Mit kell most tudni az adóellenőrzésről? (x)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adózók kreativitása, az adóhatóság válaszlépései, a jogalkotás és az uniós szabályozás változásai folyamatosan gondoskodtak, és a jövőben is gondoskodnak arról, hogy érdeklődésre számot tartó írások szerepeljenek az Adó Kódex adóellenőrzéssel foglalkozó számában. Az Adókódex 2016/4-es száma itt rendelhető meg.

Jól ismert probléma az 1987–91-es évek adóreformja óta, hogy a magánszemélyek többfajta jogállással is rendelkezhetnek. Lehetnek munkaviszonyban dolgozók, megbízásos jogviszonyosok, tőkejövedelemből élők, egyéb adóköteles vagy adómentes jövedelemmel rendelkezők, egyéni vagy társas vállalkozók. E jogállások gyakran egymás mellett léteznek. Az adózás szempontjából a jövedelmük lehet adórendszeren kívüli, egyszerűsített foglalkoztatásból származó, szja-s, ekhos, evás, katás, kivás vagy taós, de az adókötelezettségek esetében is előfordulhat akár többfajta rendszer érvényesülése is.

Külön fel kell hívni a figyelmet a hobbiállat-tartás és -tenyésztés adózására, a családi közreműködők tevékenységére, a szabályos költségigazolásokra, az ingóértékesítés minősítésére, valamint a különböző nyilatkozattételek szabályszerűségére, jelentőségére.

A különböző természetbeni juttatásokkal kapcsolatos adószabályok számos alkalommal módosultak az elmúlt közel három évtizedben. A legutolsó ilyen EU-döntés a cafeteria-rendszer felülvizsgálatára kényszeríti a kormányzatot (különösen az Erzsébet utalvány és a SZÉP-kártya esetében). A lap második írása a reprezentációs juttatások és az üzleti ajándékok kérdéskörét boncolgatja.

A tao-törvény a másik két nagy adótörvényhez (szja-törvény, áfatörvény) viszonyítva jóval rövidebb, könnyen áttekinthető. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy egyszerűbb is lenne, különösen azért nem, mert a szabályrendszer nagyrészt épít a számviteli törvény előírásaira, illetve számos szabály alkalmazásához háttérjogszabályok ismerete is szükséges. Az elmúlt években tovább bonyolította a helyzetet az ún. látványcsapatsport tevékenységhez kapcsolódó adókedvezmények rendszere. Ez utóbbi kedvezmény – ha nem vesszük figyelembe az szja-törvény családi kedvezményének a rendszerét – a mai adórendszerünk legnagyobb értékű preferenciája. Minden hatodik taós forintot az élsport támogatására fordítja a társadalom (tényadatok alapján ez mintegy 66,5 milliárd forintot tett ki 2014-ben). A lap két cikke is foglalkozik a tao rendszerében érvényesíthető kedvezményekkel, az adóalap-korrekciós tételekkel, a költségszámlák és -átterhelések problémakörével. Társadalmi érdek az innováció, ennek támogatására több fajta preferenciát biztosít az adórendszer, a legjelentősebb ezekből a tao kedvezményrendszere. 2014-ben csak ezen a jogcímen mintegy 44 milliárd forinttal csökkentették az adóalapjukat a társaságok (persze ez össze sem vethető a sport kedvezményezésével, mivel a 44 milliárd forint „adóértéke” alig 6–7 milliárd forint volt, amely tizede a sport adókedvezményének).

A K+F tevékenységnél annak minősítése kulcskérdés. Az ezzel kapcsolatos jogszabályi háttér jó néhány alkalommal változott az elmúlt tíz évben is. Korábban ilyen esetekre az ún. Frascati kézikönyv alkalmazását írták elő az adótörvények. Ennek körülményessége miatt változtak meg néhány éve a szabályok akként, hogy a bizonytalan esetekben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát (SZTNH) jelöli ki szakértőnek az adóhatóság.

A közösségi kereskedelem Magyarország EU-s belépése óta „slágertéma”, kisebb részben azért, mert a szabályok többször is változtak, így nem könnyű követni a jogszabályi rendelkezéseket. Hiába logikusak az adószabályok, ha ezekkel visszaélve sokan elcsalják az adót, olyan áfát igényelnek vissza, amelyet soha senki nem fizetett meg egyetlen tagországban sem. Magyarországon néhány termékkörben különösen sok ilyen típusú csalást derítettek fel a revizorok, sajnos az elcsalt adónak sokszor csak töredéke térült meg. Az érintett termékek voltak például a gabona, a cukor, az étolaj, a személygépkocsi, a hulladékok (különösen a fémhulladék), a számítástechnikai alkatrészek, illetve a higiéniai és szépségápolási termékek. Az Európai Unió Bírósága több alkalommal is foglalkozott az ilyen ellenőrzések jogi korlátaival, az adóhatóságok lehetőségeivel, az adózók kötelezettségeivel. Ezen ügyek közül több is magyarországi ügyleteket és ellenőrzéseket érintett. A közösségi kereskedelemről szóló írásában a szerző bemutatja a konkrét ügyeket, bírósági ítéleteket, azok alkalmazhatóságát más hasonló ügyekre, szól a bizonyítási teher megfordulásáról, azaz arról, hogy az adózónak kell bizonyítania a tényállást, ha az ő érdekkörében megvalósult adózási cselekmény történt.

Az adóellenőrzés bonyolult folyamat, az adózók gyakran tévednek az eljárási szabályok alkalmazásánál, de ilyen tévedések az adóhatóság részéről is előfordulnak. Nem könnyű az eljárásra vonatkozó több jogszabály, így a közigazgatási hatósági eljárásról és az adózás rendjéről szóló törvény együttes alkalmazása. Külön ki kell emelni, hogy az előző években megváltoztak az erre vonatkozó büntetőjogi szabályok, a korábban ismert adócsalás és társadalombiztosítási csalás helyébe a költségvetési csalás tényállása lépett, amelyet az adókon és járulékokon kívül egységes következményrendszert tartalmaz minden olyan cselekményre, amelyet mindannyiunk közös kasszájának, a költségvetésnek a terhére követnek el. Ez vonatkozhat akár a közbeszerzésekkel, a tevékenységi támogatásokkal, a családi pótlékkal, vagy a lakástámogatási rendszerrel kapcsolatos bűncselekmények is. E lapszámunk utolsó írása mintegy két tucat jogesetet mutat be az elkövetett hibákra, van, amikor az adózó hibázik, de az adóhatósági tévedések ismertetése is legalább ennyire fontos.

Az Adókódex 2016/4-es száma, amelyből dr. Juhász István szakmai szerkesztő beveztőjét idéztük, itt rendelhető meg.

---