Milliókba kerülhet a hibás transzferár-nyilvántartás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Késve elkészített, formailag hiányos nyilvántartásokkal, hiányzó dokumentumokkal is találkozik az adóhatóság a transzferár-ellenőrzésekkor, pedig ezek a mulasztások több millió forintos bírságot is maguk után vonhatnak. A NAV a nyilvántartások vizsgálatakor elsősorban az árképzés módját ellenőrzi.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága tapasztalatai szerint a nem a 3000 legnagyobb adózó kategóriájában tartozó vállalkozások transzferár-nyilvántartásai továbbra is formailag hiányosak, a cégek késve készítik el azokat, hiányoznak a dokumentációk, továbbá nem jelentik be a kapcsolt vállalkozásokat. Ezek a mulasztások pedig minden esetben bírságot vonnak maguk után, ami egy-egy mulasztás esetében ügyletenként a 2 millió forintot – ismételt jogsértés esetén 2012. évtől a 4 millió forintot- is elérheti.

Gazdasági és piaci elemzők számításai szerint a világkereskedelmi ügyletek több mint 60 százalékát vállalatcsoporton belüli tranzakciók teszik ki. A cégcsoportok tagvállalatai (kapcsolt felek) az egymás közötti szerződéseik, ügyleteik során alkalmazott eladási árakkal (transzferár) jelentős összegű nyereséget vagy veszteséget tudnak átcsoportosítani egyik cégből a másikba, ezáltal egyik nemzetállamból a másikba. Céljuk ezzel sok esetben az adófizetés optimalizálása a vállalatcsoport szintjén, ezért a transzferáras ügyleteket az adóhatóság kiemelt figyelemmel kíséri – áll a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága összegzésében.

Az árképzés is gyanús lehet

A nemzeti adóhatóság ellenőrzési irányelveiben már évek óta jelen van, és a kiemelt vizsgálati célok között szerepel a transzferárak vizsgálata a társasági és osztalékadót érintő utólagos ellenőrzések keretében. A transzferár-nyilvántartások tartalmi vizsgálata során elsősorban az árképzés módjával, a nem megfelelő összehasonlító adatok használatával, a számítások során a társaságok által alkalmazott egyedi, úgynevezett „korrekciós tényezők” alkalmazásával kapcsolatban születtek megállapítások az idei évben eddig elvégzett revíziók során.

Például egy, a saját területén piacvezető világcég magyarországi leányvállalata a 2007. és 2008-as évekre vonatkozó átfogó adóellenőrzéskor azért akadt fenn az adóhatóság rostáján, mert a revizorok azt tapasztalták: a magyarországi cég – összehasonlítva a hasonló területen tevékenységet folytató vállalatokkal – nem a piacon elfoglalt helyzetének figyelembevételével határozta meg árait, hanem az összehasonlításban szereplő cégek minimum árát tekintette piaci árnak. Az adóhatósági ellenőrzés eredményeként a vállalatnak több mint 26 millió forintos adóhiánya mutatkozott, ami után még további 5 millió forintnyi bírságot, illetve majdnem 7,4 millió forint késedelmi pótlékot szabott ki a Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság.

A transzferár ellenőrzések során a nagy vállalatok jellemzően az immateriális javak (a nem anyagi és nem pénzügyi jellegű, egy évnél hosszabb élettartamú eszközök) kereskedelmében, a jogdíjakkal kapcsolatos ügyletekben, kölcsönügyletekben, illetve kereskedő cégek esetében kapcsolt vállalkozástól vásárolt, illetve részükre értékesített termékek kereskedelme során alkalmaznak olyan árat, amely az adóhatóság álláspontja szerint kifogásolható. Előfordul, hogy az anyavállalat 100 százalékos tulajdonában álló cég olyan áron értékesíti termékeit kizárólagosan kapcsolt vállalkozása(i) felé, hogy az még a társaság működési kiadásait sem fedezi. Mindezek a szabálytalanságok felkeltik az adóhatóság figyelmét.

Kérhető az adóhatósági ármegállapítás

2007. január 1-jétől – amennyiben egy vállalatcsoport teljes jogbiztonságra törekszik – kérheti a nemzeti adóhatóságtól a szokásos piaci ár megállapítását. Az előzetes ármegállapítás (APA) keretében az adóhatóság határozatban állapítja meg a vizsgált kapcsolt ügyletben érvényesíthető szokásos piaci árat/ársávot, az ár megállapításakor alkalmazandó módszert vagy körülményeket. Az előzetes ármegállapítás feltételeit az adózás rendjéről szóló törvény 132. §-a határozza meg. E szerint a kérelemre történő ármegállapítási-eljárás történhet egyoldalúan, kétoldalúan, avagy többoldalúan, minden esetben díjköteles, és a határozatban megszabott adóhatósági „álláspont” határozott időre (legalább három, legfeljebb öt évre) szól. Az adóhatóság a határozat meghozatalához végezhet egy úgynevezett valódiságvizsgálatot is, amellyel a kérelemben és az ahhoz csatolt mellékletekben, iratokban, elemzésekben feltüntetett adatok, körülmények valódiságát vizsgálja.

(forrás: Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság)

---