Utólagos adóalap-csökkentés az Európai Bíróság gyakorlatában (V. rész)


Cikksorozatunk ötödik részében egy olyan eset szerepel, amelyben az EUB úgy ítélte meg, nem alkalmazható az árengedményre miatti adóalap-csökkentés.

Az adóalap-csökkentésre jogosító esetkörök (folyt.)

Árengedmény (folyt.)

A C-802/19. sz. Firma Z ügyben az EUB nem találta alkalmazhatónak a héairányelv 90. cikke szerinti adóalap-csökkentést.

A Firma Z egy gyógyszertár, amely a 2013. év során Hollandiából vényköteles gyógyszereket értékesített Németországba. E gyógyszereket egyrészt a kötelező egészségbiztosítás hatálya alá tartozó személyeknek, másrészt pedig magán-egészségbiztosítással rendelkező személyeknek adták fel. A Firma Z a betegségükre vonatkozó kérdőívre adott válasz révén „ellentételezésként” bizonyos összeget fizetett az érdekelteknek.

Amikor a Firma Z kizárólag orvosi rendelvényre kiadható gyógyszereket értékesített magán‑egészségbiztosítással rendelkező személyek számára, úgy vélte, hogy e személyekkel e gyógyszerekről adásvételi szerződéseket kötött, és közvetlenül ez utóbbiaknak értékesítette azokat. A héairányelv távértékesítésre vonatkozó 33. cikkében és a nemzeti jogban előírt szabályok alapján úgy vélte, hogy ezen értékesítések Németországban adókötelesek. Úgy vélte továbbá, hogy az említett személyeknek fizetett ellentételezés összege a vonatkozó német forgalmiadó-szabályozás értelmében az adóalap csökkenését eredményezi. Az ilyen, magán‑egészségbiztosítással rendelkező személyek részére történő értékesítések adóztatása, valamint a nem vényköteles gyógyszerek e személyeknek, illetve a kötelező egészségbiztosítás hatálya alá tartozó személyeknek a Firma Z által közvetlenül az említett személyekkel kötött adásvételi szerződések alapján történő értékesítésének adóztatása nem volt tárgya az alapeljárásnak.

Amikor a Firma Z a kötelező egészségbiztosítás hatálya alá tartozó személyek részére kizárólag orvosi rendelvényre kiadható gyógyszereket értékesített, egyrészt a kötelező egészségbiztosítási pénztárakkal a társadalombiztosítási jog alapján elszámolást végzett, másrészt pedig beszámította az érintett személyeknek fizetett ellentételezés összegét a megrendelt gyógyszerre tekintettel általuk fizetendő rész után. Ezen értékesítések tekintetében a Firma Z úgy vélte, hogy 2013. október 1-jétől a termékértékesítés helye Hollandiában volt, és hogy hivatkozhatott a Közösségen belüli termékértékesítések tekintetében előírt héamentességre. A kötelező egészségbiztosítási pénztáraknak a héairányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja alapján héát kellett fizetniük e beszerzések után Németországban. A Firma Z úgy vélte, hogy a kötelező egészségbiztosítás hatálya alá tartozó személyeknek fizetett ellentételezés összege a magán-egészségbiztosítással rendelkező személyek részére Németországban teljesített értékesítések adóalapjának csökkenését eredményezi, és e címen önellenőrzést végzett. A német adóhatóság azonban nem értett egyet ezzel a megközelítéssel.

Az eljáró német bíróság az alábbi kérdéseket terjesztette azEUB elé:

„1. Jogosult-e az Európai Unió Bírósága 1996. október 24-i ElidaGibbs ítélete (C 317/94, EU:C:1996:400) alapján a kötelező egészségbiztosítási pénztár részére értékesítő gyógyszertár az adóalapot az egészségbiztosítással rendelkező személyek részére adott árengedményre tekintettel csökkenteni?

2. Igenlő válasz esetén: ellentétes-e a semlegesség és a belső piacon belüli egyenlő bánásmód elvével, hogy egy belföldi gyógyszertár csökkentheti az adóalapot, egy másik tagállamból a kötelező egészségbiztosítási pénztár részére a Közösségen belül adómentesen értékesítő gyógyszertár pedig nem?”

Az EUB kifejtette: Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Bíróság által a C-317/94 sz. ElidaGibbs ítéletben meghatározott elvek fényében a héarányelv 90. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a valamely tagállamban székhellyel rendelkező gyógyszertár csökkentheti adóalapját, amennyiben e tagállamban héamentes Közösségen belüli termékértékesítéseként gyógyszer-értékesítéseket teljesít más tagállamban letelepedett kötelező egészségbiztosítási pénztár részére, és az annak keretében biztosítottak számára árengedményt nyújt.

Az alapügy körülményei között a szóban forgó gyógyszerkészítmények eladása két értékesítés tárgyát képezi, az egyiket a gyógyszertár végzi a kötelező egészségbiztosítási pénztárnak, a másodikat pedig e pénztár a nála biztosított személyeknek. Egyrészt az első értékesítés Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül, amely a héairányelv 138. cikkének (1) bekezdése értelmében adómentes Hollandiában. Így a kötelező egészségbiztosítási pénztár mint jogi személy köteles héát fizetni az ezen értékesítésnek megfelelő beszerzés után ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja alapján. Másrészt a kötelező egészségbiztosítási pénztár által a biztosítottak részére teljesített második értékesítés a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint nem tartozik héa hatálya alá.

Mivel a Firma Z nem rendelkezik olyan adóalappal, amely korrekció tárgyát képezhetné, az EUB megállapította, hogy a héairányelv 90. cikke (1) bekezdése alkalmazásának feltételei nem teljesülnek.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból kitűnt, hogy a Firma Z a kötelező egészségbiztosítás hatálya alá tartozó személyeknek nyújtott árengedmény alapján a magánbiztosítással rendelkező személyek részére történő értékesítések adóalapjának csökkentésében kívánt részesülni. Márpedig az kizárt, hogy a közös héarendszer keretében valamely ügylet adóalapjának kiszámítása során valamely más ügylet adóalapját beszámítsák.

Minthogy a Firma Z nem rendelkezik olyan adóalappal, amely korrekció tárgyát képezhetné, és annak tekintetében ezért nem teljesülnek a héairányelv 90. cikke (1) bekezdésének alkalmazási feltételei, ilyen körülmények között az ügyletek esetleges láncolatának az Elida Gibbs ítélet értelmében vett vizsgálatát nem kell elvégezni.

Az EUB a fentiek alapján kimondta, hogy a héairányelv 90. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállamban székhellyel rendelkező gyógyszertár nem csökkentheti adóalapját, amennyiben e tagállamban hozzáadottértékadó-mentes Közösségen belüli termékértékesítésként gyógyszer-értékesítéseket teljesít más tagállamban letelepedett kötelező egészségbiztosítási pénztár részére, és az annak keretében biztosítottak számára árengedményt nyújt.

Az EUB megállapította továbbá, hogy az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

Látható tehát, hogy önmagában az árengedmény biztosításából még nem következik automatikusan az, hogy a héairányelv 90. cikke alapján lehetőség van adóalap-csökkentésre.



Kapcsolódó cikkek

2022. január 12.

Utólagos adóalap-csökkentés az Európai Bíróság gyakorlatában (I. rész)

Az elmúlt években egyre markánsabban látszik kikristályosodni az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) álláspontja arra vonatkozóan, hogyan is kell értelmezni az utólagos adóalap-csökkentésre vonatkozó uniós előírásokat – ez az álláspont pedig nem mindig esik egybe azzal, amit a magyar adóhatóság képvisel.