Szánalmas össznépi mutyizás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hálapénzt elfogadhatunk, az sem nagy baj, ha a borravaló után nem adózunk, de feketén ne foglalkoztassunk építőmunkásokat, mert az erkölcsileg elítélendő. Így gondolkozik a lakosság többsége a rejtett gazdaságról az Ecostat idén tavasszal publikált felmérése szerint. A FigyelőNet a szégyellt, de be nem vallott jövedelmek és a magyarok se vele, se nélküle viszonyáról kérdezett néhány a témában illetékes szakértőt.
A feketefoglalkoztatás, az adóelkerülések, a nem regisztrált áruk forgalma és a pénzmosás a legelterjedtebb megnyilvánulásai a rejtett gazdaságnak – sorolja Belyó Pál az Ecostat igazgatója, aki akár 22-25 százalékra becsüli az adózás szempontjából rejtve maradó jövedelmek arányát a teljes hazai GDP-ben. Annak ellenére, hogy mindkét érték jelentős csökkenést mutat a kilencvenes évekhez képest, ez az arány még mindig meglehetősen magas a fejlett gazdaságokra jellemző 4-10 százalékhoz viszonyítva.
Ugyanakkor egyre komolyabb be nem vallott összegek cserélnek gazdát – véli Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa, aki a szülésznőknek fizetendő 30 ezer forintról az utóbbi években 50 ezer forintra növő hálapénzt hozza fel példának. A kutató úgy vette észre, hogy ráadásul az emberek leleményességének köszönhetően a jövedelmek eltitkolásának egyre burkoltabb formáival találkozunk. Ezekről azonban pontos képet nehéz lenne festeni, egyrészt azért mert az egzakt mérés lehetetlen, másrészt mivel az utóbbi években csak a téma egyes részterületein végeztek beható kutatásokat.
Túlélők és nyerészkedők
Az úgynevezett informális jövedelmekből leginkább a társadalom két véglete, a legszegényebbek és a leggazdagabbak részesülnek, akik közül a szegények védekezésből kényszerülnek rá, míg a gazdagok nyerészkedési céllal fognak illegális tevékenységbe – vázolja Sik Endre szociológus, a TÁRKI vezető kutatója, az alkalmi és a különmunkából, borravalóból illetve hálapénzből gazdagodók összetételét. Azt is kiemeli egy tanulmányában, hogy az informális munka egyre inkább a túlélés, semmint a gazdagodás eszköze. Míg 2005-ben ilyen plusz jövedelemről a háztartások nyolc százaléka számolt be, addig az utóbbi időben az illegális tevékenységek mellett a rejtett gazdaság olyan puha formái is meghonosodtak, amiben akarva akaratlanul mindenki érintett, és amit mindenki kénytelen kelletlen elfogad. A számla nélküli fogyasztásban a TÁRKI kutatása szerint például a teljes magyar lakosság érintett.
Sokszor leigázott nemzetként kulturális hagyatékunk része éppúgy az hogy nem érezzük sajátunknak, mint az is hogy szívesen fogunk össze az éppen aktuális hatalom ellen. A szakértők szerint ezek a tényezők jól magyarázzák az általános „mutyizást”. „Egy fajta összekacsintás, a cinkosság mindig jelen van a rejtett gazdaságban, ennek nyomán szerveződnek a bizalom és a kapcsolati tőke csatornái. Ennek pedig már sokkal régebbiek a hagyományai, mint a sajátos magyar kapitalizmus létrejöttének vagy a szocializmusnak. Gondoljunk csak például a betyárkultuszra.” – magyarázza Sik Endre.
Forrás: FigyelőNet
