Vevői készletre vonatkozó áfa-szabályok
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Vevői készlet abban az esetben merülhet fel, ha egy közösségi tagállami társaság tagállamának országából Magyarországra történő értékesítése okán nem kíván Magyarországon adóalanyként bejelentkezni, és erre a belföldi jogszabályok meghatározott feltételek fennállása esetén törvényi lehetőséget biztosítanak.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXXVII. törvény (Áfa tv.) 22.§ (1) bekezdése szerint közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül, ha egy közösségi adóalany vállalkozása tulajdonában tartott termékét belföldre továbbítja vállalkozásának szükségleteire.
Ez alól a főszabály alól az Áfa tv. 22.§ (3) bekezdése fogalmaz meg kivételt, amely értelmében bizonyos feltételek együttes fennállása esetén nem áll be a közösségi termékbeszerzéshez fűződő joghatás, azaz nem keletkezik adófizetési kötelezettség közösségen belüli termékbeszerzés esetén, ha az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.
Az Áfa tv. 259. § 26. a) pontja alapján vevői készlet a belföldön a termék leendő beszerzőjének saját raktárába vagy az általa bérelt raktárba készletezésre fizikailag betárolt olyan terméket jelenti, amely a tárolás tartama alatt a termék leendő értékesítőjének tulajdonosi rendelkezése alatt áll, anélkül, hogy ez idő alatt a termék használatára, egyéb módon történő hasznosítására – ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást – bárki jogosult lenne, továbbá a termékértékesítés teljesítésével egyúttal, amelyet a termék leendő beszerzője kezdeményez, a termék fizikai kitárolása is megtörténik.
A belföldön fenntartott vevői készlet tulajdonképpen egy másik, Közösségi tagállamban nyilvántartásba vett eladó magyarországi vevőnél tárolt készlete, ahol a készletből történő lehívás, illetve a termékértékesítés a vevő döntése alapján valósul meg. A vevő általi lehívás időpontjáig a készlet, áru tulajdonjoga a másik tagállami eladónál marad, a vevő a kitárolással azonnal tulajdont szerez a termék felett. Ami pedig a készlet tárolását végző raktárat illeti, az objektum a vevő tulajdonában áll vagy legalábbis a raktárat a vevő bérli. Az eladó tulajdonában lévő raktár, eladó által bérelt raktár, eladó érdekkörébe tartozó raktár esetén nem alkalmazhatóak a vevői készletre vonatkozó kedvező szabályok.
Nézzük meg, mely feltételek együttes fennállása esetén alkalmazható a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés. Az Áfa tv. 22.§ (3) bekezdése alapán vevői készlet fennállása esetén az alábbi feltételeknek kell teljesülnie:
- a termék továbbítóját ezzel (az ügylettel) összefüggésben nem vették belföldön nyilvántartásba, valamint
- a belföldi vevő olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek nincs olyan jogállása, (pl.: alanyi mentes, kompenzációs felárra jogosult mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany), amely adófizetési kötelezettségét akadályozná vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
A vevői készlettel kapcsolatos egyszerűsítés lényege abban áll, hogy az eladónak nem kell a vevői készlet helye szerinti tagállamban- jelen esetben Magyarországon- vevői készlet fenntartása miatt adóalanyként bejelentkeznie és a készlet szerinti tagállamban saját vagyon áthelyezésre miatt Közösségen belüli termékbeszerzés címén, illetve belföldi értékesítés miatt adófizetési kötelezettséget teljesítenie, hanem az eladó egy Közösségen belüli adómentes termékértékesítést teljesít a saját tagállamában, amely után a vevő Közösségen belüli termékbeszerzés címén a fizetendő adót a saját tagállamában, azaz belföldön állapítja meg. Jelen esetben tehát egy ügylet valósul meg, a belföldi raktárba történő szállítás nem minősül adóköteles vagyonmozgatásnak.
A vevői készletre vonatkozó szabályozás kizárólag Közösségi tagállami partner esetében alkalmazható. Harmadik országbeli adóalany eladó esetében nem alkalmazható a vevői készlet, ebben az esetben a harmadik országbeli eladónak be kell jelentkeznie Magyarországon.
A termék értékesítőjét „ezzel összefüggésben” nem vették nyilvántartásba feltétel azt jelenti, hogy a vevői készlethez kapcsolódó ügylet/termékértékesítés kapcsán nem vették korábban eladót Magyarországon nyilvántartásba. Ha az eladó egy múltbéli tranzakció következtében már belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak minősül, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a tervezett, vevői készletre történő termékértékesítés mennyire kapcsolódik a korábbi, a regisztrációt megalapozó ügylethez. Ha a korábbi regisztrációra nem termékértékesítés, hanem szolgáltatásnyújtás miatt került sor, abban az esetben eladót nem ezzel összefüggésben vették nyilvántartásba, így alkalmazható a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés. Ha a regisztrációra termékértékesítés miatt került sor korábban, akkor azt kell megvizsgálni, hogy mennyire áll egymással szoros kapcsolatban a korábbi termékértékesítés és az újabb, vevői készletre vonatkozó értékesítés. A 2017/6. számú adózási kérdés alapján, ha különböznek az értékesített termékek, az értékesítés módja, illetve a vevő személye, abban az esetben a termékértékesítések nem állnak egymással szoros kapcsolatban, így alkalmazható a vevői készletre vonatkozó szabályozás. Ha a Közösségi eladó belföldön vevői készletet tart fent, a belföldi vevő köteles a vevői készletből beszerzett termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.
Megjegyezzük, hogy a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés választása nem kötelező, a Közösségi tagállami eladó dönthet úgy is, hogy adóalanyként bejelentkezik Magyarországon, amelynek következtében közösségi vagyonáthelyezést/Közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg belföldi közösségi adószámára, a termék kitárolásakor pedig belföldi adószámáról 27% áfával terhelten belföldi termékértékesítést fog teljesíteni.
Az Áfa tv. 259.§ 26. b) pontja rendelkezik a belföldi adóalany más tagállamban fenntartott vevői készletéről. A más közösségi tagállamban fenntartott vevői készlet szempontjából a más közösségi tagállami, a belföldihez hasonló jellegű, adózási egyszerűsítési szabályozás fennállása az elvárás. Amennyiben egy magyar adóalany Közösségen belüli vevői készlet céljából terméket továbbít egy másik tagállamba, azt kell vizsgálni, a más tagállami rendelkezések lehetővé teszik-e, hogy a vevői készletre továbbított termékek után közösségi beszerzés jogcímén az adókötelezettség a raktárból kitároló személyt terhelje. A Közösség valamely más tagállamában vevői készletet fenntartó belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok kötelesek a vevői készlet céljára továbbított termékekről vevőnként és közösségi tagállamonként egymástól elkülönítetten folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.
Amennyiben a másik tagállam szabályai lehetővé teszik a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítést, akkor a belföldi adóalanynak nem kell a másik tagállamban regisztrálnia, így kizárólag adómentes Közösségi termékértékesítést teljesít külföldi vevője részére. Ha a másik tagállamban nincs vevői készletre vonatkozó szabályozás, vagy a belföldi adóalany nem kívánja alkalmazni a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítést, abban az esetben vagyonáthelyezés és belföldi értékesítés valósul meg a másik tagállamban, a magyarországi értékesítő adóalanynak pedig be kell jelentkeznie a célországban.
A vevői készletre vonatkozó szabályozás adózási szempontból lehet kedvező magyarországi termelő vállalatok Európai Uniós letelepedettségű beszállítói részére, akik a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés esetén mentesülnek Magyarországon a bejelentkezési kötelezettség alól, illetve a Közösségen belüli beszerzés, belföldi értékesítés kapcsán felmerülő adókötelezettségek alól.
A 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló 2018/1910 EU Tanácsi Irányelv módosításokat vezetett be a tagállamok számára a vevői készlet alkalmazása kapcsán, amely módosítások 2020. január 01-jétől alkalmazandók a tagállamokban. A 2018/1910 EU Tanácsi Irányelv értelmében a vevői készletre vonatkozó szabályok minden tagállamban kötelezően és egységesen alkalmazandók. A vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés feltétele, hogy a terméket mozgató adóalany és a későbbi vevő megállapodást köt arra vonatkozóan, hogy a potenciális vevő a vevői készletbe átmozgatott termék tulajdonjogát megszerezheti egy későbbi időpontban. A saját terméket mozgató eladónak összesítő nyilatkozatában, illetve vevői készletre vonatkozó nyilvántartásában fel kell tüntetnie a potenciális vevőt, valamint annak közösségi adószámát. Az új szabályozás időbeli korlátot állít fel a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítést illetően: amennyiben az átszállított terméket a termék megérkezését követő 12 hónapon határidőn belül nem értékesítik, a 12 hónap leteltét követő napon úgy kell tekinteni, hogy a saját terméket mozgató adóalany esetében saját termékmozgatás jogcímen beállt az adóztatandó tényállás, így az ügyletet Közösségi termékértékesítésnek és Közösségen belül beszerzésnek kell kezelni. Nem áll be azonban a saját termék mozgatásához kapcsolódó adóztatandó tényállás, ha megfelelő nyilvántartás vezetése mellett az átszállított terméket 12 hónapon belül visszaszállítják azon tagállamba, ahonnan a terméket eredetileg elszállították.
Az – előre láthatóan- 2019. május 22-én bekövetkező BREXIT-nek köszönhetően az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, innentől kezdve az Egyesült Királyság harmadik államnak fog minősülni, ezért angol eladótól beszerzett termékek esetén 2019. május 22-ét követően nem alkalmazhatóak a vevői készletre vonatkozó szabályok, amelynek következtében az angolokkal folytatott ügyletekre a BREXIT-et követően a vevői készlet helyett más adójogi megoldást keresniük a magyar vevőknek.
A cikk szerzője dr. Rácz Andrea, a VGD Hungary adótanácsadója és dr. Veress Júlia adószakértő. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.
