Mivel helyettesíthető a cafeteria?

Szerző:
Dátum: 2018. július 3.
Rovat:

Az általánosnál kedvezőbb közterhek mellett adható béren kívüli és egyes meghatározott, vagy adómentes juttatások megtizedelésére a tiltakozások ellenére is meglehetősen elszánt a jogalkotás. Rengeteg korábbi elem eltűnik, nyitva marad azonban egy “kiskapu”.


Mi marad meg, és mi változik?

Jövőre csak

  • meghatározott rekreációs keretben a SZÉP-kártya támogatás,
  • a szakszervezet által a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás értékéből az adóévben személyenként a minimálbérösszegét meg nem haladó rész,
  • a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezet alapszabályában foglaltaknak megfelelően az adóévben nem pénzben juttatott – egyébként adóköteles – jövedelem együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész

maradna meg béren kívüli juttatásként, a 100 ezer forint pénz, mint béren kívüli juttatás, megszűnne.

Továbbá egyes meghatározott juttatásnak is csak

  • az előbbi juttatások értékhatárokat meghaladó része,
  • a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás,
  • a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélőszolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás magáncélú használata,
  • az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény (Öpt.) előírásai szerint célzott szolgáltatásra befizetett összeg,
  • a munkáltató által szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, duális képzésben hallgatói munkaszerződés alapján részt vevő hallgató részére azonos feltételekkel és módon adott juttatások,
  • az adóévben reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása, azzal, hogy egyesület, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány/közalapítványt esetében mentes az adó alól az adóévben reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok értékéből az a rész, amely nem haladja meg az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát;
  •  az eddigi három helyett, évi egy alkalommal a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékű csekély értékű ajándék,
  •  az olyan juttatás, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet,
  •  az egyidejűleg több magánszemély számára szervezett, döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel eseménnyel összefüggésben a kifizető által viselt költség (beleértve a résztvevőknek a minimálbér 25 százalékát megnem haladó értékű ajándék költségét),
  • az olyan adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai (reklám) célú juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá,
  • a jogszabály alapján adott a dóköteles juttatás

minősülne.

A juttatásokat érintő további változás, hogy egy új törvény értelmében az egészségügyi hozzájárulás (eho) 14 és 19,5 %-os mértékeit egységesen a 19,5 % szociális hozzájárulási adó (szocho) váltaná fel. Így a juttatónak az új szabályozás szerint a megmaradó egyes meghatározott juttatások esetében továbbra is a juttatás értékének 1,18-szorosa lenne az adó-és szocho-alap, míg a megmaradó béren kívüli juttatások kedvezménye a mostani 14% eho helyett az lenne, hogy a fizetendő szja- és szocho-alap megállapításához az 1,18-as szorzót nem kellene alkalmazni.

[htmlbox art_tukor]

Mindez azt jelenti, hogy jövőre a munkáltató (ideértve a társas vállalkozást is a személyesen közreműködő tagja tekintetében)

  • magánszemély javára kötött biztosítást,
  • munkahelyi étkezést,
  • étkezési Erzsébet-utalványt,
  • saját üdülőbe ingyenes, kedvezményes beutalót,
  • iskolakezdési támogatási utalványt
  • helyi utazási bérletet,
  • iskolarendszerű képzési költség átvállalását,
  • önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulást,
  • foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe teljesített foglalkoztatói hozzájárulást
  • a munkáltatónál szabályozott juttatásokat

adhatna ugyan, de ezek adókötelezettségére a munkaviszonyból, személyes közreműködésből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kellene alkalmazni.

Ugyanez vonatkozna az adómentesség alól kivenni javasolt

  • lakáscélú munkáltatói támogatásra,
  • mobilitási támogatásra,
  • hallgatói hitel-törlesztés munkáltatói támogatására,

sportbelépők, kulturális belépők juttatására is.

Mindazonáltal úgy tűnik, marad egy „kiskapu”, amely az adócsomagban javasolt változások elfogadása után is lehetővé teszi a munkáltatók, kifizetők számára, hogy adjanak olyan juttatásokat a foglalkoztatottaknak, sőt más magánszemélyeknek és azok hozzátartozóinak is, amelyek számukra adómentesek, csak a juttatónak kell az 1,18x(0,15+19,5) közterhet fizetnie.

Mire jó a célzott szolgáltatás?

Az Öpt. lehetővé teszi, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár munkáltatói tagja a pénztártag alkalmazottai számára, vagy a pénztár támogatója az általa meghatározott pénztártagok számára ún. célzott szolgáltatást nyújtson [Öpt. 12/A. §].

A célzott szolgáltatásra befizetett összeg olyan adomány, amely jövőre is egyes meghatározott juttatásnak minősül, utána az 1,18x(15%+19,5%) közterhet a befizetőnek kell teljesítenie, míg a szolgáltatásban részesülő magánszemélyeket nem terheli adókötelezettség. A munkáltatók, támogatók akár rendszeresen (például havonta) is, sőt több pénztárba is teljesíthetnek ilyen befizetéseket, amelyek terhére célzott szolgáltatásként az adott pénztár alapszabályában, illetve szolgáltatási szabályzatában rögzített szolgáltatások nyújthatók adómentesen [Szja tv. 1. számú melléklet 6.10. pont].

Ilyen szolgáltatás lehet például nyugdíjpénztár esetében az egyszeri egyösszegű kifizetés a nyugdíjba vonuláskor, vagy akár meghatározott időn át adott összeg kifizetésére is sor kerülhet a nyugdíjba vonult munkavállalók részére.

Az önsegélyező é s egészségpénztár pedig adhat célzott szolgáltatást többek között

  • gyermek születéséhez, neveléséhez (iskolakezdéshez), taníttatás költségeihez,
  • munkanélküliséghez,
  • tűz- és elemi károkhoz,
  • egészségi állapothoz, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz költségekhez,
  • halálesethez,
  • közüzemi díjak megfizetéséhez,
  • lakáscélú jelzáloghitel törlesztéséhez,
  • otthoni, illetve idősgondozáshoz,
  • egészség-szűrési, egészségmegőrző, betegség megelőző programokhoz.

Ezek közül a munkáltató, illetve a támogató választja ki a nyújtani kívánt szolgáltatásokat, amelyek fedezetét az általa közvetlenül a célzott szolgáltatás nyújtására befizetett adomány képezi.

A célzott szolgáltatás nyújtását vállaló munkáltatónak, illetve a támogatónak szerződést kell kötnie a pénztárral [Öpt. 12/A. § (4) bekezdés], amelyben meg kell határozni a célzottszolgáltatások

  • körét;
  • nyújtására a munkáltató vagy támogató által a pénztár részére fizetendő összeget, ezen belül a közvetlenül a célzott szolgáltatásra, valamint a pénztár működésére felhasználható részt, valamint rendelkezni kell a szerződés megszűnése után fennmaradó összeg felhasználásáról;
  • nyújtásának módját, rendjét, határidejét;
  • eredményes nyújtásához szükséges együttműködés kereteit;
  • az elszámolás rendjét;
  • eredményessége értékelésének módját, rendjét.

Látható, hogy ez a konstrukció lényegében alkalmas lehet a cafeteria kiváltására, az eddiginél szélesebb körű juttatási csomagok kialakítására, ráadásul olyan pénztártagok esetében is alkalmazható, akik a támogatóval nem állnak munkaviszonyban, vagy személyes közreműködői jogviszonyban, hanem például megbízási szerződéssel foglalkoztatottak, vagy csak tagok (tulajdonosok) a társas vállalkozásban.

A célzott szolgáltatásra befizetett összeget a fedezeti alapon belül erre a célra munkáltatói tagonként, támogatóként és célzott szolgáltatási szerződésenként elkülönítetten létrehozott tartalékba (célzott szolgáltatások tartalékaiba) kell helyezni, és csak a szerződésben meghatározott célokra lehet fordítani, azt a pénztártagok egyéni számlái között felosztani nem lehet [Öpt. 12/A. § (5) bekezdés].

Fontos előírás, hogy a célzott szolgáltatást a munkáltatói tag valamennyi, a pénztárban tag munkavállalója, illetve a támogatásról szóló szerződésben meghatározott tagsági kör, valamint az alapszabály szerint azok hozzátartozói részére biztosítani kell [Öpt. 12/A. § (3) bekezdés].