Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Idén július 1-jétől 100 ezer forintra csökken az áthárított áfa értékhatára, ami fölött a belföldi ügyletek számláiról adatot kell szolgáltatni. A termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása során kiállított számlák vonatkozásában ugyanakkor létezik egy mentesítési lehetőség.
Már 2013. óta alkalmazzuk az általános forgalmi adóbevallásban a belföldi összesítő jelentést.
A bevezetésekor (az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, továbbiakban: Art. alapján) az Áfa alanyoknak azon belföldi ügyletekhez kapcsolódóan kiállított számlákról kellett adatot szolgáltatniuk, amelyekben az áthárított általános forgalmi adó összege a 2 000 000 forintot elérte, vagy meghaladta (Art. 31/B. §). Ezt az értékhatárt 2015-től 1 000 000 forintra csökkentették, amit az Országgyűlés a 2016. június 7-i ülésnapján elfogadott 2016. évi LXVI. törvénnyel, 2017. július 1-jétől tovább csökkentett 100 000 forintra.
Az adatszolgáltatási kötelezettséget termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele, illetve termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén kiállított számlák vonatkozásában kell alkalmazni. Mind a kiállított, mind a befogadott számlák tekintetében a következő adatokat kell szerepeltetni a xx65M jelű kötegelt nyomtatványban:
a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó általános forgalmiadó-alany, illetve a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő általános forgalmiadó-alany adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét,
a számla sorszámát,
a teljesítés dátumát,
az általános forgalmi adó alapját,
az általános forgalmi adó összegét.
A 2017. július 1-jétől érvényes szabályok alapján tehát már azokat a számlákat is le kell jelenteni, amelyekben az áfa értéke eléri, vagy meghaladja a 100 000 forintot. Szerencsére a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása során kiállított számlák vonatkozásában létezik egy mentesítési lehetőség. „Az általános forgalmi adó alanya külön jogszabályban meghatározott elektronikus módon adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóság részére azon számlázási funkcióval rendelkező programmal kibocsátott számlák külön jogszabályban meghatározott adattartalmáról, amelyekben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett adóalanyra áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja.
Az adóalany ezen számlákat érintő módosításról vagy érvénytelenítésről is külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus adatszolgáltatást teljesít” (Art. 31/B. §. 2a bekezdés). Ez az új szabályozás lényegében az online pénztárgéphez hasonló rálátást fog biztosítani az adóhatóság részére az online számlázóprogramokkal kiállított számlák esetén. Vagyis, ha a vállalkozás olyan számlázóprogrammal állít ki számlát, amely az adóhatósággal online kapcsolatban áll, akkor azok adatai szinte azonnal a NAV rendelkezésére állnak. Így persze feleslegessé válik az adatszolgáltatás az összesítő jelentés vonatkozásában ezekről a számlákról. Természetesen továbbra is lehetőség nyílik nyomdai úton előállított számlatömbből kiállítani a termék értékesítéséről és a szolgáltatás nyújtásáról a számlát, viszont ezekről mindenképp adatot kell szolgáltatni az adóhatóság felé, ha a kibocsátott számlában a másik adóalany felé áthárított általános forgalmi adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja.
A levonható általános forgalmi adót tartalmazó, termék beszerzéséről és szolgáltatás igénybe vételéről szóló, befogadott számlák tekintetében viszont megmarad a kötelező adatszolgáltatás 2017. július 1-jétől, akár nyomdai úton, akár számlázó programmal történt a számla kibocsátása, amennyiben az áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja.
Azonban biztos, hogy mindig a megfelelő adatot szerepeltetjük a belföldi összesítő jelentésben a levont áfához kapcsolódóan?
Erre sajnos nem minden esetben tudunk pozitív választ adni.
Az ismert, hogy az értékhatár túllépése esetén fizetendő általános forgalmi adóhoz kapcsolódó adatokat a xx65M jelű nyomtatvány 01-es lapjain, a levonható általános forgalmi adóhoz kapcsolódó adatokat pedig a xx65M jelű nyomtatvány 02-es lapjain kell bevallani. Ez utóbbi esetében viszont a legtöbb könyvelő program (tisztelet a kivételnek) nem tud megfelelő adatot szolgáltatni, mivel többnyire a levonható általános forgalmi adóról szóló analitikából gyűjtjük az adatokat. De az áthárított adóból nem minden esetben kerül a teljes összeg levonásra. Ez történhet azért, mert az adóalany arányosítás figyelembe vételével vonja le az általános forgalmi adót, de találkozhatunk ilyennel a cégtelefon 30 %-os, vagy akár a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 %-os le nem vonható része kapcsán. Sőt még az is előfordulhat, hogy a számla olyan tételt is tartalmaz, amelynél nincs lehetőség az általános forgalmi adó levonására. Amennyiben egy ilyen számla esetében az áthárított adó nem egyezik a levont általános forgalmi adó összegével, vajon melyik adatot szerepeltessük az értékhatár túllépése (jelenleg 1 000 000 forint, 2017. július 1-jétől 100 000 forint) esetén a belföldi összesítő jelentésben?
Vegyünk példaként még a jelenlegi 1 000 000 forintos értékhatár esetére egy nagyobb összegű számlát, mely a következő tételekből áll:
|
Megnevezés |
Adóalap |
Áthárított áfa |
Bruttó |
|
Iroda bérleti díj |
3 400 000,- |
918 000,- |
4 318 000,- |
|
Távbeszélő-szolgáltatás |
400 000,- |
108 000,- |
508 000,- |
|
Összesen: |
3 800 000,- |
1 026 000,- |
4 826 000,- |
Amennyiben a vállalkozás adólevonásra jogosító tevékenysége végzéséhez veszi igénybe az említett szolgáltatásokat, akkor elmondható, hogy a bérleti díj teljes áfa tartalma 918 000,- forint összegben levonható, viszont a távbeszélő-szolgáltatás áfa tartalmának csupán 70 százaléka, vagyis (kerekítve) 76 000,- forint a levonható rész. Így összesen az 1 026 000,- forint áthárított általános forgalmi adóból 994 000,- forint kerülhet levonásra. Ez utóbbi összeg szerepel az áfa analitikában, ez szerepel az áfa bevallás xx65A jelű részének 66-os sorában is levonható általános forgalmi adóként. A probléma viszont innen kezdődik! A vállalkozás ugyanis a számla alapján az adatszolgáltatási kötelezettségre előírt értékhatár alatti összegben helyezi levonásba a részére áthárított általános forgalmi adó összegét, viszont ezt a számlát mégis szerepeltetni kell a belföldi tételes összesítő jelentésben, a xx65M jelű nyomtatvány 02-es lapján. Adatként pedig nem a levont, hanem az áthárított általános forgalmi adó összegét, vagyis az 1 026 000,- forintot kell feltüntetni. Ezt az összeget viszont nem találjuk meg az áfa analitikában, hiszen abban „csak” a levont áfa összege szerepel. Így lényegében elmondható, hogy a tételes összesítő jelentésben magasabb összeg szerepelhet, mint amelyet levont általános forgalmi adóként elszámolunk és bevallunk. Ez a probléma hatványozottabban fog jelentkezni 2017. július 1-jétől a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén azon számlák vonatkozásában, amelyeken az áthárított általános forgalmi adó összege az 100 000 forintot eléri vagy meghaladja. Ugyanis arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban, amelyben az adóalany az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számla alapján adólevonási jogot gyakorol, számlánként kell adatot szolgáltatnia, még akkor is, ha az áthárított adónak csak egy része kerül levonásra. Tehát a főszabály, hogy nem a levont adót, hanem az áthárított adót kell szerepeltetni a belföldi összesítő jelentésben minden olyan számla vonatkozásában, amely számlákra akár részben is érvényesítettünk áfa levonási jogot!
Sajnos ezt a téves gyakorlatot már az adóhatóság is felismerte, és adóellenőrzések során akár bírságolhat is, amennyiben nem az áthárított általános forgalmi adó kerül lejelentésre a belföldi összesítő jelentésben, hanem az azzal nem egyező összegű levont adó. Természetesen ilyen esetben adóhiány nem keletkezik, csupán hibásnak minősül a bevallás. Az Art. 178. § 12. pontja szerint „hibás bevallás az a bevallás, amelynél az adóbevallás kijavításának van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel”. Ilyenkor sajnos megalapozott a mulasztási bírság kiszabása. Az Art. 172. § 10) bekezdése alapján „a hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 20 ezer forintig, más adózó 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható”.
Amennyiben még az adóhatósági ellenőrzés előtt szeretnénk kijavítani a feltárt hibát, úgy azt helyesbítéssel, a bevallás jellegének „H” betűvel történő jelölésével lehet megtenni és nem kell önellenőrzést végrehajtani.
A cikk szerzője S. Csizmazia György, okleveles könyvvizsgáló, okleveles adószakértő, SK AUDIT Gazdasági Tanácsadó Kft., a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ az Adó Online szakmai partnere.
