Tényleg magasak a magyar járulékok?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vannak munkát terhelő elvonások, amelyekben Magyarország élen jár, vannak, amelyek kifejezetten alacsonyak, és olyat is találunk, amely átlagosnak mondható – derül ki az Accace regionális összevetéséből. A minimálbérek ás az átlagos bérszínvonalak közötti különbségek, valamint a többsávos szja tovább árnyalja a képet és nehezíti az összevetést. A járulékcsökkentés gazdaságfehértítő hatása pedig kétséges.


Az utóbbi napokban bejárta a sajtót az OECD friss összehasonlító tanulmánya a béreket terhelő költségvetési terhek tekintetében, és persze nem hiányozhattak a témával foglalkozó megjelenésekből a kormány járulékcsökkentő, versenyképesség növelő terveivel kapcsolatos értekezések sem.

Az OECD tanulmány rámutatott, hogy Magyarország továbbra is tartja pozícióját az adó- és járulékterhelésben vezető országok között. Halvány vigasz, hogy a negyedik helyet foglaljuk el, így egy ideje lecsúsztunk korábbi dobogós pozíciónkról, amely ez esetben pozitív fejlemény. Azonban az is világos az OECD táblázatából, hogy a gyermekek után igénybe vehető kedvezmények meghaladják az átlagot, így ha a terheket 2 gyerek esetén vizsgáljuk az OECD tagállamok között, akkor máris „csak” a kilencedik helyen van Magyarország a 34 ország között. Bár a tanulmány nem foglalkozik a 3 vagy több gyermek esetén járó kedvezményekkel, de nem hivatalos felmérések alapján ebben az esetben helyezésünk további lépést tesz az alacsonyabb költségvetési terheket kirovó államok irányába, ami nem meglepő az eltartottanként és havonta igénybe vehető 220 000 forintos adóalap-kedvezmény ismeretében.

A versenyképesség alakulása azonban az állami elvonások száraz számai mellett számos egyéb, sokszor fajsúlyosabb, tényezőtől is függenek, úgymint a politikai stabilitás, az infrastruktúra fejlettsége vagy éppen a tengeri kapcsolat. Pusztán az adó és járulék mértékek változtatásával csak a hazai viszonyokra tudunk hatást gyakorolni. Így ha a nemzetközi versenyképességre nincs is közvetlen hatással, de mindenképp érdemes az adó és járulékterhek csökkentéséről beszélni.

De inkább az utóbbiról, azaz a járulékokról, és azon belül is a munkáltatót terhelő szochóról. Miért mondjuk ezt? Az utóbbi évek adó- és járulékcsökkentő lépései bebizonyították, hogy azok ritkán jutnak el a munkavállalókhoz, fogyasztókhoz. A legutóbbi áfacsökkentés (sertés hús) után a piacon sétáló emberek többsége ugyanazon árakkal találkozott, mint a csökkentés előtt. Ugyanis az ár a közgazdasági értelemben vett piacon is annyi, amennyiért az eladók hajlandóak eladni, a vevők pedig hajlandóak megvásárolni a terméket. A piac már korábban beárazta a sertéshúst, így az áfacsökkentés után az eladók többsége tartotta a korábban már bejáratott fogyasztói árat, legfeljebb kisebb korrekciót erőszakolt ki a lagymatag verseny az eladók között.

Nincs ez másképp a munkabérekkel sem. Nem azért tart ott az átlag bérszint Magyarországon, ahol van, mert a munkavállalók úgy ítélik meg, hogy munkájukért ez az az ellenérték, amiből kényelmesen és megtakarításokat felhalmozva tudnak élni. Ellenkezőleg. A munkavállalói kedv alulról támasztja a grafikont, azaz onnan indul egy-egy munka ellenértéke, amiért már hajlandóak az emberek tömegesen elvállalni azt. És ennek mértéke más itthon és más tőlünk nyugatabbra.

Némi segítséget a minimálbér összegének törvényi meghatározása ad a vad Marshall-kereszttel szemben az egyszeri munkavállalónak. És legyünk őszinték, a minimálbér sok embernek nem hallomásból ismert fogalom, hanem a kiábrándító valóság. Így tehát ha a munkavállalót terhelő adó vagy járulékterheket csökkentjük, akkor azzal nem fehéríthető a gazdaság, hiszen mint említettük, a munkának megvan a piac által beárazott ellenértéke. Ha csökken az adóteher, akkor csökken az ajánlott bruttó bér. A jogszerű keretek között alkalmazott, bejelentett és határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók természetesen jól járhatnak ilyen csökkentéssel, de a fekete vagy szürke zónában „alkalmazott” munkavállalók ezután sem fognak tudni kikerülni a borítékra váró sorból. Azzal lehet a munkáltatókat ösztönözni a legális foglalkoztatásra, ha az őket terhelő elvonásokat mérsékeljük, hiszen így közvetlenül csökken a munka vállalati szintű költsége.

Kilépve a nemzeti környezetből is érdemes megnézni, hogyan állnak a puszta számok más országokkal való összehasonlításban, bár a százalékok csökkentése a versenyképességre csak közvetett hatást fejt ki, pontosabban sok más tényezővel együtt fejt ki egy bizonyos irányú és mértékű hatást. Egy lépéssel eltávolodva az OECD tanulmányától javasolt a közvetlen versenytársainkat megvizsgálni a „szomszédban”, ahelyett, hogy egy a világ másik végén lévő messzi tagállamra tekintünk. Az Accace társirodáinak segítségével az alábbi táblázatban foglaltuk össze Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Románia bérjövedelmeket terhelő adó és járulékmértékeit.

A táblázat átlagolás nélkül tartalmazza az alkalmazandó mértékeket, így látható, hogy mi az az alap, amiből kiindulva a valós gazdasági mutatók kihoznak egy bizonyos effektív százalékot.

Ami azonnal látható a táblázatban, hogy mind Szlovákia, mind Csehország mind pedig Lengyelország sávos személyi jövedelemadót alkalmaz. Így az adómértékek összehasonlítása máris nehézségbe ütközik, hiszen azonnal bizonyos átlagszámításokat követel és általánosításhoz vezet. Különböző szektorokat vizsgálva más és más sorrendet állíthatnánk fel az országok között, hiszen a bérszínvonal közvetlen függvénye az adott ágazatra jellemző effektív adó. Az azonban világosan látszik, hogy bármely az összehasonlításban szereplő országot megelőzzük (pontosabban alulmúljuk) az szja mértékében, így ezen a téren bizton állíthatjuk, hogy Magyarország versenyképes.

A munkavállalókat terhelő járulékok esetében azonban éppen ellenkező a sorrend. A magyar járulékok (18,5%) Romániától (16,5%) éppen csak 2 százalékkal magasabbak, azonban Szlovákia (13,4%) vagy Csehország (11%) összehasonlításában már szabad szemmel is jól látható különbséget mutatnak. A Lengyelország esetében látható több mint 20%-os mérték azonban magyarázatra szorul. Önmagában a mérték soknak tűnik, azonban a munkavállaló által fizetett járulékok levonhatóak az adóalapból, sőt bizonyos részei egyenesen a fizetendő adóból. Így amit a magas járulékon elveszítenek, azt az effektív jövedelemadó mértéknél kapják vissza.

Megvizsgálva a munkáltatót terhelő elvonásokat, abszolút vegyes képet kapunk. Látható, hogy a 28,5%-os magyar mértéket meghaladja Szlovákia 35,2%-os és Csehország 34%-os mértéke. Románia és Lengyelország azonban bőven aláígér a magyar járulékmértéknek a maguk legfeljebb 23,45%-os és 22,41%-os mértékeikkel. Lengyelország itt ismét magyarázatra szorul, hiszen a sávos járulék mérték annak köszönhető, hogy a fizetendő járulék függ az adott munkakörtől és az alkalmazottak számától.

 

A lengyel számításoknál alkalmazandó beszámítási és levonási lehetőségek következtében azon érdekes helyzet áll elő, hogy míg a puszta százalékmértékeket nézve a vizsgált országok között legfeljebb az utolsó helyet kaphatja a [nettó bér / teljes költség] aranyszám alapján, addig az effektív adó és járulékterheléssel számolva ugyanezen arányszámot, azonnal az első helyre lép elő.

Ezen rövid táblázat is jól példázza, hogy vannak tételek, amiben élen jár Magyarország, vannak elvonások, amiben nem olyan vonzó és van olyan terület, ahol viszont éppen középen helyezkedik el a szélső értékek között. Az összehasonlítás tehát kifejezetten nehéz, hiszen a magasabb jövedelemkategóriákba tartozó szakmák tekintetében a magasabb és sávos jövedelemadózás miatt elolvad a járulékok által okozott komparatív előnye egyes országoknak.

A térségre azonban az SSC és IT centerek mellett az ipari beruházások a jellemzőek, amelyek általában kevéssé képzett, betanított munkaerőt igényelnek. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen munkakörök javadalmazása jellemzően a minimálbér körül mozog, úgy érdemes megvizsgálni, hogy milyen arányok és tendenciák figyelhetőek meg a térségben. Az Accace saját belső felmérése alapján a minimálbérek az alábbiak szerint alakultak az elmúlt tíz évben (kattintson a táblázathoz és az összehasonlító ábrkhoz!)

Látható, hogy összességében mindenhol kétszámjegyű növekedés történt, sőt, Lengyelország és Románia esetében egyenesen három számjegyű a fejlődés. Figyelembe véve a minimálbérek mértékét Románia jön ki abszolút győztesként a százalékok versenyében. Magyarország tekintetében azonban fontos, hogy a magyar minimálbér kb. 350 eurós mértékét a szlovák és a lengyel 400 és 450 eurós mértékek jelentősen meghaladják. Így míg a kifizetett egységnyi nettó bérhez kapcsolódó teljes vállalati költség tekintetében 10-15%-os „megtakarítást” tudnak nyújtani a beruházóknak, addig a 14-28%-al magasabb bérszínvonal miatt a vállalati bérköltséget figyelő üzleti tervek tekintetében megkophat fényük.

Az összehasonlítás tehát számtalan aspektusból megtehető, főleg ha olyan összetett fogalmat igyekszünk mérni, mint a versenyképesség. Egy azonban látható: eltérések vannak, de behozhatatlan különbség nincs a jelen cikkben vizsgált néhány országhoz mérten, az pedig biztos, hogy egy kiszámítható és kiszámíthatóan változó jogszabályi környezet valamint az „adózóbarát NAV” jövőbeli terve csak használhat a versenyképességnek.

 

 

A cikk szerzői – Kertész Gábor és Nemecz István – az Accace Hungary adómenedzserei. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. november 14.

Az adózás területén is új korszakot hoz a mesterséges intelligencia

Jelentősen átalakíthatja az adó- és pénzügyi osztályok működését a generatív mesterséges intelligencia (GenAI) — derül ki az EY 1600 pénzügyi igazgató és adószakértő megkérdezésével készült nemzetközi kutatásából. Az új technológia fokozza a hatékonyságot a válaszadók többsége szerint, de nem számítanak arra, hogy elveszi az állásokat a szakemberektől.

2024. november 14.

Áfa-regisztrált külföldi cég kifizetői kötelezettségei

Egy külföldi illetőségű cég, amely Magyarországon csak áfa-regisztrációval rendelkezik, belföldön építési-szerelési munkát végez és magánszemélytől vesz bérbe alkalomszerűen ingatlant, kevesebb mint 3 hónap időtartamra. Ebben az esetben a bérleti díj után fizetendő személyi jövedelemadó a bérbe vevő céget vagy a bérbe adó magánszemélyt terheli? Kell-e a külföldi cégnek ’08-as havi adó- és járulékbevallást benyújtania az adóhatóság felé?

2024. november 14.

A bejelentett részesedés értékesítésének speciális esetei, példákkal (1. rész)

A bejelentett részesedés értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő kivezetéséből származó árfolyamnyereséggel – levonva ebből az üzleti vagy cégérték kivezetése folytán elszámolt ráfordítást – csökkenthető az adózás előtti eredmény, ha a részesedést az adózó (ideértve annak jogelődjét is) az értékesítés előtt legalább egy évig folyamatosan kimutatta eszközei között a könyvekben.