Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A XVIII. század jelentős adóváltozásait (reguláris hadsereg felállítása, kettős vámrendelet, úrbéri pátens, jobbágyrendelet) követően a korábbi rendelkezésekből való visszavonulás, a nemesi előjogok ismétlődő megerősítése, a fennálló feudális alapokon nyugvó társadalmi rend fenntartása volt a meghatározó. Ehhez jó alapot jelentett II. Lipót kiegyezése a nemességgel, illetve fiának, I. Ferencnek a restaurációs törekvései. A pangás mélyén ugyanakkor megjelent a változás iránti igény, amely majd az 1830-as évektől fog érdemi eredményeket elérni.

A francia forradalom szele Magyarországot is elérte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Batsányi János verse.

Batsányi János: A franciaországi változásokra (Kassán, 1789) Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóba döntő vas-igátok Nyakatokról eddig le nem rázhatátok; Ti is, kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri! Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

A II. József halálát követően trónra ülő II. Lipót ebben a helyzetben megtalálta a közös érdekeket a nemességgel (https://ado.hu/rovatok/ado/ii-jozsef-a-nemesseggel-is-szembeszallt-a-jobbagyok-erdekeben#). Már 1790-ben összehívták a rendi országgyűlést, ahol a nemesi előjogokat megerősítették, Mária Terézia és II. József sérelmezett rendeleteit visszavonták, vagy egyszerűen csak szabotálták azok végrehajtását. Bár Lipót felvilágosult, machiavellisztikus elveket valló uralkodó volt, Toszkána nagyhercegeként jó gyakorlatot is szerzett, mégsem tudta tudását és erényeit kamatoztatni, mert 1792-ben váratlanul meghalt.

Utódja fia, Ferenc lett a német-római császári székben, illetve az osztrák és a magyar trónon is, ezen a néven első a magyar történelemben. I. Ferenc súlyos örökséget kapott, a francia forradalom fenyegetése, a Német-római Birodalom működésképtelensége, a magyar feudális állapotok, elődeinek folyamatos háborúskodásai, a kincstári hiány mind terhelték uralkodását.

I. Ferenc már uralkodása elején sereget szervezett a franciák ellen. Ehhez megkapta a magyar nemesség hozzájárulását is: újoncokat lehetett sorozni, megszavazták a contributiót (rendszeres hadiadó) és a subsidiumot (felajánlás, rendkívüli hadiadó) is.

A császári seregek esélytelenek voltak a franciák jól képzett seregeivel szemben, különösen Napóleon trónra lépése után vált súlyossá a hadi helyzet. A sorozatos vereségek területek elvesztését is jelentették, de még a német-római császári címről is lemondani kényszerült az uralkodó.

Számviteli szabályzatok költségvetési szervek részére Szerkesztette: Szamkó Józsefné
A 2015-ös számviteli szabályzatok, melyeket a mintatár tartalmaz: Számviteli politika Eszközök és források értékelési szabályzata Eszközök és források leltározási és leltárkészítési szabályzata Pénzkezelési szabályzat Önköltségszámítási szabályzat Számlarend Bizonylati szabályzat További információ és megrendelés >>

A hadiesemények Magyarország területét általában elkerülték, „csak” a hadakozás miatti anyagi és katonaállítási terheket volt kénytelen viselni az ország. Egy csatára azonban magyar területen került sor 1809. június 14-én. A Győr melletti ún. kismegyeri csatában az utolsó nemesi felkelés (insurrectio) csapataival kiegészült osztrák császári csapatok (mintegy 40 ezer fő) súlyos vereséget szenvedtek Napóleon egy kisebb, de túlerőben lévő (50 ezer fős) szárnycsapatától. A korabeli források szerint a magyar nemesség bátran harcolt, de képzetlenségük és a csata során elkövetett stratégiai hibák miatt a vereség törvényszerű volt. Összesen 951 magyar nemes esett el a csatában, az osztrák császári seregek összes vesztesége 5-7000 fő volt, a franciáké mindössze 3000. Mivel a magyar nemesség az Aranybullára hivatkozva a hadieseményekben való részvételével, vérével „adózott”, ezért kijelenthetjük, hogy ez a csata volt az utolsó „adófizetése”.

A kismegyeri csata – Edmund Kaiser festménye az ütközetről

 

I. Ferenc sajátos kapcsolatban volt Napóleonnal. Először ellenségek voltak, Napóleon legyőzte 1809-ben az osztrák császári seregeket, majd Napóleon feleségül vette I. Ferenc lányát, Mária Lujzát (1810-ben, aki 1811-ben fiút is szült Napóleonnak), az oroszországi hadjáratra (1812) már Napóleon szövetségeseként vonult. A vereség után szerveződő Napóleon-ellenes szövetségben az angolok, poroszok és oroszok mellett viszont már az osztrákok is részt vettek, és végül legyőzték Napóleont. I. Ferenc jelentékeny szerepet játszott a Szent Szövetség 1815-ös bécsi megalakításában is (ebből az angolok már kimaradtak).

I. Ferenc konzervatív politikájának legmarkánsabb alakja Metternich volt, akinek tevékenysége 1810-től egészen az 1848-ban bekövetkezett lemondásáig meghatározta a Habsburg Birodalom politikáját. A magyarság érdekében tett cselekedeteit ismerték el az 1827. évi XXXVIII. törvénycikkben, amely szerint Herczeg Metternich Kelemen honfiuvá fogadtatik.

I. Ferenc hosszú, több mint négy évtizedes uralkodása (1792-1835) alatt az előzőekben felsorolt problémákon nem tudott felülkerekedni, alapvetően a „semmit ne változtassunk” szemléletet képviselte. Míg elődeinek uralkodását a felvilágosult abszolutizmus jelzőjével szokás illetni, addig I Ferenc uralkodását – joggal – a kamarai abszolutizmus időszakának nevezik.

A kincstári bevételek szerkezete I. Ferenc uralkodása alatt

Az állami bevételek legnagyobb része az uralkodó számára biztosított regaléjogokból származott:

• az állami bányákból kitermelt só eladásából származó sóregálé,
• a pénzverésből és a bányákból származó jövedelem,
• a harmincad néven futó különböző vámok (a belső kereskedelmet terhelő átkelési vámok, hídpénzek, a fogyasztási vámnak is nevezett behozatali vámok, illetve a legjelentősebb tétel, a kiviteli vám),
• a zsidók toleranciataksája,
• a szabad királyi városok adója,
• az országos, királyi tisztviselők fizetéséből levont öt százalékos illeték,
• a postából (levél- és személyszállítás) származó bevételek,
• az 1751-ben bevezetett lottóból és a zálogházakból befolyó jövedelem,
• az egyházi főméltóságokat és a szerzetesrendeket egy XVII. századi törvény alapján terhelő, a végvárak fenntartásával kapcsolatban kirótt hozzájárulás.

Ezekről az adókról az országgyűlésnek nem kellett döntést hozni, így a beszedés és felhasználás módjáról szabadon rendelkezhetett az uralkodó.

Országgyűlési döntés alá tartoztak a katonáskodással, hadviseléssel kapcsolatos terhek (Lásd részletesebben: https://ado.hu/rovatok/ado/a-hadiadok-ellen-tiltakoztak-a-porcio-enekek).

Mivel a föld a nemesség tulajdona volt, és a nemesség adómenteségben részesült, ezért a jobbágyságra kivetett adókat a jobbágyok jövedelme és vagyona alapján határozták meg, ebben az általa művelt földterület legfeljebb a termésbecslést szolgálta.

A 19. század első felére jelentősen megnőtt a városi polgárság vállalkozási kedve, nőtt a kereskedőcégek száma, egyre több iparos tevékenykedett. Az általuk fizetendő adó az elért jövedelem 5 százaléka volt.

Céhcímerekből összeállított zászló a XIX. század elejéről

 

A XIX. század elején a kincstár Magyarországról származó összes bevétele 42 millió forint körül volt, ebből 23 millió forintot tettek ki a regálébevételek, a fennmaradó rész zömmel a katonasággal, hadviseléssel kapcsolatban beszedett adókat jelentette.

A folyamatos háborúskodás ugyanakkor felemésztette ezeket a bevételeket, az udvar kénytelen volt hiteleket felvenni. Az államadósság 1798-ban még csak 91 millió forintot tett ki, de 1810-re ez megközelítette az 1500 millió forintot. Ilyen körülmények között a bécsi udvar többször is a devalválás eszközéhez nyúlt. Előfordult, hogy ötödére szállították le a pénz értékét (1811-ben), és ez természetesen az adók ötszörösére emelését eredményezte.

Egyszeri jövedelem- és vagyonadót vetettek ki 1807-ben a háborúskodás finanszírozására. Ez alól senki nem mentesülhetett, az adót négy év alatt kellett egyenlő részletekben megfizetni.

A kettős vámrendszer magyar területeket erősen diszkrimináló szabályait I. Ferenc egészen 1824-ig fenntartotta, a magas szállítási költségek és a vámteher miatt előfordult, hogy például a bor ára mire a vásárlóhoz ért két-háromszorosára is felemelkedett. A vámok lényeges csökkentésére került sor 1824-ben a legfontosabb magyar exporttermékek esetében (bor, faggyú, gyapjú, dohány), illetve feloldották több termék (bőr, kender, hamuzsír, gubacs) exporttilalmát. Az intézkedések eredményeképpen több, mint háromszorosára emelkedett a kivitel (az 1790. évihez képest).

Reformelképzelések a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben

Több reformelképzelés is megjelent ebben az időszakban. Hol könyv alakban, máskor törvények tűztek ki reformcélokat, de többször is előfordult, hogy egyes csoportok a „tettek mezejére” léptek. Mindegyik elképzelés abból indult ki, hogy a nemesség társadalmi vezető szerepét fenn kell tartani, a városi polgárságot és a falvak vezetőit legfeljebb megfigyelőként lehet beengedni a megyei döntéshozatalba, az országgyűlésben viszont még megfigyelőként sem vehetnek részt. A jobbágyságot éretlennek, felkészületlennek tartották bármiféle hatalmi döntések meghozatalára.

Az adóelképzelésekben továbbra is alapvetően a jobbágyság és a városi polgárság adófizetésére számítottak, a nemesség adómentességének fenntartását általában természetesnek tartották, a nemesek még az állami, városi közszolgáltatásokért sem voltak hajlandóak fizetni.

A jobbágyság hatalmi megosztásból való kihagyása mellett is központi kérdés volt az elképzelésekben a jobbágyság sorsa. Ez alapvetően a szabad költözködés, a jobbágyok földtulajdon-szerzését, a birtokolt földek megváltását (örökváltság) jelentette, de – egyelőre – csak elméleti szinten.

Ilyen reformelképzeléseket fogalmazott meg gróf Batthyány Alajos (Ad amicam aurem, 1790), Nagyváthy János (a kiváló mezőgazdasági szakember és költő, szintén 1790-ben). Ócsai Balogh Péter részletes programot fogalmazott meg a köznemességnek (1790), amely lényegében egy új alkotmánytervezet volt.

Végül az 1790-91. évi országgyűlésen törvényben is elfogadták a változások szükségességét, és kilenc bizottságot állítottak fel a különböző területek vizsgálatára. A kilencből három bizottság ügykörébe tartoztak közteherviseléssel kapcsolatos kérdések, az erre vonatkozó feladatkijelölés a következő volt:

1790/91. évi LXVII. törvénycikk a közpolitikai és birósági ügyeknek s más tárgyaknak, melyek az országgyülésen nem voltak bevégezhetők, rendszeres kidolgozására bizottságok rendeltetnek és megbizottak neveztetnek ki … 2. Az adó és bizottsági bizottmányban: A porták helyesbitése. A rovatal és az adó fölosztásának szabályozása. Az adóbehajtásnak és a közpénztárak biztosabb kezelésének könnyebb módszere. A házi pénztár és az azt illető közterhek rendezése. Katonai szabályzat, és az állandóan beszállásolt vagy átvonuló katonaság ellátásának könnyebb módja. Az elszállásolás terve. 3. Az urbéri bizottságban: Urbéri szabályzat. A jobbágyoknak e jelen országgyülés 35. czikkelye által megállapitott költözködésének, ugy a földesurak kölcsönös jogait, mint magát a közállományt is érintő következményekkel együtt különlegesen és egyénileg kidolgozandó rendszere. 4. A kereskedelmi, harminczadi és közgazdasági bizottságban: A harminczados vám elveinek szabályozása. A közkereskedelem előmozditásának és sokféle akadályai elháritásának terve, hová az utak s csatornák és a folyók szabályozása tartoznak. Továbbá, különféle gyárak létesitése s gyártmányok behozatala, müvészek és mesteremberek számának szaporitása. A közgazdasági tárgyak tekintetében, a milyen a selyemtenyésztés, nagyobb testalkatu lovak tenyésztése s egyéb efféle. Mindezek az ország gyarapitására közalap nélkül nehezen volnának létesithetők, azért a jelen országgyülés 21. czikkkelyének megfelelőleg, ennek fölállitására és javadalmazására nézve is, az 1723:XCIX. törvénycikk következményeül, eszközök lennének javaslatba hozandók. Közalap jellegével biró alapitványok. …

A bizottsági tagokat is kijelölték, de az elkészült anyagok alapján érdemi javaslatok nem születtek (a halasztásban a történelmi események és a gazdasági helyzet is szerepet játszott). Végül 1827-ben kapott újlendületet a bizottsági munka (1827. évi VIII. törvénycikk a bizottsági rendszeres munkálatok további tárgyalása a legközelebbi országgyűlésre halasztatik), amikor kijelöltek 81 bizottsági tagot a munkálatok elvégzésére. A javaslattétellel 1830-ra készültek el, ezt követően ezekből országgyűlési törvényjavaslatok és törvények születtek az ún. reformországgyűléseken.

Visszatérve az 1790-es évekhez! A legradikálisabb elképzelései a magyar jakobinus mozgalomnak voltak. Martinovics Ignác vezetésével 1794-ben egy nemesi köztársaságot kívántak szervezni. Az összeesküvés viszonylag hamar megbukott, nem kis részben azért, mert amikor Martinovics a titkosrendőrség látókörébe került, részletes beismerő vallomást tett, felfedve a történéseket, célokat, közreműködő személyeket (egyáltalán nem mellékesen Martinovics maga is a titkosrendőrség beszervezett besúgója volt).

Az összeesküvőket elfogták, és sokakat ítéltek fej- és jószágvesztésre, illetve börtönbüntetésre. Az eljárás alatt többen öngyilkosok lettek, volt, aki a vizsgálati fogságban elhunyt. Végül hét személyt – köztük Martinovicsot – végeztek ki 1795. május 20-án és június 3-án Buda melletti Generáliskaszálón (a mai Vérmezőn, innen ered a terület elnevezése), a többiek kegyelmet kaptak és börtönbüntetésre ítélték őket.

A magyar irodalom nagyjai közül többen is az elítélt összeesküvők között szerepeltek: Kazinczy Ferenc és Verseghy Ferenc halálbüntetését börtönre változtatták (1801-ben és 1803-ban szabadultak), Batsányi János egy évet töltött börtönben, 1796-ban szabadult.

Még egy területet meg kell említeni az országgyűlési eseményekből. A nemesi felkelés központi témája lett az 1790-1830 közötti országgyűléseknek. Ennek egyik oka az volt, hogy a reguláris hadsereg felállításával, a nemesi felkelés korszerűtlen voltával a nemesség is tisztában volt, éppen ezért részletes törvényi szabályozásokkal kívánták fenntartani az intézményrendszert. Néhány törvénycím e tárgyban:

• 1805. évi I. törvénycikk az általános fölkelés kijelentéséről az alább irott módozat szerint,
• 1807. évi I. törvénycikk katonai segedelem gyanánt a magyar ezredekhez 12,000 ujoncznak megajánlásáról, és a toborzás visszaállitásáról,
• 1808. évi II. törvénycikk a fölkelésnek az alább irott módon való fölajánlásáról,
• 1808. évi III. törvénycikk a hadi szemléről és az összes nemesek hadgyakorlatairól,
• 1808. évi IV. törvénycikk a bandériumokról,
• 1808. évi XI. törvénycikk a most megajánlott fölkelés kiállitásának esetére megtartandó fegyelmi törvények,
• 1827. évi XV. törvénycikk a nemesek és bandériumok szemléje és táborozása tárgyában bizottság küldetik ki,
• 1827. évi XXXVI. törvénycikk a magyar nemes testőrseregről s az alapjának fölsegitésére tett ajánlatról.

Ezek az intézkedések némi halasztást jelentettek a nemességnek, de az érdemi változásokat már nem kerülhették el, a nemesi adómentesség és az insurectió kérdéskörét is vizsgálat tárgyává tették az említett 1827. évi VIII. törvénycikk által létrehozott bizottságok, és megtették e tárgykörben is javaslataikat.

A magyar nemzeti érzés kiteljesedése

A XVIII. század végén, XIX. század első harmadában jelentősen fejlődött a magyar nemzeti érzés. Ebben élen jártak a fő- és köznemesség haladó szellemű tagjai. Elterjedt a magyar nyelvhasználat, nem csak a köznapokban, hanem a közintézményekben, a politikai életben is. A nyelvújítók tevékenységének is köszönhetően létrejött a magyar irodalmi nyelv.

Számos közintézmény jött létre ebben a korban. Széchenyi Ferenc nevéhez köthető az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum létrejötte (1802 és 1808), de a Magyar Tudományos Akadémia 1825 évi megalapítása is e kor terméke. Ez utóbbiban Széchenyi Istvánnak (többek között) vannak tiszteletre méltó érdemei. nem véletlen, hogy legrégebbi, ma is hatályban lévő törvényünk az Akadémia megalakulását és az alakulásban közreműködő személyek emlékét örökíti meg. A törvény címe: 1827. évi XII. törvénycikk azoknak nevei, a kik a tudós társaság fölállítására, vagy a hazai nyelv terjesztésére is ajánlatokat tettek, az utókor emlékezete végett törvénybe iktattatnak.
Széchenyi István felajánlja birtokainak egyévi jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (Holló Barnabás domborműve az MTA épületének külső Széchenyi István felajánlja birtokainak egyévi jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (Holló Barnabás domborműve az MTA épületének külső homlokzatán, 1893)

 

Irodalom:

Batsányi János összes költeményei (http://mek.oszk.hu/00600/00611/00611.htm)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország története – 1790-1848 (Akadémiai Kiadó, 1980, Budapest, 43-53.p., 159-212.p., 464-469.p., 639-663.p.)

---