Viszonteladási árak módszere a transzferárazásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Gyakran felmerül a transzferár bizonyítási lehetőségek vizsgálatakor a viszonteladási árak módszere. Cikkünkben a módszer alkalmazásához mutatunk be javaslatokat és példákat.


Mi a módszer lényege?
 
A viszonteladási árak módszer (Resale price method: RPM) alapja az az ár, amelyen egy kapcsolt vállalkozástól megvásárolt terméket, illetve szolgáltatást egy független vállalkozásnak továbbértékesítenek. Ezt a viszonteladási árat csökkenteni kell egy megfelelő nagyságú viszonteladási árréssel, ami fedezi a viszonteladó értékesítési és más működési költségeit, valamint ami az általa végzett tevékenységeket, viselt kockázatokat és felhasznált eszközöket figyelembe véve megfelelő nyereséget biztosít számára. 
 
A viszonteladási árrés levonása után kapott összeg tekinthető – a termék beszerzésével kapcsolatban felmerült egyéb költségekkel való helyesbítés után – a kapcsolt vállalkozások között alkalmazható szokásos piaci árnak. 
 
Mi lehet az összehasonlítás alapja?
 
A viszonteladó által az ellenőrzött ügyletben (kapcsolt ügyletben) elért árrés annak a viszonteladási árrésnek az alapján határozható meg, amelyet ugyanezen viszonteladó az általa végrehajtott, összehasonlítható független ügyletek (belső összehasonlítható ügyletek) során vásárolt és eladott tételeknél alkalmazott.
 
Iránymutatásként szolgálhat ezen kívül az a viszonteladási árrés, amelyet egy független fél ért el összehasonlítható független ügyletekben (külső összehasonlítható ügyletek).
 
Egy piacgazdaságban a hasonló feladatok végzéséért járó díjazás rendszerint különböző tevékenységeken keresztül egyenlítődnek ki. Ezzel szemben a különböző termékek árai csak olyan mértékben egyenlítődnének ki, amennyire azok képesek egymást helyettesíteni.
 
Mivel a bruttó árrés a konkrétan elvégzett feladatokért járó bruttó díjazást képviselik, a termékbeli különbségek kevésbé fontosak. Így például a tényekből megállapítható, hogy egy viszonteladó ugyanazt a tevékenységet végzi (figyelembe véve az igénybe vett eszközöket és a vállalt kockázatokat) a kenyérpirítók értékesítése során, mint amikor háztartási robotgépeket értékesít, és így egy piacgazdaságban hasonló mértékű díjazás járna a két tevékenységért. A fogyasztók azonban nem tekintenék a kenyérpirítót és a háztartási robotgépet egymás különösen közeli helyettesítőjének, ezért semmi nem indokolná, hogy ezek árai azonosak legyenek.
 
 
Funkcionális elemzés fontossága
 
A módszer abban az esetben alkalmazható a szokásos piaci ár meghatározására, ha az ügylet során a kapcsolt vállalkozástól vásárolt terméket, illetve szolgáltatást a vállalkozás változatlan formában, illetve kisebb változtatásokkal független feleknek továbbértékesíti. 
 
Nagyon fontos, hogy a független és a kapcsolt viszonteladók által ellátott funkciók, viselt kockázatok és felhasznált eszközök nagyon hasonlóak legyenek, különben a tevékenységek esetében alkalmazott viszonteladási árrések nem tekinthetőek összehasonlíthatónak. 
 
Milyen lényeges különbségekre érdemes figyelni?
 
– ha az árrés nagyságát az ügylet egyéb jellemzői jobban befolyásolják, mint maga a termék
 
– szükséges-e a viszonteladáshoz egyedi eszközök megléte (pl. értékes vagy egyedi immateriális javak)
 
– a kapcsolt és a független vállalkozások üzletmenetében jelentős eltérések mutatkoznak (pl. készletszint, választék, piaci előnyök, kiegészítő szolgáltatások)
 
– milyen gyorsan kerül a termék viszonteladásra a megvásárláshoz képest (minél több idő telik el a beszerzés és értékesítés között, annál valószínűbb, hogy a piaci változások, költségek, árfolyamváltozások hatással lesznek az árrésre)
 
– a viszonteladó által végzett tevékenység szintjei (egyszerű szállítmányozó ügynöktől egészen a teljes tulajdonosi kockázatot magára vállaló forgalmazóig)
 
– milyen kiadásokat és kockázatokat vállal a viszonteladó (pl. reklám, marketing, termék-felelősség / garancia, készletkockázat, stb.)
 
– a viszonteladónál lévő speciális tudás, hozzáértés magasabb árrést indokolhat
 
– a viszonteladó forgalmazásra vonatkozó kizárólagossági joga is indokolhat eltérő árrést
 
– a vállalkozások eltérő számviteli gyakorlatából is adódhatnak különbségek, ami az árrés számítását illeti
 
Iratkozzon fel napi cikkértesítőnkre
  • díjmentes cikk és szaklap értesítő
  • kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
  • egyedi szaklap ajánlatok
 
1. példa
 
Tegyük fel, hogy két kereskedő ugyanazt a terméket értékesíti ugyanazon a piacon és ugyanazon márkanév alatt. „A” kereskedő jótállást ajánl, „B” kereskedő nem. „A” kereskedő érvényesíti a jótállást az árképzési stratégiájában, és így a terméket magasabb áron értékesíti, ami magasabb bruttó haszonrést eredményez (ha nem vesszük figyelembe a jótállási szolgáltatás költségeit), mint „B” kereskedő haszonrése, aki alacsonyabb áron értékesít. A két árrés nem hasonlítható össze addig, amíg el nem végeznek egy megközelítően pontos helyesbítést e különbség figyelembevétele érdekében.
 
2. példa
 
Tételezzük fel, hogy az összes termékre biztosítanak jótállást, hogy a lefelé alkalmazott ár (a vételár) egységes legyen. Noha „C” kereskedő nyújt jótállást, de valójában a szállító alacsonyabb ár alkalmazásával kompenzálja őt ezért. „D” kereskedő nem nyújt jótállást, azt a szállító nyújtja (a kereskedő a terméket visszaküldi a gyárba). Azonban „D” kereskedő szállítója magasabb árat számol fel „D”-nek, mint a „C” kereskedőnek. Amennyiben „C” kereskedő a jótállás költségét az eladott áruk költségeként számolja el, akkor a bruttó haszonrésnek a különbségek miatti helyesbítése automatikus. Ha azonban a jótállási költségeket működési költségként számolja el, akkor torzulás keletkezik az árrések között, amit helyesbíteni kell. Az indoklás ebben az esetben az lenne, hogy ha „D” maga nyújtotta volna a jótállást, akkor a szállítója csökkentette volna a transzferárat, és így „D” bruttó haszonrése magasabb lenne.
 
3. példa
 
Egy társaság független kereskedőkön keresztül értékesíti termékét öt olyan országban, ahol nincs leányvállalata. A kereskedők csak értékesítik a terméket és nem végeznek semmilyen kapcsolódó tevékenységet. A társaság az egyik országban leányvállalatot nyitott. Mivel ez a konkrét piac stratégiai fontosságú, a társaság előírja leányvállalatának, hogy csak az ő termékét értékesítse és nyújtson technikai segítséget az ügyfeleknek. Még akkor is, ha minden egyéb tényező és körülmény hasonló,  a leányvállalatéhoz hasonló kizárólagos értékesítési megállapodással nem rendelkező és technikai segítséget nem nyújtó független vállalkozások elért árrése esetében fontolóra kell venni, hogy szükség van-e helyesbítésre az összemérhetőség megteremtéséhez.
 
A fenti példákból is látható, hogy az ellenőrzött és a független ügyletek (vállalkozások) közötti funkcionális elemzés elvégzése kulcsfontosságú, mert akár már egy lényeges eltérés is komoly különbséget okozhat az elért árrés mértékében.
 
Forrás: Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára (Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ Kft. Budapest, 2012)
 
A szerző Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.

Kapcsolódó cikkek

2024. december 9.

Adózás a céges karácsonyi ajándék után

A karácsonyi időszakban sok cég ajándékoz munkavállalóinak vagy üzleti partnereinek. Az ajándékozás nem mindig tehető meg adómentesen, ezért fontos ismerni az ajándék adózásának szabályait az ajándékozott személyétől és az ajándék értékétől függően. -Niveus összefoglaló.

2024. december 9.

Emelkedtek a mulasztási bírságok

Augusztustól érdemben emelkedtek a mulasztási bírságok – a bírságokról általában, a friss változásokról és a NAV vélhető bírságolási gyakorlatáról beszél friss videónkban dr. Kovács Ferenc okleveles adószakértő, az Adó szaklap főszerkesztője.