Tao: csökkentsük együtt az adólapot! (1. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egyes fontosabb adóalap-csökkentő, illetve növelő tételek szabályait ismerteti cikksorozatában a BDO Magyarország. Elsőként – követve a Tao. törvény sorrendiségét – az elhatárolt veszteség fogalmát és számítási szabályait ismertetik, értelmezik, példák segítségével.


A naptári évvel megegyező üzleti évű cégek esetében jelen időszakot a könyvvizsgálat és a társasági adóbevallás előkészületei határozzák meg. Cikksorozatunk előző részében a jövedelem-(nyereség-)minimum számításának szabályait ismertettük. A Tao. törvény rendelkezési szerint, ha az adózás előtti eredmény vagy az általános szabályok szerint számított társasági adóalap meghaladja a jövedelem-(nyereség-)minimum összegét, akkor az általános szabályok szerint számított adóalap lesz az, amely után a társasági adó fizetési kötelezettségét teljesíteni kell az adóalanynak. A Tao. törvény 6.§ (1) bekezdése alapján az általános szabályok szerint számított adóalap nem más, mint az egyes adóalap korrekciós tételekkel módosított adózás előtti eredmény. Cikksorozatunk soron következő részeiben a teljesség igénye nélkül az egyes fontosabb adóalap csökkentő illetve növelő tételek szabályait ismertetjük, remélhetőleg hozzájárulva ezzel is a pontos adóalap kalkulációk és bevallások elkészültéhez.      

Elsőként – követve a Tao. törvény sorrendiségét is – az elhatárolt veszteség szabályait helyeztük mikroszkóp alá és vizsgáltuk meg. A Tao törvény 7.§ (1) bekezdésének a) pontja értelmében a társasági adó alapjának meghatározása során az adózás előtti eredményt csökkenti a korábbi évek elhatárolt veszteségéből az adózó döntése szerinti összeg.

Mit értünk elhatárolható veszteség alatt?

Az elsőként megválaszolandó kérdés, hogy mi az az elhatárolható veszteség. Sokan keverik a negatív adózás előtti eredményt, számviteli törvény szerinti eredménytartalékot az elhatárolható veszteséggel, ezért lényeges rávilágítani a számításának lényegére. Az elhatárolható veszteség nem azonos a negatív adózás előtti eredményével, nem is hozható közvetlen összefüggésbe a negatív eredménytartalékkal sem, hanem a Tao. törvény 17.§ (1) bekezdése értelmében elhatárolható veszteségen a Tao. törvény 6.§ (1)-(4) bekezdése szerinti negatív adóalapot kell érteni. Így tehát, ha a korrekciós tételekkel módosított adózás előtti eredmény bármely évben negatív, akkor ez a negatív összeg főszabály szerint elhatárolható veszteségként figyelembe vehető.

A fentieket az alábbi példákon szemléltetjük:

  Megnevezés

e Ft-ban

Adózás előtti eredmény

3 000

3 000

-2 000

-2 000

-2 000

Adóalapot növelő tételek

2 000

2 000

7 000

6 000

6 000

Adóalapot csökkentő tételek

4 000

8 000

4 000

5 000

8 000

Általános szabályok szerinti adóalap

1 000

-3 000

1 000

-1 000

-4 000

Elhatárolható veszteség

0

3 000

0

1 000

4 000

A harmadik oszlopból jól látszik, hogy hiába negatív az adózás előtti eredmény, a pozitív általános szabályok szerinti adóalap miatt nem keletkezik elhatárolható veszteség. A negyedik oszlop alapján pedig, hiába a – 2.000 e Ft-os adózás előtti eredmény, ha az általános szabályok szerinti adóalap csúnya kifejezéssel élve kevésbé negatívabb, akkor elhatárolt veszteségként szintén csak a negatív általános szabályok szerint számított adóalap vehető figyelembe.  

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

Hangsúlyozandó továbbá, hogy a Tao törvény jogszabályhelyre vonatkozó pontos utalással határozza meg az elhatárolható veszteséget, ezért nagy jelentősége van az ”általános szabályok szerinti adóalap” kifejezés használatának. Előző cikkünkben bemutattuk, hogy meghatározott esetekben a jövedelem-(nyereség-)minimum, mint adóalap után teljesíti az adóalany a társasági adófizetési kötelezettségét, ezt azonban nem a Tao. törvény 6.§ (1)-(4) bekezdése írja elő – amire az elhatárolható veszteségnél utal a jogszabály – , hanem a 6.§ (5) bekezdése. Ezért a jövedelem-(nyereség-)minimum szerinti adózásnak semmilyen hatása nem lehet az elhatárolt veszteségre. Ilyen módon, ha a társaság ugyan a jövedelem-(nyereség-)minimum után állapítja meg a társasági adóját, mégsem veszti el jogosultságát arra vonatkozóan, hogy a negatív általános szabályok szerinti adóalapját elhatárolható veszteségként kezelje. Természetesen, ha a jövedelem-(nyereség-)minimum összege is negatív – erre a megváltozott szabályok miatt elenyésző számban kerülhet sor – továbbra is az általános szabályok szerinti negatív adóalap és nem a negatív jövedelem-(nyereség-)minimum lesz az, amely elhatárolható veszteségként kezelhető.

Az előzőeket a következő táblázatban foglaltuk össze:    

 Megnevezés

e Ft-ban

Adózás előtti eredmény

3 000

3 000

3 000

3 000

3 000

Általános szabályok szerinti adóalap

2 000

-1 000

-1 000

2 000

-1 000

Jövedelem-(nyereség-)minimum

1 000

8 000

-2 000

-2 000

-500

Elhatárolható veszteség

0

1 000

1 000

0

1 000

 

 

Bármilyen feltételnek meg kell-e felelni ahhoz, hogy a negatív általános szabályok szerinti adóalapot a társaság elhatárolhassa veszteségként?

A kérdés nem arra keresi a választ, hogy egy következő adóévben, milyen feltételek teljesülése mellett használható fel az elhatárolt veszteség, hanem arra világít rá, hogy van-e feltétele annak, hogy a negatív általános szabályok szerinti adóalapot veszteségként el lehessen határolni.

A gazdasági világválságot megelőző időszakban a Tao. törvény tartalmazott arra vonatkozóan előírást, hogy meghatározott feltétek teljesülése esetén (pl. egymás után három adóév, amelyben az általános szabályok szerinti adóalap negatív; vagy ha a bevételek nem érik el a költségek, ráfordítások 50%-át) a negatív általános szabályok szerint számított adóalap csak az adóhatóság engedélyével volt elhatárolható. Ezt a rendelkezést a jogalkotó a válság kezdetekor hatályon kívül helyezte. Jelenleg csak egy olyan generálklauzulát tartalmaz a Tao. törvény, hogy az elhatárolható veszteségnek a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartása mellett kellett keletkeznie.  

Mennyi időre határolható el a veszteség?

A fenti kérdés már az elhatárolt veszteség felhasználásához kapcsolódik, nevezetesen arra keresi a választ, hogy meddig vehető figyelembe az elhatárolt veszteség adóalapot csökkentő tételként. 

A Tao. törvény 17.§ (1) bekezdésének előírása szerint az elhatárolt veszteséggel az adóévet követő 5 adóévben lehet csökkenteni a társasági adó alapjának meghatározása során az adózás előtti eredményt.

Figyelemmel azonban arra, hogy az 5 adóéves szűkítést 2015. január 01-től vezette be ismét a jogalkotó (2004. január 1. és 2014. december 31. között a jogszabály nem tartalmazott időbeli szűkítést, míg 2004. január 01. előtt szintén volt 5 adóéves korlát) átmeneti rendelkezést hoztak a 2015. január 01. előtt keletkezett veszteségek felhasználhatóságára vonatkozóan. Eszerint a 2014. december 31-ig keletkezett, és az adóalapnál még nem érvényesített veszteségek legkésőbb a 2025. december 31-ét magában foglaló adóévben számolhatóak el csökkentő tételként az adóalap meghatározása során.  

Milyen feltételek mellett használható fel a korábbi évek elhatárolt vesztesége az adóévi adóalap csökkentéseként?

Láthattuk, hogy a jogalkotó időbeli korlátot állított fel a veszteség felhasználására, ugyanakkor további számszaki korlátot is figyelembe kell venni. A Tao törvény 17.§ (2) bekezdése alapján a korábbi évek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig számolható el csökkentő tételként. 

 

A következő példán keresztül szeretnénk a fentieket szemléltetni:

Megnevezés

e Ft-ban

1. 2008. évi elhatárolt veszteség

3 000

2. 2009. évi elhatárolt veszteség

6 000

3. 2010.évi elhatárolt veszteség

8 000

4. Adózás előtti eredmény

30 000

5. Az elhatárolt veszteség nélküli csökkentő tételek

15 000

6. Növelő tételek

10 000

7. Elhatárolt veszteség felhasználása nélkül számított adóalap (4.+6.-5.)

25 000

8. Felhasználható elhatárolt veszteség (7./2)

12 500

9. Általános szabályok szerint számított adóalap (7.-8.)

12 500

10. 2010.évi elhatárolt veszteségből még továbbvihető (1.+2.+3.-8.)

4 500

 

 

A Tao. törvény értelmében az elhatárolt veszteségeket keletkezésük sorrendjében kell felhasználni, ezért a példában legelőször a 2008. majd a 2009. évi veszteség kerül felhasználásra, és csak ezt követően használható fel a 2010. évi veszteségből az 50%-os korlát figyelembevételével 3.500 e Ft. 

Milyen szabályokra kell még figyelemmel lenni az elhatárolt veszteség felhasználása során?

A Tao. törvény 7.§ (1) a) pontja értelmében az adózó döntése, hogy csökkenteni kívánja-e a társasági adó alapját az előző évek veszteségével vagy sem., és ha igen, akkor mekkora összeggel. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 49.§ (1) bekezdése alapján nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Ily módon, ha például a társaság a fenti példa szerint a 12.500 e Ft felhasznált veszteség helyett csak 8.000 e Ft felhasználásáról rendelkezik, és ennek megfelelően állapítja meg adófizetési kötelezettségét, utóbb nem nyújthat be olyan önellenőrzést, amelyben a felhasznált elhatárolt veszteség összegét változtatná meg. Ugyancsak ez a szabály érvényesül abban az esetben, ha eredetileg a társaság egyáltalán nem vett figyelembe elhatárolt veszteséget csökkentő tételként, akkor egy önellenőrzéssel sem változtathatja meg ilyen irányú döntését.

Ugyanakkor a Tao. törvény egy esetben lehetővé (kötelezővé) teszi önellenőrzés vagy adóellenőrzés során a figyelembe vett elhatárolt veszteség növelését. Erre abban az esetben kerülhet sor, ha önellenőrzés vagy adóellenőrzés során arra derül fény, hogy az adóalany tévesen, alacsonyabb összegben állapította meg a társasági adó alapját, és bevallásában az elhatárolt veszteséget a felhasználható maximum összegben határozta meg, akkor az önellenőrzés vagy adóellenőrzés során a megnövelt adóalaphoz kell igazítani a felhasználható elhatárolt veszteséget is. Nézzünk erre is egy példát:

Tételezzük fel, hogy a társaságnál az előző évek elhatárolt és felhasználható vesztesége 20.000 e Ft.

Megnevezés

e Ft-ban

Elhatárolt veszteség felhasználása nélkül számított adóalap

25 000

Felhasznált elhatárolt veszteség

12 500

Általános szabályok szerint számított adóalap

12 500

 

 

Megnevezés

e Ft-ban

Elhatárolt veszteség felhasználása nélkül számított adóalap

25 000

Felhasznált elhatárolt veszteség

8 000

Általános szabályok szerint számított adóalap

17 000

 

 

Az első esetben a társaság az 50%-os korlátra figyelemmel a maximum összegben határozta meg a felhasznált elhatárolt veszteség összegét. Ilyenformán, ha egy esetleges önellenőrzés vagy adóellenőrzés az elhatárolt veszteség felhasználása nélkül számított adóalapot 30.000 e Ft-ban állapítaná meg, akkor a felhasznált elhatárolt veszteséget is hozzá kell igazítani ehhez az összeghez és 15.000 e Ft-ban meghatározni.

A második esetben a társaság nem a maximálisan felhasználható elhatárolt veszteség figyelembevételével állapította meg a társasági adó alapját, így egy önellenőrzés vagy adóellenőrzés során sem kell a megnövelt 30.000 e Ft-hoz hozzáigazítani a felhasznált elhatárolt veszteség összegét, az továbbra is 8.000 e Ft marad.   

Mely esetekben érvényesül speciális szabály is?

Átalakulás, egyesülés, szétválás esetében illetőleg, ha a társaságban többségi befolyást szereznek az általános szabályok mellett speciális rendelkezések előírásaira is figyelemmel kell lenni. A jogalkotó célja a speciális rendelkezésekkel annak kiszűrése, hogy gazdasági cél nélkül, kizárólag a felhasználható elhatárolt veszteség megszerzése miatt jöjjön létre felvásárlás majd beolvadás.        

A társasági adó számítása során tehát kellő figyelmet szükséges fordítani az elhatárolt veszteség felhasználására, felmérni, hogy milyen lehetőségek állnak a társaság előtt és mindezt mérlegre téve meghozni a döntést arról, hogy csökkenteni kívánja-e a társaság az adott adóév vonatkozásában az adóalapját az elhatárolt veszteséggel vagy sem, és ha igen, akkor milyen összegben. Adott esetben célszerű adózásban jártas szakember véleményét is kikérni az adószámítás vagy a készített kalkulációk ellenőrzése során.

A cikk szerzője dr. Petrányi Gábor, a BDO Magyarország tax managere. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere. 


Kapcsolódó cikkek

2024. október 15.

NAV: október 21. a turizmusfejlesztési hozzájárulás befizetési határideje

Október 21. a turizmusfejlesztési hozzájárulás befizetési határideje, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) levélben értesíti azokat, akik az online számlaadataik, az online pénztárgépadataik és a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központnak (NTAK) küldött adatok alapján érintettek lehetnek – közölte a NAV hétfőn.

2024. október 15.

A közvetett adózás rendszere Mauritiuson (1. rész)

Mauritius gazdasági fejlődése sikertörténet: az ország függetlensége elnyerése óta mezőgazdasági országból diverzifikált gazdasággá fejlődött, ahol fejlett az idegenforgalom, a textilipar, és a pénzügyi szektor is. Az áfa bevezetésére 1998-ban került sor, amely a korábbi értékesítés típusú adózást váltotta fel. Következzenek az érdekes részletek.

2024. október 14.

A figyelem középpontjában az ÁFA

A Niveus Consulting Group a NAV elmúlt 4 évének aktivitását vizsgálta meg. Az adatokból kiolvasható, hogy 2020-2023 között fokozatosan egyre több adót szedtek be, a legtöbbet vizsgált adónem minden egyes évben az ÁFA, valamint megállapították azt, hogy a feltárt jogsértések közül a legnagyobb arányban az iparjogvédelmi csalások fordultak elő – összegzi a Niveus Consulting Group a NAV adatai alapján.