Munkabérelőleg vagy munkáltatói kölcsön?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkáltató többféle formában is juttathat pénzt a fizetésen túl a munkavállaló részére; ennek két legelterjedtebb formája a munkabérelőleg, illetve a munkáltató által adott kölcsön. Cikkünkben megnézzük, melyik milyen feltételekkel adható.


Ha egy vállalkozás szeretne pénzösszeget juttatni a dolgozó számára, megteheti, hogy annak egy részét például bérelőlegként, egy másik részét pedig munkáltatói kölcsönként biztosítja, akár egyidejűleg is. A munkavállalónak nyújtható szociális juttatások területén alapvetően a felek szabad megállapodása az irányadó, nincs jogszabályi kényszer a munkáltatói juttatásokra, sem azok sorrendjére vonatkozóan.

Meg kell különböztetni azonban a munkáltatói kölcsön jogintézményét a munkabérelőlegtől, mely utóbbi bár tartalmaz hitelezéssel kapcsolatos elemet, mégsem tekinthető munkáltatói kölcsönnek. Ennek oka, hogy a munkáltató nem a saját pénzeszközeit bocsátja a munkavállaló rendelkezésére, hanem a munkabér egy meghatározott részét előre kifizeti. A munkabérelőleg nyújtásának szabályai mellett fontos különbség a kölcsön és az előleg között, hogy a munkabérelőleg összegét a munkáltató jogszabályi előírások szerint, a munkavállaló hozzájárulása nélkül, a munkabérből levonhatja.

Erről a Munka Törvénykönyve 161. paragrafusa ad iránymutatást:

A számvitel nagy kézikönyve 2015

Részletezi az év közbeni és év végi számviteli teendőket; tippeket ad a jogszabályok kreatív alkalmazásához, egy-egy feladat alternatív megoldásához; számos ábrát, példát, összefoglaló táblázatot tartalmaz

A könyv áráért most megkapja az 57 számviteli eset megoldása c. kiadványt

Megrendelés >>

161. § (1) A munkabérből való levonásnak jogszabály vagy – a levonásmentes munkabérrészig – végrehajtható határozat alapján van helye.

(2) A munkáltató követelését a munkabérből levonhatja

a) a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy

b) ha az előlegnyújtásból ered.

(3) Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak ellenértékeként, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.

A Munka törvénykönyve szerint a munkabért a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni a munkavállaló részére. Kollektív szerződésben foglaltak szerint ettől a határidőtől el lehet térni, akár olyan formában is, hogy az a munkavállalót ennél hátrányosabb helyzetbe hozza. Amennyiben a bért átutalással teljesíti a munkáltató, akkor úgy kell eljárnia, hogy a munkabérrel a munkavállaló már a bérfizetési napon rendelkezhessen, tehát aznap az összeg már a bankszámláján legyen.

Munkabérelőlegről pedig akkor van szó, ha a munkáltató a bérfizetést megelőzően teljesít, azaz még esedékessé nem vált bért fizet a munkavállalónak. Munkabérelőleg nyújtásáról a felek szabadon, időbeli korlát nélkül, bármikor megállapodhatnak. Figyelemmel kell lenni viszont arra, hogy más jogcímen átadott pénzösszeg, például utazási költségtérítés, nem tekinthető munkabérelőlegnek.

A gyakorlatban a folyósítást megelőzően a munkavállaló először benyújtja írásos kérvényét a munkáltató felé a munkabérelőleg igényléséről, majd ezt követően a felek a megfelelő formában írásba foglalják a feltételeket, de ez nem kötelező forma.

Általános szabály szerint a munkabérelőleget személyi jövedelemadó terheli, ha a munkáltató azt kamatkedvezménnyel vagy kamatmentesen nyújtja a munkavállalónak. Ez alól akkor tehetnek kivételt, ha a törlesztés maximum hat hónap alatt megtörténik, és az előleg összege nem haladja meg a folyósítás napján érvényes minimálbér ötszörösét. Amennyiben a munkavállaló a még fennálló munkabérelőlege mellé újabb előleget vesz fel a munkáltatótól, akkor az már adóköteles juttatásnak fog számítani. A munkabérelőleg visszafizetésénél pedig a munkáltató az adott törlesztő részletet automatikusan levonhatja az esedékes munkabérből.

A munkavállaló és a munkáltató közötti kölcsönszerződés – eltérően az előzőektől – alapvetően a Ptk. szabályai szerint megkötött polgári jogi szerződés, függetlenül attól, hogy a munkavállaló a munkáltatói kölcsönt a fennálló munkaviszonyára miatt kapja a munkáltatótól. A felek ebben az esetben tehát szabadon határozzák meg a szerződés tartalmát, és a Ptk. kölcsönszerződésre vonatkozó szabályaitól szabadon is eltérhetnek.

Fontos különbség viszont a munkabérelőleghez képest az, hogy kölcsönszerződés esetében mindig meg kell jelölni valamilyen konkrét célját a folyósításnak. A célnak pedig mindig a munkavállaló szociális szükségleteivel kell összefüggésben állnia, ilyen lehet például a lakásvásárlási, lakásbővítési, lakás felújítási kölcsön, stb.

A munkáltató és a munkavállaló önálló megállapodásuk szerint köthetnek ki a kölcsönszerződésben kamatot, és a késedelmi kamat összege, valamint a kölcsön futamideje is szabad megállapodás tárgya, nincs kötelező jogszabályi előírás erre vonatkozóan. Természetesen nagyobb összeg esetében célszerű lehet fedezetről is gondoskodni.

A munkáltatói kölcsön akkor válik adókötelessé, ha azt kamatmentesen vagy kedvezményes kamatmértékkel nyújtja a munkáltató és már az első nyújtott forinttól kezdődően (itt nincs értékhatár). Ha a kölcsönszerződésben a jegybanki alapkamat plusz 5 százalék összegénél alacsonyabb kamat kerül kikötésre (kivéve, ha a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb) a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,19-szerese. Ennek az értéknek tehát a 16%-át személyi jövedelemadóként kell megfizetni, és emellett az EHO törvény alapján, ugyanezen adóalap után még 27%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni.

SZJA. 72. § (1) Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani.

(2) A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,19-szerese.

 

EHO. 3. § (1) A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani a jövedelmet szerző magánszemély – 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti

a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem,

b) külön adózó jövedelmek közül

ba) a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §] adóalapként meghatározott összege,

bb) a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege

után.

Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – megállapítja (ez a decemberi, illetve a visszafizetés napját magában foglaló havi 08-as bevallást jelenti), valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja.

Léteznek emellett olyan kamatmentesen nyújtható támogatások (pl. munkáltatói lakáscélú támogatás), amelyek adómentességet élveznek, de az alkalmazásuk során nagyon oda kell figyelni, mert számtalan feltételnek kell egy időben megfelelni – és, ha ez nem sikerül, akkor bizony súlyos közterheket fizethetünk.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.



Kapcsolódó cikkek