Mennyi lenne a jó euróárfolyam?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

230, 280 vagy 300? Milyen euróárfolyam lesz a magyar gazdaság egyensúlyi árfolyama, azaz milyen kurzus tűnik esélyesnek az eurózónába való – egyelőre csak remélt – belépésnél? Nagyon nem mindegy. Nézzük a szempontokat!

Áldás vagy átok a gyenge forint? Fél éve még a 230-240 forintos euró, újabban a 280-290, sőt a 300 forintos euró tűnik a forint természetes árának. A két árfolyam között mindenki nagy különbséget érezhet, aki devizában adósodott el, aki külföldön jár, aki esetleg export-import vállalkozást vezet.

Viszont ma még kevésbé érzi a különbséget az, aki alapvetően itthon van, alapvetően forintban számol és nincs kapcsolata sem adósként, sem munkavállalóként idegen pénznemekkel. Nem „fog ez mindig így maradni”, ha eljön az euró, mindenki megérti majd a gyenge forint–erős forint különbséget.

Ha azt feltételezzük, hogy az erős forintcsatlakozás helyett most megnőtt az esélye egy gyengébb forintcsatlakozásnak, annak is meglesznek a nyertesei (kevesebben) és a vesztesei (a többség). Szedjük össze gyorsan az aktuális hatásokat, majd nézzük meg az igazi tétet, vagyis mit jelent ez az árfolyam, ha csatlakozási árfolyamként tekintünk rá!

Legyünk optimisták, nézzük meg elsőként, milyen pozitívumok származnak abból, hogy a forint így begyengült. Legyen az egyszerűség kedvéért a két viszonyítási árfolyam a 230 és a 280 forint.

Devizajövedelmek, megtakarítások

A jelenlegi gyengébb forinttal jól jár minden hazai magánember, akinek alapvetően devizajövedelmei vannak, az osztrákokra specializált fogász, a balatoni zimmer feris, más vendéglátóipari vállalkozók, a külföldön szerencsét próbálók, akik hazai célokra gyűjtik eurófizetéseiket, illetve a megtakarításaikat devizában tartó magánemberek, mert devizabevételei felértékelődtek.

Export

Amikor egy euró már nem 230, hanem 280 forintot ér, akkor az exportra képes vállalatok forintban számolva nagyobb ellenértéket kapnak termékeikért, így képesek beruházni, esetleg bért emelni, profitot termelni, izmosodni. Több magyar cégnek éri meg külföldön eladni, ráadásul az importőrök számára drágább lesz a behozatal, javul a külkereskedelmi mérleg.

Versenyképesség

Szorosan az előző ponttal függ össze, hogy a magyar áru, a magyar munkaerő itthon is, külföldön is versenyképesebb lesz, ha gyengül a forint. Ha egy magyar gyártó 250 forintért értékesít egy olyan terméket, amelynek a világpiaci ára egy euró, akkor fél éve az importőrök egy eurós beszerzésüket 230 forint, ma 280 forintért adhatják el itthon (ezúttal elegánsan a kereskedői profittal nem számoltunk), azaz fél éve a magyar vásárló az importterméket kapta meg jobb áron, ma a hazait.

Ugyanez igaz a termelésre is. Egy 280 ezer forintos magyar munkabért fél éve még 1217 euró volt a külföldi tulajdonú gyárnak, ma már csak ezer euró, nőtt a magyar munkaerő versenyképessége.

Nézzük, ki az, aki kevésbé örül annak, ami most történik!

—-Kik a vesztesek?—-

Devizaadósok

A devizaadósságok bizony csúnyán néznek ki. Ha valakinek egy euróhitele után 500 euró volt a havi törlesztése, fél éve még csak 115 ezer forintot, immár 140 ezer forintot kell fizetnie. Nem is beszélve arról, hogy maga a teljes adósság (legyen 50 ezer euró) az immár nem 11,5 milliós, hanem 14 milliós adósság.

Utazók

Ehhez képest eltörpül, hogy minden, amit devizában kell beszerezni, az sokkal drágább lett. Külföldről beszerezhető termékek, kinti szálloda, kinti költségek. A 100 eurós osztrák hétvégi síbérlet ma már nem 23 ezer forinttal, hanem 28 ezer forinttal terheli meg a családi büdzsét.

Csatlakozás

Sokan azonban nem járnak síelni, éppen el sincsenek adósodva, átlagos magyar állampolgárok, bérből és fizetésből élnek, lakástulajdonnal, némi megtakarítással rendelkeznek. Számukra jelenleg kevésbé érdekes a devizaárfolyam. Ugyanakkor ha egyszer valóban eljön az eurózónába csatlakozás szent pillanata (és a válság során egyre többen értették meg, hogy ennek haszna is lenne), akkor nagyon lényeges, hogy hol, milyen árfolyam mellett csatlakozunk. Természetesen a cikk elején említett versenyképességi szempontból ekkor is van pozitívuma a gyenge forintnak, de a legtöbbünk számára azért sokkal több a negatívuma.

Az igazság órája

Ha ugyanis lehetőségünk lesz belépni az euróövezetbe, minden forinteszközünk és minden forintkötelezettségünk automatikusan átszámolódik euróra. Maradjunk a kerek számokat tartalmazó példáknál! Ha a nyugdíjba vonulásra készülő munkavállaló egy élet munkájával 28 millió forint vagyont halmozott fel, lakástulajdont, nyugdíjcélú előtakarékosságot, egyebeket, akkor ő 280 forintos csatlakozási árfolyam esetében 100 ezer euróval vág neki az euróvilágnak, míg 230 forintos csatlakozási árfolyam esetében 121,7 ezer euróval indult volna.

Gyakorlatilag minden magyar eszköz, az ingatlan, a forintbetét, a magyar állampapír így kisebb értéket képvisel majd az eurózónában. Jól egyedül az jár, akinek forintadóssága volt. Hiszen 2,8 millió forint tartozás a 230-as árfolyam idején 12170 euró adósság, 280 forintos euró idején csak 10 ezer euró. Hála a rossz makrogazdasági kilátásoknak, adósunk gyors ütemben törlesztett.

Készülni késő?

A folyamatok jelenlegi állása szerint nem nagyon látni, hogy mitől erősödne a forint, de akik most veszik észre, hogy túlzott forintelkötelezettségük miatt rosszul járhatnak az euró megjelenésekor, már nem nagyon tudnak mit tenni. Hiszen magas az árfolyam, nem lehet preventív eszközként forintkitettséget, devizakitettségre váltani.

Ha pedig a magyar lakosság tömegesen így tenne, akkor olyan további forintgyengülést idézne elő, amely még súlyosabb veszteségekhez, még sokkal gyengébb forinthoz vezetne. Miben lehet bízni? Egyrészt a csodában, másrészt abban, hogy újra elindul egyfajta konvergencia. Magyarország növekedése meghaladja az eurózónáét, jön a működőtőke, a vonzó magyar megtakarítások (ilyenek egyébként valóban vannak), megfordítják a trendet, és ismét erősödik a forint a társdevizák ellenében.

Most ettől nagyon távolinak tűnik a helyzet, de amilyen hirtelen borússá vált az ég a magyar gazdaság felett, néhány bizalomépítő, hathatós kormányzati intézkedés, néhány sikeres multinacionális vállalat jó híre akár pozitív irányba is fordíthatja a vitorlát. Sajnos ez az irányváltás mindig lassabb szokott lenni, mint amikor a szakadék felé lehet fordulni.

Forrás: FigyelőNet

---