Mazars: utánozzák a magyar válságadókat
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Magyarországon régiós összevetésben alacsony a társasági adó, de magasak a bérterhek – derül ki a MAZARS 2015-ös adóbrosúra Magyarország szomszéd államain, valamint a visegrádi országokon kívül Görögország, Oroszország, Ukrajna és valamennyi volt jugoszláv utódállam adókörnyezetét bemutatja. Ezeken túl a kiadvány négy új ország bemutatásával bővült 2015-ben: a Baltikum államaival, valamint Albániával.
A hazai válságadók koncepcióját a környező országok is előszeretettel vettek át – derült ki a Mazars közép-kelet-európai régió országainak aktuális adózási információit összegyűjtő legújabb kiadványához kapcsolódó sajtóbeszélgetésen. Romániában 2013-ban például a természeti erőforrások kitermelésére, az energia- és gázszektorra kivetett különadókat 2014-től a speciális adók bevezetése követte: utak, csőrendszerek, egyéb speciális létesítmények értéke után is adót kell fizetni. Az eredetileg 2012–13-ra átmeneti intézkedésnek szánt jellemzően az energiaszektor, a gyógyszeripar, a biztosítási, valamint az elektronikus telekommunikációs ágazatra kivetett szlovák válságadó a jelenlegi szabályozás szerint 2016-ig érvényben marad.
Néhány ország – többek között Magyarország is – a jövedelemadók csökkentésében, illetve a forgalmi típusú adók emelésének a stratégiáját követi a régióban. Az áfa nálunk a legmagasabb mind régiós, mind EU-s összehasonlításban, míg a társasági adó, különösen a sávos adó alsó kulcsát tekintve (10%) – Montenegrótól eltekintve – a régióban Magyarországon a legalacsonyabb. Románia továbbra is a hazánkéhoz hasonló stratégiát folytatja. A román társasági adó és az szja egységesen 16%, ám a 24%-os áfakulcsa a vizsgált országok 21%-os átlaga feletti.
Szlovénia 2014-ben indult el ebbe az irányba, azóta az áfakulcsa régiós átlag feletti (22%), de a tao az átlag alatt marad (17%).
Az országok egy másik csoportja éppen ellentétes válságkezelési stratégiát választott: ők a forgalmi típusú adók emelése helyett a magasabb szja, illetve a társaságiadó-kulcsokban látják a megoldást – hívták fel a figyelmet a Mazars szakértői. Ilyen például az egységes adókulcsot elsőként bevezető Szlovákia, mely 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a magánszemélyek jövedelemadóztatásában, és ez 2015-ben változatlanul a kétkulcsos (19, illetve 25%) szja-rendszer formájában maradt érvényben. Ezzel összhangban a korábban 19%-os társasági adó is 23%-ra nőtt, 2014-ben 22%-ra csökkentve ez még mindig a felmérésben szereplő országok 17%-os átlaga felett helyezkedik el. A szlovák áfakulcs ugyanakkor továbbra is átlag alatti, 20%.
Ausztria ugyancsak az átlagosnál alacsonyabb forgalmi adók mellett tette le a voksát: az áfa 20%; a magánszemélyek jövedelemadója ugyanakkor progresszív, vagyis a legmagasabb jövedelemkategóriában eléri az 50%-ot. Nyugati szomszédunk a társasági adó kulcsát is viszonylag magasan, 25%-on tartja.
Bérterhek
A munkáltatói bérjárulékok nem Magyarországon a legmagasabbak –Csehországban 34%, és Szlovákiában is magasabb ez az érték (35,2%) –, de a bért terhelő összes adót számba véve (szja, még mindig Magyarország vezet. Magyarországon 100 egységnyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül) mintegy kétszer annyi, 196 egység teljes költséget jelent a munkáltatónak jövedelemszinttől függetlenül. Ez az érték Szlovákiában 164, Csehországban 160, Lengyelországban 166, Romániában pedig 175 egység a gyermektelen dolgozó havi 500 eurónyi jövedelemszintje esetén.
A családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele, valamint a különböző jövedelemszintek vizsgálata azonban erősen árnyalja ezt a képet. A 2000 eurós havi jövedelmet, plusz három gyermeket feltételezve a munkáltató összes költsége/nettó jövedelem arány szerinti régiós összehasonlításban Magyarország pozíciója lényegesen jobb, egészen a hatodik helyig jön fel.
Veszteséglevonás, forrásadó
A veszteség levonására a legtöbb országban korlátozások vonatkoznak: a forráshiányos költségvetések számára fontos a megfelelő adóalap, illetve az abból adódó garantált bevétel biztosítása. Míg itthon 50%-ig lehet az adóalapot csökkenteni az előző évek veszteségével, a legtöbb országban magát a felhasználhatóságot kötik időkorláthoz. Oroszországban ez 10 év, Csehországban 5 év, Szlovákiában pedig 2014-től a korábbi 7 évről lecsökkentve már csak 4 év veszteségét lehet felhasználni.
Magyarország egyedülálló a vizsgált országok között abban is, hogy sem osztalékhoz, sem jogdíjhoz, sem kamathoz nem kapcsolódik a forrásadó levonása.
Transzferárazás
Bár 10 évvel ezelőtt még csak Magyarországon volt erős dokumentációs szabályozás a transzferárban, ám az elmúlt években szinte valamennyi régiós ország felzárkózása megfigyelhető ezen a területen – derül ki a MAZARS kutatásából. A háttérben az áll, hogy amelyik országban ezzel a témával nem foglalkoznak, onnan a multinacionális vállalatok jó eséllyel adóalapot vonnak el.
Egészen friss a szabályozás Albániában, ahol 2014-től él a dokumentációs kötelezettség; Szerbiában, Ukrajnában és Lettországban pedig 2013-ban vezették be. Habár dokumentációs előírás valamilyen szinten – Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró kivételével – minden országban van, azonban az egyes államokban a szabályozás szintje jelentős eltéréseket mutat. Más az országokban az a mérték is, amennyitől egy-egy csoporttagot kapcsoltnak kell tekinteni. A legjellemzőbb – a magyar szabályozásnál erősebb – 25%-os korlát, de egészen extrém helyzetekről is tudunk: Lengyelországban például már 5% feletti befolyásnál foglalkozni kell az elszámoló árakkal.
Míg Magyarországon a dokumentációs hiányosságok hosszú évek óta kiemelt mértékű bírságtétellel sújthatók, Ausztriában például nem kötelező a dokumentációkészítés, csupán az adóhatóság eseti kérésére. Csehországban ugyan készítendő, de az elmulasztását nem fenyegetik bírsággal. Vannak országok, ahol a bírságok alacsony szintje a jellemző, így ezzel a kötelezettséggel a befektetőknek egyelőre nem kell számolniuk. Ez azonban valószínűleg csak a jelen pillanatra igaz. Különös tekintettel az OECD berkein belül egyre határozottabban körvonalazódó BEPS-akcióterv megvalósítására, amelynek részeként egységes dokumentációs, valamint országonkénti jelentési kötelezettség bevezetése várható.
