Kis magyar pénztörténet – Ezüsttől az aranyig (5. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2019. szeptember 20.
Címkék: , , , ,
Rovat:
A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk ötödik részében XIX. század második felének pénztörténetét, annak részeként az aranyalapú korona bevezetését mutatjuk be.

„szükségessé válván, hogy a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyok pontosan és határozottan kijelöltessenek; s hogy a két egymástól független alkotmányos képviselet közti érintkezés módja eme közös viszonyok elintézése körül szabatosan megállapittassék”

(részlet az1867. évi XII. törvénycikk preambulumából)


Az első részben bemutattuk a pénz „feltalálásának” társadalmi szükségességét, ismertettük a pénz funkcióit. Szent István verette az első magyar pénzeket, az első jelentősebb pénzreformot Károly Róbert hajtotta végre. Reformjának sikerességéhez nagyban hozzájárult, hogy Magyarország aranytermelése akkoriban az európai aranytermelés 80-90%-át tette ki, de jelentős volt az ezüstbányászat is.

A második részben szóltunk Luxemburgi Zsigmond 1405-ös pénzügyi törvényeiről, Hunyadi Mátyás intézkedéseiről, illetve az ezüsttallér megjelenéséről.

A cikksorozat harmadik részében az első nagy európai infláció kiváltó okait elemeztük, illetve Bethlen Gábor pénzpolitikájáról szóltunk, aki intézkedéseivel hatékony választ tudott adni a pénzromlásra.

A negyedik részben szóltunk a Rákóczi-szabadságharc pénzeiről, később Mária Terézia bocsájttatta ki az első papírpénzeket, a pénzrendszert – sajátos módon – ezüstalapúvá alakították, illetve arról, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején vert pénzérmék és nyomtatott bankók felirata már magyar nyelvű volt.

4 forintos arany pénzérme, államközi egyezmény alapján Franciaországban 10 frankként fogadták el

Ausztria, illetve a Monarchia pénzrendszerének válsága

Az ezüst- és aranypénzek alkalmazásának időszakában, hacsak nem alkalmaztak túlzott mértékben ötvöző anyagokat, maga a pénz hordozta az értéket, nem kellett annak elértéktelenedésétől tartani. Mint említettük, Mária Terézia hozott először forgalomba bankjegyeket Ausztriában és Magyarországon. Elvileg garantálták annak ezüstre válthatóságát, de ténylegesen ez alig működött, sőt volt időszak, amikor az átváltási lehetőséget fel is függesztették. Erről részletesebben is szóltunk a cikksorozat negyedik részében.

A korlátozott átválthatóságot 1848-ig tudta Ausztria, illetve az Osztrák Nemzeti Bank biztosítani, ezt követően viszont nem.

Ausztria a XIX. század közepétől sokszor állt hadban, és a hadikiadásokat államkölcsönből vagy az Osztrák Nemzeti Bank nemesfém készletéből fedezték, az államadósság viszont egyre értéktelenebbé tette a nem nemesfémből készült pénzeket, a bank érckészletének csökkenése pedig ellehetetlenítette a beváltási képességet.

A háborúk sorában az 1848-49-es magyarországi események csak a kezdet volt. Már 1850-ben feszültté vált a viszony Oroszországgal, aztán jött a krími háború, az itáliai háborúk, az osztrák-porosz konfliktus. És ez mind sok pénzbe került!

A fedezetlen államjegyek sok bajt okoztak

Ausztria az 1860-as évekre olyan kényszerhelyzetbe került, hogy kénytelen volt kiegyezni a magyarokkal. Ennek keretében Magyarország átvállalta az osztrák államadósság egy részét is (1867. évi XV. törvénycikk az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról). Már a kiegyezési törvényekben voltak rendelkezések a pénzkibocsátásra vonatkozóan is:

1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról

66. § A kereskedelemmel szoros kapcsolatban áll a pénzrendszernek (Münzwesen) és általános pénzlábnak megállapitása is. Nemcsak kivánatos tehát, hanem mindenik fél érdekében szükséges is, hogy mind a pénzrendszer, mind a pénzláb a kötendő vámszövetséghez tartozandó országokban egyenlő legyen. Ugyanezért a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése alkalmával, a pénzrendszer és pénzláb fölött is szükséges leend, az 59. és 61. § értelmében, egyezkedés utján intézkedni. Ha pedig az igy megállapitott intézkedések megváltoztatása vagy uj pénzrendszernek és pénzlábnak megállapitása utóbb szükségesnek vagy czélszerünek mutatkoznék, ez a két ministerium kölcsönös egyetértésével s a két országgyülés helybenhagyásával fog történni. Magában értetődik, hogy a pénzverésre és kibocsátásra nézve a magyar király fejedelmi jogai teljes épségökben fenmaradnak.

1867. évi XVI. törvénycikk a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről

XII. CZIKK

Az ausztriai érték, míg törvényesen meg nem változtattatik, közös érték marad; azonban mind a két törvényhozó testnek az arany érték behozatalára nézve egyforma előterjesztések fognak mielőbb tétetni, miben a párisi pénzértekezlet elvei lehetőleg érvényre lesznek emelendők.

Szabadságában áll mind a két félnek 10 krajczáros és azon alóli váltópénzt is veretni, mely a másik államterületen is a forgalomba fel fog vétettetni. E váltópénz finomsági tartalma és súlya, valamint a mindenik fél által veretendő összeg mennyisége iránt a két ministerium közt egyetértés lesz eszközlendő.

A kiegyezést követően az osztrák-magyar forint lett a Monarchia pénzneme, ez továbbra is ezüstalapú volt. Forintot vertek Ausztriában és Magyarországon is. A Magyarországon vert érmékre visszatért a magyar felirat.


A részletszabályokat a magyar kir. pénzverdékben veretendő pénzek alakja, belértéke és súlya iránt című 1868. évi VII. törvénycikk tartalmazta (lásd e cikk mellékletében).

Az osztrák-magyar bank létesitéséről és szabadalmáról szóló 1878. évi XXV. törvénycikk hozta létre az Osztrák-Magyar Bankot. Ez a bank papírpénzeket is kibocsátott, amelynek egyik oldala német nyelvű, a másik oldala magyar nyelvű volt (a törvénycikket terjedelmi okok miatt nem közöljük).


A bankjegy-kibocsátást olyan módon korlátozták, hogy a nemesfém fedezeten felül legfeljebb 200 millió forint volt kibocsátható, ezt az 1887. évi XXVI. törvénycikk úgy változtatta meg, hogy a teljes bankjegyforgalom értékének 40%-a mögött nemesfém fedezetnek kell lennie, illetve ha a jegyforgalom a 200 millió forintot meghaladja, akkor a felette lévő rész után a banknak 5% bankjegyadót kell fizetnie. (Cikkünknek nem témája a bankjegyadó, így csak röviden jegyezzük meg, hogy ez igen modern eszköznek számított, mert rákényszerítette a bankot az önkorlátozásra.)

Ausztria, majd később a Monarchia mindent megtett annak érdekében, hogy stabilizálja pénzét, biztosítsa más országokban való elfogadását is. Mai kifejezéssel élve egyezményekkel kívánta a valuta konvertibilitását megteremteni. Előbb – 1857-től – a Német Pénzszövetség keretein belül, majd annak felbomlását követően a Latin Éremunióhoz próbált csatlakozni. Ez a szándék a francia-porosz háborúban elvérzett. Ennek ellenére 1870-ben és 1871-ben vertek 4 és 8 forintos aranyérméket a Monarchiában, amelyeken feltüntetésre került a 10, illetve 20 frank felirat is, de ezek valódi forgalmi pénzekké nem váltak.

A XIX. század második felében egyre több európai ország állt át az ezüstfedezetről az aranyfedezetre (Anglia már 1816-ban!).

Ennek több oka is volt:

– A megnövekedett nemzetközi kereskedelemben az ezüst nagy súlya miatt nehezen volt használható.

– Az Amerikában megnövekedett ezüst és aranytermelés csökkentette a nemesfémek árát, az ezüstét sokkal nagyobb mértékben, így az arany biztosabb, értékállóbb fizetési eszközzé vált. Jellemző adat erre a változására, hogy míg az értékarány 1870 előtt nagyjából 1:15 körül mozgott, 1879-re 1:18,2, 1892-re 1:23,8-re ért el az arany és az ezüst értékének hányadosa.


Az aranytermelés jelentős növekedése marginalizálta Magyarország szerepét is a nemesfém előállításában. A XIII. században az akkor ismert világ éves aranytermelése 3200 kg-ra volt tehető, amelyből Magyarország részesedése 1000 kg körül mozgott (ez a későbbiekben 1500-2000 kg-ra növekedett). A XIX. század második felére a magyarországi aranytermelés – a kimerülő bányák miatt – alig érte el a XIII. századi szintet, a világ aranytermelése viszont a korábbi szint több mint 60-szorosára emelkedett.

Ausztria, illetve a Monarchia késlekedett az aranyalapú pénzrendszer bevezetésével, sőt nem akadályozta meg az ezüst mértéktelen beáramlását sem. Ezt kihasználva az egyre értéktelenebb ezüstöt sokan beváltották az Osztrák, majd az Osztrák-Magyar Nemzeti Banknál. A beváltást csak 1879-től korlátozták a Monarchiában.

A korona bevezetése

A pénzrendszer bizonytalanságai, rendezetlensége elkerülhetetlenné tették, hogy stabilizációs lépéseket tegyen az állam, és igazodjon az európai államok pénzrendszereihez. A javaslat Magyarországon fogalmazódott meg, mert sokkal nyitottabb gazdaság volt, mint Ausztria, az árfolyamkockázatoknak sokkal inkább ki volt téve. A javaslatot Wekerle Sándor pénzügyminiszter terjesztette elő 1891-ben a képviselőházban (Wekerle később miniszterelnök is volt, méghozzá három különálló időszakban).

Egyfilléres réz váltópénz

A javaslat az aranyalapra való átállást jelentette. Ehhez először megfelelő aranyfedezetet kellett teremteni a jegybankban. Ezt állampapírok cseréjével, értékpapírok kibocsátásával sikerült elérni. Természetesen sokkal jobb lett volna áruexport eredményeként realizálni az aranyat, de erre a Monarchia alig volt képes, a világpiacra nem tudott megfelelő minőségű és mennyiségű terméket szállítani. Sajátos módon Magyarország tudott ezekben az években aranyért is exportálni, mivel az amerikai polgárháború és a krími háború miatt a magyar gabonát jól el lehetett adni. Olyannyira, hogy a magyar költségvetés ezekben az években szufficites volt (többlettel rendelkezett).

A korona bevezetésére 1892-ben került sor, meghatározták, hogy a korábbi forint két koronával egyenértékű, illetve az aranyban való értékét is (1892. évi XVII. törvénycikk a koronaérték megállapitásáról). Ez lehetővé tette a francia frankkal, a német márkával való konverziót is.

1892. évi XVII. törvénycikk a koronaérték megállapitásáról

1. § Az eddigi ausztriai érték helyébe az aranyérték lép, a melynek számitási egysége a korona.

A korona száz fillérre oszlik.

2. § A pénzverés alapsulya a kilogramm és ennek tizedes részei.

3. § Az értékpénzt képező arany érmék 900 ezredrész arany és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek.

Egy kilogramm ötvözött aranyra 2952 korona, következéskép egy kilogram finom aranyra 3280 korona esik.

22. § Az ausztriai értékre szóló papirpénzjegyek mindaddig a mig forgalmon kivül nem helyeztetnek, minden fizetésnél, a mely a törvény szerint koronaértékben teljesitendő; az állami és egyéb közpénztárak, valamint a magánosok részéről fizetéskép elfogadandók, még pedig olykép, hogy névértékük minden forintja két koronával számittassék.

23. § A koronaértékben való közkötelező számitás behozatalát, kapcsolatban ezzel az általános érmeforgalom viszonyait és az uj értéknek (1. §) a jogviszonyokra való alkalmazását, a jelen törvény alapján forgalomban meghagyott ausztriai értékü ezüst forintosokra, s az államjegyek bevonására, a papirpénzforgalom rendezésére, valamint a készfizetések felvételére vonatkozó intézkedéseket külön törvények fogják szabályozni.

Már a jelen törvény hatálybaléptétől kezdve minden fizetés, a mely ausztriai értékben – még pedig akár érczpénzben, akár nem abban – teljesitendő, a fizetésre kötelezett fél tetszése szerint koronaértékbeli arany érmékben is teljesithető olykép; hogy a huszkoronás arany érme tiz osztrák értékü forinttal, a tizkoronás arany érme pedig öt ausztriai értékü forinttal számitandó.

Ugyanez a rendelkezés kiterjed az egykoronásokra s a koronaértékre szóló nikel és bronz érmékre is, figyelemmel azoknak a jelen törvény 19. §-ában megállapitott fizetési erejére; még pedig olyképen, hogy az egykoronás ötven, a huszfilléres tiz, a két filléres egy, az egyfilléres fél ausztriai értékü krajczárral számitandó.

A bevezetés nem járt együtt a korábbi érmék, bankjegyek lecserélésével, illetve minden forintra szóló állampapír konverziójával. A folyamat egészen a korona megszűnéséig, a pengő bevezetéséig, azaz 1927-ig elhúzódott. A korona elnevezést sem mindig használták, gyakran a kétkoronást forintosnak, a húszkoronást tízforintosnak (stb.) nevezték.

Mivel jelentős mértékben forgalomban maradtak korábbi pénzek is váltópénzek egészen 1898-ig, az ezüst egyforintosok 1900-ig (végleges visszavonásukra csak a pengő bevezetésekor, 1927-ben került sor!), a forint bankjegyek 1902. december 31-ig, továbbá jelentős mennyiségű fedezetlen államjegy is forgalomban volt (és maradt), ezért nem beszélhetünk tiszta aranyvalutáról, helyette a sánta aranyvaluta a helyes meghatározás.

Annak, hogy a Monarchiának nem volt megfelelő árualapja az aranypénz alapú rendszerre való átállásra, azt külföldi tőkével finanszírozták, és ez a tőke sem volt mindig megfelelően befektetve, irányítva a későbbiekben jelentős mértékben hozzájárult a korona válságához. Erről majd a következő részben szólunk.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Kovács György: „Globalizációs” kihívások és a magyar pénztörténet (in Pénzügyek és globalizáció, SZTE GTK Közleményei, szerk.: Botos Katalin, JATEPress, Szeged, 2005, 107-137. pp)

Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó címszavai

Magyar Nemzeti Múzeum – Éremtár – „B” gyűjtemény

Maticsák Sándor: A mókusbőrtől az euróig – Pénznevek etimológiai szótára (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2018)

Melléklet

1868. évi VII. törvénycikk a magyar kir. pénzverdékben veretendő pénzek alakja, belértéke és súlya iránt

Az 1867-diki XII. törvényczik 66-dik és az ugyanazon évi XVI. törvénycikk 12-ik szakaszai folytán: a magy. kir. pénzverdékben veretendő pénzek alakjára, belértékére és sulyára nézve rendeltetik:

1. § A pénzverés alapjául az 500 grammal egyenlő pénzfont szolgál, mely a pénzsúly egységét képezi, és 1000 szemerre, vagy 10,000 aszra osztatik föl. – A pénzek finomsági tartalma a súly ezredrészével fejeztetik ki.

2. § A magyar kir. pénzverdékben ezuttal következő pénznemek veretendők:

aranyak,

ezüst 1 forintosok,

ezüst 20 krajczárosok,

ezüst 10 krajczárosok,

réz 4 krajczárosok,

réz 1 krajczárosok.

3. § Az arany átmérője ezentul is 19. 75 millimeter, finomsági tartalma 986 1/9 ezredrész, súlya pedig 815 25/201 parány (Richtpfennig) lesz.

A képlapon (avers) Ő Felségének egész alakja koronázási öltönyben, a hátlapon pedig (revers) Magyarország czimere és az évszám lesz.

A körirat következő: Ferencz József, ausztriai császár, Magyarország apostoli királya.

4. § Az egyforintos átmérője ezentul is 29 millimeter lesz, finomsági tartalma 900 ezredrész, súlya pedig 2/81 pénzfont.

A képlapon Ő Felsége mellképe, a hátlapon pedig Magyarország czimere, az évszám és a pénz neve 1. F. látható. A körirat az aranyéval azonos.

A sima kerületbe, mélyített betűkkel, következő felirat vágatik be: Bizalmam az Ősi Erényben.

5. § A húszkrajczáros átmérője 21 millimeter, finomsági tartalma 500 ezredrész; 375 darab egy font tiszta ezüstöt tartalmaz és 187. 5 darab egy fontos nyom.

A képlapon Ő Felsége mellképe lesz, a 4. §-ban foglalt körirattal; a hátlapon e körirat: Magyar királyi váltópénz, közepében 20 krajczár, alatta az évszám.

6. § A tizkrajczáros átmérője 18 millimeter, finomsága 400 ezredrész: 750 darab egy font tiszta ezüstöt tartalmaz és 300 darab egy fontot nyom.

A jelvények épen azok, melyek a 20 krajczároson láthatók, azon különbséggel, hogy a hátlap közepében 20 kajczár helyett 10 krajczár tétetik.

7. § A négykrajczáros átmérője 27 millimeter, súlya 2/75 pénzfont lesz ezentul is.

A képlapon a magyar czimer látható ezen körirattal: Magy. kir. váltópénz; a hátlapon pedig tölgykoszorúban a 4 szám és alatt az évszám.

8. § Az egykrajczáros átmérője 19 millimeter, súlya 1/150 pénzfont. A kép és hátlap a négykrajczároséval egyenlő, csakhogy a 4 szám helyett 1 szám áll.

9. § Mindennemü pénzen megjelöltetik a pénzverde, honnan kikerült, még pedig KB. jelenti Körmöczbányát, a GyF. Gyula-Fehérvárt.

10. § Ő Felsége többi országai pénzügyministeriumával létesített egyezmény folytán, a 12 millió forintot tevő 10 krajczáros pénzjegyek helyett épen annyi fém váltópénz tétetik forgalomba, melyből 3 millió 6 százezer Magyarországra esik.

Ezen magyar váltópénz 3 millió 3 százezer forintig ezüstben, 3 százezer forintig pedig rézben veretik.

11. § Az 1867:XV. törvénycikk 5-ik §-a az államjegyek és váltópénzjegyek összes forgalmát háromszáz tizenkét millióban állapitván meg: a mely arányban a 10 krajczáros papirpénzjegyek, a fém váltópénzekkel kicserélés folytán, a forgalomban kevesbednek, azon arányban fognak államjegyekkel pótoltatni, akként, hogy az összes 10 krajczáros papir váltópénz bevonása után az összes államjegyek forgalma a háromszáz tizenkét milliót meg ne haladja.

12. § Minthogy a papir váltópénz azon része, mely a forgalom által elenyészett, beváltás alá nem kerül, az innen eredő és a beváltáskor mutatkozandó haszon Magyarország és Ő Felsége többi királyságai és országai közt akkép fog felosztatni, hogy abból az elsőt 30%, az utóbbit pedig 70% illesse.

13. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyi minister bizatik meg.


Kapcsolódó cikkek:


Kis magyar pénztörténet – 1. rész
2019. augusztus 23.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk első részében az Árpád-házi uralkodók pénzkibocsátását és Károly Róbert pénzreformját mutatjuk be.

Kis magyar pénztörténet – 2. rész
2019. augusztus 30.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk második részében Nagy Lajostól a XVI. század elejéig mutatjuk be a jelentősebb pénztörténeti eseményeket.

Kis magyar pénztörténet – 3. rész
2019. szeptember 6.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk harmadik részében a XVI. század közepétől kialakult nagy európai inflációs válságot, illetve Bethlen Gábor pénzügyi intézkedéseit mutatjuk be.

Kis magyar pénztörténet – Rákóczitól Kossuthig (4. rész)
2019. szeptember 13.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk negyedik részében II. Rákóczi Ferenc, Mária Terézia és Kossuth Lajos pénzkibocsátásairól szólunk.