Marco Polo a pénzügyekről, adózásról – 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Marco Polo velencei kereskedőként jutott el Kínába. Az odaút 1271-től körülbelül négy évig tartott, főleg szárazföldi útvonalon, ezt követően 17 éven át Kínában élt, különböző megbízatásokat teljesített, majd a mintegy 3 évig tartó tengeri utat követően 1295-ben hazaérkezett Velencébe. Az utazás során és megbízatásai alatt sok mindent tapasztalt, látott, hallott, ezeket a pisai Rusticianónak mondta tollba 1298-ban. Kereskedőként nagyon sok gazdálkodási, pénzügyi, adózási ismeretet is közreadott művében. Cikkünk első részében Marco Polóról és könyvéről lesz szó, a második részben térünk ki a pénzügyekre és az adózásra.

 

Csak a felét mondtam el annak, amit láttam!

(Marco Polo utolsó szavai)

Nem Marco Polo volt az első nagy utazó, de az elsők között volt, aki utazásának történetét, a látottakat lejegyezte (lejegyeztette), és nagyon messze jutott el Európából, egészen Kínáig. A saját történései mellett számos másoktól hallott történetet is elmesélt, így Japánról, az indonéz szigetvilágról vagy Madagaszkár szigetéről. És mindezt két évszázaddal a nagy földrajzi felfedezések kezdete előtt.

Nem csoda, hogy műve kedves olvasmánya volt Kolumbusz Kristófnak is, olyannyira, hogy számos széljegyzettel látta el.

Kolumbusz könyve a széljegyzetekkel

Marco Polo utazó kereskedő volt, a térképészet nem volt szakmája, ennek ellenére leírásait a térképészetben is képesek voltak hasznosítani, felkerült a térképekre Szibéria, Kína, Japán és még számos korábban nem ismert ország.

Az 1450-ben kiadott Fra Mauro velencei szerzetes által készített térkép, amely a Távol-kelet országait is ábrázolja

Marco Polo és könyve jelentős hatással volt az európai kultúrára is, útleírása minta volt a későbbi szerzők számára, de ő maga is számos irodalmi alkotás, film szereplőjévé vált, de a róla elnevezett utazási irodákat, könyvkiadót, vagy a szintén a nevét viselő velencei repteret is megemlíthetjük.

Marco Polo élete – röviden

Polo élettörténetét részletesen nem mutatjuk be, ez számos forrásból elérhető. Most csak a legfontosabb életeseményeit ismertetjük.

Marco Polo 1254-ben született valószínűleg Velencében. Apja és nagybátyja (Niccolò és Matteo Polo) 1260-ban Konstantinápolyba utaztak kereskedni, majd onnan továbbmentek keletre, és 1265-ben eljutottak egészen Pekingig. Visszaindulásuk előtt a kínai császár követi feladatokkal is megbízta őket, 1269-ben értek vissza Velencébe. Marco ekkor már 15 éves volt.

A három Polo (Marco, Niccolò és Matteo) 1271-ben indult el ismét keletre, ekkor már a Kínai Császárság volt a cél. Először tengeri úton szerettek volna eljutni a céljukhoz, de Hormuzban nem találták biztonságosnak a hajókat, ezért inkább a szárazföldi utat választották. Sok viszontagság és kaland után 1275-ben érkeztek meg Kínába, ahol a császár örömmel üdvözölte a fivéreket és az ifjú Marco Polót.

Marco Kínában különböző császári megbízatásokat teljesített, három éven át még egy adóhivatali tisztviselői jogkört is ellátott Yangzhou (Jangcsu) városában, valószínűleg a sóval kapcsolatos adóztatás és adóelszámolás képezte a feladatát. Könyvében kormányzói feladatokról, a császári tanácsadó testületi tagságáról, illetve a császár barátságáról is beszámolt Marco, bár ezek valószínűleg erős túlzások. A Polók császárságon belüli utazásait egy császári arany útlevél (menlevél) biztosította, amelynek alapján minden segítséget megkaphattak.

Kubiláj kán arany menlevelet ad a Polóknak

A hazatéréshez a császár, Kubiláj Nagy Kán engedélyére volt szükség, ezt végül 1292-ben kapták meg. A kínai császár ismét követi feladatokkal is megbízta a hazatérő Polókat. A hazafelé vezető tengeri út is eléggé viszontagságos volt, végül 1295-ben érkeztek meg Velencébe.

A hosszú út igen gazdaggá tette a Polo családot. Ez lehetővé tette, hogy 1298-ban, amikor Velence és Genova között háború tört ki, Marco saját pénzén egy egész gályát felfegyverezzen és irányítson. A hadjárat balul ütött ki, Marcót elfogták, és Genovában börtönbe vetették.

A közel egy éves börtönben töltött idő alatt mondta tollba cellatársának, a pisai írónak, Rusticianónak (más névalakban Rustichellónak) utazása történetét.

Velence és Genova 1299-ben békét kötött, Marco Polo kiszabadult. Ezt követően Marco megnősült, három leánya született, továbbra is kereskedéssel foglalkozott, de Velencét már nem hagyta el.

Marco Polo mozaikja a Palazzo Doria-Tursiban, Genovában – a könyv felirata arra utal, hogy hazudozónak tekintették

Marco Polo 1323-ban ágynak esett, végrendelkezett, az útjáról hazahozott, Péter nevű tatár rabszolgáját felszabadította (vagyonnal is ellátta), 1324. január 8-án halt meg, a velencei San Lorenzo templomban van a sírja.

Marco Polo könyvéről

A könyv a genovai börtönben született, Marco Polo lediktálta emlékeit. Maga Polo négy nyelven beszélt, írni, olvasni, számolni is tudott, így a diktálásra legfeljebb azért lehetett szükség, hogy gondolatai jobban össze tudja szedni, illetve egy olyan ember fogalmazza azokat meg, akinek ez a mestersége.

Marco Polo karavánja

A mű eredeti címe: A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai. Címének megfelelően részletes leírást tartalmaz az akkor ismert, Európán kívüli országokról, birodalmakról. Afrikát alig említi, viszont az Indiai óceán nagy szigeteit, így Madagaszkárt, Zanzibárt, Ceylont, Jávát, Szumátrát (és még sok kisebb szigetet) igen. Főleg Ázsia országainak bemutatására törekszik, olyan országokról is képet ad, mint Japán, Kasmír vagy Tibet. Európa ismert részeiről nem ír, a kevésbé ismert országokat viszonylag röviden „intézi el”. Oroszországról például így ír:

Harmadik könyv 62. fejezet Rosziának és népének leírása. A tavak országa Roszia igen nagy ország, mely észak felé fekszik. Népe keresztény, és a görög hitet vallja. Több király uralkodik felettük, és a nép saját nyelvét beszéli. Egyszerű emberek, de férfiak és nők egyaránt csinosak, mindenki magas, fehér bőrű, és hosszú szőke hajuk van. … senkinek sem fizetnek adót, kivéve bizonyos nyugati tatár királyt, akinek neve Toktai. Mert országuk keleti határa szomszédos a tatárokéval. Neki valóban fizetnek adót, noha elég keveset. Nem kereskedőország, bár tömérdek értékes prémes állat tenyészik erre, mint a menyét, coboly, hermelin, szürke mókus és róka, s prémjük a legjobb a világon. Sok viaszuk van. Továbbá ezüstbányák urai, s azokból nagy mennyiségű ezüstöt termelnek. Több említésre méltó dolog nincs; így hát hagyjuk Rosziát … Nagypénz gyanánt az itt lakók fél láb hosszú aranyrudat használnak, melynek darabja hat ezüstöt ér. Aprópénzül a görény feje (ez valószínűleg inkább cobolyfej) szolgál.

A könyv sajátos keveréke egy útikönyvnek és egy kereskedelmi kézikönyvnek, amelyet sok érdekes leírással színesít. Igen nagy figyelmet szentel a használt fizetőeszközöknek, azok átváltásának, az arany, az ezüst, a drágakövek, sőt igazgyöngyök termelésének, forgalmazásának. Mivel több helyen sót vagy porcelánkagylót használtak pénzként, így Polo ezek leírására, termelésére, előállítására, gyűjtésére is részletesen kitér. A kínai (mongol) államszervezetről és hadseregről írottak akár hadititoknak is minősülhettek abban a korban.

Kereskedőként szól a súlyokról, távolságokról, a termelt javakról, az étel- és italfogyasztásról is, illetve több olyan témáról is, amelyek az érdeklődési körébe estek, így a vallásról, a népszokásokról, az idegenekkel való bánásmódról, a szüzességről és házasságról, a halottkultuszról, sőt a prostitúció és a kannibalizmus ismertetése is része művének.

Külön fejezeteket szentel az aszaszinok bemutatásának, a hasisfogyasztásnak, a gyöngyhalászatnak, a kannibalizmusnak.

Az ismert személyiségek közül a legtöbbet a kínai császárról, Kubilájról ír, akit sokszor Nagy Kánnak nevez, de bemutatja – sok más mellett – Dzsingisz kánt, az aszaszinok vezetőjét, akit Hegyi Öregnek nevez, János papot és országát is.

Első könyv 46. fejezet Karakoron városáról Egy nagy fejedelemnek fizettek adót és hűbért, akit saját nyelvükön Unk kánnak neveztek, s akit mi János papnak hívunk: valóban ő az, akinek nagy birodalmáról az egész világ beszél. A tőlük követelt adó minden tíz állatból egyet, úgyszintén minden más vagyonukból egy tizedet tett ki. … Történt azonban, hogy a tatárok igen megsokasodtak. És amikor János pap látta, hogy milyen nagy nép lettek, félni kezdett, hogy baj háramlik rá ebből, ha netán fellázadnak, így hát tervet készített, hogyan osztja meg és szórja szét őket különböző országaiban, és néhány báróját megbízta a feladat elvégzésével, megígérve, hogy amennyiben önként alávetik magukat parancsainak, kegyesen bánik velük, de ha nem, rabigába veri őket. Mikor a tatárok ezt megneszelték, igen megrémültek. Tanácsot tartottak egymással, majd minden javukat összeszedve, közös elhatározással elhagyták az országot, és egy távoli vidékre mentek a sivatagon át észak felé, ahová már nem ért el János pap keze. Ekképpen lázadtak fel hatalma ellen, és többé nem fizettek adót. így ment ez egy ideig.

Sokan vádolták meg Polót, hogy ő maga soha nem járt Kínában, utazásait csak kitalálta, könyvében az arab és perzsa közvetítéssel megismert történeteken alapul. Már kortársai is Il Milione-nak nevezték a könyvet, magát Polót, sőt még a palotát, amelyet apja és nagybátyja vásárolt, utalva a könyvben előforduló valótlanságok számára.

A Polók utazásai

Azt sem tudjuk, hogy Poló milyen nyelven írta (íratta) könyvét, valószínűleg latinul, de a francia is elképzelhető. Miivel akkor még nem volt könyvnyomtatás, ezért műve kéziratos formában terjedt. Mintegy 150 ilyen kéziratos könyv maradt fenn, amelyek között jelentős tartalmi és akár 50%-os terjedelmi különbségek is vannak. A másoló ízlése szerint hagyott el egyes részeket a másolás alapjául szolgáló kéziratból, más részeket pedig kiszínezett. Már maga Rusticiano is gyakran élt ezzel az eszközzel, egyes részeket másolt, más részeket saját korábbi munkáiból vett át.

A könyv hiányosságaként róják fel például, hogy nem ír a kínai nagy falról, a teatermelésről és a teaszertartásról, a nők lábának zsugorításáról vagy a kínai kalligráfiáról. Ezekre a történészek meggyőző válaszokat adtak, illetve Polo érdeklődését sem keltette fel minden.

Polo is hozzájárult a ferdítéshez, amikor saját szerepét sokkal jelentősebbnek tüntette fel, mint amilyen valójában lehetett, sok hallomás alapján átvett történetet beleszőtt a meséjébe, illetve – természetesen – az idő múlása is szerepet játszhatott, mert sokszor 20-25 évvel korábban megesett, hallott történetekre kellett visszaemlékeznie.

Mégis, igen valószínű, hogy a három Polo járt Kínában, a leírt történetek túlnyomó része valós élményeken alapul. Ennek tagadása sokkal több kérdést vetne fel a könyvvel kapcsolatban, mint az elfogadás. Polo olyan részletezettséggel számol be személyekről, eseményekről, szokásokról, amelyek sem a perzsa, sem az arab iratokban nem lelhetőek fel, vagy azok később keletkeztek (például az Ibn Battuta (1304-1377) utazásáról szóló beszámoló, aki még meg sem született, amikor Marco Polo könyve már készen volt), számos dolgot pedig elsőként ismertet könyvében, így a papírpénz készítését és használatát, a szén bányászatát és tüzelőként való használatát, a só lepárlását, az úthálózat létesítését, karbantartását, a futár(posta)szolgálat működését, hogy csak néhányat említsünk.

Második könyv 26. fejezet Hogyan küldi a kán postáját és futárait országokon és tartományokon át Az írnok minden postaállomáson feljegyzi a futárok érkezését és indulását, s vannak még más tisztek is, akiknek az a feladatuk, hogy havonta megvizsgálják a postákat, és megbüntessék a munkájukat hanyagul teljesítő futárokat. A császár viszont ezeket az embereket; úgyszintén a postaállomások valamennyi alkalmazottját minden adótól mentesíti, sőt összes szükségletükről gondoskodik, házról és egyébről; azonfelül az udvartól szép fizetést húznak. … Meg kell még jegyeznem, hogy a városok maguk egyeznek meg afelől, hogy miképpen osztják meg egymás közt a lovak küldését, ha két postaállomás közt fekszenek. A lovak tartása fejében nem fizetnek adót a Nagy Kánnak;

Marco Polót legalább annyira tisztelik Kínában, mint Európában. Múzeuma van, hidat neveztek el róla, szobrot állítottak neki.

Marco Polo szobra Hangzhouban

Irodalom:

Marco Polo in China

Marco Polo utazásai (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984)

Marco Polo: A mesés kelet meséi

 

---