A népegészségügyi termékadó jogi megítélése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szeptembertől népegészségügyi termékadót kell fizetni egyes üdítőitalok, energiaitalok, előrecsomagolt cukrozott készítmények, sós snackek és ételízesítők után. Az új közteher számos jogi kérdést vet fel az Ügyvédvilág 2011/9. számában megjelent cikk szerint.

Az új jogszabály vámtarifaszám és a kockázatosnak tartott összetevő aránya alapján határozza meg a hatálya alá tartozó termékek körét. Az üdítőitalokat és előrecsomagolt cukrozott készítményeket túlzott cukortartalmuk, az energiaitalokat túlzott koffeintartalmuk, a sós snackeket és az ételízesítőket túlzott sótartalmuk alapján sorolja az adóköteles termékek közé. A fenti termékek után is csak akkor kell azonban adót fizetni, ha azt belföldön, előrecsomagolva hozzák forgalomba. Az adót annak kell megfizetnie, aki az adóköteles terméket belföldön első alkalommal értékesíti: ez Magyarországon gyártott termék esetén a gyártót, külföldről behozott termék esetén pedig az importálót jelenti – ismertette a részleteket Torsten Braner közösségi jogász, az e|n|w|c Natlacen Walderdorff Cancola nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy élelmiszerjogi, alkotmányjogi és közöspiaci szempontból mennyire jogszerű egy ilyen adó.

Az élelmiszerjog általános elveiről szóló 178/2002/EK parlamenti és tanácsi rendelet kimondja, hogy egészségre ártalmas élelmiszer nem hozható forgalomba. A népegészségügyi termékadóról szóló jogszabály kerüli a hatálya alá tartozó élelmiszerek egészségtelenségére vonatkozó utalást – emeli ki Torsten Braner. Kiemeli továbbá, hogy a törvény nyilvánvalóan nem korlátozza, csak kevésbé kifizetődővé teszi a hatálya alá tartozó élelmiszerek forgalmazását. A jogalkotónak ilyen értelemben tehát jogában áll bizonyos élelmiszerek adóterhelését megnövelni – olvasható az Ügyvédvilág cikkében.

A szakjogász rámutat arra is, hogy felmerülhet az a kérdés is, hogy a konkrét termékkör meghatározása kiállja-e az alkotmányosság próbáját. A népegészségügyi termékadó bevezetése alkotmányos alapjogot közvetlenül nem sért, alkotmányellenességét azonban az is megalapozhatja, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indokok nélkül tesz különbséget az élelmiszergyártók között – mutat rá Torsten Braner. A magas zsírtartalom legalább olyan nagy egészségügyi kockázatot hordoz, mint a cukor, koffein és só, és melynek megadóztatása a magyar jogszabályból végül mégis kimaradt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban a jogalkotó aránylag nagyfokú szabadságot élvez a különböző adótárgyak meghatározásának terén, és ennek során sajátos politikai szempontokat is érvényre juttathat. Nem valószínű tehát, hogy az Alkotmánybíróság adott esetben a zsír egészségtelenségére hivatkozva minősítené diszkriminatívnak a jogszabályt.

Fontos kérdés továbbá, hogy az új adónem nem sérti-e az áruk szabad mozgásának közöspiaci alapelvét. A népegészségügyi termékadó azonban nem diszkriminál a Magyarországon gyártott és az importált termékek között, így ezt az alapelvet az adó nem sérti – emeli ki a szakjogász. Rámutatott továbbá arra is, hogy az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 36. cikke kifejezetten feljogosítja a tagállamokat arra, hogy egészségvédelmi okokból korlátozó intézkedéseket léptessenek életbe.

A cikk teljes terjedelemben elolvasható az Ügyvédvilág honlapján.

Forrás: Ügyvédvilág


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A magyar kartelljog fejlődéséről szervezett szakmai konferenciát a GVH

A kartelljog hazai fejlődését járta körül a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által életre hívott Magyar Compliance Akadémia (MCA) második rendezvénye. A szakmai esemény keretében a GVH szakértői és hazai jogi szakértők vitatták meg a kartelljog témakörét, kiemelten fókuszálva a jogterület fejlődésére – tájékoztott csütörtökön a versenyhatóság.