Társadalombiztosítás, jóléti állam – Modellek Európában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A XXI. század elejére az egyik legfontosabb társadalmi kérdéssé vált, hogy milyen mértékűek, terjedelműek legyenek a jóléti rendszerek, ezekben milyen szerepet vállaljanak az államok. A fejlett világnak milyen mértékben kell/lehet felelősséget vállalnia a kevésbé fejlett országokért? Szabad-e, kell-e beavatkozni jóléti szolgáltatásokkal a szükséghelyzetekben? Megannyi kérdés, amely válaszra vár, és legalább a világ vezető politikusainak ezekben a kérdésekben véleményt kellene nyilvánítaniuk.


Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.

(Hans Christian Andersen)

A jóléti rendszerek kialakulásáról szóló cikksorozatunk első részében meghatároztuk a jóléti rendszer lényegi elemeit, a legjellemzőbb jóléti juttatásokat.

A jóléti rendszerek kialakulásában az egyház(ak)nak jelentős szerepe volt, de az első ipari forradalomnak volt abban meghatározó jelentősége, hogy a jóléti feladatokat az államok – kényszerből – magukra vállalták.

A XVII. századtól, de különösen a XVIII. század második felében, a XIX. század első felében megjelentek azok a közgazdasági, filozófiai elképzelések, amelyek az állam szerepét mélyebben is elemezték, és ennek részeként az állam felelősségét is hangsúlyozták a társadalom felé.

A jóléti rendszerek fejlődésének nagy lendületet adtak az Otto von Bismarck (a „Vaskancellár”) nevével fémjelzett társadalombiztosítási lépések. Bár Bismarck az intézkedéseket a szociáldemokrácia elleni intézkedésekként vezettette be, élete végén mégis ezt tartotta élete legfőbb teljesítményének (és nem a német egyesítést).

A jóléti rendszerek ezt követően különböző módokon fejlődtek, függően az egyes államok történelmi hagyományaitól, politikai berendezkedésétől. Más-más fejlődési irány jellemezte az európai kontinentális államokat, az angolszász országokat, a skandináv államokat, az Egyesült Államokat, valamint a Szovjetuniót és a befolyása alá tartozó szocialista országokat.

A továbbiakban nem elemezzük az Európán kívüli jóléti rendszereket, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy a világ számos országában ma is csak elenyésző az államilag szervezett jóléti intézmény- és ellátórendszer. Ezekben az országokban a hagyományos családi (nagycsaládi) gondoskodás helyettesíti az állami gondoskodást.

A XXI. század elejére egymástól jól megkülönböztethető modellek alakultak ki Európában. Ismerjük meg ezeket kicsit közelebbről!

Angolszász modell

Az Egyesült Királyságban és Írországban a jóléti rendszert is a liberális piacszemlélet jellemzi. Az állami beavatkozás amennyire lehet, semleges, minél kisebb mértékben kívánják befolyásolni az egyének döntéseit és a piaci folyamatokat. Az állami újraelosztás szintje viszonylag alacsony, ennek megfelelően az adószint is alacsonyabb, mint általában Európában. A jóléti rendszer működtetésébe bevonják a piaci szereplőket is (így például a nyugdíjrendszer működtetésébe is).

A munkanélküli járadékok viszonylag magasak, a foglalkoztatással kapcsolatos szabályok viszont inkább a munkaadóknak kedveznek, lehetővé téve a munkavállalók könnyebb elbocsátását. A munkavállalók védelme alacsony szintű, a szakszervezetek szerepe egyáltalán nem meghatározó. A bérek meghatározásában az egyéni tárgyalásoknak nagyobb a szerepe. Mindezeknek következménye a rugalmas munkaerőpiac.

A társadalombiztosítási szint alacsony, szigorúak a jogosultsági szabályok, és ezek nagy része nem alanyi jogon, hanem rászorultsági alapon vehető igénybe.

A családtámogatási rendszer gyenge, az egészségügyben és az oktatásban sem fejlett a szociális ellátórendszer.

Kontinentális modell

Németország, Ausztria, Franciaország, Belgium és Luxemburg őrzi leginkább a bismarcki társadalombiztosítási rendszer örökségét. Az újraelosztás szintje (Európán belül) közepesnek tekinthető, magasabb, mint az angolszász országokban, de alacsonyabb, mint a skandináv államokban. Ennek megfelelően az adószint is az előző két országcsoport mértékei között helyezkedik el. A munkabérek közterheit úgy határozzák meg, hogy azok fedezetet biztosítsanak a társadalombiztosítási ellátásokra, a társadalombiztosítási járulékok magasak.

Az ellátások alapvetően foglalkoztatás alapúak, az ellátások mértéke függ a kereset és a hozzájárulás mértékétől.

A munkavállalók szabályozási és jogi védelme magas szintű, az elbocsátásokra szigorú munkajogi szabályok vonatkoznak, a szakszervezeti bértárgyalások szerepe kiemelkedő. Jellemzőek a kollektív szerződések. A munkaerő-képzés szakmaorientált. Mindezek következtében a munkaerő alapvetően immobil.

A munkanélküli és nyugdíjellátások nagyvonalúak, lehetséges a korhatár előtti nyugdíjba vonulás is.

Minimális általános szociális védelmet a társadalom széles körének biztosítanak (alanyi jogon).

A jövedelmek szóródása alacsony szintű, kevesen élnek szegénységben, de a legmagasabb jövedelmű 10 % (átlag)jövedelemszintje sem tekinthető kiugróan magasnak

Mediterrán modell

A dél-európai országok (Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) társadalombiztosítási rendszerei hasonlítanak leginkább a kontinentális modell országainak ellátórendszereire, de kiemelésük azért is indokolt, mert vannak markáns különbségek. A jövedelem újraelosztás szintje alacsonyabb, mint a kontinentális modellnél, ennek következtében a társadalombiztosítási járulékok is mérsékeltebbek.

Jelentős a szakszervezetek, a bértárgyalások, a kollektív szerződések szerepe, ebből is következően a bérek szóródása alacsony szintű. Rendkívül szigorúak a munkavállalókat védő szabályok. A szakszervezetek is részt vesznek az ellátórendszer szervezésében és működtetésében, emiatt az állami befolyás alacsonyabb szintű.

A munkanélküli járadék alacsony összegű, meghatározásánál a családnagyságot is figyelembe veszik.

Az egészségügyi rendszert a beveridge-i alapelveken működtetik (állampolgári jogon járó általános egészségügyi ellátás), de a működtetésbe az államoknak viszonylag kevés beleszólása van, ez egyenlőtlenségeket is generál.

A jóléti juttatások jelentős részét nyugdíjakra fordítják, a korengedményes nyugdíjazás szerepe jelentős. Nincs átfogó szociális háló! Ebben, különösen Spanyolországban és Olaszországban, számos intézkedés történt, de még mindig jelentősek a különbségek a kontinentális modellhez képest.

Skandináv modell

A skandináv modell meglehetősen „kilóg” az előző sorból. A modell országai közé Svédország, Finnország, Dánia, és – sajátos kivételként – Hollandia sorolható.

Ezeket az országokat a kiemelkedően magas adószint, és a jelentős társadalmi újraelosztás jellemzi. Kiemelkedően magas a szociális ellátások és a közszolgáltatások szintje is. Itt fontos megjegyezni, hogy ezek az országok jelentős vallási hagyományokkal rendelkeznek e területeken, az északi országok napi gyakorlatban is alkalmazott lutheránus elvei, illetve Hollandia történelmi múltja ebben meghatározóak.

Az államok a piaci folyamatokba nem avatkoznak be, ahol viszont a piaci mechanizmusok nem képesek megfelelő módon működni, belép az állami ellátórendszer (családtámogatások, szociális háló, kultúra stb.) vagy az állam kvázi piaci szereplőként belépve lát el jóléti feladatokat.

Az államok aktív szerepet vállalnak a foglalkoztatás bővítésében, az erős szakszervezetek a bérmeghatározásban játszanak jelentős szerepet. A munkajogi szabályozás megengedőbb, mint a kontinentális modellben. A bérek differenciáltsága viszonylag alacsony szintű. A munkanélküli- és nyugdíjellátás nagyvonalúbb, mint a kontinentális modellben.

és Magyarország?

Magyarországot az elmúlt negyedszázadban az „útkeresés” szóval lehet leginkább jellemezni. A szocialista út már nem elfogadható, de helyette még nem „találták ki” a jövőben követendő utat. Az biztos, hogy a skandináv ellátórendszer és mediterrán közteherviselés (feketegazdaság, korrupció stb.) egymással összeegyeztethetetlen.

A rendszerváltás előtti teljes foglalkoztatást követően jelentősen megnőtt a munkanélküliség, a korábbi nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága (több ok miatt is) egyre nyilvánvalóbbá vált, az egészségügyi ellátórendszer folyamatosan finanszírozási problémákkal küzd. A szociális ellátórendszer gondjai is egyre jobban érzékelhetőek.

Történtek lépések a változások érdekében, de ezek egy részét a politikai szereplők gyakran ellehetetlenítették, nem kis részben a média és a magukat szakértővé kinevező médiaszemélyiségek aktív közreműködésével.

Folyamatos ütközésben van a paternalista államszemlélet (majd az állam megoldja!) és a piaci szemlélet, illetve máig nem tisztázottak, hogy az öngondoskodásra milyen területeken és mennyire kell építeni a jelenleg aktív korosztályoknak, illetve a munkaerőpiacra a közeljövőben belépőknek.

A rendszer átalakulóban van, sajnos ebben kevesebb jele van a tudatos elképzeléseknek, mint a kényszermechanizmusoknak (a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk?).

Sokan az ellátórendszerek összeomlását vizionálják. Ennek bekövetkezésére kicsi az esély, de valószínűleg kisebb társadalmi áldozatokkal járna, ha egy legalább 10-15 éves koncepciót meghatározva történnének a szabályozási lépések.

Fejlődési irányok

Mit várunk el a jóléti rendszerektől? Milyen problémákra kell társadalmi szintű válaszokat adni?

Egy jóléti rendszernek válaszolnia kell a következő problémákra:

– az inflációra;

– a munkanélküliségre;

– a család intézményének hanyatlására;

– az elöregedő társadalom problémájára;

– a globalizálódó gazdasági helyzetre;

– a munkaerőpiac átalakulására;

– a tömegtermelés, valamint a tudás- és szolgáltatásalapú gazdaság ellentmondására.

A jóléti rendszerek fejlesztésében – különösen Európában – új kihívást jelent az ún. nemzeti alapjövedelem rendszere. Ezt kísérletképpen, nagyon szűk mintán Finnországban már kipróbálják, Skóciában is gondolkodnak rajta, Svájcban viszont népszavazással elutasították. Ilyen alapjövedelem rendszert már többször is alkalmaztak a történelem folyamán (például kétezer éve Rómában), ahhoz viszont hogy széles körben bevezethető legyen több feltételnek is teljesülnie kell. Így például szükséges hozzá a társadalmi elfogadottság, a megfelelő gazdasági fejlettség (anyagi jólét), és minimálisra kell tudni csökkenteni az ún. potyautas jelenséget.

Az elmúlt száz évben sikeresen lépett fel az emberiség számos betegséggel, járvánnyal szemben. Elég, ha „csak” az influenzára, az aids-re és az ebolára hivatkozunk. Nem kis szerepe volt a hatékony fellépésben annak, hogy ezek a betegségek a legfejlettebb államokat is elérték.

A természeti katasztrófahelyzetek (szökőár, árvíz, hurrikán, földrengés stb.) kezelését – mentés, segélyezés, újraépítés – szintén viszonylag jól oldják meg a világban.

Új kihívást jelent Európának az előző évek gazdasági migrációs hulláma is. A jóléti rendszerek ezt képesek voltak néhány évvel ezelőttig megfelelően kezelni, de a megnövekedett igényekre és szélsőséges jelenségekre a korábbi eszközök már nem képesek megfelelő válaszokat adni.

Köztéri szobor Németországban – Meddig maradhat?

A felvetődő problémákra a válaszokat a következő évek politikai döntései fogják kialakítani.

Irodalom:

25-50-75 – A LÉT – ajánlat a magyar társadalomnak („LÉT” független szakértő csoport, 2014, Budapest)

Bakács András (MTA VKI) – Borkó Tamás (ICEG EC): Az állami szerepvállalás európai modelljei: a mediterrán, a skandináv, az angolszász, valamint a német-francia kontinentális modell – tanulságok Magyarország számára (ICEG Európai Központ, 13. munkafüzet, 2006. június)

Rédey Ákos – Utasi Anett: A jóléti állam típusai (2012)

Taxation trends in the European Union – 2015

 

Melléklet: Az átlagjövedelem 67%-ával rendelkező gyermektelen munkavállaló bérének adóterhe (2005-14)

 

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).