Transzferárazás haladóknak: a funkcionális karakterizáció – 1. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A transzferárazás kapcsán örök probléma, hogy mivel nem egy egzakt tudományról beszélünk, így más adózási kötelezettségektől eltérően az adóhatóság elvárásainak való megfelelést nem lehet csupán a törvényi előírások pontos értelmezésével biztosítani. Ez esetben ugyanis a paragrafusok és bekezdések helyett sokkal fontosabb a magyar jog alapját képező nemzetközi ajánlásokban foglaltak, valamint a ténylegesen piaci magatartásformák ismerete.

A négyrészes cikksorozat keretein belül a szerző az elméleti alapok mellett konkrét gyakorlati példákon keresztül is bemutatja, hogy a következetes transzferár-képzés során miért is bír kiemelt jelentőséggel a kapcsolt vállalkozások által végzett tevékenységek, felhasznált eszközök és vállalt kockázatok részletes elemzése, vagyis az ún. funkcionális karakterizáció.

Az első rész célja a téma kapcsán később megjelenő komplex esettanulmány alapját képező elméleti háttér ismertetése.

A szakma egyik legfontosabb alaptézise, hogy egy helyesen kialakított transzferár megfelelően tükrözi az érintett vállalkozások által végzett tevékenységeket, a felhasznált erőforrásokat és a vállalt üzleti kockázatokat. Ez utóbbi tényezők felmérésére szolgál az ún. funkcionális elemzés, melynek következtetései alapján lehet megválasztani a szokásos piaci ár meghatározására legalkalmasabb módszert, annak mentén pedig kialakítani a körülményeknek megfelelő árazást.

A multinacionális cégcsoportok az egyes iparágakon belül viszonylag hasonló sémák mentén építik fel a működési struktúrájukat / ellátásai láncaikat, ami részben vagy egészben a kialakuló kapcsolt tranzakciókat és azok leglényegesebb tényezőit (vagyis a végzett tevékenységeket, felhasznált eszközöket és vállalt üzleti kockázatokat) is determinálja. Mindezek alapján pedig számos kapcsolt vállalkozás működése tipizálható abban a tekintetben, hogy a funkcionális elemzés során az adott cégről milyen, a transzferárazást is befolyásoló következtetések vonhatók le. Ezt hívjuk funkcionális karakterizációnak.

Amennyiben egy cégcsoport valamely tagvállalata jelentős volumenben bonyolít kapcsolt tranzakciókat, úgy a funkcionális karakterizációja alapjaiban meghatározza, hogy a szóban forgó entitásnak milyen profitelvárásai lehetnek. Az elmúlt években pedig számos olyan megállapítás született a hazai adóhatósági ellenőrzések során, melyek alapját az adózó helytelen funkcionális karakterizációja és / vagy a funkcionális karakterizációnak nem megfelelő transzferárazás képezte. A téma kapcsán csak rendkívül korlátozottan áll rendelkezésre magyar nyelvű szakirodalom és ebből kifolyólag az adózók számára is nehezen értelmezhető területről beszélhetünk.

A NAV mindezt felismerve 2019 decemberében a honlapján közzétett egy részletesebb tájékoztatót a funkcionális elemzésről, illetve a jellemzően előforduló funkcionális profilokról, melyet az adóhatóság Transzferár Ellenőrzési és Módszertani Osztálya készített, a hazai vezető transzferár tanácsadókkal egyeztetve. A kiadvány a gyártó és kereskedő vállalatok esetében is 4 – 4 jellemző karaktert definiál, ugyanakkor még egy ennél is egyszerűbb megközelítésben az alábbi három alapvető funkcionális profil határolható el, tevékenységtől és iparágtól függetlenül:

  • Vállalkozó (vagy teljes kockázatú) entitás: Olyan vállalat, amely (i) minden lényeges döntési kompetenciával maga rendelkezik, (ii) minden olyan alapvető üzleti / működési kockázatot vállal és kontrollál, amelyet egy önálló piaci szereplő is, továbbá (iii) minden olyan jelentős eszközt / szellemi terméket, ami a tevékenységének sikeres ellátásához szükséges, maga birtokol.
  • Rutin (vagy korlátozott kockázatú) entitás: Olyan vállalat, amely (i) funkciói az érintett üzleti tevékenységnek csak egy bizonyos részére / nem teljes egészére terjednek ki, (ii) nem rendelkezik minden tekintetben önálló döntési jogokkal, (iii) nem visel valamennyi, a tevékenységre jellemző üzleti kockázatot, illetve nincsenek meg a megfelelő kompetenciái azok menedzseléséhez, valamint (iv) nem birtokolja a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi jelentős eszközt.
  • Hibrid entitás: Olyan vállalat, amely (i) összetettebb feladatokat lát el és tevékenységét (viszonylag) önállóan végzi, (ii) a tevékenységéhez kapcsolódó üzleti kockázatokat is vállalja, ugyanakkor (iii) a cégcsoport vállalkozó entitásának stratégiai iránymutatásai alapján működik, illetve nem feltétlen birtokol a működéshez szükséges minden jelentős eszközt.

A fent körülírt profilok esetében a szokásos piaci ár elvének megfelelő ellentételezés (transzferár) kialakítása során a következő alapelveket kell figyelembe venni:

  • A Vállalkozónak a végzett tevékenységgel és kapcsolódó kockázatokkal összefüggő valamennyi pozitív és negatív hatást viselnie kell (vagyis a körülményektől függően adott esetben lehet kimagaslóan nyereséges és veszteséges is).
  • A Rutin entitás minden esetben egy mérsékelt, de stabil nyereségre (ún. rutinprofitra) jogosult, ami megfelelően tükrözi az általa végzett korlátozott(abb) tevékenységeket és kockázatokat.
  • A Hibrid entitásnak jellemzően a piaci / iparági szintnek megfelelő jövedelmezőséget kell elérnie, ugyanakkor veszteséget is realizálhat, amennyiben az az általa viselt és kontrollált kockázati tényezőkre vezethető vissza.

A cikksorozat következő részeiben egy esettanulmány keretében kerül bemutatásra, hogy a fenti tényezők pontosan hogyan befolyásolják a megfelelő transzferárazási módszer kiválasztását és alkalmazását.

A cikk szerzője, Girászin János, regisztrált adótanácsadó, a Niveus Consulting Group transzferár tanácsadási szolgáltatásokért felelős partnere.



Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Nem tisztességes bírságkedvezményért elvenni a jogorvoslati jogot

„Fogadd el még akkor is, ha nem érzed jogszerűnek, mert fele annyit fizetsz.” Ez akár egy NAV hirdetés szlogenje is lehetne. És talán nem is lenne különös mindez, ha nem arról lenne szó, hogy a NAV egy hatósági jogalkalmazó, és az ezeknek a szlogeneknek teret engedő jogszabály az adóigazgatási eljárás szabályrendszere.

2021. szeptember 17.

Dante-700 – Dante élete (1. rész)

Dante, a világirodalom egyik legnagyobb alakja 700 éve hunyt el. Főműve, az Isteni színjáték nehéz olvasmány, de ennek ellenére az értő irodalmárok a legmagasztosabb jelzőkkel illetik. Nem véletlenül, hiszen a nyugati kultúrára gyakorolt hatása egyedülálló, az irodalom, a zene, a képzőművészet, a filmművészet egyaránt sokat merített Dante nagyeposzából.