Transzferárazás haladóknak: A funkcionális karakterizáció – 3. rész

A négyrészes cikksorozat keretein belül a szerző az elméleti alapok mellett konkrét gyakorlati példákon keresztül is bemutatja, hogy a következetes transzferár-képzés során miért is bír kiemelt jelentőséggel a kapcsolt vállalkozások által végzett tevékenységek, felhasznált eszközök és vállalt kockázatok részletes elemzése, vagyis az ún. funkcionális karakterizáció.

Az első részben ismertetésre került a téma elméleti háttere, míg a második részben a szerző megkezdte a korábban felvázoltak gyakorlati alkalmazását egy több forgatókönyves esettanulmányon keresztül. Az alábbiakban olvashatják az esettanulmány alapinformációinak felelevenítését és 2. forgatókönyvét.

AZ ESETTANULMÁNY – folytatás

Az esettanulmány célja, hogy egy hétköznapi kapcsolt tranzakción keresztül bemutassa, hogy ugyanazon ügylet egyes körülményeinek változása hogyan befolyásolja az abban részt vevő két fél funkcionális profiljának alakulását és ez által a transzferár-képzést.

Alapinformációk és a kapcsolt tranzakció

Az ügyletben részt vevő egyik fél (a továbbiakban: „a Gyártó”) instant tészta termékek előállítását végzi németországi üzemében, míg a másik fél (a továbbiakban: „a Kereskedő”) magyar illetőségű vállalat, mely azonos termékkör nagykereskedelmével foglalkozik.

A vizsgálandó kapcsolt tranzakció keretében a Gyártó az általa előállított termékeket értékesíti a Kereskedő részére.

(További háttérinformációk az adott forgatókönyvön belül.)

  1. forgatókönyv – A rutin gyártó

További háttérinformációk: 

  • A Kereskedő a Gyártó anyavállalata.
  • A Kereskedő a Gyártó által előállított termékek nagykereskedelmét végzi a Közép-európai régióban.
  • Az értékesítéshez kapcsolódó marketing stratégiát a Kereskedő önállóan dolgozza ki és hajtja végre, továbbá valamennyi lényeges ártárgyalást maga folytat le (beleértve a vevőszerzést és a Gyártó alapanyag beszállítóinak kiválasztását / menedzselését is).
  • Az ügylet tárgyát képező termékekkel kapcsolatos valamennyi szellemi termék (know-how, védjegyek) a Kereskedő tulajdonát képezik, és maga végez el minden, termékfejlesztéssel összefüggő feladatot.
  • A Gyártó egyetlen megrendelője a Kereskedő.
  • A Gyártó által végzett tevékenységek a következők:
  • a termékek előállítása saját emberi erőforrásokkal és tárgyi eszközökkel, a Kereskedő által biztosított know-how alapján, illetve a Kereskedő által leadott megrendeléseknek megfelelő ütemezésben,
  • a gyártáshoz szükséges alapanyagok beszerzésének menedzselése (a Kereskedő által kiválasztott beszállítóktól, a Kereskedő által letárgyalt árakon),
  • a legyártott termékek szállításának megszervezése a Kereskedő raktárába,
  • minőség-ellenőrzés és biztosítás.

Funkcionális karakterizáció: 

A fentiek alapján megállapítható, hogy a lényeges vállalkozói funkciókat (pl. termékfejlesztés, ügyfélszerzés, stratégiaalkotás) a Kereskedő látja el és ezek kapcsán rendelkezik a megfelelő immateriális javakkal, illetve a kapcsolódó fontosabb kockázatokat (piaci kockázat, anyagköltség változásának kockázata, vevőkockázat) is viseli vagy kontrollálja. Ezzel szemben a Gyártó szerepe egyszerűbb gyártási / gyártásszervezési funkciókra korlátozódik, melynek során mérsékeltebb termelési, illetve minőségi kockázatokat visel.

Mindezek alapján az ügyletben a Kereskedő a vállalkozó (teljes kockázatú disztribútor), míg a Gyártó egy rutin entitásként (limitált kockázatú gyártóként) karakterizálható.

A megfelelő árképzési módszer kiválasztása:

Az OECD Transzferár Irányelveket követve a Gyártót célszerű tesztelt félnek választani, tekintve, hogy lényegesen kevésbé összetett a funkcionális profilja, mint a Kereskedőnek. Mindezt, valamint a tranzakció sajátosságait (saját előállítású termék értékesítése kapcsolt vállalkozás részére) mérlegelve, a szokásos piaci ár meghatározására az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer a legalkalmasabb.

A szokásos piaci ár levezetése:

Az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer alkalmazása során a szokásos piaci árat a Gyártó termelési tevékenysége kapcsán felmerülő ráfordításaiból kiindulva kell meghatározni. A szokásos piaci ár nem más, mint a Gyártó összes üzemi ráfordítása növelve a funkcionális profilja alapján elvárható mértékű haszonnal.

A következő tábla szemlélteti a szokásos piaci ár levezetését:

adatok ezer Ft-ban
Anyagjellegű ráfordítások 950.000
+ Személyi jellegű ráfordítások 800.000
+ Egyéb ráfordítások 120.000
+ Értékcsökkenés 80.000
= A Gyártó összes üzemi ráfordítása 1.950.000
+ A Gyártó elvárt nyeresége 5%
= A Gyártó részére fizetendő piaci ár 2.047.500

A következő és egyben befejező részben egy újabb forgatókönyv kerül bemutatásra, ami természetesen a fentitől eltérő funkcionális karakterizációt és árazási módszert fog eredményezni.

A cikk szerzője, Girászin János, regisztrált adótanácsadó, a Niveus Consulting Group transzferár tanácsadási szolgáltatásokért felelős partnere.



Kapcsolódó cikkek:


Transzferárazás haladóknak: A funkcionális karakterizáció – 2. rész
2020. június 18.

A négyrészes cikksorozat keretein belül a szerző az elméleti alapok mellett konkrét gyakorlati példákon keresztül is bemutatja, hogy a következetes transzferár-képzés során miért is bír kiemelt jelentőséggel a kapcsolt vállalkozások által végzett tevékenységek, felhasznált eszközök és vállalt kockázatok részletes elemzése, vagyis az ún. funkcionális karakterizáció.

Transzferárazás haladóknak: a funkcionális karakterizáció – 1. rész
2020. június 11.

A transzferárazás kapcsán örök probléma, hogy mivel nem egy egzakt tudományról beszélünk, így más adózási kötelezettségektől eltérően az adóhatóság elvárásainak való megfelelést nem lehet csupán a törvényi előírások pontos értelmezésével biztosítani. Ez esetben ugyanis a paragrafusok és bekezdések helyett sokkal fontosabb a magyar jog alapját képező nemzetközi ajánlásokban foglaltak, valamint a ténylegesen piaci magatartásformák ismerete.