Keresztes hadjáratok és pénzügyek – A hadjáratok (2. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2021. május 14.
Címkék: ,
Rovat:
Az első keresztes hadjárat elérte célját, a keresztesek meghódították Jeruzsálemet. A következő évszázadokban még számos keresztes hadjáratot hirdettek a pápák, de indultak ilyenek pápai meghirdetés nélkül is. A háborúk egyre több kudarcot eredményeztek, a muszlimok hite és fegyvere is erősebbnek bizonyult a keresztényeknél.

Vajon mely város dicsekedhet ilyen csodálatos misztériummal, amely
minden hívő üdvösségének forrása?

(Robert the Monk / Szerzetes Róbert szavai Jeruzsálemről az Első
keresztes hadjárat története c. művéből)

A keresztesekről szóló cikksorozat első részében szóltunk az első hadjárat meghirdetésének körülményeiről, illetve azokról az okokról, amelyek megvilágítják II. Orbán pápa döntését.

Hány keresztes hadjárat volt? Milyen katonai eredményeket értek el?

A Clermontban meghirdetett keresztes hadjáratot követően is számos keresztes hadjárat indult. Ezek egy része a Szentföldre irányult, más hadjáratok más területeken élő, nem keresztény vallásúak megtérítésére vagy leigázására indultak, de jó néhány a római kereszténységtől eltérő keresztény hitűek elleni hadjárat is volt a pápák felhívására, illetve pápai felhívás nélkül is szerveződtek vagy indultak hadjáratok a Szentföldre. Összességében félszáznál is több ilyen hadjáratot hirdettek.

Az első négy keresztes hadjárat útvonalai

Keresztes hadjáratok a Szentföldre

I. Keresztes hadjárat (1096-1099)

Három különböző útvonalon, Konstantinápolyon keresztül vonult a sereg Jeruzsálem felé. Az elfoglalt ázsiai területeken több keresztény állam is alakult a lovagok vezetésével (Edesszai Grófság, Antiochiai Fejedelemség, Tripoliszi Grófság stb.). A keresztesek jó egyhavi ostrom után, 1099. július 15-én bevették Jeruzsálem városát. A lakosságot – arabokat, zsidókat, keresztényeket, férfiakat, nőket, gyerekeket, aggokat – kardélre hányták, kifosztották. Ezt követően megalakult a Jeruzsálemi Királyság.

Jeruzsálem ostroma és meghódítása (XIII. századi miniatúra)

A Jeruzsálem bevétele utáni napokban végrehajtott mészárlásokról beszámoltak a korabeli szerzők. Aguilers-i Rajmund így írta le a borzalmakat:

Sok pogányon megkönyörültek és egyszerűen lenyakazták őket, míg másokat nyilakkal lyuggattak szitává, vagy a tornyokból hajították a mélybe, míg megint mások – miután hosszasan kínozták őket – a perzselő lángok közé vetve lelték halálukat. A házakban meg az utcákon halmokban álltak a levágott fejek, kezek és lábak, a harcosok meg a lovagok ide-oda futkostak a tetemeken keresztül.

II. Keresztes hadjárat (1147-1149)

A kisázsiai keresztes államok megsegítésére indult III. Jenő pápa felszólítására, mintegy 200 000 keresztes részvételével, a tényleges harcosok száma ennek töredéke, kb. 35 000 lehetett. A seregek számos vereséget elszenvedtek Kis-Ázsiában. A hadjárat egyetlen eredménye egy Akkóban rendezett „csúcstalálkozó” volt 1148. június 24-én. Ezen részt vettek III. Konrád német király, I. (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár, VII. Lajos francia király, II. Henrik II. Henrik osztrák herceg, a templomosok és a johannita lovagrend nagymesterei, a szentföldi és kis-ázsiai keresztes államok uralkodói. A találkozó után további vereségek következtek be, az uralkodók lassanként hazatértek. Eredménytelen volt a hadjárat.

Királyi tanács Akkóban Damaszkusz ostromáról

III. Keresztes hadjárat (1189-1192)

Jeruzsálem városát 1187. október 2-án elfoglalta Szaladin. Ezt tragédiaként élte meg a keresztény világ. VIII. Gergely pápa felszólítására a három leghatalmasabb keresztény uralkodó: I. (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia és I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király szállt hadba Jeruzsálem felszabadítására.

Rőtszakállú Frigyes út közben folyóba fulladt, Fülöp Ágost Akkó elfoglalása után hazaindult. Oroszlánszívű Richárd békét kötött Szaladinnal, amely szerint Jeruzsálem a muszlimok kezén maradt, de biztosították a zarándokok szabad bejárását, a Szent Sír látogatását. Ezzel a részleges eredménnyel zárult a III. keresztes hadjárat. Richárd hazaindult, de útja viszontagságos volt. Hajótörést szenvedett, majd szárazföldön folytatta útját, Bécs közelében börtönbe vetették, csak hatalmas váltságdíj ellenében bocsátották szabadon, még a kontinensen részt vett egy várostromban, ahol halálos sebet kapott. A váltságdíj – 60 ezer font, elrendelték, hogy minden angol alattvalónak be kell fizetnie 1193. évi jövedelmének egynegyedét – gazdasági válságot idézett elő Angliában.

IV. Keresztes hadjárat (1202-1204)

A hadjárat III. Ince pápa felhívására indult. A kereszteseket a velenceiek szállították hajókkal. Már út közben borzalmas pusztításokat végeztek, például „fizetségül” elfoglalták a magyar kézen lévő Zára várát. A sereg a Szentföld helyett Konstantinápolyba ment, ahol beavatkozott a trónviszályba. A keresztes lovagok Konstantinápolyt megrohanták, uralmuk alá hajtották és kifosztották, majd megalapították az úgynevezett Latin Császárságot, és a Keletrómai Császárság tartományait maguk között felosztották. Ez hosszabb távon (1453-ban) a Keletrómai Birodalom bukásához vezetett. Az események menetébe a pápa nem avatkozott bele, tulajdonképpen elfogadta a keleti kereszténység megbuktatását.

A keresztesek megostromolják Konstantinápolyt 1204-ben (David Aubert miniatúrája, XV. század)

V. Keresztes hadjárat (1217-1221)

Ezt a hadjáratot is III. Ince pápa kezdeményezte, de megindítására már halála után, III. Honoriusz pápa pontifikátusa alatt került sor. Az első keresztes seregek II. András magyar király és VI. Lipót osztrák herceg vezetésével indultak el. A Szentföldön folyó csatározások lényegében eredménytelenek voltak, az elfoglalt erősségeket nem tudták a keresztesek megőrizni. II. András is hazatért, ettől kezdve viselte a Jeruzsálem királya címet, amely a későbbi magyar uralkodók címlistájába is bekerült.

VI. Keresztes hadjárat (1227-1229)

II. Frigyes német-római császár már koronázásakor, 1215-ben fogadalmat tett keresztes hadjárat indítására, amit 1223-ban, III. Honoriusz pápa előtt megújított. A Szentföld felé 1227-ben indultak el, de maláriajárvány tört ki, ez Frigyest is megbetegítette. A pápai trónon ekkor már IX. Gergely pápa ült, aki a halogatások miatt kiátkozta II. Frigyest.

Az újabb indulásra 1228 nyarán került sor, szeptemberben szálltak partra a seregek a Szentföldön, Akkóban. Itt érte Frigyest az újabb kiátkozás híre, amire a teuton lovagokat (Német Lovagrend) kivéve a keresztesek elpártoltak a császártól.

Kámil szultán birodalmában válság volt, így kitért a keresztesekkel való ütközetek elől, végül békét kötött Frigyessel, a keresztények visszakapták Jeruzsálemet, Betlehemet, Názáretet, Montfort és Thorn (Toruń) várát, valamint Jaffát. Véráldozat nélkül sikerült a kétszeresen kiátkozott császárnak azt elérni, amit a megelőző négy keresztes hadjárat egyikének sem.

A keresztesek 1241-ben megszegték a megkötött békét, amire a muszlimok támadással válaszoltak, elfoglalták Jeruzsálemet és több más erősséget is.

A jeruzsálemi Szent Sír templom

VII. Keresztes hadjárat (1248-1254)

IX. (Szent) Lajos francia király betegsége miatt tett fogadalmat a hadjáratra. A hadjárat óriási költségeit részben a francia kincstár állta, de ennek éves jövedelme a szükséges összegnek csak egyhatodát tette ki. A hiányzó pénzt az egyházi birtokok adójából, a feudális urak magánkincstárából és a vállalkozásban részt vevő szabad városoktól szedték össze. Lajos Egyiptomban több erődítményt bevett, de járványok (skorbut, vérhas) hátráltatták, illetve az arab támadások is hatékonyak voltak. A királyt seregével együtt bekerítették, megadták magukat. Tetemes váltságdíj megfizetése után szabadultak csak ki 1250-ben. Lajos király 1254-ig a szentföldön maradt, több erődítménynek (Akko, Caesarea, Jaffa és Szidón) is segítséget nyújtott.

VIII. Keresztes hadjárat (1269-1272)

Ez a hadjárat is IX. Lajos francia királyhoz kötődik, a tuniszi emír ellen indult a támadás, aki befogadott néhány menekültet, akik fellázadtak Szicíliában Lajos testvére, I. Károly szicíliai király ellen. Karthágó mellett állították fel táborukat a keresztesek, de rövidesen a táborban vérhas járvány tört ki, a király is megbetegedett, majd meghalt. Ezt követően békét kötöttek az arabokkal, a sereg hazahajózott.

IX. Keresztes hadjárat (1271-1272)

Az angol Edward herceg (1272-től I. Edward angol király) vezette hadjárat volt az utolsó, amely elérte a Szentföldet. Edward változó hadiszerencsével vívta csatáit, de az angliai belpolitikai problémák miatt 1272-ben hazatért. Előtte tízéves fegyverszünetet kötött a muszlimokkal.

A következő évtizedekben a keresztények sorra elveszítették a Szentföldön birtokolt területeiket, váraikat, a Szentföldért vívott keresztes háborúk véget értek.

  1. Szentföldön kívüli, nem római keresztények elleni hadjáratok

A legismertebb ilyen hadjáratok az Ibériai félszigeten folytak a Cordobai Kalifátus ellen. A hadjáratok az ibériai keresztény királyságok szétaprózottsága, összefogásra való képtelensége miatt lassan hoztak eredményt. Végül Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella házasságkötését követően sikerült a Kalifátust legyőzni, a félszigetről a mórokat és a zsidókat elűzni. Az események nevezetes évben, 1492-ben történtek, amikor ugyanez az uralkodópár támogatást biztosított Kolumbusz Kristófnak, hogy az Indiákra hajózzon és felfedezze az amerikai kontinenst.

Kevésbé ismert, hogy a Baltikumban a Német (Teuton) Lovagrend folytatott hadjáratot a szlávok ellen, a litvánokat pogányoknak, a keleti kereszténységet felvevő oroszokat eretnekeknek tekintették. A teutonok kegyetlenségükről váltak hírhedtté. A 13. századra már szinte az egész Baltikum a kezükre került, önálló államot hoztak létre (központja Marienburg – Malbork volt), amely az 1410-es vesztes grünwaldi csata után szűnt meg.

  1. Keresztények elleni hadjáratok

A pápai hatalom ellen, illetve a római egyház megjavítása céljából számos mozgalom indult Európában a XII. századtól. Az albigensek (kathárok), valdensek, bogumilok és husziták ellen számos hadjáratot indítottak a pápák. Ezekről a mozgalmakról 2017-ben részletesen írtunk. Nem annyira dicsőséges, hogy ezt a keresztes háborút a pápák megnyerték. A következmény viszont a reformációs folyamat elindulása volt a XVI. század elejétől.

  1. Néhány további hadjáratról

Gyülevész seregek 1095-96-ban

Mint arról szóltunk, az I. keresztes hadjárat clermont-i meghirdetését követően vándorprédikátorok járták a keresztény országokat, hogy seregeket toborozzanak. Több ilyen sereg is összegyűlt, a vezetőik nevével lehet ezeket „fémjelezni”: Remete Péter, Nincstelen Walter, Volkmar (ő egy rablólovag volt), Emicho von Leiningen gróf. Az összegyűlt általában nincstelen, felszereléssel alig rendelkező tömegek megindultak a Szentföld felé. A pápai feloldozás segítette őket is, hogy lelkiismeret furdalás nélkül raboljanak, fosztogassanak útközben. A szárazföldi út Magyarországon át vezetett. Könyves Kálmán király már az első seregek ellen is fellépett, de azok részben még el tudtak jutni Konstantinápolyig, a 3. és 4. sereget viszont már megakadályozták abban, hogy prédának tekintsék Magyarországot.

Remete Péter mutatja az utat Jeruzsálem felé (kódex illusztráció, 1270 körül)

Norvég keresztes hadjárat (1107-1110)

I. Sigurd norvég király személyes hadjárata. A Szentföldön részt vettek Szidon ostromában, majd hazatértek.

Gyermekek keresztes hadjárata (1212)

A IV. és V. keresztes hadjáratok közötti időben, 1212-ben két mozgalom is szerveződött, amely a gyermeki ártatlanság erejével kívánta legyőzni a muszlimokat.

Franciaországban egy Péter nevű fiatal szervezett magának sereget, de ennek a mozgalomnak a francia király gátat tudott szabni, a gyerekeket egy körmenet után hazaküldték.

A németországi mozgalmat egy Miklós nevű fiatal szervezte. Csapataival átkelt az Alpokon, de a gyerekek egy része hazaindult, mikor nem nyílt meg előttük a tenger (Mózes!). A megmaradt csapatok két hajóra szállva indultak a Szentföld felé. Az egyik elsüllyedt, a másikat kalózok foglalták el, a gyerekeket eladták rabszolgának az afrikai rabszolgapiacokon. Kevesen jutottak vissza hazájukba.

Egyes történészek kétségbe vonják, hogy valóban megtörténtek-e ezek a hadjáratok, inkább azt valószínűsítik, hogy a vallási buzgalomtól fellelkesült nincstelenek szerveződtek csapatokká, de felszerelés és hadi ismeretek nélkül ezek a seregek szép lassan elenyésztek.

Gyermekek keresztes hadjárata (Charles J. Staniland XIX. századi (ál)romantikus grafikája)

Pásztormozgalmak (1251, 1309, 1320)

Szintén a vallási fanatizmusnak köszönhető, hogy a nincstelen tömegeket sikerült meggyőzni egy-egy jó szónoknak, a keresztes lobogók alá gyűjtöttek seregeket. A három legismertebb ilyen mozgalom az 1251-es ’Pásztorok keresztes háborúja’ (ezt egy Jakab nevű magyar szerzetes szervezte Franciaországban, ’A szegények keresztes hadjárata’ 1309-ben (Anglia, Észak-Franciaország, Rajna vidék), valamint ’Pásztorok keresztes hadjárata’ 1320-ban (Észak-Franciaország).

Ezek a seregek esélytelenek lettek volna a harcedzett muszlimokkal szemben, fosztogatásaik, gyilkosságaik miatt viszont már Franciaországban szétverték a királyi csapatok ezeket a gyülevész seregeket.

A pásztorok ötszáz zsidót öltek meg Verdun-sur-Garonne-ban 1320-ban (miniatúra, 1380 és 1400 között)

Egy magyar keresztes sereg

A keresztes háborúk néhány magyar vonatkozását már említettük, de egy késői keresztes sereg is Magyarországon szerveződött. Ezt korábban így mutattuk be:

„A pápai trónra X. Leó néven 1513-ban új pápa került, egyik ellenlábasa a jobbágyi származású Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek volt. A pápa szerette volna Bakóczot Rómából eltávolítani, ezért a török elleni keresztes hadjárat megszervezésével bízta meg.

A hadjáratra hívó pápai bullát Bakócz Tamás 1514. április 9-én, Budán, a Szent Zsigmond-templomban ünnepélyesen kihirdette. A sereg élére Dózsa Györgyöt, a végvári harcokban magát többszörösen is kitüntető székely hadnagyot nevezték ki.

A toborzás rendkívül sikeres volt, május közepére az országban mintegy negyvenezer fős paraszti had gyűlt össze, menekültek a túladóztatás elől. Az ellátás nem volt megoldva, ami fosztogatásokhoz, zavargásokhoz vezetett, és a nemesség is aggódva nézte a földjeikről hadba vonuló jobbágyok tömegét. Bakócz némi hezitálás után májusban leállította a keresztes hadjárat szervezését, de ekkorra már a tömegeket nem lehetett visszatartani.

A parasztháborút 1514. július közepe táján, a Szapolyai János erdélyi vajda által vezetett főúri sereg leverte, a lázadás vezetőit és sok jobbágyot kivégeznek. Dózsa Györgyöt – Petőfi versével ellentétben – nem tüzes trónon, de a felségárulóknak járó tüzes koronával megkoronázva végzik ki. Erről Ulászló király 1514. július 24-én Miksa német-római császárhoz intézett levelében így számolt be: „először is tüzes vassal koronázták meg, azután pedig a még élőnek meztelen testét lábainál fogva odakötözvén, saját katonái, akiket közönséges nyelven hajdúnak hívnak… fogaikkal széttépték és felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel”.

Irodalom:

Ceccoli, Paolo: A történelem atlasza – Keresztes hadjáratok (Alexandra, Pécs, 2001)

Erdődy János: Keresztes lobogók alatt (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986)

Hanula Zsolt: A gyermekek keresztes hadjárata valójában csak egy félrefordítás

Jones, Dan: A keresztesek – A Szentföldért vívott háborúk története (Kossuth Kiadó, Budapest, 2020)

Katus László: A középkori Anglia

Maalouf, Amin: A keresztes háborúk arab szemmel (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997)

Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története (Osiris Kiadó, Budapest, 1999)

Szűcs László: Tíz keresztes hadjárat

Top 10 Crazy British Taxes

Melléklet

Keresztes hadjáratok és pénzügyek 1-4. rész – Tartalomjegyzék

  1. rész: A kezdetek

A keresztes hadjárat meghirdetése

Miért volt szükség a keresztes hadjáratokra?

  1. rész: A hadjáratok

Hány keresztes hadjárat volt? Milyen katonai eredményeket értek el?

  1. Keresztes hadjáratok a Szentföldre

I. Keresztes hadjárat (1096-1099)

II. Keresztes hadjárat (1147-1149)

III. Keresztes hadjárat (1189-1192)

IV. Keresztes hadjárat (1202-1204)

V. Keresztes hadjárat (1217-1221)

VI.Keresztes hadjárat (1227-1229)

VII. Keresztes hadjárat (1248-1254)

VIII. Keresztes hadjárat (1269-1272)

IX.Keresztes hadjárat (1271-1272)

2. Szentföldön kívüli, nem római keresztények elleni hadjáratok

3. Keresztények elleni hadjáratok

4. Néhány további hadjáratról

Gyülevész seregek 1095-96-ban

Norvég keresztes hadjárat (1107-1110)

Gyermekek keresztes hadjárata (1212)

Pásztormozgalmak (1251, 1309, 1320)

Egy magyar keresztes sereg

  1. rész: Pénzügyek

Pénzügyek, adók

Pajzspénz – Scutage

Szaladin-tized

Pápai jövedelemadó, más elnevezéssel cruzada

Búcsú

  1. rész: Utóélet

Lovagrendek

Mikor ért véget a keresztesek korszaka?

Következmények

A keresztes háborúk megítélése

Megítélés a XX-XXI. században


Kapcsolódó cikkek:


Keresztes hadjáratok és pénzügyek – A kezdetek (1. rész)
2021. május 7.

A keresztes hadjáratok világtörténelemre gyakorolt jelentős hatása nem kérdőjelezhető meg. A hadjáratoknak hosszú távú, sőt máig ható következményei voltak, vannak. Ezek a következmények jelentették egyrészt az Európán belüli politikai viszonyok változását, másrészt a kelettel, különösen az iszlám hitűekkel való kapcsolatok válságát.