Kossuth Lajos radikális változásokat javasolt – 1. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Kossuth Lajos a magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Politikai és közéleti tevékenysége, írásai, levelezése ezt a megállapítást kiválóan tükrözik. Végigélte a XIX. századot, jutott neki börtön és dicsfény, siker, üldözöttség, számkivetés, és 92 év tevékeny élet. Szavaira, írásaira emigrációja alatt is odafigyeltek a kor politikusai, halála után a hazatérése több volt, mint rehabilitáció, a nemzeti érzés tüntetésévé vált a temetése.
„… czél: szabadság ’s alkotmányos jog minden magyarnak; nemzeti jólét, melly a’ szabadság gyökeréről hajtson; közös teherviselés különbség nélkül; ’s az alkotmányos szabadság közös élvezete, azon organicus formák kifejtése ’s a’ népképviselet kellékeihez idomitása által, mellyeknek közsönhetjük, hogy
«él magyar, áll Buda még».”
Kossuth Lajos vezércikkéből
a Pesti Hírlap 1944. június 30-i (365.) számában
Kossuth Lajos politikai pályafutása az 1830-as években kezdődött. Részt vett a reformországgyűléseken, vezéralakja volt az 1848-49-es eseményeknek, emlékezetesek Széchenyi Istvánnal és Deák Ferenccel folytatott vitái. Írásaiban is küzdött Magyarország polgári átalakulásáért, ennek részeként számos olyan intézkedést javasolt, amely a társadalmi rend és a gazdaság átalakítását szorgalmazta. A szabadságharc bukását követően az emigrációból folytatta tevékenységét, majd fél évszázadon át küldte leveleit Magyarországra, de megpróbált több országban (Anglia, Egyesült Államok stb.) támogatókat szerezni elképzeléseinek.
Élettörténetét sok történelmi mű, regény, memoár feldolgozta, ismertette, így a részletes bemutatás helyett most csak a legfontosabb eseményeket soroljuk fel:
- Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Monokon köznemesi családban. Kossuthfalva ma Túrócszentmárton Kossuth nevű városrésze. A családra vonatkozó első említés 1263-ból származik. A XIX. század elejére a család már birtoktalan, vallását tekintve evangélikus.
- Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és Sárospatakon folytatta, ügyvédi gyakornokként Pesten tevékenykedett, majd 1824. októberében a sátoraljaújhelyi megyeházán hirdették ki ügyvédi oklevelét.
- Ezt követően Zemplén megyében folytatta jogászi karrierjét, gyorsan emelkedett a ranglétrán (apja támogatásának is köszönhetően), az évtized végén már Sátoraljaújhely ügyésze volt.
- Az 1825–27-es pozsonyi országgyűlésen egyfajta „helyettesítőként”, mint báró Révay Ferenc özvegyének és Szentiványi János özvegyének képviselője (ablegatus absentium) vett részt.
Az ifjú Kossuth Lajos Barabás Miklós festményén
Az ifjú Kossuth Lajos Barabás Miklós festményén
- Az 1828-as országos összeírás során már közvetlenül is találkozott adózási kérdésekkel. Az összeírás során Kossuth a zempléni rész számbavételénél segédkezett. A listázás célja az adózási aránytalanságok megszüntetése volt, magyarán a ténylegesen adóztatható személyek és birtokok számbavétele.
- A zempléni politikai életbe 1830-ban, a reformellenzék tagjaként kapcsolódott be. Nagy szerepet játszott 1831-ben kolerabiztosként a lázadó jobbágyok lecsillapításában és Sátoraljaújhely felkelők elleni védelmének megszervezésében (járvány terjedésének megakadályozását célzó átgondolatlan intézkedések miatt törtek ki a lázongások). Politikai karrierjének egy sikkasztási vád (az ún. árvapénzügy) vetett véget Zemplén megyében.
- Az 1832-ben kezdődő országgyűlésen már a felsőtáblán működött, továbbra is „helyettesként”, több Zemplén megyei főrendet (például Vécsey Sámuel bárót) képviselt. Itt kezdte el írni és terjeszteni az Országgyűlési Tudósításokat (1832-36), amelyben már a saját és a liberális reformellenzék politikai nézeteit is terjesztette. A Tudósításokat kézírással, levélben terjesztette, hogy a cenzúrát el tudja kerülni.
- Az országgyűlés berekesztése után folytatta politikai tevékenységét, és a megyegyűlésekről beszámoló Törvényhatósági Tudósításokat (1836–37) szerkesztette a hasonló szellemben. Az Országgyűlés korábban még védelmet jelentett számára közírói tevékenysége miatt, de annak berekesztése után ez a védelem megszűnt, 1837. május 4-éről 5-ére virradó éjszaka – miután a nádor kétszer is figyelmeztette tevékenysége miatt – letartóztatták. Irományait, leveleit lefoglalták, a királyi tábla először három évre ítélte, később ezt négy évre súlyosbították.
- Börtönévei sajátos módon mártírt faragott Kossuthból, ez későbbi politikai karrierjét inkább segítette, mint hátráltatta. Közben fejlesztette angol tudását és közgazdasági ismereteit is, amelyeknek későbbi politikai pályafutásában és az az emigrációban különösen nagy hasznát fogja venni. Végül 1840 májusában szabadult, részben Deák Ferenc hatékony segítsége, részben a regnáló hatalom és a reformellenzék közötti megállapodás eredményeképpen.
- 1841-ben vette feleségül Meszlényi Teréziát (1809–1865), akitől három gyermeke született, közülük Ferenc később vezető politikuskén is működött Magyarországon, Cegléd országgyűlési képviselője volt, sőt a második Wekerle-kormányban 1906 és 1910 között kereskedelmi miniszter is volt.
A Kossuth hangját őrző viaszhengerek
- Landerer Lajos (aki bécsi titkos ügynök volt) nyomdatulajdonos javaslatára 1841-ben felajánlották neki a Pesti Hírlap szerkesztői állását. Tulajdonképpen Bécs szándéka ezzel az volt, hogy az anyagi érdekeltség és a cenzúra kordában tartja majd Kossuth politikai tevékenységét, a kis létszámú lapnak egyébként sem volt túlzottan nagy jelentősége. Tévedtek! Kossuth ellenzékisége nem csökkent, sőt vezércikkeivel megteremtette a modern politikai újságírás kultúráját, felfuttatta a lapot (60-ról 5200-ra nőtt a példányszáma), cikkeiben a legfontosabb társadalmi és gazdasági problémákat elemezte, tett javaslatot azok megoldására. Végül 1844 július 1-jével Kossuth megvált a laptól (bérezési vitába keveredett Landererrel, aminek következtében olyan helyzetet teremtettek, hogy „önként” távoznia kellett), utolsó vezércikkének részlete e cikk mottója. Ezt követően még az év végéig rendszeresen jelentek meg Kossuth írásai a lapban.
- Kossuth szervezői tevékenységéhez kötődik az első magyar iparkiállítás 1842 augusztus-szeptemberi megrendezése. Erről 1843-ban Kossuth egy 76 oldalas tanulmányt írt.
- 1844. október 6-án az országgyűlési alsótábla üléstermében hozták létre a Védegyletet, melynek elnökévé Batthyány Kázmért, alelnökévé Teleki Lászlót választották. Az igazgató Kossuth Lajos lett, később, 1846-ban tiszteletbeli elnökké is megválasztották. A Védegylet alakuló gyűlésén elfogadott alapszabálya szerint a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A Védegylet tagjai becsületszóra megfogadták, hogy hat évig csak magyarországi árut vásárolnak, csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak, és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amelyből belföldit is lehet kapni. A Védegylet eredményei között meg kell említeni az iparfejlődésben, gyáralapítási mozgalomban betöltött szerepét. Kossuth 1846-47-ben a Védegylet lapjába, a Hetilapba írta egyre radikálisabb cikkeit. A Védegyletben viselt tisztségéről – jó érzékkel – még 1846 augusztus 20-án lemondott, tudniillik országos botrány lett abból, hogy a Védegylet a kitűzőit Ausztriában gyárttatta, amely végül a védegylet megszűnését is eredményezte.
- Az arisztokrácia vezetésével megalakult 1846-ban a Konzervatív Párt, erre „válaszul” alakult meg 1847-ben az Ellenzéki Kör (1847. március 15.), amely három hónappal később kiadta az Ellenzéki Nyilatkozatot. A Kör megalakításában és a Nyilatkozat kiadásában Kossuth tevékeny szerepet vállalt, a Nyilatkozat szövege számos elemet tartalmazott Kossuth célkitűzéseiből.
- Kossuth politikai pályafutása alapozta meg azt, hogy 1847-ben az ország „első” megyéjében, Pest megyében jelölték országgyűlési képviselőnek. Igaz, szoros versenyben, de Kossuth elnyerte a mandátumot, így képviselője lett az 1847-1848. évi – utolsó – reformországgyűlésnek. Képviselőként tovább radikalizálódott, felszólalásaiban már követelte az írásaiban megjelölt célok (ősiség eltörlése, örökváltság, közteherviselés stb.) megvalósulását, amely követelések persze a felsőtáblán sorra elbuktak, egészen 1848. március 15-éig!
- Március 15-én Kossuth István főherceggel Pozsonyból Bécsbe hajózott, ahol az éljenző tömeg kocsijukból kifogta a lovakat, és maguk húzták a kocsit Bécs utcáin. Ezt követően elfogadta az Országgyűlés az ún. áprilisi törvényeket, és Kossuth pénzügyminiszterként tagja lett az első felelős magyar kormánynak.
István főherceg nádor és Kossuth Lajos megérkezése Bécsbe (litográfia)
- Az 1848 július elején megkezdődött új országgyűlésen Kossuth már a Batthyány-kormány képviseletében szónokolt, és sikerült elfogadtatnia az önálló magyar hadsereg megteremtését, ennek pénzügyi fedezetének biztosítását. A védelmi szükségletek fedezésére szeptember 6-án Kossuth elrendelte az első magyar bankjegyek kibocsátását, ez volt az ún. Kossuth-bankó.
- Kossuth javaslatára az országgyűlés 1848. szeptember 17-én létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt, amely a Batthyány-kormány lemondását követően október 3-ától ténylegesen ellátta a kormányzati feladatokat, Kossuth Lajos elnökletével.
- A Habsburg-hadsereg támadása ellen fegyverkezésre volt szükség. Kossuth szeptember 24-én toborzókörútra indult (Cegléd, Szeged stb.). A nemzeti önállóság eszméje meghallgatásra talált, felállt Magyarország hadserege, és sikeresen visszaverte a császári seregek támadásait.
- Ilyen előzmények után került sor 1849. március 4-én az osztrák alkotmány kiadására, amely Magyarországot megfosztotta jogaitól. Az erdélyi és a tavaszi hadjárat sikerei megerősítették Kossuth pozícióját, így 1849. április 14 –én kezdeményezésére a debreceni nemzetgyűlés a Függetlenségi Nyilatkozatban kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Madarász László indítványára Kossuthot ugyanazon az ülésen ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották.
- A nagyhatalmak reakciója nem váratott magára! A Habsburgok összefogtak az orosz cárral, és leverték a magyar függetlenedési törekvéseket, Kossuth 1849. augusztus 11-én Aradon Görgeyre ruházta a legfőbb polgári és katonai kormányzatot, aki – a túlerő ellen nem volt más választása – Világosnál letette a fegyvert.
- Kossuth először Törökországba ment, később, 1851-ben Angliába utazott, ahol nagy sikerű szónoklatokat tartott a magyar szabadság ügye mellett, innen átkelt Amerikába, ahol folytatta kampánykörútját, jelentős támogatókat és anyagi támogatást is sikerült gyűjtenie egy későbbi felkeléshez. Innen Londonba tért vissza, ahol éveken át lakott (családját már 1850-ben kiengedték az osztrákok).
Kossuth ünneplése New York-i Broadway-n
- Éveken át dolgozott azon, hogy a nagyhatalmak támogatásával is újraélessze a szabadságküzdelmeket, erre azonban egyre kevesebb esély volt. 1861-ben Olaszországba költözött, itt kapta meg a „turini remete” elnevezést, bár szó sem volt arról, hogy remeteként élt volna, Torinóban igencsak gyakran fordultak meg tisztelői, közöttük számos magyarországi utazó is.
- A Dunai Konföderációra vonatkozó, kevés realitással bíró elképzeléseit is Itáliában hozta nyilvánosságra, igen aktív levelezést folytatott a magyar politikai élet képviselőivel. Ebben kiemelkedik a Deák Ferenccel folytatott vitája, különösen az 1867 májusában írt ún. Cassandra-levél, amelyben a Kiegyezést bírálta, és a nemzet önrendelkezési jogainak feladásával vádolta Deákot.
- Az emigrációból továbbra is folytatta levelezését, közben egyre nagyobb anyagi gondjai lettek. Ezen némileg segített emlékiratainak kiadása.
- 1889-ben megszűnt a magyar állampolgársága, amely olyan botrányt váltott ki Magyarországon, hogy végül Tisza Kálmán miniszterelnök lemondásához vezetett.
- 1894. március 20-án halt meg. Március 30-án elindult Magyarországra a Kossuthot, felesége és leánya hamvait szállító különvonat. Április 1-jén a Nemzeti Múzeum csarnokában ravatalozták fel. A temetésen – Ferenc József utasítására – sem a hadsereg tagjai, sem az államhatalmi szervek munkatársai nem vehettek részt hivatalosan. A kor kiválóságai közül sokan adtak kifejezést a nemzet gyászának (Wekerle Sándor, Apponyi Albert, Justh Gyula stb.), többen beszédet is mondtak (Jókai Mór, Hermann Ottó stb.). Közadakozást szerveztek, hogy a Kerepesi úti temetőben mauzóleumot és szobrot emeljenek a tiszteletére. A majd félmilliós temetési menet méltó tisztelgés volt Kossuth Lajos előtt, és kiállás eszméi mellett.
Kossuth Lajos temetési menete
Cikkünket egy hét múlva folytatjuk!