Trianon az adózásba is beleavatkozott

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vesztes I. világháború, az őszirózsás forradalom, majd az elbukott Tanácsköztársaság után olyan mélypontra került Magyarország, mint soha korábban államisága folyamán. A helyzet a török hódoltsági időknél is súlyosabb volt. Idegen megszálló erők, magukat fölkent önkéntes rendcsinálók fosztogatták, terrorizálták a lakosságot. Az országnak nem volt bel- és külföldön is elismert kormányzata. És erre a helyzetre szakadt rá Trianon átka.

Tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott és amely annak idején a m. kir. kormánynak a békeszerződés aláirására vonatkozó elhatározásánál is döntő súllyal bírt…

(a trianoni békeszerződést becikkelyező 1921. évi XXXIII. törvénycikk 1. § felvezető szavai)

Károlyi Mihály és a Tanácsköztársaság vezetése próbált a győztes antant-hatalmakkal egyezkedni. Kevés sikerrel. Nem ismerték el a Tanácsköztársaságot és kormányát, sőt fegyveres erőkkel megszállták Magyarországot, a Tanácsköztársaság vezetői emigrációba kényszerültek (ízlése és lehetőségei szerint volt, aki a Szovjetunióba menekült, de sokan választották a nyugati világot is). A román csapatok elfoglalták a Tiszántúlt, a Dunántúl jó részét, és megszállták Budapestet is.

Horthy Miklós, a király nélküli királyság kormányzója

A Tanácsköztársaság idején Károlyi Gyula ellenkormányt alakított, ennek hadügyminiszteri tisztét 1919. május 31-től Horthy Miklós töltötte be. Horthy 1919. augusztus 18-án a Szövetséges Katonai Misszió előtt bejelentette, hogy ha arra engedélyt kap, rövid idő alatt (négy napot jelölt meg) haderőt szervez, és helyreállítja a rendet Magyarországon. Az antant hatalmak ezt tudomásul vették. Horthy valóban rövid időn belül katonai egységeket tudott szervezni, először Siófokról irányította a rendcsinálást, majd 1919. november 16-án a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre.

Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre. 1919. november 16.

 

Az antant felügyelet mellett 1920 január 25-26-án többpárti országgyűlési választásokat tartottak. Összesen tizenegy párt képviselői jutottak be a parlamentbe (továbbá 13 pártonkívüli). Az országgyűlési választásokra egyes helyeken ekkor még nem kerülhetett sor a belpolitikai helyzet miatt, sőt az akkor még megszállt Tiszántúlon csak 1920 nyarán, Baranyában pedig csak 1921. október 30-31-én tartották a választásokat.

Az új országgyűlés azonnal nekilátott a törvénykezési munkálatoknak, az 1920. évi I. törvény előrevetítette a következő időszak hatalmi politikáját is, amennyiben a Károlyi Mihály vezette Magyar Köztársaság, majd annak utódjaként működő Tanácsköztársaság időszakát és jogszabályait nem ismerte el, az új hatalom az őszirózsás forradalom előtti Magyar Királyságot tekintette jogelődjének, sőt az államforma továbbra is királyság maradt (de már király nélkül!).

A törvényt 1920. február 29-én hirdették ki, preambulumát (annak fontossága miatt) bemutatjuk:

1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverénitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszünt. Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszünt. A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának. Megállapítja továbbá, hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerűen összehívott országgyűlésnek képviselőháza az 1918. évi november hó 16. napján hozott határozatával önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon a napon tartott ülésében e határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyűlés működése is megszünt. Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált. Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést. A nemzetgyűlési képviselőválasztások ennek folytán az ország mindazon részeiben megtartatván, amelyekben a választást ellenséges megszállás lehetetlenné nem tette, a megválasztott nemzetgyűlési képviselők az 1920. évi február hó 16. napján Budapesten az országgyűlés képviselőházának helyiségeiben egybegyülekeztek és nemzetgyűléssé alakultak.

Egy héttel később jelent meg az 1920. évi II. törvénycikk, amely a hatalmi kérdéseket volt hivatva elintézni, azáltal, hogy Horthy Miklóst kormányzóvá választották. Maga a törvény nem rendelkezett időtartamról, csak a választás és az eskü tényét rögzítette, illetve tiszteletdíjról rendelkezett.

Az országgyűlésben 6 párt szövetsége alkotta a kormánypártokat, és 1920. március 15-én alakult meg a Simonyi-Semadam-kormány. Regnálása mindössze négy hónapig tartott.

A király nélküli királyság eléggé furcsa államforma volt, különösen, hogy az utolsó megkoronázott uralkodó még élt, igaz, hogy IV. Károly az ún. eckartsaui nyilatkozatában beleegyezett uralkodói jogainak felfüggesztésébe, de ténylegesen nem mondott le.

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minélelőbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, melylyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja. Kelt Eckartsau ezerkilencszáztizennyolc, November hó tizenharmadikán. Károly

A nyilatkozat egyfajta visszavonulást tartalmaz, és szabad kezet ad Magyarországnak az államforma megválasztására, viszont az 1920. évi I. törvény fenntartotta a királyságot mint államformát, igaz, hogy minden a királyt illető döntési jogosultságot és védelmet a kormányzó kezébe helyezett.

IV. Károly nem nyugodott bele, hogy elvesztette magas pozícióját, és két alkalommal is megpróbálta visszaszerezni a koronát. Ezek voltak az úgynevezett királypuccsok.

Az első kísérletre 1921 márciusában, a másodikra 1921 október 21-én került sor (az utóbbi volt az, amikor repülőgéppel Magyarországra jött; a repülőgép ma is megvan, sőt, állítólag még mindig működőképes, a Közlekedési Múzeumban őrzik).

Ezt a repülőgépet ‘térítette el’ IV. Károly a második királypuccs alkalmával

 

A győztes hatalmak ellenezték a Habsburg-restauráció bármilyen formában való megvalósulását. Ezzel a „segítséggel” Horthy el tudta utasítani IV. Károly kísérleteit, a (volt) király így kénytelen volt mindkét alkalommal száműzetésébe visszatérni. nem sokkal később, 1922. április 1-jén, Madeira szigetén, 34 évesen elhunyt. Özvegye, Zita királynő egész életében kitartott a trónigény mellett (természetesen most már fia, Habsburg Ottó javára). Zita 1989-ben, Habsburg Ottó 2011-ben hunyt el. (Az 1990. évi rendszerváltást követően volt olyan felvetés, hogy vissza kellene Magyarországon állítani a királyság intézményét, de ez a kezdeményezés viszonylag gyorsan elhalt.)

A bizonytalan jogi helyzetben a második királypuccs után az országgyűlés törvényt alkotott IV. Károly trónfosztásáról:

1921. évi XLVII. törvénycikk IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről 1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek. 2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt. 3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen. 4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

Tehát továbbra is királyság maradt Magyarország, de a király megválasztását a bizonytalan jövőre halasztották.

Békekötés, Trianon

A Tanácsköztársaság után létrejött kormányzat egyik legsürgősebb teendője volt az I. világháborút követő tárgyalások minél hamarabbi és minél eredményesebb lezárása. Magyarország a vesztes oldalon állt, így nehezen lehetett volna elhárítani a győztes hatalmak érdekérvényesítését. Különösen megnehezítette a helyzetünket, hogy mindegyik szomszédos ország – a régiek és az újonnan alakultak is – területi követelésekkel lépett fel Magyarország felé. Ilyen körülmények között még az ország megmaradása is kétséges volt.

A nagyhatalmak törekvése viszonylag egyszerű volt, egyrészt anyagi kárpótlást (jóvátételt) követeltek a háborús anyagi veszteségekért, másrészt céljuk volt, hogy a Monarchia helyébe lépő utódállamok gyengék legyenek (katonailag és gazdaságilag is!).

A párizsi békekonferencia a békefeltételek átadására még 1919 decemberében delegáció kiküldését kérte a magyar kormánytól. A magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével. Január 14-én volt lehetőségük az előkészített 8 jegyzéket, és a hatalmas mennyiségű statisztikai és egyéb adatokat, térképeket stb. tartalmazó iratanyagot átadni a békekonferenciának.

Gróf Apponyi Albert

 

A békeszerződés előkészítésében és vitájában a magyar delegáció (hasonlóan a többi vesztes hatalom delegációjához) nem vehetett részt, alapvetően a győztes nagyhatalmak – akkori elnevezésükkel: Északamerikai Egyesült Államok, Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország – diktálták a feltételeket.

A ’Négy Nagy’, akik döntöttek Trianonban (balról jobbra a képen David Lloyd George, Vittorio Emanuele Orlando, Georges Clemenceau és Thomas Woodrow Wilson)

 

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a békediktátum Magyarországot rendkívül hátrányosan érintette. A békeszerződés aláírására 1920. június 4-én került sor a Nagy Trianon kastélyban. (A magyar Országgyűlés 2010-ben június 4-ét – a trianoni tragédiára emlékezve – a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.)

Magyarországot jelentős jóvátételre kötelezték, elvesztette területének kétharmadát, lakossága 18 millióról 7,6 millióra csökkent, a nyersanyaglelőhelyek túlnyomó része az ország határain kívülre került, a katonaság létszámát és felszereltségét olyan mértékben korlátozták, hogy mindenféle katonai akciónak elejét vegyék. Az ipari és mezőgazdasági kapacitások vesztesége is jelentős volt, bár az nem érte el a terület- és lakosságvesztés arányát.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a békeszerződést olyan országok is diktálták, amelyekkel Magyarországnak nemigen voltak hadieseményei a világháborúban.

A Magyarországon kívüli aláíró országok a következők voltak: Északamerikai Egyesült Államok, Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nikaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország.

Hogy mennyire diktátumról volt szó, jól mutatja a békeszerződés 161. cikke: „A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.”

A rendkívül terjedelmes békeszerződést Magyarországon az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel hirdették ki.

A trianoni békediktátum közteherviseléssel kapcsolatos előírásai

A békeszerződés számos adózásra, vámeljárásra, illetékfizetésre vonatkozó szabályt tartalmazott. A legfontosabb rendelkezések négy területet érintettek:

• a jóvátételi eljárást (magyarán a hadisarcot),

• a vámok mértékét és a vámeljárást, különös tekintettel a szerződést aláíró országokkal való kereskedelmi kapcsolatokra,

• az aláíró országok állampolgáraival kapcsolatos bánásmódot,

• illetve a Magyarországtól elcsatolt területekre vonatkozó rendelkezéseket.

A magyar kormányküldöttség elhagyja az aláírás helyszínét, a Nagy Trianon kastélyt

 

Magyarország jóvátételi kötelezettségét a békeszerződés 161-174. cikkei és a kapcsolódó hat függelék tartalmazta. A ii. sz. függelék 12. §-ában találunk adózásra vonatkozó szabályokat:

12. § b) Magyarország fizetőképességének visszatérő időszakonként foganatosítandó becslése alkalmával a (Jóvátételi) Bizottság megvizsgálja Magyarország pénzügyi rendszerét abból a szempontból, hogy: 1. Magyarország összes bevételei, ideértve minden belső kölcsön kamatfizetésére és törlesztésére rendelt jövedelmeket is, elsősorban a jóvátételi összegek fizetésére fordítassanak, és 2. bizonyságot szerezhessen arra nézve, vajjon Magyarország adórendszere aránylag általában legalább is olyan terhes-e, mint a Bizottságban képviselt bármelyik Hatalomé. c) Magyarország a Bizottság részére, amint azt a 165. Cikk megszabja, tartozásának biztosítása és elismerése fejében, bemutatóra és aranyra szóló kötelezőjegyeket bocsát ki, amelyek a magyar Kormány vagy ennek alárendelt akármely hatóság részéről kivetett vagy kivetendő mindennemű adó vagy illeték alól mentességet élveznek;

Ebből a b) pont az, amely nagyon súlyos terhet rótt az országra: Egyrészt a jóvátétel elsőbbséget élvezett minden más állami kiadással szemben, illetve az adóztatás szintjét legalább olyan mértékben volt köteles Magyarország meghatározni, mint bármelyik aláíró állam adórendszere.

A vámokra vonatkozó rendelkezéseket a szerződés 200-208. cikke tartalmazta. A legfontosabb rendelkezéseket kiemeljük, majd ezt követően értelmezzük:

200. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy bármelyik Szövetséges és Társult Államnak magyar területre bárhonnan bevitt árúit, nyersterményeit vagy ipari gyártmányait nem fogja más, vagy magasabb vámokkal vagy illetékekkel sújtani – ideértve a belső adókat is, – mint aminők az említett Államok bármelyikének vagy akármely más külföldi országnak ugyanolyan árúit, nyersterményeit vagy ipari gyártmányait terhelik. Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Állam árúinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak magyar területre bárhonnan történő bevitelére nézve nem fog oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy létesíteni, amely egyaránt ki ne terjedne az említett Államok bármelyikének, vagy akármely más külföldi ország ugyanolyan árúinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak bevitelére is. … 202. Cikk. A kivitelt illetőleg Magyarország kötelezi magát, hogy a magyar területről bármelyik Szövetséges Társult Államok területére kivitt árúkat, nyersterményeket vagy ipari gyártmányokat nem fogja más, vagy magasabb vámokkal vagy illetékekkel sújtani – ideértve a belső adókat is, – mint aminők az említett Államok bármelyikébe vagy akármely más külföldi országba kivitt ugyanolyan árúikat terhelik. Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Államba magyar területről küldött mindenféle árúk kivitelére nézve nem fog oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy létesíteni, amely egyaránt ki ne terjedne az említett Államok bármelyikébe vagy akármely más országba küldött ugyanolyan árúknak, nyerstermékeknek vagy ipari gyártmányoknak kivitelére is. … 204. Cikk. A jelen Szerződés XII. részének (Kikötők, viziútak és vasútak) 270. Cikkében foglalt rendelkezésekkel szemben, azokon a kikötőkön átmenő árúk, amelyek a háború előtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartoznak, a jelen Szerződés életbelépésétől számított három éven belül Magyarországba való bevitelüknél arányos vámmérsékléseket fognak élvezni azoknak a vámoknak megfelelően, amelyek az 1906. évi osztrák-magyar vámtarifa alapján az említett kikötőkön át bevitt ugyanolyan árúkra alkalmazást nyertek. … 206. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számított első hat hónapban a Szövetséges és Társult Hatalmak beviteli cikkeire Magyarországon megállapított vámdíjtételek nem lehetnek magasabbak azoknál a legkedvezőbb díjtételeknél, amelyek 1914. évi július hó 28-án a volt Osztrák-Magyar Monarchiában a bevitelre alkalmazást nyertek. Ez a rendelkezés az első hat hónap lejárta után további harminc hónapig csak a friss és száraz főzelék, faolaj, tojás, sertés és hentesárúk és élő szárnyas bevitelére nézve marad érvényben, még pedig akként, amint ezeket az árúkat a fentemlített időpontban (1914. évi július hó 28-án) a Szövetséges és Társult Hatalmakkal kötött szerződésekben meghatározott szerződéses vámtarifák alapján kezelték. 207. Cikk. … a Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország kötelezik magukat, hogy semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily természetű korlátozásnak nem vetik alá a Magyarországba irányított oly mennyiségű szén vagy barnaszén kivitelét, amelyet az érdekelt Államok megegyezésének hiányában, a Jóvátételi Bizottság állapít meg…

A 200. cikk előírja, hogy az aláíró államok felé Magyarország biztosítsa az ún. legnagyobb kedvezmény elvét mindenfajta importra. A 202.cikk ugyanezen szabályt rendeli alkalmazni a Magyarországi exportra.

A 204. cikk A szomszédos országok, valamint Lengyelország és Olaszország viszonylatában írja elő, hogy Magyarországnak három éven keresztül az 1906. évi vámtarifa szabályokat (kedvezményeket) kell alkalmazni az importra. A szerződés ugyan kikötőket említ, de természetesen ezen országoknak ez mindenféle szállítmányára kiterjeszthető volt.

A 206. cikk az összes szerződő állam magyarországi behozatalára írja elő a 1914. július 28-án alkalmazott monarchiabeli vámtételeket. A szabályt hat hónapon át kellett alkalmazni, néhány termékre viszont 30 hónapig.

A 207. cikk 2. pontjában található szabály némi kedvezményt biztosít Magyarországnak a szén Csehszlovákiából és Lengyelországból való importjára (mivel Magyarország elveszítette a szénbányáit, ez egyfajta méltányosságként értelmezhető). A szerződés 211. cikkének c) pontja az aláíró államok állampolgárai részére biztosítja, hogy Magyarországon nem terhelhetik őket magasabb adókkal, illetékekkel, mint a magyar állampolgárokat.

211. Cikk. Magyarország kötelezi magát arra, hogy c) a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraira, javaikra, jogaikra vagy érdekeikre, ideértve azokat a társaságokat és egyesületeket is, amelyekben érdekelve vannak, nem vet ki semmiféle más, vagy magasabb terhet és illetéket vagy egyenes vagy közvetett adót, mint aminők saját állampolgárait vagy javaikat, jogaikat vagy érdekeiket terhelik, vagy terhelnék;

Végül a 249. cikk rendelkezik az átcsatolt területekre vonatkozóan. A rendelkezések azoknak a volt magyar állampolgároknak biztosít mindenféle közteher alól mentességet, akik más országok állampolgárai lettek. Részükre a Magyarországon lévő vagyonokat adó-, és illetékmentesen ki kell adni, ha 1918. november 3. óta történt közteherfizetés, azt részükre vissza kell fizetni.

249. Cikk. A Magyar Kormány a volt Magyar Királyság állampolgárait magyar területen fekvő javaik, jogaik és érdekeik birtokába haladéktalanul visszahelyezi. A tőkevagyonra kivetett adóknak és illetékeknek azt az összegét, amelyet a volt Magyar Királyság állampolgárainak javai, jogai és érdekei után 1918. évi november hó 3-a óta szedtek be vagy emeltek fel, vagy amelyet a jelen Szerződés rendelkezései értelmében leendő visszaadásukig, vagy amennyiben olyan javakról és érdekekről volna szó, amelyek háborús kivételes intézkedéseknek alávetve nem voltak, a jelen Szerződés életbelépésétől számított három hónapi határidő lejártáig esetleg még beszednének vagy felemelnének, az igényjogosultaknak vissza kell fizetni. A visszaadott javakat, jogokat és érdekeket ugyanannak a személynek valamely egészen más vagyonával vagy vállalatával kapcsolatban nem szabad semmiféle illetékekkel sujtani attól az időponttól kezdve, amelyben az illető vagyont Magyarországból kivitték, vagy a vállalat üzemét ott beszüntették. Abban az esetben, ha a Magyarországból kivitt javak, jogok és érdekek után illetékeket bizonyos időre előre fizettek volna, az előre fizetett illetékeknek a javak, jogok és érdekek elvitele utáni időre eső részét az igényjogosultaknak vissza kell téríteni.

Összefoglalva

A békeszerződés minden lehetséges kedvezményt biztosított a közteherviselésben az aláíró országokkal való kereskedelmi kapcsolatokban (export, import), ugyanígy kedvezményezte az aláíró országok állampolgárait is, illetve a más országok állampolgárává vált személyek részére köztehermentes vagyonkimentést tett lehetővé.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország története –1918-1919, 1919-1945 (Akadémiai Kiadó, 1978, Budapest, 421-426.pp.)

 

---