Keresni kell a piaci réseket – Beszélgetés Turi Attilával

Szerző: Adó Online
Dátum: 2008. augusztus 8.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vállalkozásról, gazdasági környezetről, külföldi tapasztalatokról, a munkatársak ösztönzéséről, és persze könyvelésről is beszélgettünk Turi Attilával, aki ügyvezetőként saját bőrén tapasztalja a magyar és külföldi vállalkozói környezet különbségeit.

Turi Attila két céget vezet, mindkettőt többségi tulajdonosként. A Ramiris Communications Kft. nemzetközi, informatikai nagykereskedelemmel foglalkozik egy amerikai gyártó kelet-európai képviselőjeként. Videokonferencia berendezéseket forgalmaz Albániától Észtországig. A StreamNet Kft. pedig audio-video rendszerintegrációval foglalkozik, magyarországi ügyfeleknek adja el és építi be ezeket a megoldásokat.

– Hogyan lett mérnökből vállalkozó?

– Az egyetem után olyan cégnél kezdtem dolgozni, amely már akkor audio-videotechnikával foglalkozott. Miután a munkahelyemet megvásárolta az egyik multi, én a nagyvállalatnál nem kívántam tovább dolgozni. Megalakítottam a saját vállalkozásomat. A kereskedelmi igazgatóként szerzett tapasztalataimat kívántam kamatoztatni a saját cégemben.

– Miként látott neki az üzletépítésnek? Hogyan jutott el például Albániába?

– Az előző munkahelyemen megismertem egy amerikai céget, amelynek az európai, történetesen francia képviselőjével jóban voltam. Ő keresett meg, hogy velem folytatná az együttműködést. Jött a lehetőség, csak ügyesen meg kellett ragadni. Hamarosan mi lettünk a kelet-európai disztribútorok. „Örököltünk” néhány partnert, így indultam el Horvátországba, Romániába, Lengyelországba és éppen Albániába tárgyalni. Induláskor mindenütt kiépítettük a kapcsolatokat, melyeket azóta rendszeresen ápolunk.

– Hogyan találnak rá ma az üzletfelekre?

– Mindkét vállalkozás komoly, felkészült értékesítői csapattal dolgozik. Telemarketingeseink építenek a gyártó cég tudására. Új ügyfelek felkutatásában a meglévő partnerekkel szövetkeztünk. Vannak nagyvállalati partnereink ügyfél és partneri oldalon is, akik elkönyvelték jó hírünket, minket hívnak, ha kell, és ajánlanak is bennünket. Van főállású marketingesünk, igyekszünk ott lenni minden szakmai rendezvényen, óvatosan hirdetünk is, de inkább a közvetlen jelenlétre koncentrálunk.

– Hány embert foglalkoztat?

– A két cégnél 25–30 ember dolgozik, és rendszeresen vannak nálunk diákok kötelező gyakorlaton, diákszövetkezettől vagy iskolai alapítványok szervezésében.

– Mennyire elégedettek a dolgozói?

– Teljesen tisztában csak azzal vagyok, ami hozzám eljut. Azt tudom, hogy jó hangulatú csapattal dolgozom. Van egy stabil mag, Attilávala kulcsemberek – akik nagyon jól érzik magukat, egyebek mellett a számukra kidolgozott motivációs csomagnak is köszönhetően. Az átlagéletkor 30 alatt van. Sok embernek ez az első munkahelye, itt „nevelődtek ki”, összetartanak. Az ösztönzésük a teljesítménytől függ. Az értékesítőknél a tervszámokból számított jutalékrendszer az alap. A vezetőknél is az éves árbevételi és nyereségterv alapján számítunk bónuszt.

– Milyen a cégek könyvelési háttere? Hogyan választott könyvelőt?

– A két vállalkozásnak egy informatikája van, egy vállalatirányítási szoftverrel dolgozunk. A könyvelést külső iroda végzi. Őket egy jó barátom ajánlotta. A bizalmi viszony gyorsan kialakult köztünk. Két éve még saját szoftverükkel könyveltek, mára a mi könyvelő szoftverünket használják ők is. Egyik munkatársuk a hét egy napját nálunk tölti. A raktárkezelést ugyancsak nálunk tudja figyelni.

– Ön mennyire látja át a könyvelést? Meg tudja mondani: a két cégnek mennyi nyeresége volt az elmúlt négy hónapban? Tisztában van azzal, hogy milyen árréssel és rezsiköltségekkel dolgoznak?

– Most nem tudom teljes pontossággal megmondani, majd csak év végén. Vezetői információt nem kapok a könyveléstől jelenleg, én azt más forrásból szerezem be. Azt tudom, hogy milyen nyereségtartalmú a forgalmunk, ezt az értékesítők riportolják nekem. Azt is pontosan tudom, hogy milyen árbevételünk van. Tudom, mennyi az árrés és tisztában vagyok a rezsiköltségekkel, erre mindig készítek tervszámolást a könyvelés alapján.

– Honnan tudja: mikor, mennyi adót kell fizetni? Figyeli-e ezt, számít-e rá? Kalkulálják-e például előre az áfát? Tisztában van azzal, hogy melyik vevő vagy szállító tartozik az ön cégeinek?

– Egy kolléganő viszi nálunk a pénzügyeket, aki heti riportokat készít. Ő nem számláz és nem könyvel – csak a szakterületére koncentrál. A cash-flow-t ugyancsak heti szinten figyeljük. Becsülünk áfát, betervezzük, és pontosan fizetünk. Ha tartozásunk van, az nem köz-, hanem szállítói tartozás, de igyekszünk ebben is pontosak, korrektek lenni a partnerekkel.

– Az ön cégeire is jellemző az, ami szinte minden hazai vállalkozásra? Nevezetesen, hogy csak kevesen dolgoznak a szakterületükön?

– Leginkább senki nem dolgozik nálunk a végzettsége szerint, mi egy színes cég vagyunk.

– Tervezi újabb munkahelyek létrehozását?

– Egyelőre erre az üzleti tevékenységre nem tervezünk létszámbővítést. Most egy jó kapacitású csapattal dolgozunk, majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Új tevékenységeken gondolkodunk, ami ha beindul – mindenképpen kellenek új emberek. Sokat foglalkozunk piacfigyeléssel is. Most kereskedelmi szempontból szerencsés időszakban vagyunk, de ez nem lesz mindig így. Ezért kereskedelmi tevékenységünket fokozatosan szolgáltatássá bővítjük (például rendszerfelügyelet, folyamatos karbantartás), és nagyvállalati partnereinkkel igyekszünk folyamatos szerződéseket kötni.

– Amikor egy cég növekszik, az egyszemélyes vezető vagy tulajdonos egy idő után nem tudja átlátni/ellenőrizni az összes folyamatot. Mi erről a véleménye?

– Igen, ezt a problémát én is érzem. Nemcsak az átlátás a fontos, hanem a belefáradás is komoly tényező. Ha én – valamilyen ok miatt „leülök”, akkor „ül” a cég is, és ez nem jó. A becslések helyett konkrét számokat kell most már látni, újabb ötleteket, projekteket kidolgozni, s ebben valóban lassan szükségem lesz gazdasági segítségre. Sok helyre utazom, a partnertalálkozókon is gyűjtöm az információkat, hogyan működnek az ilyen típusú cégek például Norvégiában vagy Portugáliában.

– Hány órát dolgozik naponta?

– Nem dolgozom többet, mint más munkatársam. Sokat autózom a régióban és repülök is, ami nagyon időrabló tevékenység.

– Hogyan jellemezné a jelenlegi gazdasági helyzetüket, mit vár a jövőben, milyen tervei vannak?

– Nagy szerencsénknek tartom, hogy ezzel a termékvonallal olyan nagy vevőkörnél vagyunk, akik fizetőképesek. Többnyire ezt a technológiát nagyvállalatok használják, ők a potenciális vevőink. Stabil csapattal dolgozom egy jó piacon. Fej-fej mellett fejlődünk, ami a hazai és a külföldi üzletépítést, kereskedelmet illeti. Érdekes volt megélni az elmúlt 5 évben a kelet-európai terjeszkedést. Sokat utaztam, sok embert megismertem, erre szeretnék építeni a továbbiakban is.

– Milyen nehézségeket, akadályokat lát a magyar gazdaságban? Például könnyen tud cégeinek hitelt felvenni, vagy egyéb forráshoz jutni?

– Van egy több tízmilliós forgóeszköz-finanszírozási hitelkeretünk, ez működik. Ha hitelt szeretnénk felvenni, az most sem könnyű. Önmagában a cég eredményessége a bankoknál nem elég. Szerencsére egy banknál sikerült „lehorgonyozunk”, ahol folyamatosan látják, milyen a számláink pénzforgalma. Induláskor egy 5 milliós Mikrohitelhez is ingatlanfedezet kellett, ami nekem nem volt, mert minden pénzemet a vállalkozásba fektettem. A családban kellett valakit keresni, akinek a házát jelzáloggal terhelte a bank. Nekem ez nagyon kellemetlen volt.
A kamat is magas és a procedúra sem egyszerű. Szerencsére tudok összehasonlítani, látom azt, hogy a környező országokban, Romániában, Horvátországban, Szerbiában milyen pörgő a piac és milyen nálunk. Amikor még lehetett, jóval nagyobb állami projektek, vállalati beruházások indultak el, mint itt. S bár lehet, hogy még mindig megelőzzük Romániát, de sokkal gyorsabban fejlődik az ő gazdaságuk, mint a miénk. A vállalkozásom szempontjából most jókor vagyunk jó helyen. A mostani piacunk igazán jó „vadászterület”, köszönhetően a nagyberuházásoknak.

– Milyen gazdasági támogatásra lenne szüksége a vállalkozásainak itthon?

– Szerintem mindenki érdeke, hogy a gazdaság kifehéredjen, ehhez egyszerűsített adórendszerre volna szükség. A nagy adóterheket, a bonyolult adórendszert – mint vállalkozó látom és érzem is a pénztárcámon. Csehországban a rendszerváltás után sikerült szinte teljesen visszaszorítani a feketézőket, ott kifehérítették a gazdaságot. Nálunk a tanulópénzeket még mindig fizetni kell. Úgy tűnik, mintha csak a papírok lennének ellenőrizhetők. Én még most nem látom, hogy ebből a helyzetből hogyan „ránthatjuk ki” magunkat.

– Egy jelentősebb adócsökkentés ön szerint mit váltana ki a gazdaságból?

– Szerintem mindenekelőtt az élő munkaterheket kellene legelőször lefaragni. Az extra adókkal nincsen probléma, akinek olyan a tevékenysége, fizesse meg. Minden esetre az egyszerűbb adózás segítené a munkánkat. Mindenki a könnyítést várja, mert attól mindenkinek jobban menne a vállalkozása, azaz több pénz maradna a gazdaságban.

– Ha már itt tartunk: átélt már bukást, veszített cégen, volt már adóellenőrzése?

– Igen, én is fektettem már rossz üzletbe, tanultam belőle. Egy tagi kölcsönnek köszönhetően túl vagyok egy vagyonosodási vizsgálaton, egyelőre más ellenőrzést még nem kaptam, de állok elébe.

– Köszönjük a beszélgetést!

Molnár Ildikó – Kovácsné Álmosdy Judit

Turi Attiláról elmondható, hogy mindig jókor volt jó helyen. Az évek alatt összegyűjtött alkalmazotti fizetéséből nem lakást vett, hanem céget alapított. A 37 éves villamosmérnök ma több százmilliós forgalmat bonyolító cégek tulajdonosa, aki figyel az érzéseire. Részben, mert mások megelőzték, de koránál fogva is lemaradt a számára releváns itthoni piacokról, de kivárt, és az általa forgalmazott videokonferencia berendezésekkel meghódította a régió országait. Itthon a hazai nagyvállalatokat szolgálja ki csapatával. Közel 30 embernek ad munkát. Sokat utazik, ahol nemcsak üzleteket, hanem barátságokat is köt, és információkat gyűjt. Interneten tájékozódik és nemcsak hazai, de külföldi – köztük amerikai – gazdasággal foglalkozó lapokra is előfizet.
A vállalkozásai irányítása mellett jut ideje olvasásra, mozira és színházra, de szabadidejét inkább baráti körben tölti. A kirándulásokon, sörözéseken, a közös utazások és főzések alkalmával gazdasági kérdések és új piaci ötletek is szóba kerülnek. Annak ellenére, hogy üzleti útjai miatt sokat vezet autót, lakása és cége telephelye között a kerékpárt részesíti előnyben.
www.streamnet.hu


Kapcsolódó cikkek:


Régen jobban érdekelt minket az adózás
2019. szeptember 16.

A magyar lakosság alig 5-6 százaléka gondolja, hogy az adózás egyike a két legfontosabb kérdésnek legyen szó az ország helyzetéről vagy a megkérdezett saját életéről. Ez az arány kisebb, mint az uniós átlag és némileg elmarad a tíz évvel ezelőtt mért értéktől is.