Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A négyrészes cikksorozat keretein belül a szerző az elméleti alapok mellett konkrét gyakorlati példákon keresztül is bemutatja, hogy a következetes transzferár-képzés során miért is bír kiemelt jelentőséggel a kapcsolt vállalkozások által végzett tevékenységek, felhasznált eszközök és vállalt kockázatok részletes elemzése, vagyis az ún. funkcionális karakterizáció.
Az első részben ismertetésre került a téma elméleti háttere, míg a második részben a szerző megkezdte a korábban felvázoltak gyakorlati alkalmazását egy több forgatókönyves esettanulmányon keresztül. Az alábbiakban olvashatják az esettanulmány alapinformációinak felelevenítését és 2. forgatókönyvét.
AZ ESETTANULMÁNY – folytatás
Az esettanulmány célja, hogy egy hétköznapi kapcsolt tranzakción keresztül bemutassa, hogy ugyanazon ügylet egyes körülményeinek változása hogyan befolyásolja az abban részt vevő két fél funkcionális profiljának alakulását és ez által a transzferár-képzést.
Alapinformációk és a kapcsolt tranzakció
Az ügyletben részt vevő egyik fél (a továbbiakban: „a Gyártó”) instant tészta termékek előállítását végzi németországi üzemében, míg a másik fél (a továbbiakban: „a Kereskedő”) magyar illetőségű vállalat, mely azonos termékkör nagykereskedelmével foglalkozik.
A vizsgálandó kapcsolt tranzakció keretében a Gyártó az általa előállított termékeket értékesíti a Kereskedő részére.
(További háttérinformációk az adott forgatókönyvön belül.)
További háttérinformációk:
Funkcionális karakterizáció:
A fentiek alapján megállapítható, hogy a lényeges vállalkozói funkciókat (pl. termékfejlesztés, ügyfélszerzés, stratégiaalkotás) a Kereskedő látja el és ezek kapcsán rendelkezik a megfelelő immateriális javakkal, illetve a kapcsolódó fontosabb kockázatokat (piaci kockázat, anyagköltség változásának kockázata, vevőkockázat) is viseli vagy kontrollálja. Ezzel szemben a Gyártó szerepe egyszerűbb gyártási / gyártásszervezési funkciókra korlátozódik, melynek során mérsékeltebb termelési, illetve minőségi kockázatokat visel.
Mindezek alapján az ügyletben a Kereskedő a vállalkozó (teljes kockázatú disztribútor), míg a Gyártó egy rutin entitásként (limitált kockázatú gyártóként) karakterizálható.
A megfelelő árképzési módszer kiválasztása:
Az OECD Transzferár Irányelveket követve a Gyártót célszerű tesztelt félnek választani, tekintve, hogy lényegesen kevésbé összetett a funkcionális profilja, mint a Kereskedőnek. Mindezt, valamint a tranzakció sajátosságait (saját előállítású termék értékesítése kapcsolt vállalkozás részére) mérlegelve, a szokásos piaci ár meghatározására az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer a legalkalmasabb.
A szokásos piaci ár levezetése:
Az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer alkalmazása során a szokásos piaci árat a Gyártó termelési tevékenysége kapcsán felmerülő ráfordításaiból kiindulva kell meghatározni. A szokásos piaci ár nem más, mint a Gyártó összes üzemi ráfordítása növelve a funkcionális profilja alapján elvárható mértékű haszonnal.
A következő tábla szemlélteti a szokásos piaci ár levezetését:
| adatok ezer Ft-ban | ||
| Anyagjellegű ráfordítások | 950.000 | |
| + | Személyi jellegű ráfordítások | 800.000 |
| + | Egyéb ráfordítások | 120.000 |
| + | Értékcsökkenés | 80.000 |
| = | A Gyártó összes üzemi ráfordítása | 1.950.000 |
| + | A Gyártó elvárt nyeresége | 5% |
| = | A Gyártó részére fizetendő piaci ár | 2.047.500 |
A következő és egyben befejező részben egy újabb forgatókönyv kerül bemutatásra, ami természetesen a fentitől eltérő funkcionális karakterizációt és árazási módszert fog eredményezni.
A cikk szerzője, Girászin János, regisztrált adótanácsadó, a Niveus Consulting Group transzferár tanácsadási szolgáltatásokért felelős partnere.
