Közpénznek minősül a Tao-támogatás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ún. látványsportok támogatására nyújtott társaságiadó-kedvezmény közpénznek minősül, hiszen amennyiben a vállalkozások ezt nem ajánlják fel a meghatározott célra, azok közvetlenül a költségvetés adóbevételét képeznék. Mivel közpénz felhasználásáról van szó, az azzal kapcsolatos adatok – ideértve a felhasználás során kötött szerződéseket is – közérdekű adatnak minősülnek – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, az alperes közhasznú alapítvány, amelynek alapító okiratban rögzített célja a magyar labdarúgóutánpótlás-nevelés fejlesztésének támogatása. Közhasznú tevékenységei körében a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény alapján támogatásban részesült, amelyet a tevékenysége során felhasznált.
A felperes 2015. december 11-én elektronikus úton adatigénylési kérelemmel fordult az alpereshez, amelyben kiadni kérte a Tao-támogatással összefüggő költségelszámolásra vonatkozó valamennyi adatot, annak felhasználása okán megkötött valamennyi szerződést, valamint a Makovecz-stílusú kazán (két fűtött futballpálya és az azt ellátó kazán) valamennyi adatát, szerződést, a megvalósítással kapcsolatos költségtervezést, valamint a megvalósult kifizetés-teljesítés összes adatát, elektronikus úton. Az alperes a kérelemre a törvényes határidőben nem válaszolt, a kért adatokat nem adta ki.
A felperes keresetében az adatok kiadását kérte az alperestől. Az alperes álláspontja szerint a megkapott támogatás nem minősül közpénznek, illetve az alperes a működése során nem lát el közfeladatot, ezért a felperes által igényelt adatok nem minősülnek sem közérdekű adatnak, sem pedig közérdekből nyilvános adatnak.
[htmlbox art_tukor]
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság a kért adatok és a felhasználás során kötött szerződések 15 napon belüli átadására kötelezte az alperest. Úgy ítélte meg, hogy az úgynevezett Tao-támogatás közpénz jellegű juttatás. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatokat maga az Alaptörvény minősíti közérdekű adatnak. Ehhez képest érdemben nincs jelentősége annak a felhasználás szempontjából, hogy az alperes közfeladatot ellátó szervezet vagy sem. A Tao-támogatást olyan módon értékelte, hogy az adózó a támogatási igazolásban szereplő összeg erejéig adókedvezményt vehet igénybe azzal a feltétellel, hogy a támogatást az arra jogosult szervezetnek ténylegesen megfizeti, és ennek tényét az adóhatóság részére bejelenti. Összességében az állam az őt megillető adóbevétel egy részéről lemond egy általa támogatni kívánt cél (látványsportágak fejlesztése) megvalósítása érdekében. A bíróság nem fogadta el azt az alperesi érvelés, hogy mindaddig, amíg a költségvetésbe egy meghatározott összeg be nem folyik, az nem minősül közpénznek. Úgy vélte, amennyiben az adózó a támogatást nem utalja a megjelölt szervezet részére, akkor nem részesül az adókedvezményben, a társasági adó teljes összegét be kell fizetnie a költségvetésbe. A bíróság szerint a közpénz jelleget önmagában már az a tény is megteremti, hogy a kérdéses összeg az államot, az állami költségvetést illetné meg. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy a közérdekű adatok csak a felvett támogatás felhasználására vonatkozhatnak, egy jövőbeli beruházásra nem.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Annyiban egyetértett az alperes fellebbezésével, hogy az általa megkapott úgynevezett Tao-támogatás nem tekinthető közpénznek. Álláspontja szerint annak feltételezése, hogy amennyiben az adózó nem a támogatás nyújtását, hanem az adózást választja, akkor az érintett vagyontömeg az állami költségvetés részét képezte volna, nem alapozza meg a támogatás közpénz jellegét. Csak a meglévő pénzeszközöket tekintette ebbe a körbe tartozónak, és annak tulajdonított jelentőséget, hogy az a pénz a jogszabályi lehetőség folytán nem került az állam rendelkezése alá, annak felhasználásáról az adózó dönthetett.
Az adatok kiadására kötelezéssel ugyanakkor érdemben egyetértett, mivel álláspontja szerint az alperes egyéb közfeladatot ellátó szervezetnek (szervnek) minősül. A civil szervezetekről szóló törvény úgy definiálja a közhasznú tevékenység fogalmát, hogy minden olyan tevékenység ilyennek minősül, amely a létesítő okiratban megjelölt közfeladat teljesítését közvetlenül vagy közvetve szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez. A másodfok összességében arra a következtetésre jutott, hogy az alperes alapító okiratában rögzített és vállalt tevékenységével állami közfeladatok végzésében közvetlenül részt vesz, közhasznú feladatai tekintetében a köz érdekében eljáró egyéb közfeladatot ellátó szervnek minősül, és ezért a tevékenységével kapcsolatos közérdekű adat kiadására köteles. Az alperes a közhasznú tevékenységein keresztül kapcsolódik az állami közfeladathoz, válik közfeladatot ellátó, így közérdekű adatokat kiadni köteles szervezetté.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes jogi álláspontja szerint egyrészt az úgynevezett Tao-támogatás nem minősül közpénznek, illetve az alperes nem lát el közfeladatot.
A Kúria megállapításai
A Kúria nem értett egyet azzal, hogy az úgynevezett Tao-támogatás nem minősül közpénznek. Kiemelte, hogy a Tao-támogatást élvező gazdálkodó szervezetek, vállalkozások a konkrét esetben társasági adójuk egy meghatározott részét jogszabályi felhatalmazás alapján nem a költségvetésbe fizetik be. Ezáltal az állam adóbevételről, ténylegesen költségvetési bevételről mond le, és azt közvetett módon általa meghatározott célok finanszírozására irányítja át állami, illetve sportág-szakszövetségi ellenőrzés mellett. A társasági adó ezen része, amennyiben a vállalkozások azt nem ajánlják fel meghatározott célra, közvetlenül a költségvetés adóbevételét képezné. Ezért az alperes által kezelt adatok közpénzre vonatkoznak, még akkor is, ha ezek az összegek ténylegesen nem kerülnek be a költségvetésbe, hanem meghatározott irányba „eltérítik” őket.
Ehhez képest a Kúria szerint másodlagos jelentőséggel bír az, hogy végez-e az alperes közfeladatot vagy sem. Kiemelte ugyanakkor, hogy Magyarország az Európai Unió felé vállalta, hogy a lakosság széles köre minden támogatott sporttelepet, sportlétesítményt használhat. Minden támogatott sporttelepnek multifunkcionális létesítményeknek kell lenniük. Így az elsődleges sportcél veszélyeztetése nélkül alkalmasnak kell lenniük például tömegsportprogramok megrendezésére, testnevelésre, ifjúsági sportra, valamint egyéb nem a sporttal kapcsolatos tevékenységekre, például kulturális vagy idegenforgalmi programok megszervezésére is. Vagyis Magyarország vállalta a programmal kapcsolatban, hogy a létesítményeket közcélokra is hasznosítani fogják, márpedig az ilyen hasznosítás egyben közfeladat ellátását is jelenti, ezért az alperes ebben a körben a tágabb értelemben vett közfeladatot is ellátó egyéb szervezetnek minősül.
Azzal kapcsolatban, hogy ezek az adatok esetlegesen az alperes adótitka alá esnének, a Kúria kifejtette, hogy a szükségesség/arányossági teszt alkalmazásával a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződik a nagyobb közérdek az esetleges adótitokhoz képest, amelyet információs önrendelkezési jogról szóló törvény nem jelöl meg közérdekű adatszolgáltatás korlátjaként.
Mindezek alapján a Kúria az érdemben helytálló jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.175/2017.) a Kúriai Döntések 2018/2. számában 49. szám alatt jelent meg.
