Változott a tőkepiaci ügyletek adózása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az augusztus 1-től hatályos új szabályok szerint egyszerűsödik az adóbevallás: az adóhatóság a nyilvántartásaiban szereplő adatokból adóbevallási tervezetet készít az ellenőrzött tőkepiaci ügyleteket kötő magánszemélyek számára.


A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 67/A. §-a szerint ellenőrzött tőkepiaci ügylet a csereügyletnek nem minősülő

  • befektetési szolgáltatóval, vagy befektetési szolgáltató közreműködésével a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvény szerint meghatározott pénzügyi eszközre (kivéve a zárt körben kibocsátott értékpapírt), árura kötött ügylet,

  • a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében, illetve a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvény szerinti szolgáltatás keretében devizára/valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet,

bármely esetben feltéve, hogy megfelel az említett törvények ügyletre vonatkozó rendelkezéseinek, és a pénzügyi szervezetek állami felügyeletének hatáskörébe tartozik, vagy ha bármely EGT-államban vagy egyébként olyan államban működő pénzpiacon tevékenységet folytató befektetési szolgáltatóval, vagy befektetési szolgáltató közreműködésével kötötték, amely állammal Magyarországnak van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, és

  • az adott állam hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága által felügyelt tevékenység tárgyát képezik, és

  • ha az adott állam nem EGT-állam, biztosított az említett felügyeleti hatóság és a Felügyelet közötti információcsere, és

  • amelyekre vonatkozóan a magánszemély rendelkezik az adókötelezettség megállapításához szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a befektetési szolgáltató által a nevére kiállított igazolással.

Nem tekinthető viszont ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek az olyan ügyletet, amelynek teljesítése a befektetési szolgáltatót megbízó, és/vagy az általa képviselt felek (a magánszemély, és/vagy vele akár közvetve is érdekközösségben lévő bármely személy) által meghatározott – a szokásos piaci értéktől eltérő – ár alkalmazásával történik.

 

Az ügylet eredménye nyereség vagy veszteség. Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekből származó jövedelmet az adóévben elért pénzben elszámolt valamennyi ügyleti nyereségből az összes veszteség levonásával összegezve kell megállapítani. Amennyiben az összegzés végeredménye az adóévben és/vagy az adóévet megelőző évben, és/vagy az adóévet megelőző két évben veszteségtöbblet, és azt a keletkezésének évéről szóló adóbevallásában a magánszemély feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett (vissza is igényelhető) adóként vehet figyelembe.

A magánszemélynek mindezt a befektetési szolgáltató által az egyes ellenőrzött tőkepiaci ügyletekről kiállított teljesítés-igazolások, és a saját nyilvántartása alapján önadózóként a benyújtandó bevallása elkészítésekor kellett megállapítania.

A 2016. augusztus 1-től hatályba lépő új előírások viszont már a 2016. évre vonatkozóan is egyszerűbbé teszik az adóbevallás elkészítését, illetve megteremtik annak lehetőségét, hogy az adóhatóság a nyilvántartásaiban szereplő adatokból adóbevallási tervezetet készítsen az ellenőrzött tőkepiaci ügyleteket kötő magánszemélyek számára is.

Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekből származó jövedelem/veszteség megállapításához szükséges igazolás és adatszolgáltatás rendjére vonatkozó új rendelkezések ugyanis ezentúl kötelezik a befektetési szolgáltatót, hogy a magánszemély számára az adóévet követő február 15-éig ügyletenként részletezett összesített igazolást állítson ki az adóévben elszámolt valamennyi ügylet eredményének összegéről, a nem pénzügyi elszámolással lezárt ügyletek esetében az ügylet bevételéről, továbbá az üzletszabályzat vagy a magánszeméllyel kötött hasonló, az ügyletek elszámolási rendjét szabályozó szerződés szerint figyelembe vett ráfordításról. Az igazolásnak tartalmaznia kell továbbá az adóévben felmerült, az ügyletek eredményében figyelembe nem vett járulékos költségek összegét is. Ennek megfelelően változik az adóévet követő február 15-éig teljesítendő adatszolgáltatás tartalma is, azaz – a magánszemély nevének, adóazonosító számának feltüntetésével – tartalmaznia kell a magánszemély adóévben megvalósult ügyleteiben megszerzett bevételek összegét, az ügyletek összesített eredményét és az adóévben felmerült, az ügyletek eredményében figyelembe nem vett járulékos költségek összegét.

[htmlbox Kié_a_pénzem?]

 

A beiktatott további rendelkezések szerint:

  • értékpapírügylet és más, nem pénzügyi elszámolással lezárt (lejárt) ügylet esetén az ügylet eredménye (nyereség, veszteség) megegyezik az eladási árfolyamérték járulékos költségekkel csökkentett összegének (ügylet bevétele) a vételi árfolyamérték annak járulékos költségeivel növelt összegével (ügyleti ráfordítás) csökkentett értékével.

  • pénzügyi elszámolással lezárt ügylet esetén az ügylet eredménye (nyereség, veszteség) megegyezik a lezárt pozíció eredményének az ügyletkötéshez közvetlenül kapcsolódó költséggel csökkentett értékével.

  • az ügyletek eredményében figyelembe nem vett járulékos költségekként a beszerzéshez és az értékesítéshez illetve a pozíció nyitásához és zárásához közvetlenül nem kapcsolódó költségek vehetők figyelembe.

 


Kapcsolódó cikkek

2024. november 6.

Illeték-kötelezettség: szerződéses érték vagy forgalmi érték?

A forgalmi értéknek vagyonszerzés, öröklés esetén kiemelkedő szerepe van, ugyanis ez az illetékfizetés összegének alapja. Miután a vagyonszerzési illeték alapja a forgalmi érték (illetve a terhekkel csökkentett forgalmi érték, vagyis az ún. tiszta érték), az illetékkiszabási eljárás meghatározó sarokpontja a forgalmi érték-megállapítás. Érdekes jogesetet mutatunk be.

2024. november 6.

A nemzetközi áru- és személyszállítás megítélése az áfában

Az Adó szaklap írásában a teljesség igénye nélkül példaesetek ismertetése útján azt mutatja be, hogy az általános forgalmi adó alanyainak milyen módon merülhet fel adókötelezettségük abban az esetben, ha Magyarország, valamint más közösségi tagállamok és harmadik országok között megvalósuló áru- és személyszállításra irányuló különféle ügyleteket teljesítenek. Emellett azt is megvizsgálja, hogy a nemzetközi szállítási és fuvarozási szolgáltatások milyen feltételek mellett valósulhatnak meg adómentes ügyletekként és egyéb ügyletekhez kapcsolódó járulékos mellékszolgáltatásokként.

2024. november 5.

Az áfatörvény szerinti építési telek fogalmának értelmezése

Egy belföldi áfaalany társaság a tulajdonában lévő, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett telephely” megnevezéssel feltüntetett, 1020 négyzetméter területű telekből és az azon található, 20 négyzetméteres alapterületű, a földdel betonalappal összekötött, az ingatlan-nyilvántartási térképen nem szereplő raktárépületből álló ingatlant kíván értékesíteni. Az épületre vonatkozó használatbavételi engedély több mint 2 éve jogerőre emelkedett. Az ingatlan beépítésre szánt területen és egyúttal olyan „ipari gazdasági terület” megnevezésű terület-felhasználási övezetben fekszik, ahol a beépítettség legnagyobb megengedett mértéke 50 százalék, a minimális beépítettség pedig 10 százalék. Az ingatlan két oldalát közút határolja. A társaság a beépített és a beépítetlen ingatlanok értékesítése tekintetében az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján adókötelezettséget nem választott. A társaságnak a fenti ügylettel összefüggésben milyen feltételek mellett keletkezik áfakötelezettsége? A kérdés – és a válasz – az Adó szaklap friss számában jelent meg.