nem kell interkvartilis tartományt képezni (a független adatokból képzett tartomány az irányadó).”
Ezzel egyetértünk, hiszen belső adatok képezik a független piaci ártartomány alapját, és ezt a kivételek között is olvashattuk.
„2.D). Mivel ebben az esetben teljesülnek a Rendelet 7/B. §. (1) bekezdése szerinti kritériumok, alkalmazniuk kell a szűkítést, tehát meg kell állapítaniuk a független adatokból képzett interkvartilis tartományt. Ezután valamennyi kapcsolt felek közötti ügyletnél meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott ár hogyan viszonyul a tartományhoz. Abban az esetben, ha az adózó által alkalmazott ár a szokásos piaci értéktartományon kívül helyezkedik el, akkor az adózás előtti eredmény módosításánál figyelembe veendő eltérést a piaci tartomány első értékéhez – azaz az alkalmazott árhoz legközelebb eső értékhez – viszonyítva kell meghatározni.”
Mit mond nekünk ez a válasz? Ha a kapcsolt ügyletben szereplő 500 féle termék esetében például a szokásos piaci árrés alatti árréssel rendelkezik 30 db termék, akkor ennél a 30 terméknél ki kell számítani a szokásos piaci árrés alsó határával az árat. Az eredetileg alkalmazott ár és az így kiszámított szokásos piaci ár közötti különbözettel pedig az adóalapot módosítani szükséges. A gyakorlatban ennek kivitelezése nem biztos, hogy egyszerű és akár jelentős kockázatokat is rejthet, ezért nagyon alaposan kell kiválasztani az összehasonlításba bevont független adatokat.
„2.E).
A minta terjedelme a kapott ártartomány, ársáv terjedelmét jelenti; azt kell vizsgálni, hogy az ársáv alsó és felső (százalék)értéke milyen mértékben tér el; a százalékpont ugyanis két százalékérték különbségét mutatja. Ha ez az eltérés 15 százalékpontnál (nem százaléknál) nagyobb – például 1-19% közötti -, úgy az interkvartilis tartományra történő szűkítésnek van helye.
Amennyiben a levelében említett esetben a Rendelet 7/B. §. (2) bekezdése szerint járnak el, akkor az megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Ebben az esetben a három év együttes adataiból kell interkvartilis tartományt képezni (tehát nem az évenként képzett adatokat átlagolni).”
A kérdéseinkre tehát egyrészt pontos válaszokat kaptunk (a) és c) esetkör). A b) esetkörben pedig bemutatjuk, mire hivatkozott az Adóhatóság:
PM rendelet 7/B. §. (2) bekezdés szerint, ha az adózó az összehasonlító elemzés eredményeként adódó minta minden egyes eleme vonatkozásában funkcionális elemzést végzett, és ennek, valamint az összehasonlíthatóságot meghatározó további tényezők vizsgálata eredményének e rendelet szerinti nyilvántartásban megfelelő módon történő dokumentálásával kétséget kizáró módon igazolta, hogy az ellenőrzött (kapcsolt) ügylet és az összehasonlított ügylet összehasonlítható, továbbá az összehasonlíthatóság megállapítását kizáró hiányosság nem áll fenn, akkor interkvartilis tartományt nem kell képeznie.
Látható tehát, hogy alaposan elvégzett és dokumentált vizsgálat szükséges az összes adat, illetve vállalkozás tekintetében, ha el akarja kerülni az adózó az interkvartilis tartomány képzését. A funkcionális elemzés fogalmát szintén a Rendelet tartalmazza.
A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.