Transzferárak bizonyítási kötelezettsége az egyes adónemeknél – 1. rész

Szerző: Lakatos Zsuzsa
Dátum: 2018. január 25.
Rovat:

Milyen hatással lehetnek az egyes adónemekre a kapcsolt vállalkozások egymás között alkalmazott árai (elszámolóárai vagy transzferárai)? A társasági adó hatások mellett más adónemek is érintettek lehetnek, melyeket minden kapcsolt vállalkozással rendelkező adóalanynak ismernie kell, függetlenül a vállalati mérettől.


 A transzferárak vagy elszámolóárak a kapcsolt vállalkozások (nem független vállalkozások) egymás között alkalmazott árai, amelyeket a cégcsoporton belüli tranzakcióknál, gazdasági eseményeknél alkalmaznak. A kapcsolt vállalkozások között ugyanúgy találunk egyszerűbb és összetettebb gazdasági eseményeket, mint az egymástól független piaci szereplők között.

A kapcsolt vállalkozások kereskedhetnek árukkal, szolgáltatásokkal, előállíthatnak egymásnak termékeket, nyújthatnak egymásnak szolgáltatásokat, kölcsönöket és számos egyéb formában együttműködhetnek egymással.

A cégcsoporton belüli ármeghatározás tekintetében az a különleges, hogy az árak általában nem egy piaci alku eredményeként alakulnak ki, mivel nem független felek tárgyalnak egymással a szerződés előkészítése és megkötése során. Az anyavállalat a saját leányvállalata számára diktált árakat alkalmazhat, de például egy magánszemély a saját két cége között is egyedül dönt az árak meghatározásáról. Nemzetközi cégcsoportok esetén még hangsúlyosabb lehet az elszámolóárak képzése, hiszen a belső árak eltérítése a piaci áraktól az egyes államok adóbevételeire is hatással lehet, mely torzító hatások kiküszöbölése ellen nemzetközi és hazai szinten számos szabályozás született.

A kapcsolt vállalkozások egymás között ugyanúgy szabadon szerződhetnek, az árakat is szabadon határozhatják meg, mint a független felek, mivel szerződéses szabadság áll fenn. A szabályozás nem is erre vonatkozik, e tekintetben nincsen megkötés. Az előírások csupán arra kötelezik a kapcsolt vállalkozásokat, hogy a belső elszámolóáraikat (transzferáraikat) minden esetben hasonlítsák össze a piaci árakkal, és ha eltéréseket tapasztalnak, akkor az eltéréseket vezessék le, számszerűsítsék azok adózási hatásait és az adókülönbözeteket rendezzék az adóbevallásaikban (és természetesen az állam felé teljesítendő fizetési kötelezettségeik során).

 

Elszámolóárak (transzferárak) bizonyítása

Az elszámolóárak vagy transzferárak piaci árakhoz történő viszonyítása és egyáltalán, magának a piaci árnak a meghatározása összetett feladat. A bizonyítási és adóalap módosítási kötelezettséget az ART. és az egyes külön jogszabályok rendelik el.

Az ART. a következőt mondja ki:

A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.” [3.§. (2) bek.]

Ez tehát általánosságban megfogalmazza, hogy minden adónem szempontjából úgy kell minősíteni az egyes gazdasági események adózási kihatásait, mintha a felek szokásos piaci áron működtek volna együtt. Ennek az elvnek a betartásához ismernünk kell az egyes konkrét adótörvények (pl. helyi adókról szóló törvény, általános forgalmi adóról szóló törvény, társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény) kapcsolódó rendelkezéseit is. Nézzünk meg egy pár példát.

 

Iparűzési adó

A helyi adókról szóló törvény nem mondja ki tételesen, hogy amikor az iparűzési adó alapját kiszámítja egy magyar társaság, akkor az árbevételét vagy például a közvetített szolgáltatások értékét vagy az ELÁBÉ-t a szokásos piaci ár alapulvételével kell megállapítani. Itt jön be az ART. fenti általános alapelve és ez alapján fennáll egy bizonyítási és piaci ármegállapítási kötelezettség, és az eltérés hatásainak számszerűsítése és rendezése.

Ha kapcsolt vállalkozás felé piaci ár alatt értékesített a társaság, akkor a helyi iparűzési adóbevallásban szereplő értékesítés nettó árbevétele is egy alacsonyabb összegben kerül beállításra, mint a piaci ár. Ezért az iparűzési adó bevallásban már egy kiigazítást kell alkalmazni, a bevallásban egy külön sor szolgál erre, ahol be kell mutatni a kapcsolt vállalkozás felé alkalmazott ár és a szokásos piaci ár különbözetét. Természetesen minden olyan elemet meg kell vizsgálni, amely érintheti az iparűzési adó alapját.

A helyi adókról szóló törvény nem definiálja a piaci ár vagy a szokásos piaci ár fogalmát, vagy annak meghatározásának módját.

[htmlbox pp_termekek]

 

Általános forgalmi adó

Az ÁFA tv. rendelkezései szerint:

“Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja – ha e törvény másként nem rendelkezik – a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.” [65.§.]

Fontos, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke. Ekkor az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani. [66.§.] – Ez még nem elsősorban nem a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozik, hanem minden adóalanyra, beleértve természetesen a kapcsolt vállalkozásokat is.

Láthatjuk, hogy az ÁFA. tv. előírása fő szabály szerint eltér az ART. fenti általános rendelkezésétől és azt mondja ki, hogy az ellenérték lesz az általános forgalmi adó alapja.

Találunk viszont különös rendelkezéseket az ÁFA törvényben, mely kifejezetten a nem független felekre telepít feladatokat:

“(1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy

a) az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg;

b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg;

c) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem egészben illeti meg, valamint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése és 87. §-a szerint mentes az adó alól.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ellenértéket kötelező erővel jogszabály határozza meg, vagy ha az ellenérték megállapítása jogszabályi rendelkezések kötelező erejű alapulvételével történik.” [67.§.]

A jogszabály nem definiálja, hogy mit jelent az aránytalanul magas vagy aránytalanul alacsony ellenérték, azt az adózónak kell meghatároznia.

 

Emellett felfedezhetjük még a következő rendelkezést is a fentiekkel összhangban:

“A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani abban az esetben, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdését kell alkalmazni.” [127.§.]

Az általános forgalmi adóról szóló törvény nem definiálja a piaci ár vagy a szokásos piaci ár fogalmát, vagy annak meghatározásának módját.

A nem független felek definícióját viszont megtaláljuk a jogszabályban:

“Nem független felek: olyan, jogilag egyébként egymástól független felek, akik (amelyek)

a) egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;

b) között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;

c) között az egyik fél a másik félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja;

d) között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony áll fenn;

e) egymás közeli hozzátartozói, vagy az a)-d) alpontokban meghatározottak közeli hozzátartozója.” [259.§. 13.]

 

Cikkünk következő részében az elszámolóárak társasági adóra gyakorolt hatásait vizsgáljuk meg.

 

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft.


Kapcsolódó cikkek:


Étolajat és kristálycukrot foglalt le a NAV
2018. augusztus 16.

Száz tonna étolajat és 48 tonna kristálycukrot foglalt le a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), mert egy élelmiszer-kereskedő cég úgy próbálta kijátszani az uniós áfaszabályokat, hogy hamis adatokkal rögzítette a szállítmányt - közölte a NAV csütörtökön.

Másra alapozná az adóztatást az Economist
2018. augusztus 16.

A tulajdon, az öröklés és a bérleti díjak erősebb adóztatását javasolja az Economist; a szerző a cégek helyett a befektetők adóztatását javasolja – írja a Napi.hu.

Megszűnt a magánszemélyek 75 százalékos különadója
2018. augusztus 16.

Július 26-tól megszűnt a magánszemélyek 75 százalékos különadója, amelyet már a 2018. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre sem kell alkalmazni – közölte tájékoztatójában az adóhatóság.

Ősszel is várható nyugdíjprémium
2018. augusztus 16.

A gazdasági növekedés idén 4,3 százalékos lehet, így járhat a nyugdíjprémium – derül ki a Pénzügyminisztérium közleményéből.

Áfalevonás a holdingoknál: felül kell vizsgálni a gyakorlatot
2018. augusztus 15.

Változások figyelhetők meg a holdingtársaságok áfaszempontból történő megítélésében az Európai Unió Bírósága által az elmúlt időszakban kiadott joganyagok alapján, ezért célszerű felülvizsgálniuk az eddigi áfalevonási gyakorlatukat.