Transzferárazás: mit tegyünk az év végén?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az év vége közeledtével a kapcsolt vállalati ügyleteket bonyolító vállalkozások számára fontos kérdés lehet, hogy év végi eredményük transzferár szempontból elfogadható lesz-e.

Ezzel kapcsolatban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (“Tao tv.”) megköveteli, hogy a kapcsolt vállalati ügyleteket a szokásos piaci ár elvének megfelelően bonyolítsák. Ennek adózási szempontból is fontos jelentősége van, mivel a különböző adónemek kapcsán felmerülő adófizetési kötelezettség megállapításánál olyan jövedelmet (adóalapot) kell figyelembe venni, amely független felek között bonyolított tranzakciók során keletkezett volna.

Tekintettel arra, hogy az év ezen szakaszában az adózók már általában jó közelítéssel meg tudják határozni, hogyan alakul majd az év végi eredményük, így ilyenkor érdemes lehet azt is megvizsgálni, hogy ez az eredmény szokásos piacinak tekinthető-e. Ez annak eldöntésében segíthet, hogy a társaságnál szükséges-e bármilyen – transzferárakkal kapcsolatos – kiigazítás.

Ennek egyik ismert módját a Tao tv. 18. §-a tartalmazza, amely rendelkezik arról, hogy kapcsolt vállalkozások adózás előtti eredményüket növelik vagy csökkentik, amennyiben egymás közötti ügyleteik nem felelnek meg a szokásos piaci ár elvének. Ezek alapján tehát az adózók eredményük kiigazítását elvégezhetik társasági adóalapjuk szokásos piaci mértékűre történő beállításával anélkül, hogy ez a kiigazítás a számviteli elszámolásokban a normál üzletmenet eredményében megjelenne. Kiemelendő ugyanakkor, hogy az egyoldalú, vagyis a csak az adózó társasági adóalapjában elvégzett kiigazítás kettős adóztatás vagy kettős nem adózás veszélyét hordozza magában, amelyet a társaságoknak érdemes szem előtt tartaniuk.

A fent bemutatott lehetőség alternatívájának tekinthető az a módosítás, amely 2013-ban került bele a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénybe („Sztv.”). Ez arról rendelkezik, hogy a szokásos piaci ár és a kapcsolt felek között alkalmazott ellenérték különbsége a számviteli nyilvántartásokban az eredeti elszámolások összevont módosításával rögzítendő. Ennek alkalmazását az Sztv. azokban az esetekben írja elő, amikor a számviteli elszámolás hiányában a kapcsolt vállalkozás a Tao tv. 18. §-ában kifejtett adóalap módosításra lenne kötelezett. Érdemes megjegyezni, hogy az Sztv. fent említett módosítását megelőzően a vállalati gyakorlatban számos megoldás terjedt el a transzferár célzatú kiigazítások Tao tv-en kívüli kezelésére (pl. egyéb vagy rendkívüli eredményben való elszámolás). Az Sztv. új rendelkezése ezt a gyakorlatot érinti oly módon, hogy a jogszabály tételesen sorolja a kiigazítás során érintett főkönyvi számlákat, úgymint értékesítés nettó árbevétele vagy anyagjellegű ráfordítások (pl. árubeszerzésnél ELÁBÉ), illetve amennyiben az eszközök bekerülési értékének módosítására kerül sor, akkor azok egyedi bekerülési értékét kell megváltoztatni. Kérdésként merülhet fel ugyanakkor az is, hogy a kiigazítás érinti-e az általános forgalmi adó alapját, hiszen a módosítással érintett eredeti ügyletek az áfa hatálya alá tartozó tranzakciók lehetnek. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában segíthet annak vizsgálata, hogy a kiigazítás köthető-e az egyes – korábban megvalósult – teljesítésekhez vagy sem. Itt azt is érdemes vizsgálni, hogy a felek a kiigazítás során az egyes árakat tárgyalják-e újra szerződéses alapon, avagy a kiigazítás nem köthető az egyedi ügyletekhez és célja csupán a szokásos piaci eredmény elérése. Ezen kérdések megválaszolása segíthet annak eldöntésében is, hogy szükséges-e az eredeti számlák egyenkénti, esetleg összevont korrekciója vagy alátámasztásként elegendő a kiigazítás számviteli elszámolásához szükséges bizonylat kibocsátása.

A fenti módszerek alkalmazása során az is kérdésként merülhet fel, hogy a kiigazítás eredményeképpen a társasági adón kívül más adónemek keretében meghatározott fizetési kötelezettség is módosul-e. Az a tény, hogy a kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni, megválaszolja ezt a kérdést. A vizsgálandó adónemek közé tartozhat a helyi iparűzési adó vagy az innovációs járulék, illetve a már említett általános forgalmi adó (pl. áfa bevallásoknál, Intrastat-jelentésnél) vagy akár a vám (pl. vámértéknél) is. Érdemes megjegyezni, hogy a transzferár kiigazítás különböző adónemekre gyakorolt hatásával kapcsolatban meglehetősen kevés a gyakorlati alkalmazást elősegítő, nyilvánosan elérhető adóhatósági állásfoglalás vagy iránymutatás.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti leírt esetek azokra a példákra terjedtek ki, amikor az adózó által elért eredmény a szokásos piaci tartományon kívül esett, s így a szokásos piaci eredményre történő kiigazításra volt szükség. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor az adózó eredménye a szokásos piaci tartományon belül található ugyan, de nem felel meg a transzferár politikában rögzített vagy egyéb szerződés által garantált eredményességi szintnek. Ebben az esetben azt érdemes mérlegelni, hogy független felek a már teljesített ügyletek árát utólag megváltoztatnák-e annak tükrében, hogy az egyik, vagy másik fél milyen eredményt ért el az ügyleten. A Tao tv. illetve az Sztv. rendelkezéseit figyelembe véve arra a következtetésre juthatunk, hogy az adózó által elért eredmény utólagos optimalizálása céljából elvégzett kiigazítás nem esik a fenti törvényekben említett kiigazítás hatálya alá, mivel ezen jogszabályok rendelkezései csupán olyan esetben értelmezhetők, amikor az adózó eredménye nem piaci. Ebből az is következik, hogy az eredmény optimalizálási célból elvégzendő kiigazítás során az említett jogszabályokban bemutatott módszerek alkalmazhatósága további vizsgálatot igényel. Ugyanakkor szintén kiemelendő, hogy a polgári jog által biztosított szerződéses szabadság alapján a felek visszamenőlegesen is módosíthatják az ellenértéket (pl. utólagos mennyiségi kedvezményt alkalmazva stb.), ezt azonban elképzelhető, hogy az adóhatóság nem fogadja el transzferár kiigazításként.

Példák az áfatörvény alkalmazásához
Jelen kiadványunk olyan gyakorlati példatár, amely az általános forgalmi adózás területén leggyakrabban felmerülő jogeseteket és azok megoldását tartalmazza. Megrendelés >>

Ahogy a fent leírtakból is jól látszik, a transzferár célból elvégzett kiigazítás számos kérdést vethet fel, amelyek tisztázása kulcsfontosságú lehet a módosítás jogszabályoknak és egy későbbi esetleges adóellenőrzésnek való megfelelése tekintetében. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az adózói esetek különbözősége és a transzferárazás területének összetettsége miatt a jogalkotó szervektől illetve az adóhatóságtól elérhető információk és állásfoglalások nem feltétlenül alkalmazhatók azonos módon minden helyzetben. Ezért javasolt minden esetet egyedileg megvizsgálni, mielőtt a transzferár kiigazításról döntést hoznak, figyelembe véve azt is, hogy a döntés a társasági adófizetési kötelezettségen túl más adónemeket is érinthet.

A szerző a PwC Magyarország munkatársa.

---