Jogsértő különadók
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti tiltott állami támogatásnak minősül, ha a dohányipari és élelmiszerkereskedő cégek beruházásaikért cserébe adókedvezményben részesülnek.
Az alapügy
2014 decemberében a magyar Parlament elfogadta a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulásáról szóló 2014. évi XCIV. törvényt, másrészt pedig módosította az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvényt. A dohányipar számára a törvény új adót vezetett be, amelynek fizetésére a dohánytermékek adóraktárengedélyese, importálója vagy bejegyzett kereskedője volt kötelezett, amennyiben az összes éves árbevételének legalább 50%-a e termékek gyártásából vagy kereskedelméből származott (a továbbiakban: egészségügyi hozzájárulás). A törvény azt is előírta, hogy az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adóból eredő adófizetés csökkenthető, ha a vállalkozás tárgyi eszközökbe való meghatározott beruházásokat végez.
Magyarország a törvénymódosítással az élelmiszerlánc‑felügyeleti díj szerkezetét is megváltoztatta. A díjat konkrétan a napi fogyasztási cikkeket forgalmazó üzletekre progresszív mértékkel vetették ki.
Az Európai Bizottsághoz panasz érkezett a törvénymódosításokkal kapcsolatban. A Bizottság szerint az összehasonlítható helyzetben lévő vállalkozások közötti különbségtétel, amely egyrészt a módosított élelmiszerlánc‑felügyeleti díj progresszív mértékéből, másrészt pedig az egészségügyi hozzájárulás progresszív mértékéből, valamint az egészségügyi hozzájárulás beruházás esetén való csökkentéséből ered, a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, ezért a Bizottság két hivatalos vizsgálati eljárást indított. A támogatások azért voltak jogellenesek, mert azokat nem jelentették be a Bizottságnak, és a vitatott határozatok meghozatalának időpontjában még mindig alkalmazták őket. A Bizottság szerint a bevezetett intézkedések lényegesen befolyásolhatják a piaci versenyt, így elrendelte, azok felfüggesztését a belső piaccal való összeegyeztethetőség megállapításáig.
Magyarország keresetet nyújtott be az Európai Unió Bírósága Törvényszékének Hivatalához a Bizottság határozatainak felülvizsgálatát kérve.
A kereseti kérelem tartalma
Magyarország keresetében négy jogalapra hivatkozik, amelyek a következők:
- a Bizottság „visszaélt mérlegelési jogkörével”, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, valamint megsértette az arányosság elvét;
- a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az egyenlő bánásmód elvét;
- a Bizottság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és megsértette Magyarország védelemhez való jogát;
- a Bizottság nem tett eleget a jóhiszemű együttműködési kötelezettségének, a megfelelő ügyintézés elvének és nem biztosította a hatékony jogorvoslathoz való jogot.
Ezenkívül Magyarország azzal érvelt, hogy a Bizottság a nemzeti intézkedéseket tévesen minősítette állami támogatásnak. A Bizottság határozataiban nem határozta meg a szóban forgó nemzeti intézkedések kizárólagos kedvezményezettjeinek körét, noha az ítélkezési gyakorlat szerint ennek megállapítása az intézkedések szelektív jellegének elismeréséhez szükséges egyik feltétel. Magyarország azzal érvelt, hogy valamely felfüggesztő rendelkezés meghozatalakor e minősítésnek bizonyosabbnak kell lennie, mint a hivatalos vizsgálati eljárás ilyen rendelkezés nélkül történő megindítása esetén, és e minősítésnek a Bizottság állandó gyakorlatán, valamint az ítélkezési gyakorlaton kell alapulnia.
[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]
Az EUB döntése
Az intézkedést felfüggesztő rendelkezés meghozatalának két feltétele van. Az egyik, hogy a Bizottság az érintett nemzeti intézkedést jogellenes állami támogatásnak minősítse, a másik, hogy az érintett tagállam lehetőséget kapjon észrevételei megtételére. A felfüggesztő rendelkezés olyan eszköz, amelynek célja a támogatások nyújtására vagy módosítására irányuló tervezett intézkedések végrehajtásának megelőzése. Mivel a be nem jelentett támogatások esetén e kötelezettség a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának és az adott nemzeti intézkedés jogellenes állami támogatásnak való előzetes minősítésének időpontjától kezdődik, az, ha a felfüggesztő rendelkezés meghozatalát további érdemi feltételeknek vetnék alá, gyengítené az eljárás hatékonyságát. Annak megállapítása, hogy a támogatást az uniós jogot megsértve nyújtották, a körülményektől függően azzal is járhat, hogy a belső eljárási szabályoknak megfelelően e támogatást vissza kell fizetni, még akkor is, ha azt később a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítják.
A Bizottság anélkül is állami támogatásnak minősítheti az intézkedést, hogy nem határozza meg azon vállalkozások csoportját, amelyek a szóban forgó nemzeti intézkedések kizárólagos kedvezményezettjei voltak. Az EUB szerint a Bizottságnak be kell mutatnia azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a végrehajtás alatt álló nemzeti intézkedés új állami támogatásnak minősül, és a meghozni tervezett rendelkezéssel kapcsolatban konzultálnia kell az érintett tagállammal.
Az arányosság elvével kapcsolatban az EUB kifejtette: az megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne lépjék túl az érintett szabályozás által elérni kívánt jogszerű célok megvalósítására alkalmas és ahhoz szükséges mértéket.
Az EUB azzal érvelt, hogy a felfüggesztő rendelkezés által a tagállamnak okozott hátrányok az elérni kívánt célokhoz képest nem aránytalanok.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével és az egyenlő bánásmód elvének megsértésével kapcsolatban Magyarország azzal érvelt, hogy a Bizottság az országgal szemben felfüggesztő rendelkezéseket hozott, miközben más tagállamokkal szemben nem, és a múltban is csak kevés esetben alkalmazott ilyen intézkedést. Magyarországgal szemben csak a 2015. év során három ilyen rendelkezést is hozott.
Az EUB úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem köteles megindokolni, hogy valamely adott ügyben miért nem hoz felfüggesztő rendelkezést. Tehát az, hogy a Bizottság bizonyos tagállamokban hozott adóintézkedésekkel kapcsolatban hivatalos vizsgálati eljárást indított anélkül, hogy felfüggesztő rendelkezést hozott volna, miközben a más tagállamokban hozott adóintézkedésekre vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárások megindításakor ilyen rendelkezéseket hozott, nem lehet elegendő a hátrányos megkülönböztetés tilalma elve és az egyenlő bánásmód elve megsértésének bizonyításához.
Magyarország szerint a Bizottság a vitatott határozatok meghozatalakor megsértette az indokolási kötelezettségét is, mivel nem fejtette ki, hogy a jelen ügyben miért van szükség a megtámadott rendelkezések meghozatalára. Magyarország álláspontja, hogy a felfüggesztő rendelkezés meghozatalát alaposabban meg kell indokolni, mint a hivatalos vizsgálati eljárást A Bizottság azonban csak megjegyezte, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések állami támogatásnak minősülnek, hogy azok végrehajtása folyamatban van, és hogy az egészségügyi hozzájárulás és a módosított élelmiszerlánc‑felügyeleti díj mértékeinek erősen progresszív jellege negatív hatásokkal járhat a versenyre. A Bizottság azt sem fejtette ki, hogy a jelen ügyben milyen okokból alapozta a felfüggesztő rendelkezéseket a más ügyekben általa alkalmazott kritériumoktól eltérő kritériumokra. Arra sem adott lehetőséget a magyar hatóságoknak, hogy kifejthessék álláspontjukat és nem határozta meg a nemzeti intézkedések kizárólagos kedvezményezettjeinek körét. A Bizottság nem azonosította az érintett piacot és a piacon jelenlévő gazdasági szereplőket, illetve, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések milyen módon befolyásolhatják a piaci versenyt.
[htmlbox sznkk_2018]
A felfüggesztő rendelkezés indokolása szintjének meg kell felelnie az ítélkezési gyakorlat által a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozatok esetében megkövetelt szintnek. Márpedig az ilyen típusú határozatokban a Bizottság szorítkozhat a releváns ténybeli és jogi kérdések összefoglalására, az intézkedés támogatási jellegének megállapítására irányuló előzetes értékelésre, valamint a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban felmerült kétségek okainak ismertetésére.
A határozatokban a Bizottság kifejtette, hogy az intézkedések tiltott állami támogatásnak minősülnek, mert azokat nem jelentették be neki. A Bizottság utalt arra is, hogy milyen következményekkel járhatnak a szóban forgó nemzeti intézkedések a dohánytermékek gyártásának és értékesítésének piacán, valamint a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelmének piacán. A Bizottság a megtámadott rendelkezések meghozatalát megelőzően lehetőséget adott az a rendelkezésekkel kapcsolatos észrevételeit megtegye. A Bizottság felkérte Magyarországot, hogy 20 munkanapon belül közölje észrevételeit, de a magyar hatóságok nem nyújtották be megfelelő időben a tervezett rendelkezésekkel kapcsolatos észrevételeiket.
A magyar hatóságok a Bizottság információkérő leveleire válaszolva csupán azt nyilatkozták, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések szerintük nem minősülnek állami támogatásnak. E hatóságok a felfüggesztő rendelkezésekkel kapcsolatban nem tettek észrevételeket, annak ellenére, hogy a rendelkezések meghozatalát a Bizottság kilátásba helyezte a leveleiben. A Bizottság ezt úgy értelmezhette, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a magyar hatóságok megtagadják az együttműködést, és nem vetik alá magukat a felfüggesztési kötelezettségnek, így a Bizottság a lojális együttműködés elvének megsértése nélkül élhetett a felfüggesztő intézkedéssel. Ezen eszközöknek alkalmazása nem vezet a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértéséhez. Az ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok ugyanis mind a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozattal, mind pedig a felfüggesztő rendelkezéssel szemben keresettel fordulhatnak a Törvényszékhez. A tagállamok vitathatják mind az érintett nemzeti intézkedés állami támogatásnak minősítését, mind pedig ezen intézkedés felfüggesztési kötelezettség alá tartozó új támogatásnak minősítését, ami lehetővé teszi számukra annak bizonyítását, hogy ezen intézkedés nem tartozott sem a bejelentési kötelezettség, sem pedig a felfüggesztési kötelezettség alá.
Mivel Magyarország nem vitatta az érintett intézkedés jogellenes állami támogatásnak minősítését, ezért a Törvényszék nem jogosult a felfüggesztési kötelezettséget megszüntetni.
