Transzferár tervezése a gyakorlatban 2.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Évek óta az Adóhatóság kereszttüzében állnak a kapcsolt vállalkozásokkal rendelkező cégek. A nem független felek közötti tranzakcióknál a szokásos piaci ár elvét figyelembe kell venni, mert ennek elmulasztása adóhiánnyal, adóbírsággal és akár több millió forintos mulasztási bírsággal sújtható.


Cikksorozatunk első részében megvizsgáltuk a következőket:

– milyen esetekben állhat fenn kapcsolt vállalati viszony,

– miért nevezzük transzferárnak a kapcsolt felek között alkalmazott árat,

– és milyen következményekkel járhat, ha a transzferár eltér a szokásos piaci ártól.

A transzferár szokásos piaci jellegét a legalább középvállalkozási méretet elérő társaságoknak írásban kell bizonyítaniuk. Ennek elmulasztása annyiszor 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal járhat, ahány tranzakcióra transzferár nyilvántartást kellett volna készíteni. Ezt minden adóévben külön-külön meg kell vizsgálni és az adóévet követő május 31-ig (vagy ha a társasági adóbevallást korábban benyújtották, akkor a benyújtásig) össze kell állítani a szükséges transzferár nyilvántartásokat.

A mikro- és kisvállalkozásoknak nincs írásos bizonyítási kötelezettségük, de ha a transzferáraik eltérnek a szokásos piaci ártól, a társasági adóalapjukat akkor is úgy kell kiszámítaniuk, mintha piaci áron működtek volna együtt. Ez az elv minden hazai (és a legtöbb nemzetközi) társaságra érvényes.

A gyakorlatban az egyik legnagyobb hiba, amit a társaságok elkövetnek, hogy helytelenül sorolják be magukat a mikro-, kis-, közép-, illetve nagyvállalati kategóriába.

A transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség szempontjából a vállalati méret besorolást a létszám, árbevétel és mérlegfőösszeg mutatószámok alapján úgy kell elvégezni, hogy a cégcsoportba tartozó összes kapcsolódó vállalkozást és partnervállalkozást is figyelembe kell venni. A mutatószámokat tehát összevontan kell vizsgálni. Útmutatást egy korábbi cikkem tud nyújtani ebben.

Ha egy vállalkozás tévesen kisvállalati kategóriába sorolja magát, és nem készít a kapcsolt felekkel kötött ügyleteire transzferár nyilvántartást, akkor például egy három éves átfogó NAV vizsgálatnál – két 50 millió forintot meghaladó kapcsolt tranzakciót feltételezve évente – akár 12 millió forintig terjedő mulasztási bírságot is kaphat!

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

Látható tehát, hogy a kapcsolt vállalkozásokkal megvalósult, illetve a jövőben megvalósuló tranzakciókra mindenképpen figyelmet kell fordítani és az alábbi lépéseket kell megvizsgálni:

– valóban kapcsolt vállalkozással kötöttünk-e ügyletet,

– bejelentettük-e a kapcsolt vállalkozást az Adóhatóság felé a tranzakció kezdetétől számított 15 napon belül,

– megfelel-e a szokásos piaci ár elvének az árazás a kapcsolt féllel, szükséges-e a társasági adóalapot módosítani,

– milyen vállalati kategóriába sorolandó be a cégünk az adott adóév utolsó napján,

– szükséges-e transzferár nyilvántartást készítenünk,

– és azt elkészítettük-e határidőben.

A szokásos piaci ár elvének betartása

A Tao. törvény a szokásos piaci ár elvének betartásának ellenőrzését, azaz szükség esetén a társasági adóalap módosítását (valamint a bizonyítást tartalmazó transzferár nyilvántartás elkészítését) az adóévre vonatozó társasági adóbevallás benyújtásának napjáig (de legkésőbb a tárgyévet követő május 31-ig) írja elő. Ez tehát egy utólagos vizsgálatot feltételez, ami azért probléma, mert a tranzakciót követően sokkal nehezebb elvégezni a bizonyítást és az alátámasztást.

Ezért célszerű már az adóévet megelőzően, de legalább az ügylet elindulása előtt (szerződéskötés előtt) a transzferárakat megtervezni és a szokásos piaci ár elvének betartását ellenőrizni, a szükséges bizonyítékokat és alátámasztásokat már előre begyűjteni. Ez a gondosság nagyon sokat érhet egy adóellenőrzéskor, illetve amikor a transzferár nyilvántartást elkészítjük.

A következőkben (hasonlóan az előző részhez) két példán keresztül vizsgáljuk meg, hogyan lehet tervezni a transzferárakat.

Holding vállalat alapítása

Cégcsoportok esetében a tagvállalatok által igényelt szolgáltatásokat gyakran egy holding vállalathoz csoportosítják a hatékonyság növelése érdekében. A holding vállalat fő funkciója a központi menedzselés, irányítás, tervezés és emellett általában pénzügyi, számviteli, marketing, informatikai, egyéb üzletviteli, stb. szolgáltatásokat nyújt. A többi tagvállalat általában nem képes minden feladatra önálló munkavállalót foglalkoztatni, viszont ha a szolgáltatásokat ellátó kollégákat egy cégben helyezik állományba, a holding cég koncentráltan és a feladatokra specializáltan tud segítséget nyújtani a tagvállalatoknak.

A holding vállalat által nyújtott szolgáltatások esetében összetett feladat meghatározni a transzferárat. A nyújtó társaság és az igénybevevő társaságok által ellátott feladatok, felhasznált erőforrások és vállalt kockázatok azonosítása (funkcióelemzés) természetesen itt is elengedhetetlen első lépés. Ezt követően lehet megállapítani, hogy az egyes szolgáltatás típusokra alkalmazható-e például az összehasonlító árak módszere, tehát hogy a holding vállalat független felek részére az adott szolgáltatást milyen áron nyújtaná. Ehhez beszerezhetőek nyilvános adatok akár az internetről, akár ajánlatokat lehet kérni független szolgáltatóktól (tipikus ilyen szolgáltatás lehet a könyvelési-számviteli szolgáltatás, ahol pontosan lehet definiálni a szolgáltatás egyes elemeit).

Más jellegű szolgáltatásoknál sokszor annyira speciális a feladat (például marketing, tervezés, üzletviteli szolgáltatások), hogy összehasonlító árakat nem lehet beszerezni. Ilyen esetekben véleményem szerint szükséges felmérni, hogy az adott szolgáltatás nyújtása milyen költségekkel jár és ehhez egy a piacon elvárható hasznot társítani (pl. 3-10%, ha a szolgáltatás feltételei megfelelnek a 22/2009. PM rendeletben foglalt, alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásnak).

A költségek megállapításához legtöbbször a feladatot ellátó kollégák óraelszámolása szükséges, melyhez óradíj társítható (pl. ki lehet számítani a rezsi óradíjat, mely tartalmazza a bérköltséget, járulékokat, iroda díját, energia, telefon, stb. költségeket). Ehhez hozzáadódnak a feladatok ellátásához kapcsolható egyéb költségek nyilvántartása (pl. autóbérlet, üzemanyag költségek, bérleti díjak, alvállalkozói díjak, biztosítási költségek, stb.), és ha a piaci viszonyokhoz képest eltérőek a holding cég által vállalt kockázatok, akkor az árazás kialakításában ezt is szükséges figyelembe venni. Ennek megfelelően a díj lehet akár előre (a tervszámok alapján) megállapított havi / negyedéves / éves díj, de meghatározható mindig az aktuális havi költségek plusz piaci haszon alapján is. A tervezett eredményességet ezt követően célszerű tesztelni is (ügyleti nettó nyereség módszer), hogy a piacon hasonló méretű és hasonló jellegű szolgáltatásokat nyújtó vállalatok milyen eredményességet értek az elmúlt években (pl. az elmúlt három év átlagában).

Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
  • díjmentes cikk és szaklap értesítő
  • kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
  • egyedi szaklap ajánlatok

Szolgáltatás kiszervezése

Szintén gyakori megoldás a cégcsoportok esetében, hogy egy külön vállalkozást hoznak létre, amelybe bizonyos szolgáltatásokat kiszerveznek, például szerelési szolgáltatást, call-center szolgáltatást, bérmunka szolgáltatást, illetve meghatározott alvállalkozásban ellátható tevékenységeket. Jellemzően ilyenkor az új vállalkozásba olyan tevékenység kerül áthelyezésre, mely emberi erőforrás- és alkatrész- vagy gép-igényes munkát jelent.

Minden ilyen esetben át kell tekinteni, hogy a szolgáltató vállalkozás csak a kapcsolt fél (vagy felek) részére fog szolgáltatásokat nyújtani, vagy független (harmadik) felek felé is. Amennyiben mindkettő irány fennáll, az árképzés megtervezésére még nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Vizsgálandó, hogy bármely feltétel eltér-e a kapcsolt fél részére és a független felek részére nyújtandó szolgáltatások esetében: például forgalom nagysága, feladat jellege és volumene, feladat munkaerő- és anyag-igénye, az elszámolás devizaneme, fizetés határideje, szállítási feltételek, stb. Ez szintén a funkcionális elemzés keretében tehető meg, már a tervezés során. Ha a feladatok részekre bonthatóak, célszerű a rész-feladatokra árlistákat készíteni, akár külön a nagyobb megrendelők, viszonteladók, és akár külön az eseti megrendelők, magánszemély vásárlók részére. Ez átláthatóságot és rendszer szemléletet biztosít.

Általában azért ilyenkor is fennáll, hogy a kapcsolt fél a szolgáltató vállalkozás legnagyobb megrendelője, és ezért speciális, egyedi árakat kap, vagy jóval magasabb kedvezmény jár a részére. Mindez – ha objektív szempontok alapján alátámasztható – természetesen megfelelhet a szokásos piaci ár elvének, főként akkor, ha kimutathatóak ezek a szempontok és számszerűsíthetőek az eltérések.

Vegyük figyelembe azt is, hogy a viszonteladói árak sem feltétlenül hasonlíthatóak össze a kiskereskedelmi vagy éppen a fogyasztói árakkal is, mindezt szintén be lehet mutatni, hogy az értékláncban részt vevő feleknek (gyártótól a fogyasztóig) milyen feladatuk van, milyen költségekkel és kockázatokkal kell számolniuk, és minden egyes szereplőnek még a hozzá társítható haszonnal is szükséges kalkulálni.

Ha a szolgáltató vállalkozásnál nem lelhető fel olyan ár, amely a kapcsolt fél részére alkalmazott árral összehasonlítható, és a szolgáltatást igénybe vevő kapcsolt fél sem szerez be összehasonlítható szolgáltatást független felektől, akkor a belső összehasonlító árak módszere nem alkalmazható. Körül kell nézni azonban a külpiacon, hogy más független szolgáltatók nyújtanak-e összehasonlítható szolgáltatásokat és ha igen, akkor azokat milyen díjazás ellenében lehet igénybe venni. Ezek alátámasztására árlisták, internetes adatok, bekért árajánlatok szolgálhatnak bizonyítékul, melyekből ki lehet indulni és személyre lehet szabni az árakat.

Amennyiben sem belső, sem külső összehasonlító ár nem áll rendelkezésre, akkor a már előző pontban is bemutatott költség és jövedelem módszer (költségek felmérése, tervezése és piaci szintű haszon alkalmazása), illetve az ügyleti nettó nyereség módszere (más, hasonló szolgáltatók jövedelmezőségi adataiból képzett tartomány vizsgálata és a szolgáltató fél tesztelése) lehet eredményes a transzferárak tervezése során.

Megtervezett transzferárak utólagos ellenőrzése

Ne felejtsük el, hogy a megtervezett transzferárakat az adóévet követően újra le kell ellenőrizni és meg kell vizsgálni, hogy valóban a tervezettek szerint alakultak az összehasonlításhoz figyelembe vett tényezők, és ha változás történt, akkor az árazásban is lehet ezt érvényesíteni (a számviteli törvényben szereplő lehetőségek szerint), illetve a részt vevő felek társasági adó alapját szükséges kiigazítani.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).