Pénztárgép-történelem
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pénztárgépeknek is megvan a maguk történelme. A másfél évszázaddal ezelőtti kezdetek sok érdekességet is magukban rejtenek. Ki találta fel? Hogyan függött össze a pénztárgépek története a számítástechnika fejlődésével? Miért ítélték börtönre a pénztárgépgyártókat, és hogyan szabadultak meg ettől? Mindezekre kitérünk írásunkban.
„We Cannot Afford To Have A Single Dissatisfied Customer.”
„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár egyetlen elégedetlen ügyfelünk is legyen.”
(John Henry Patterson jelmondata a világ első értékesítési (ügynök)képző iskolájából)
Van egy történet, amely szerint egy boltossegéd rekedtre üvöltötte magát, hogy közölje a pénztárban ülő, nagyothalló tulajdonossal, hogy a vevők mit, mennyiért vásároltak. Ennek helyettesítésére kitalált egy számokat tartalmazó táblarendszert, amit felmutatva adta át az információkat. A történet valóságtartalma ma már kevéssé ellenőrizhető, nem is gondoljuk, hogy innen ered a pénztárgépek kialakulása.
Egy üzletben a fizetendő összeg sok szorzással és összeadással alakul ki. Mechanikus számológépek már a XVII. században is léteztek Az első valóban működő és szélesebb körben is elterjedt számológépet Blaise Pascal (igen a „nagy” Pascal) szerkesztette meg mindössze 19 évesen, 1642-ben, hogy adószedő apjának a munkáját segítse vele. Ez volt az úgynevezett pascaline.
Ezt a szerkezetet még a XVII. században továbbfejlesztették a négy alapművelet elvégzésére alkalmas készülékké. Ez volt tulajdonképpen az alap.
Természetesen szükség volt arra is, hogy igény legyen a pénztárgépekre.
A kereskedelem fejlődésével az önellátás, a cserekereskedelem egyre inkább háttérbe szorult. Megjelentek a boltok, és az emberek egyre több fajta élelmiszert, italt, iparcikket vásároltak egyetlen szatócsüzletben, fűszerkereskedésben, boltban.
Szükséges lett egy olyan szerkezet, amely az egyes tételeket ki tudta számolni, és a sok tételt összesíteni is tudta.
Mindez a XIX. század közepére ért be, méghozzá nem Angliában, hanem az innovativitásban akkor élre törő Egyesült Államokban.
Caroline Winter billentyűs összeadógépe
Winter 1859. április 12-én kapott szabadalmat egy billentyűzettel működő összeadógépre. A háromoldalas szabadalmat 233637 szám alatt jegyezték be az Egyesült Államokban. Az USÁ-ban ez volt a 4., a világon a 7. ilyen billentyűzettel működő összeadógép, viszont ez az első, amelynek prototípusa fennmaradt. A többi alkotónak csak a nevét ismerjük: Parmelee, Castle, Nutz, White , Torchi és Schwilgué.
Az ilyen szabadalmak esetében a bejelentéssel egyidejűleg egy mintát is be kellett nyújtani az USA Szabadalmi Hivatalának, ez a minta maradt meg mind a mai napig. Winter számológépének szabadalmi leírása szerint „ennek a gépnek az alkalmazásával a számadatok gyorsan és mindig tökéletesen korrektek lehetnek”.
Caroline Winterről nem sokat tudunk. Piqua városának (Ohio állam, Miami megye) üzleti címjegyzékeiben 1859-60-ban és 1860-61-ben vegyesüzlet tulajdonosaként említették. 1875. november 6-án hunyt el.
A számológép mérete 27 x 22 x 25 cm, doboza tölgyfából készült, elefántcsont billentyűkkel, a tetején két regiszteres tárcsa helyezkedik el, ez mutatja az eredményt. A nagyobb tárcsán 100 osztás, a kisebben 6 osztás szerepel, így a legmagasabb kiszámított összeg 6 dollár és 99 cent lehet.
- Caroline Winter összeadógépe
A németországi Kölnben 2009-ben árverezték el az összeadógépet, a leütési ár 46 480 dollár volt. Ha tudták volna, hogy ez az egyetlen mechanikus számológép, amelyet egy nő talált ki, akkor valószínűleg magasabb lett volna az ár.
Az első valódi pénztárgép
Az ohiói Daytonban élő James Ritty (1836-1918) egy 42 éves szalontulajdonos volt 1878-ban. Látszólag virágzott az üzleti vállalkozása, ennek ellenére folyamatosan veszteségeket szenvedett el. Rájött az okára is, a pénztárfiókból a bevétel egy részét a csaposok, pincérek folyamatosan ellopták, elsikkasztották. Ritty úgy döntött, hogy egy időre felhagy a vállalkozásával, és gőzhajóval Európába utazik.
Miután szerelőnek tanult, Ritty az utazás során érdeklődött a hajó gépei iránt, és megbarátkozott a főmérnökkel. Hamarosan alkalma nyílt megvizsgálni a gépteret, ahol dugattyúkat, vezérlést, hajtótengelyeket és gőzmérőket látott, de valami más ragadta meg a tekintetét, elbűvölte az az automatikus mechanizmus, amely rögzítette a hajócsavar fordulatszámát.
Ritty arra gondolt, ha meg lehetett alkotni egy eszközt a fordulatok számlálásához, miért ne lehetne valami hasonló módon a szalonban zajló tranzakciókat is követni. Nagyszerű terep állna rendelkezésre egy olyan gép számára, amely képes lenne ezt a munkát elvégezni. Ritty annyira megszállottja volt ötletének, hogy megszakította európai tartózkodását, és visszatért az USA-ba.
A Ritty testvérek (öten) igen kreatív feltalálók voltak, közülük hárman is jegyeztek különböző találmányokat. James ikertestvérével, Johnnal (1836-1913) kezdett el dolgozni az ötletén.
Az első működőképes modell már 1879 közepére elkészült a James Ritty szalonja feletti szobácskában, de ezt még nem tartották megfelelőnek. Ez lényegében a Winter-féle összeadógép továbbfejlesztett változata volt. Két billentyűzetén 5 centes lépésközzel lehetett rögzíteni a centeket, illetve egydolláros lépésközzel a dollárokat, legfeljebb kilenc dollárig. A szerkezetnek még nem volt készpénzes fiókja
- James Ritty első kísérlete (rekonstrukció a szabadalmi bejelentés alapján). Balra a centek, jobbra a dollárok rögzítésére szolgáló billentyűk láthatók.
A második modellt US221360 szám alatt szabadalmaztatták, ez annyiban különbözött az első modelltől, hogy az óraszerű szerkezet helyett a gép hátuljába szerelt kerekeken rögzítették a számokat (tárcsás kijelző).
A harmadik szerkezetben, amelyet James Ritty megvesztegethetetlen pénztárgépnek nevezett, a számlapos jelzést kis lemezeken előugró számokkal helyettesítették. Ez fontos fejlesztésnek tűnt, mert az eladás összegét mind a pénztáros, mind az ügyfél látta. Így nagyobb védelmet nyújtott a kereskedő számára, mert így minden tranzakció nyilvánossá vált. A gépben továbbra sem volt készpénzes fiók, és ezt a modellt sem bocsátották sorozatgyártásba, illetve kereskedelmi forgalomba.
Az áttörést a következő fejlesztés hozta meg. A negyedik gépben, amely papírtekercses gép néven vált ismertté, Ritty vízszintesen papírtekercset szerelt a doboz belsejébe a billentyűk fölé keresztbe. A billentyűkhöz egy-egy hegyes tű volt csatlakoztatva, amely a billentyű lenyomásakor egy lyukat csinált a papírtekercsen, és ezt követően a papírtekercs továbbmozdult. A nap végén a tulajdonos eltávolíthatta a papírtekercset, letéphette a napi eladást jelentő részt, és megszámlálhatta az egyes oszlopokban lévő lyukakat. Ezzel a napi bevételt könnyen lehetett nyomon követni, ez a könyvelést is segítette. Az eladáskor kis csengő szólalt meg.
James Ritty és testvére, John Birch pénztárgépére a szabadalmat 1883. január 30-án jegyezték be (US271363). Daytonban Ritty kis gyárat hozott létre 10 alkalmazottal. A pénztárgépek fából készültek, az alkalmazottak asztalosok és szekrénygyártók voltak (Ritty eredetileg asztalos és zsindelygyártó volt, csak 1868-ban nyitotta meg szalonját). Elkezdték a pénztárgépeket értékesíteni, akkoriban igencsak borsos, 100 dolláros áron. A magas ár ellenére az üzlet beindult, ugyanis a konstrukció segítségével sikerült visszaszorítani az alkalmazottak lopásait.
James Rittyt megterhelte két üzleti vállalkozásának, a szalonnak és a pénztárgép-gyártásnak az irányítása, ezért testvérével úgy döntöttek, hogy a pénztárgépes tevékenységet eladják. Jacob Eckert üveg-, porcelán és ezüstáru-kereskedő a szabadalommal együtt 1000 dollárért vette meg a pénztárgép-gyártást.
Eckert új céget hozott létre a mechanikus pénztárgép gyártására és értékesítésére, ez volt a Daytoni Nemzeti Gyártó Vállalat (National Manufacturing Company). Eckert hamar rájött, hogy tőkeereje és saját kapacitása kevés ehhez, ezért 10000 dolláros alaptőkével részvénytársaságot szervezett. Az irányító befolyást megtartva, a részvények kevesebb, mint felét eladta négy másik férfinak, köztük John Henry Pattersonnak (1844-1922). Patterson különc és agresszív üzletember volt, aki főként szén- és vasúti ügyekkel foglalkozott, de volt élelmiszer- és vegyesboltja is, korábban már vásárolt néhány pénztárgépet a boltjához, és maga is azt tapasztalta, hogy a pénztárgép alkalmazásával sikerült visszaszorítania az alkalmazotti lopásokat.
Eckert a saját részét és a szabadalmat 6500 dollárért 1884-ben eladta Pattersonnak. Így a társaság irányítása Patterson kezébe került.
- A szabadalmi bejegyzés
Nemzeti Pénztárgép Társaság
Patterson átnevezte a társaságot National Cash Register Company-nek (NCR), azaz Nemzeti Pénztárgép Társaságnak. Ez volt egyike az első modern amerikai vállalatoknak.
A pénztárgépet továbbfejlesztették, kasszafiókot is készítettek, amely szintén egyedi hanghatással nyílt ki. (Aki a hanghatásokra kíváncsi, hallgassa meg a Pink Floyd Money című számának első néhány ütemét, abban a csengő és a fióknyitás hangja is benne van.)
- A továbbfejlesztett negyedik pénztárgép rekonstrukciója
A fejlesztések nem álltak le, a pénztárgépet további ellenőrző tekercsekkel látták el, a „karosszériát” a fa helyett öntött sárgarézre cserélték. Készítettek más anyagból is burkolatokat, például öntöttvasból, antikolt rézből, sárgaréz- és nikkellemezből, sőt részben arany és ezüstlemezből is, de az értékesített pénztárgépek 95%-ánál az öntött sárgaréz burkolat maradt az alap. A korabeli üzletekben jóformán ékszerként kezelték a gépet, csillogott-villogott, jól látható helyre tették, hadd csodálják a vásárlók is. Charles F. Kettering, aki az NCR-nél dolgozott, 1906-ban elektromos motorral ellátott pénztárgépet tervezett.
Pénztárgépet 84 társaság értékesített 1888 és 1895 között, közülük csak három maradt fenn hosszabb ideig. Mivel Patterson nagyobb, jobb és tolvajbiztosabb nyilvántartások létrehozására törekedett, az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején az ő cége volt a legsikeresebb az összes pénztárgép-társaság közül.
Patterson, új, agresszív értékesítési módszereket és üzleti technikákat vezetett be. Az NCR-nek már 1885-ben értékesítési ügynöke volt Nagy-Britanniában, Liverpoolban (J. W. Allinson), aki annyira eredményesen működött, hogy 1886-ban Franciaország, Belgium és Hollandia értékesítési ügynökévé is kinevezték.
A siker túl nagy volt, a céget és vezetését 1912-ben bűnösnek találták a Sherman-féle Antitröszt Törvény megsértésében. Pattersont, Thomas J. Watsont és további 26 NCR-menedzsert elítéltek illegális versenyellenes értékesítési gyakorlatok miatt, és egy év börtönbüntetésre ítélték őket. (Thomas J. Watson lett később az IBM első elnöke.)
- A legjelentősebb személyek a pénztárgép történelmében: James Ritty, a feltaláló, John Henry Patterson, akinek legnagyobb szerepe volt a pénztárgépek gyártásában, elterjesztésében, Charles Franklin Kettering, aki elektromos motorral szerelte fel a pénztárgépet
Dayton-t óriási árvíz sújtotta 1913-ban, a mentési munkálatokban, az áldozatok segítésében Patterson és munkatársai igen jelentős segítséget nyújtottak. Bíztak abban, hogy kegyelmi kérvényüket Woodrow Wilson elnök elfogadja. Törekvésük sikertelen volt, a kérvényt az elnök elutasította. Végül fellebbezésük alapján 1915-ben megsemmisítették az ítéletet, azzal az indokkal, hogy fontos bizonyítékok hiányoztak, az ítéletet nem tartották megalapozottnak.
James Rittynek az értékesítés után nem sok haszna származott találmányából. Pattersonnal barátságos kapcsolatokat ápoltak, Rittyt az NCR különféle találkozóira és konferenciáira gyakran meghívták, elismerték úttörő szerepét a pénztárgép megalkotásában.
Patterson 1893-ban létrehozta a világ első értékesítő (ügynökképző) iskoláját, átfogó szociális jóléti programot vezetett be a gyári dolgozók számára.
Az NCR ma is létezik, világcég 36000 alkalmazottal, éves 7 milliárd dollár bevétellel. Központja Atlantában van, de sok országban (Magyarországon is) működik leányvállalata.
- Díszes sárgaréz burkolatú pénztárgép
Pénztárgépek a jelenkorban
A XXI. század elején nagyon sok cég gyárt pénztárgépeket. A legjelentősebbek a következők: Samsung, Sharp, Casio, Royal, TEC, Sanyo.
A pénztárgépek tudása, képességei is rendkívül sokrétűek. Ezek a vevői igényekhez és a jogszabályi előírásokhoz igazítottak. Az installálást gyakran segíti az, hogy a pénztárgépek számítógéppel egybeépítettek, szoftveres módosításokkal megoldható a változtatás. Mivel a pénztárgépeknél sok ország ma már előírja az adóhivatalokkal való online kapcsolatot is (főleg a forgalmi és jövedéki adók, illetve a bevételek ellenőrizhetősége, követése miatt), biztosítani kell, hogy a pénztárgép ne legyen manipulálható, annak beállítását szakszervizekkel kell elvégeztetni.
Néhány tulajdonság, amely a mai pénztárgépeket jellemezheti:
– manuális és vonalkódolvasóval való bevitel,
– taxaméterek esetében az idő és a távolság alapján a viteldíj automatikus számítása,
– érintőképernyő,
– érzékeny termékek követése (például fiatalok nem vásárolhatnak alkoholos és dohánytermékeket, egyes országokban oldószereket, késeket meghatározott hosszúság felett stb.), riasztás az ellenőrzést végző alkalmazottak felé,
– mérlegfunkció a termék megmérésére, illetve a tárolóhelyen az ellenőrzésre,
– elektromos védelemmel ellátott termékek (például nagyobb értékű termékeknél) deaktiválása,
– készpénz (érme és papírpénz) elfogadása, a visszajáró összeg kiszámítása és visszaadása,
– bankkártya, hitelkártya tranzakciók kezelése,
– különböző valutákban való fizetési lehetőség, pénzvisszaadás (Magyarországon ez leggyakrabban a forint mellett az euró elfogadását és visszaadását jelenti, de olyannal is lehet találkozni, hogy a pénztárgép elfogadja a legelterjedtebb valutákat – például: nemzeti valuta, dollár, euró, svájci frank –, de a visszajáró összeget nemzeti valutában adja ki,
– kedvezmények (például: kettőt fizet, hármat kap), utalványok kedvezményre jogosító bonok, kedvezményes vásárlók (vásárlói kártyák, nagykereskedők és más üzleti partnerek) kezelése,
– az eladott termékek készletnyilvántartásban való rögzítése,
– automatikus (online) adatszolgáltatás az adóhatóság felé,
– nyugtanyomtatás, tételes nyugta, kívánságra számlanyomtatás, időbélyegzés,
– garanciális termékek kezelése, jótállási jegy nyomtatása,
– sztornó funkciók
– önkiszolgáló (kezelőszemélyzet nélküli) üzemmód,
– a pénztárgép működésének nyomonkövetése ellenőrző-, diszpécserközpontban,
– fotó vagy filmkészítés a tranzakciókról, vevőről, kezelőszemélyzetről.
- Önkiszolgáló pénztárgép
Irodalom:
A National Cash Register története
Bellis, Mary: Who Invented the Cash Register?
James Ritty
Winter’s keyboard adder
