Magánvállalkozók a szocializmusban

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2019. június 7.
Címkék: , , , ,
Rovat:
A magánvállalkozások, különösen a legkisebb, egyéni vállalkozások nem voltak kegyeltjei a szocializmus időszakának. Jó esetben megtűrt volt a magángazdaság, mint az állami és szövetkezeti szektor kiegészítője. Ez a politikai igehirdetés mellett megjelent a támogatásrendszerben, valamint a pénzügyi, adózási szabályok alkalmazásánál is.

A párt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szóval, ideológiailag és politikailag átnevelje és számára is elfogadható módon, egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva, a szocializmus útjára vezesse.”

(Kádár János, 1960)

Mindenek előtt tisztázni kell, hogy kiket tekinthetünk az egyéni tevékenységet folytatóknak!

Ebbe a körbe tartoztak a kisiparosok, a magánkereskedők, a termőföldjüket saját maguk által művelők, valamint a vendéglátóhelyeket egyénileg („gebinben”) üzemeltető személyek.

Szintén ebbe a körbe tartoztak (és tartoznak ma is!) az úgynevezett szellemi szabadfoglalkozásúak (képző- és előadóművészek, írók, költők, önálló kutatók, profi vagy félprofi sportolók, szoftverfejlesztők), valamint az egyénileg praktizáló ügyvédek, orvosok, magánóraadók, továbbá a háztartási munkát (főzés, takarítás, kertápolás stb.) alkalmazottként végzők.

Sajátos hozzáállása volt a társadalomnak, hogy a felsorolt tevékenységeket egyénileg végzők gyakran rendelkeztek „rendes” állással is, ami egyfajta fedezéket nyújtott a magántevékenységhez. Ezt követően a magántevékenység már kiegészítőnek tűnhetett, és sokszor nem is jelent meg a hivatalos nyilvántartásokban, azaz adót sem mindig fizettek utána.

Változások a politikai hozzáállásban

A legnehezebb időszaka a magánvállalkozásoknak az 1949-1956 közötti időszak volt. A Rákosi korszakban a hivatalos politikai ideológia szerint a társadalom vezető ereje a munkásosztály, a dolgozók szocialista nagyüzemekben folytatják termelő tevékenységüket. A parasztságot orosz mintára szövetkezetekbe (kolhozokba) kényszerítették. Az értelmiséget egyértelműen eltartottaknak tekintették (improduktív tevékenység!), ha nem voltak hajlandóak az együttműködésre elveszíthették lakásukat, kereseti lehetőségüket, internálás, kitelepítés is lehetett a sorsuk.

Cipész kisiparos a műhelyében

A hivatalos politikai ideológia a társadalom ellenségeinek, a múlt maradványainak, élősködőknek tekintette magángazdaságban tevékenykedőket, és mindent megtettek annak érdekében, hogy magántevékenységük helyett a szocialista szektorban helyezkedjenek el.

Ez volt az erőszakos tagosítások, a túlzott adóztatással az iparűzési tevékenység felhagyására kényszerítések időszaka. A politika „eredményességét” jól mutatja, hogy míg 1949-ben 200 ezret meghaladó magánkisiparos volt, több mint 70 ezer alkalmazottal és 15 ezret meghaladó ipari tanulóval, addig 1953-ra a kisiparosok száma 50 ezer alá, alkalmazottaik száma ötezerre csökkent, és mindössze 85 (!) ipari tanulót képeztek.

Változott a helyzet 1956 után, ez a korszak a nyolcvanas évek elejéig tartott. Az erőszakos tagosítások helyett a rábeszélés, a durva beavatkozások helyett a finomított szabályozások léptek életbe. A magángazdaság továbbra sem volt kitüntetett szereplő, de az ’aki nincs ellenünk, velünk van’ szellemében már nem volt megbélyegzett sem, feltéve, hogy nem a szocialista gazdálkodási mód hiányosságait próbálta kihasználni.

Az Új Gazdasági Mechanizmus időszakában (ez most az 1968-71-es éveket jelenti) tovább javult a helyzet, a kisvállalkozások lehetőségei bővültek. A reformok megbuktatása után újból szigorítások következtek. Számos pert folytattak le a rendszer hiányosságait gazdasági vállalkozásra alakítókkal szemben. Ebben jelentős szerepük volt a reformellenes magyar politikusoknak és a moszkvai elvárásoknak is. Jöttek a tsz-elnök perek, illetve jól ismert perek voltak a meggymagos, illetve a szénporos vállalkozók esetei.

A kisvállalkozások politikai elismerésére a 80-as évek elején került sor. A szocialista ideológia által vezérelt gazdálkodási módszerek válsághelyzetbe juttatták az országot. Az akkori politikai vezetés a merev szabályozási rendszerek enyhítésében, a kisvállalkozások felkarolásában látta a megoldást. Ez volt az úgynevezett gmk-s korszak. Az egyéni tevékenységet folytatókat sem támogatta a rendszer, de a többtagú kisvállalkozásokat már igen, támogatták a kisvállalkozások létrejöttét, működését, kedvezőbb bér- és adószabályozást alakítottak ki a részükre.

Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri

A 70-es, 80-as években meglódult a magánvállalkozások száma. A vendéglátóiparban a „gebines” és a lángossütő fogalommá vált, de a kisiparosok és magánkereskedők száma is jelentősen emelkedett, megközelítette az 1949-et megelőző szintet (csak a rendszerváltást követően haladta meg a korábbi számokat).

A kisiparosok száma 1975-ben 84 ezer, 1985-ben 145 ezer, 1989-ben már 174 ezer fő volt A magánkereskedők száma 1975-ben 9 ezer körül volt, és valamivel kevesebb, mint 900 magán-vendéglátóhely működött az országban. A magánkereskedők száma 1985-re megközelítette a 20 ezret, a magán-vendéglátóhelyek száma pedig jóval meghaladta az 5 ezer egységet, 1989-ben a magánkereskedések (boltok) száma 29 ezerre, a vendéglátóhelyeké több mint 10 ezerre nőtt.

A szűk területre célzott intézkedések kevesek voltak, a 80-as évek végén már egyértelművé vált, hogy gazdasági rendszerváltásra van szükség. Megszülettek ennek első keretszabályai, amit röviddel később a politikai rendszerváltás is követett.

Kisiparosok, magánkereskedők adózása a szocializmus idején

A II. világháborút követően több alapjogszabály született a jövedelmek adóztatására.

Időrendben az első a magyar köztársaság kormányának 5.890/1946. M. E. számú rendelete volt az együttes kereseti és jövedelemadó, a társulati- és tantiemadó*, valamint a vagyontöbbletadó tárgyában**. Az együttes kereseti és jövedelemadó lányegében a magánszektorra vonatkozott.

I. RÉSZ.

Az együttes kereseti és jövedelemadó.

I. FEJEZET.

I

Adókötelezettség.

1. §•

Együttes kereseti és jövedelemadót tartozik fizetni az,

1. aki az ország területén ipari és kereskedelmi üzletet vagy szellemi foglalkozást folytat;

2. aki az ország területén 100 aranykoronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelmű mezőgazdasági ingatlant bérel;

3. aki törvénnyel, bírói ítélettel vagy szerződéssel megállapított, de nem szolgálati viszonynak minősülő kötelezettségen alapuló életjáradékot, rokonsági évjáradékot, továbbá özvegyi jog címén nem a férj vagyonának haszonélvezetében álló életjáradékot vagy más járadékszerű visszatérő szolgáltatást élvez, találmányok és találmányi szabadalmak használatáért vagy átengedéséért, valamint öröklött szerzői jogért ellenszolgáltatási (dijat) kap;

4. aki gyógyszertár, iparüzlet, bányamű és egyéb föld vagy házadó alá nem eső tárgyak vagy jogok használatáért haszonbért vagy más szolgáltatást, a bányamű vetéshez szükséges beleegyezésért, valamint általában valamely szolgalmi jog átengedéséért ellenszolgáltatást kap;

5. aki külföldi munkaadótól nem valamely belföldi pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbízottja utján az ország területén szolgálati illetményt élvez;

6. aki házbirtokát részben vagy egészben értékálló bérért vagy szabad bérmegállapítás utján hasznosítja;

7. akinek az 1–6. pontban fel nem sorolt keresetforrásból bevétele van.

2. §

Nem tartoznak együttes kereseti és jövedelemadó alá

1. a társulatiadó alanyai;

2. a földadó alanyainál a mező- és erdőgazdasági termelés, szőlő- és kertművelés, továbbá az ; ezekkel kapcsolatos mellékiparágak jövedelmei, ha ezek a saját nyers termékeiknek ipari feldolgozás nélkül való eladására szorítkoznak;

3. a szolgálati viszonyból származó jövedelmek;

4. a tantiemiadó alá eső javadalmazások;

5. az osztalékilleték alá eső jövedelmek;

6. a kamatilleték alá eső jövedelmek.

(* a tantiemadó a különböző igazgatósági és felügyelőbizottsági tagsági kifizetések összefoglaló elnevezése;

** a Magyar Közlöny 1946. évi 119. számában megjelent helyesírással és központozással)

Kapitalizmus!

A rendelet tulajdonképpen egy általános adójogszabály volt, amely a magánszemélyek és a társulatok jövedelmeire is kiterjedt, az adótételeket pengőben határozta meg. A jogszabály a világháború előtti időszak szabályozási rendszerét vette át, természetesen az adómértékekben lényeges változásokkal, mivel az 1938-46 években jelentős volt az infláció.

A rendelet 13 pontban sorol fel mentességeket (társadalombiztosítási jellegű kifizetések, rokkantellátások, ösztöndíjak stb.), ezek részletes bemutatását mellőzzük.

Az általánosságból következően a jövedelem megállapítása többféle is lehetett:

II. FEJEZET.

Az adó megállapítása.

8. §.

Az együttes kereseti és jövedelemadó megállapítható:

1. nyers bevétel alapján,

2. osztálybasorozással,

3. állandó adótételek alkalmazásával,

4. adóközösségi rendszerben,

5. testületi átalányozással,

6. a kataszteri tiszta jövedelem alapulvétele mellett.

A következő két rendelet az illetményadóról szóló 8.720/1946. M. E. számú rendelet (Magyar Közlöny 1946. évi 172 b. szám), illetve a magyar köztársaság kormányának 5.680/1948. Korm. számú rendelete az illetményadó tárgyában (Magyar Közlöny 1948. évi 113. száma) volt. Előbbi pengőben, utóbbi forintban állapította meg az illetmények utáni adókötelezettségeket, amelyek nem a munkavállalókat, hanem a munkáltatókat terhelték. Külön kimondta a rendelet, hogy „az illetményadó után semmiféle pótadót kivetni nem szabad”.

Kis magyar kapitalizmus

A jövedelemadózás magánszektorra is kiterjedő szabályait forintban állapította meg a magyar köztársaság kormányának 13.400/1948. Korm. számú rendelete az általános jövedelemadó tárgyában. A rendelet szerint adókötelezettség alá tartoztak a következő személyek:

1. §

Általános jövedelemadót köteles fizetni:

1. minden olyan természetes személy — állampolgárságára

tekintet nélkül — akinek:

a) az ország területén fekvő mező- és erdőgazdasági ingatlanból (ideértve a kertet és a szőlőt is);

b) az ország területén fekvő házbirtokból;

c) együttes kereseti és jövedelemadó alá tartozó valamely hasznothajtó foglalkozásból, illetőleg bevételt biztosító jövedelemforrásból;

d) tőkevagyonból (ideértve a részvényeseknek, a korlátolt felelősségű társaságok, valamint a szövetkezetek tagjainak ebben a minőségükben az említet vállalatoktól járó osztalékait,-

illetőleg haszonrészesedéseit is);

e) tantiemből;

f) mint tagnak valamely kisipari termelőszövetkezetből vagy kisipari feldolgozószövetkezetből munkateljesítmény, illetőleg nyereségrészesedés, valamint a földmíves- vagy a földbérlőszövetkezet termelőszövetkezeti csoport tagság címén;

g) az előbbi pontokban fel nem sorolt egyéb jövedelemforrásból – kivéve az illetményadó alá cső járandóságokat, valamint a nyugdíjat (kegydíjat) is – származó bármilyen összegű tiszta jövedelme van; továbbá

2. minden olyan természetes és jogi személy, illetőleg külön kezelt vagyontömeg, akinek illetőleg amelynek tulajdonában (haszonélvezetében)

a) két évesnél idősebb ló, öszvér, szamár, szarvasmarha és bivaly;

b) vontatógép (traktor) vagy cséplőgép van.

Az adóalanyi körből már teljes körűen kivették az illetménnyel rendelkezőeket (tkp. a szocialista szektorban dolgozókat), viszont a szövetkezeti szektorra vonatkozott az általános jövedelemadó szabályrendszere.

Az adó mértékét két sávosan progresszív adótábla határozta meg, a legalacsonyabb kulcs 2% volt (0%-os kulcs nem volt), a legmagasabb kulcs 70%, illetve 80% lehetett.

Címével ellentétben ez a jogszabály nem volt általános, a jövedelemszerzők és tevékenységi jövedelmeknek a nem szocialista szektorból származó részére vonatkozott.

A rendelet tartalmazta az eljárási szabályokat is.

Az adót általában kivetéssel állapították meg. Ez gyakran elfogadhatatlan volt a jövedelemszerzőnek, ami után megindult egy egyezkedési eljárás, aminek végén az adóhivatal állapította meg a végső adót. Ennek összege sokszor köszönőviszonyban sem volt a tényleges jövedelemmel, lehetett annál több, de akár jóval alacsonyabb is.

Az általános jövedelemadó szabályait a következő évtizedekben jó néhány alkalommal módosították, több alkalommal újraírták a rendeletet (újrakodifikálták), így 1960-ban, 1969-ben, 1971-ben, 1983-ban. A sok módosítás, újraírás ellenére a kisiparosokra, magánkereskedőkre vonatkozó fő szabályok (kivetés, erős progresszió, alkumechanizmus) alig változtak.

A hartai téesz szolgáltató háza

A szellemi tevékenységet folytatókra 1972 és 1983 között külön jogszabály vonatkozott (43/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójáról), de ez az elkülönítés nem volt érdemi, valójában csak arról szólt, hogy a magukat a kétkezi munkások fölött állóknak gondoló néhány érdekérvényesítő elérte az elkülönült szabályozást. Megjegyzem, ilyen kivételes szabályozás iránti igény a rendszerváltást követően is több alkalommal felmerült az Szja törvénnyel szemben, mintegy két évtized telt el, mire ’lenyugodtak a kedélyek’.

A mezőgazdasági tevékenységet főtevékenységként vagy kiegészítésként végző gazdák adózása

Az agrárszektor sajátos körülményei (időjárásnak való kitettség, felvásárlási, értékesítési lehetőségek, iskolázottsági szint stb.) indokolták (és jelenleg is okot adnak arra), hogy a mezőgazdasági termelésre elkülönült adószabályokat alkalmazzanak. Ezt 1955-ig a már említett rendeleteken belül valósították meg a jogalkotók, majd ezt követően a szabályozás is elkülönült.

Cséplőgép

Két jogszabályt érdemes ezek közül kiemelni:

a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójáról szóló 1955. évi 35. törvényerejű rendeletet, valamint

a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójáról szóló 36/1976. (X. 17.) MT rendeletet (a jogszabály címe 1988-tól: a magánszemélyek földadójáról).

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy tartalmuk alapján ezek (sem) a jövedelmet adóztatták, hanem a megművelt terület (aranykorona), az állatállomány és a gépesítettségi szint alapján vetették ki az adót.

Progressziót itt is alkalmaztak (a területnagyság alapján), a legmagasabb adótételek a kulákokra vonatkoztak (amíg voltak kuláklisták).

Az egyéni parasztgazdáknak is számolniuk kellett a kivetés és az alkumechanizmus nehézségeivel.

Irodalom:

Arcanum Digitális Tudománytár

Béládi Olívia: A kisipar és kiskereskedelem államosítása Pesterzsébeten (Múltunk 2013/4., 63–101)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Haász János: Egymillió maszek országa

Laki Mihály: Kisvállalkozás a szocializmus után (Közgazdasági Szemle kiadványa, 1998)

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században (Osiris Kiadó, Budapest, 2010)

Sereg András: A meggymagos kálváriája – Demeter-per – Egy híres ügy a magyar jogtörténetből

Vajna Tamás: Felütötte a fejét a kapitalizmus a magyar téeszekben, de Kádárék durván megtorolták


Kapcsolódó cikkek:


Trump pert indított az adóbevallásait bekérő ügyész ellen
2019. szeptember 20.

Trump pert indított az adóbevallásait bekérő ügyész ellen

Donald Trump amerikai elnök pert indított az adóbevallásait peres úton bekérő ügyész ellen New Yorkban. A manhattani kerületi ügyész nyolc évre visszamenőleg kérte be Donald Trump és családja adóbevallási dokumentumait.

Kis magyar pénztörténet – Ezüsttől az aranyig (5. rész)
2019. szeptember 20.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk ötödik részében XIX. század második felének pénztörténetét, annak részeként az aranyalapú korona bevezetését mutatjuk be.

Használjuk az Ügyfélkaput, lépésről-lépésre! – 2. rész
2019. szeptember 19.

A mintegy négymillió felhasználó többsége a tapasztalatok szerint nem használja ki az Ügyfélkapu alapfunkcióit sem, pedig azok igazán hasznos lehetőségeket kínálnak. Sorozatunk második részében is azok közül a funkciók közül mutatunk be néhányat - lépésről-lépésre, kattintásról-kattintásra - amelyeket igazán hasznosnak találunk.

Idén kevesebb adózótól több civil részesült az egyszázalékos támogatsából
2019. szeptember 18.

Közel 16,5 milliárd forintot ajánlottak fel az adózók az egyházak, civil szervezetek és a kiemelt költségvetési előirányzat javára. Ez több mint 2 milliárddal haladta meg a tavalyi teljes 1%-ot. 165 millió Ft-tal, idén újra a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány részesülhet a legtöbb felajánlásból - közölte a NIOK Alapítvány.